Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
•r ♦ A szeptember 16-22. közötti hét nevezetes időpontja 21-e, Máté napja. A hiedelem szerint, ha Máté napján tiszta, szép idő van, akor az évi termésből hosszú ideig jó bora lesz a gazdának. Régente ezen a héten sohasem vetettek, mert úgy tartották, hogy ez szerencsétlenséget hoz. A hét folyamán a napi középhömérsékletek tájainkon a következő képpen alakulnak: az átlagos 16,6, a legmelegebb 23,7, a leghidegebb 10,7 C-fok. A gyümöcsösben továbbra is a legfontosabb teendők az alma- és a körtefélék szedése. A tárolásra szánt gyümölcsöket gondosan válogassuk át, s közben ne csak a mechanikai sérülésekre, de a kórokozók, kártevők okozta elváltozásokra is ügyeljünk. A károsodott gyümölcsöt ne tároljuk. Az alma- és a körtefák még most is ki vannak téve a varasodás és a kaliforniai pajzstetű károsításának. Ha kell, permetezéssel védekezzünk ellenük. A ribiszke vesszőinek, hajtásainak belsejében az üvegszárnyú ribiszkelepke hernyói károsítanak. Gondosan vizsgáljuk meg bokrainkat, s azokat a vesszőket, amelyeken lyukat, illetve rágcsálékot, ürüléket találunk, metsszük ki. Ha új fákat kívánunk telepíteni, akkor ássuk ki az ültetőgödröket. Alapterületük a fácskák, a gyökérzet nagyságától, a talajviszonyoktól (ha pl. kavicsos a talaj ajánlatos nagyobb alapterületű gödröt kiásni, s azt ültetéskor jobb minőségű földdel feltölteni) függ; mélysége azonban mindig legalább 70 cm legyen. A szőlő szüretelésekor is nagy gondossággal járjunk el. A gombás betegség által károsított szemeket távolítsuk el és semmisítsük meg. Ha a szüret több napig is elhúzódik, akkor egyszerre mindig csak annyi szőlőt szedjünk le, amennyit aznap még ki tudunk préselni. A káros vadélesztők és ecetbaktériumok elszaporodásának megakadályozása érdekében már a cefrét is kénezni kell. Egy hektoliter cefrében 15-20 gramm borként kell jól elkeverni. Ezt követően pedig rögtön préseljünk. A hordók feltöltésénél gondoljunk rá, hogy erjedés közben a must megnöveli térfogatát - sok szén-dioxid termelődik -, ezért azokat csak 2/3-ig töltsük fel. Ha erről megfeledkezünk, akkor a must kiforr. A zöldségeskertben a gombás fertőzések megelőzése céljából (a kórokozók áttelelhetnek!) nagyon fontos, hogy a letermett paradicsom szárát - főleg, ha azon a fertőzés jelei jól láthatóak - megsemmisítsük. A-nyár végén, az ősz elején - elsősorban az öntözött kultúrákban - ugyanis gyakran felszaporodik a szeptóriás levél-, az alternáriás szár- és levélfoltosság kórokozója. Hasonlóan járjunk el a különféle betegségek jeleit hordozó egyéb zöldségfélék termés-, szár- és levélmaradványaival is. A fejessaláta, a vörös- és a fejeskáposzta öntözését a héten feltétlenül fejezzük be; a zöldborsónak azonban még adjunk hetente 25-30, a karósbabnak szükség szerint 4-8, a nyár végén vetett répának 10-15, a hónapos reteknek 5-10 mm vizet. Fejtrágyázzuk - 40 gramm péti-, 10 g kálisóval és 10 g szuperfoszfáttal négyzetméterenként - a sóskát. Megkezdhetjük a rebarbara telepítését. A kora őszi hőmérsékletcsökkenések dísznövényeink közül elsősorban a krizantémokat és a dáliákat veszélyeztetik ezért ezeket takarással már most védennünk kell. További tennivalók: fogjunk magot az egynyári növényekből, öntözzük rendszeresen az örökzöldeket és a gyepet, védekezzünk a pajzstetvek és a takácsatkák ellen.