Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
I Marké Béta Alvók ébredése Majd alszunk mind, s alszik velünk a ház, majd alszom én if, s közben felkelek, felöltözöm, sálat, sapkát teszek, s az asztalon egy cédulát találsz, hogy semmi baj, s hogy ne keressetek, élj ugyanúgy, mint eddig, és vigyázz a gyermekekre, virrassz, hogyha láz gyötri őket, felejts el engemet, mert én már nem vagyok, s te olvasod a levelet, s rémülten eldugod, ha kintről hallod: ébren motozok bent a szobában, s már a reggelit készíted, míg vígan öltözködik, aki nem tudja, hogy már nincsen itt... Memento móri Dante Alighieri már halott, s az égbe vitték buzgó angyalok Beatricét is, helye rég kihűlt, és gyarló teste porrá lényegült, a forró kéz fent szállt a fák fölött, a duzzadt száj lent zsong a fű között, az édes ágyék átleng a szobán, s mit felkavart a nyári délután, lassan ülepszik, ha bealkonyul, egy könnyű árnyék könyveimre hull, s míg végighúzom rajta ujjamat, mint hófehér bőr, megborzong a lap, hallgat a menny, és hallgat a pokol: ujjam hegyén lüktet a szürke por... Kik ott hevernek ágyamon Lehet, hogy majd tücsökké változom, s míg cirpelek az ablakom alatt, arra várok, hogy kihajoljanak, kik ott hevernek forró ágyamon, s nyitott szemmel hallgatnak engemet, mert unják már a szerelmeskedést, és külön-külön kutatják a rést az éjben, hogy egymástól szökjenek, de ott kell élniük a helyemen, s a fű közül vidáman figyelem egymás mellett didergő életük, s ha villanyt oltnak, mégis szíven üt, hogy mások lakják, íme, múltamat, mert így lehettem csak végképp szabad. Számadás előtt Mert jól tudom, hogy lenne másik élet és másik csillag, másik szerelem, s hogy nincsen, aki megszabja nekem, mit féljek, mire várjak, mit reméljek, miféle kínban s szenvedélyben égjek, kinek szemére függesszem szemem, kinek kezétől gyűl ki testemen a láz, miféle éjben él a lélek, s miféle fényben fürdik boldogan, mert nincs előre elrendelve semmi hogy kit kellene gyűlölni s szeretni, ( s ha sorsa van, választott sorsa van mindenkinek, hát lettem, ami lettem, de nem azért, mert másként nem tehettem... A verseket a romániai magyar költő közelmúltban megjelent, Kiűzetés a számítógépből című kötetéből válogattuk. Tetteink következményei gyorsabbak, semhogy elmenekülhetnénk előlük. (Jacques Dévai) G regor építésvezető keze alatt dolgozott egy nem éppen példás erkölcsű fiatalasszony. Andulá- nak hívták, és a férje éppen tényleges katonai szolgálatát teljesítette. Valahol az országhatárt őrizte. An- dula netn érzett elég erőt a szocialista asszony életmódjának folytatására. Ellenkezőleg, züllött, megvetésre méltóan élt. Gyakran el-elvonult valmelyik kőművessel vagy segédmunkással a pincébe, hogy ott kielégítse alantas szenvedélyeit és testi vágyait. Tette ezt néha egy korsó világos sör vagy nápolyi ellenében, máskor meg térítésmentesen. Tekintettel arra, hogy a kéjsóvár Andula nem volt valami különös szépség, nem került sor miatta veszekedésre, civakodásra vagy éppen verekedésre. A civil alkalmazottak érdeklődése csakhamar alábbhagyott, mert az általa nyújtott gyönyör nem kárpótolhatta azt a veszélyt, aminek a rendezett családi életet élő férjek és apák kitették magukat. Andulának nem maradt más választása, minthogy a katonákat csábítgassa. Rámosolygott a kocsi bakján ülő Pokomyra, aki viszont csak hostivari Helenkájáról ábrándozott. Kefalínra