- r Következtethetünk-e a pete állásából annak korára? 1991. IX. 13. CSIPKEBOGYÓMUST Zúzzuk össze a csipkebogyót, majd 1:1 arányban öntsük le forró vízzel, s egy-két napig hagyjuk ázni, hogy kilúgozódjon. Utána préseljük ki. Készíthetjük úgy is, hogy a bogyókat vízzel együtt kb. 30 percig 80 C-fokon főzzük. A leülepedett léhez literenként adjunk hozzá 200 gramm cukrot és 1-2 g citromsavat. Az így nyert szörpöt üvegekbe tesszük és sterilizáljuk. A must készítéséhez a Rosa pomifera elnevezésű fajta bogyója a legalkalmasabb, amely 1000 mg/ liter C-vitamint tartalmaz. A csipkebogyómust kitűnő vitaminforrás a gyümölcsszegény téli-tavaszi hónapokban. BODZAMUST Elsősorban gyógyszerként használjuk. A reumatizmus és az ischias gyógyítására alkalmas, hatóanyagai serkentik a mirigyek működését és az emésztőszervek mozgékonyságát is. A termés csak teljesen érett állapotban dolgozható fel. Először szaggassuk le, majd zúzzuk szét a bogyókat. Munka közben használjunk gumikesztyűt, mert a bodza erősen színez. Hagyjuk kilúgozni vagy speciális konyhai gőzö- lőn gőzöléssel nyerjük ki a levet, amely a gyűjtőedénybe folyik. Az így Napjainkban is él és szájról szájra terjed az a tévhit, hogy a pete állásából következtethetünk annak korára. Ezt Örösi Pál Zoltán már az ötvenes években megcáfolta, és a Méhek között című könyvében a következőket írta: „A friss pete a sejtben nézhet ferdén fölfelé, ferdén lefelé és oldalra is, aszerint, hogy az anya milyen helyzetben ül a sejtben. Közvetlenül a kelés előtt egy-két órával billegni, körözni kezd, és a sejt aljára konyul. Tévedés tehát, hogy a friss pete ferdén felfelé mered, aztán napról napra lassan lejjebb ereszkedik.“ Ezt erősítette meg Richard Fleig megfigyelése is, amikor az anyák viselkedését tanulmányozta petézésük közben. A szerző nyolc éven át folytatta vizsgálatát a megfiMézelő gyelőkaptár ablakán keresztül, s a következőket tapasztalta: Amikor az anya a potrohát a sejtbe dugja, a feje állhat fölfelé, lefelé és oldalra is. Mielőtt azonban a petét lerakná a sejt aljára, általában úgy fordul, hogy a feje függőlegesen lefelé vagy 30 és oldalra 60 fokban lefelé álljon. Csak azután rakja le a petét, miután az öt pozíció valamelyikét fölvette (lásd az ábrát). Az anya gyakran bedugja a fejét a következő sejtbe, hogy meggyőződjön annak petézésre való alkalmasságáról. A lefelé álló helyzet miatt mindig egy alul levő sejtet szemlél meg, hogy azt petézze be a legközelebb. Miután az anya eléri a fiasítás alsó szélét, visszatér a fiasítás felső széléhez, hogy onnan induljon újból az üres sejtek bepetézésére. A peték állása attól függ, hogy az anya milyen testhelyzetben van akkor, amikor a potrohát kihúzza a sejtből. Hatezer frissen lerakott pete vizsgálata alapján a szerző arra a következtetésre jutott, hogy az egészséges méhanyák petéinek 80 százaléka függőlegesen lefelé áll. Ez a petézés során elfoglalt helyzetükből következik. Ha véletlenül az anya bal hátsó lába megsérül, akkor az anyák helyzete megváltozik, inkább jobbra fordulnak és valószínűleg petéiket is lassabban rakják le. Deutsches Imker Journal - Méhészújság Jobb 60° Jobb 30° 0 Bal 30° Bal 60° Más testhelyzet összesen n 255 740 1407 874 307 141 3724 % 6.8 19.9 37.8 23.5 8.2 3.8 100 n b 465 573 583 359 242 169 2391 % 19.4 24.0 24.0 15.0 10.1 7.1 100 Betakarítás a háztáji gyümölcsösben Gyümölcs- és zöldséglevek A különböző gyümölcs- és zöldséglevek specifikusan hatnak a szervezet egyes funkcióira. Hatásuk nemcsak a táplálkozás szempontjából fontos, hanem védő és gyógyító szerepük is van. Különösen az akut, krónikus betegségek gyógyításában van nagy jelentőségük. Megjegyzendő, hogy a gyümölcs- és zöldséglevek alkalmazása a diétás étrendben nem újdonság, csupán nálunk kevésbé ismert. Fogyasztásuk fellendüléséhez bizonyára hozzájárul, ha készítésük, tárolásuk módjával megismerkedünk. nyert levet még forrón tiszta üvegekbe öntjük és 25 percig csírátlanítjuk. A bodzalevet szükség szerint édesíthetjük is, pl. úgy, hogy 4,7 literhez 300 g cukrot adunk. MÁLNASZÖRP A málnaszörpöt préseléssel nyerjük, majd a léhez 1 : 1 arányban cukrot keverünk. Készíthetjük hidegen és melegen is. Ezután minden liternyihez 7 g citromsavat adunk. Ha hidegen készítjük, akkor a szétzúzott gyümölcsöt cukorral összekeverve egy-két napig hagyjuk kilúgo- zódni. így aromája, minősége jobb lesz. A préselés után a levet üvegekben töltjük és 20 percig sterilizáljuk. PARADICSOMSZÖRP A paradicsomot megmossuk, felvágjuk és az arra megfelelő darálón - amely a héjat és a magvakat elkülöníti - ledaráljuk. A hagyományos módon „passzírozhatjuk“ is. Egy liter paradicsomiéhez adjunk 2 kg cukrot, s fakanállal addig keverjük míg az el nem olvad. Utána steril üvegekbe öntjük, hermetikusan lezárjuk. Ha parafa dugót használunk, akkor azt előbb parafinnal kezeljük. A paradicsomszörpöt szóda- vagy ivóvízzel hígítva, kevés citromlével ízesítve fogyasztjuk. Szabó Mária mérnök A gyümölcsök érése bonyolult folyamat, amelynek során a cukrok és savak mennyisége, aránya állandóan változik. A fogyasztó számára az érés legkedvezőbb állapota az, amikor a cukor és a sav aránya a gyümölcsben leginkább kellemes. A gyümölcsök két csoportját különböztetjük meg. Az egyikbe azok tartoznak, amelyek leszedve nem érnek tovább. Ilyenek a cseresznye, a meggy, a szilva és a csemegeszőlő. Ha ezeket éretlenül szedjük, kénytelenek leszünk éretlenül is fogyasztani. A másiknál az érés a leszedés után is folytatódik. Ezt nevezzük utóérésnek. Ilyenek a téli alma, téli körte, a birs, naspolya, a kajszi- és az őszibarack. Bár a szakkönyvek és a katalógusok rendszerint meghatározzák az egyes gyümölcsfajták érési, illetve szüretelési időpontját, ebben azonban évenként akár több hetes eltérés is lehet. (Jó példa erre az idei év is.) A naptár alapján tehát nem lehet szüretelni. A fákon a gyümölcsök nem egyszerre érnek. A délre néző ágakon minden fafaj előbb érleli be termését, mint az ellenkező oldalon. Legjobb ezért, ha szakaszosan szüretelünk, mert akkor a fán maradó, még érőfélben lévő gyümölcsök több tápanyagot kapnak és így jobban kifejlődnek. Az alma téli fajtáit a-biológiai beérésüket megelőzően szüreteljük. A téli almák akkor válnak szedésre éretté, amikor nagyságuk a fajta szokásos méretének megfelel és kocsányuk a termőrésztől könnyen elválik. Szüreteléskor az almát először fogjuk meg és emeljük meg, majd negyed fordulatnyit csavarjunk rajta - így a kocsány az ágtól könnyen elválik. Ügyeljünk rá, hogy az almát mindig a kocsánnyal szedjük. A téli körte szintén utóérő gyümölcs. Ha már elérte a fajtára jellemző nagyságot és a kocsány a termőrésztől könnyen elválik, szedhető. A körte szedésénél különösen figyeljünk arra, hogy a gyümölcs ne sérüljön, ne nyomódjon meg, ui. ott megbámul, s hamar romlik. Az almát és a körtét ne takarítsuk be túl korán, mert az éretlen gyümölcsök a tárolás folyamán gyorsan fonnyadnak. Viszont túlságosan későn se szüreteljünk, mert a túlérett alma nyomásra érzékeny és így csak rövid ideig tárolható. Az érett körte pedig könnyen lehullik, húsa taplóssá válik. A szilva nem utóérő gyümölcs. Fogyasztásra csak akkor szedhető, ha a fajtára jellemző nagyságot elérte, már beszíneződött, húsa kemény, de rugalmas. A magvaváló szilva akkor szedhető, ha roppanva szétnyílik. A szilvát is kocsánnyal szedjük, tetszetős hamvát pedig kíméljük. Az őszibarackra jellemző, hogy az érési időszak utolsó két hetében a gyümölcsök súly- és méretbeli gyarapodása rendkívül nagy. A házikertben ezért féléretten vagy éretlenül nem érdemes leszedni. Az érett őszibarack ezért rugalmas tapintású, illatos, színe a fajtára jellemző. Ezt sem szakítva, hanem könnyű csavarással kell az ágról leválasztani. A mandula szedése előtt hasznos, ha a fák alatt elegyengetjük, gyomtalanítjuk a talajt, mert termésének zöme rendszerint magától lepotyog. Az érés kezdetét a zöld burok felrepedése jelzi. A később érő gyümölcsöt azonban rázogatással kell az ágakról leválasztani. Ügyeljünk rá, hogy mindig teljes érésben szüreteljük, mert korán leszedve bele nem éri el a fajtára jellemző teltséget, lapos és ráncos lesz. Miklós Dénes kertészmérnök ERDŐ-MEZŐ GYÜMÖLCSEI Apró csonthéjasok fi.) A vadcseresznye, a sajmeggy, a csepleszmeggy és a zelnice- meggy valaha egészen más okok miatt voltak jelentékeny növények, mint mostanában. A gyümölcstermesztés legelső korszakától kezdődően gyűjtögették e fajok gyümölcsét, sok más vadgyümölccsel, gyökérrel egyetemben. Ma inkább mint ritka erdei melléktermék, főleg mint gyümölcs- és díszfakertészeti alanynövények örvendenek népszerűségnek. A cseresznye közép-európai, szubmediterrán faj, Észak-lránig őshonos. A vadcseresznyéből (Cera- sus avium subsp. avium) jöttek létre az első kultúrváltozatok is, feltehetőleg Kis-Ázsiában, a Fekete-tenger partján. Hazánkban 'leginkább a gyertyános-tölgyesek, a karsztbo- korerdök, irtásrétek és sziklaerdök jellegzetes fája. Mély gyökérzetű, A sajmeggy (Cerasus ma haleb) nálunk a védett növények közé tartozik a sovány homoktalajokon vagy víznyomásos területen rosszul fejlődik. Jó termőhelyen felújul, magját a madarak messzire terjesztik. Faanyaga értékes, gyérítés után tuskóról sarjad. A meggy, a cseresznye és a csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) spontán hibridje, a csepleszmeggy az anyai növény. Nálunk felhagyott gyümölcsösök helyén, szórványból gyarapodó állományokban él. Terjesztésében a madarak viszonylag kisebb szerepet játszanak, mint a vadcseresznye esetében. A száraz, melegkedvelő tölgyesek és cserestölgyesek zónájában, a Balkánon spontán fordul elő. A sajmeggy (Cerasus mahaleb) többnyire kis fa, nagyobb cserje, felfelé törő koronával. Közép-Euró- pától Marokkóig őshonos, szubmon- tán növény. A Duna völgyében, á Csepel-szigeten, a Mecsekben, valamint a nyugati határszélen elég gyakori, elvadultan is. Mészkedvelő, a törmelékes talajokat bírja, de a vízállást kevéssé tűri. Homoki tölgyesekben, sziklagyepen, cserestölgyesekben, karsztbokorerdőkben van a fő termőhelye. K. Sz.