is kacsingatott, Stetka paphoz is dörgölőzött és Ciml gépkocsitolvajjal is kihífóan viselkedett. Egyiküknél sem járt sikerrel. Végül nagy igyekezettel elcsábította Kotlár A fülbesúgó semmit nem fojt magába, amivel másnak kelle- metlenkedhetik. Szedi a lábát, megelőzni a többi fülbesúgót. Olykor öldöklő a verseny, s noha nem helyből startoltak valamennyien, megsejtik, hogy a többiek már nagyon közel járnak, s öles ugrásokkal megelőzi őket. Sebtiben odasúgja, amit tud, a nagy titkot. Meg ne tudja senki, hogy ő árulta el. Számít az illető hálájára, értsd: a hallgatására. „Csak magának mondom. Ez csak magára tartozik.“ A fülbesúgó tudja, mikor van veszélyben egy állás, s míg sebesen halad és szedi a lábát, a veszély nőttön nő. Mire odaér, már beütött a baj. „El fogják bocsátani.“ Az illető halálra válik. „Mikor?“, kérdezi, és: „Hogyhogy nekem nem szóltak?“ „Még titkolják, csak a legutolsó pillanatban állnak elő vele. Én csak jót akartam. De el ne áruljon!“ Aztán hosszú szónoklatba kezd, hogy milyen szörnyű lenne, ha lelepleznék, és az áldozat még föl sem érte ésszel saját bajának EtIAS CANETO A fülbesúgó a nagyságát, máris őt szánja, a fülbesúgót, az igaz barátot. A fülbesúgó figyelmét nem kerüli el egyetlen rossz szó sem, amelyet mérgében kiszalaszt valaki a száján, és van gondja rá, hogy a címzett értesüljön róla. Jó szót már ni készségesen,d bizonyítsa, ol hajlandó. Ilye siet, csak tébl helyben. A jó epe, úgy lepi érzi, megfulla köpi. Végre k ronkodva, mii zítelensége magát. Pedig szén undorodik se zék! Tegyen ’ annyiban!“.V tanácsa^ ha tovább. Aí kozzák az í neki csak az: nyerje az em zalom nélkül cigányt, akit tíz cigarettával szedett le a lábáról. A szellemi fogyatékos Sajner közkatona viszont ellenszolgáltatás nélkül engedett Andula csábításának, mit több, megkérte a fiatalasszony kezét. MI10SLAV SVANDRLÍK amely mintha nem akart volna bele- jajveszékelésre férni a kék vászonnadrágba. A dolog termett, teljesen világos volt. Dusán Jasánek Néhány óra féktelen vágyat érzett Andula iránt. lyázott fejjel ál Mivel Andulának már bárki jól jött, irodájában. A a folytatásra csak a pincében kerül- hányóan és e hetett sor. Dusán Jasánek első sze- rá tekintetét, relmi tapasztalatára a leendő föld -Jasánek - alatti katonai konyhában tett szert, szomorú hanj pontosan azon a helyen, ahová a ké- nők politikai Úgy tűnt, Andula ezzel végleg kimerítette lehetőségeit és több katona nem akad fenn bujasága hálójában. Ám ekkor adódott a nem várt lehetőség. A porondon megjelent a kielégületlen, nemi tapasztalatok után sóvárgó Jasánek szerkesztő, akit az asszony szemérmetlen tekintete valósággal elbűvölt, és italtól rekedtes hangja mennyei hárfaként zengett a fülében. Sóvárgó szemekkel bámulta a hihetetlenül koszos sárga szvetter alatt duzzadó dús kebleket, nem titkolt érdeklődéssel szemlélgette az ízléstelen feneket, sőbbiek folyamán a nagy edénymo- ifjúsági szervi sogató felszerelését tervezték. Egye- lég vétkezett lőre csak egy malterral teli láda állt eset! Talál er ott, amelytí! a pince homályában zatot? rosszul tájékozódó Jasánek a bal Jasánek ny lábával beletaposott. A vágytól fel- ta a fejét, hevült Andula kirántotta belőle, - Ember! mint levesből a legyet, és a győztes parancsrifek. nőstény szerelmi rivalgásával magá- hogy betűiek hoz szorítva, fenekével a válaszfal- sánek, maga nak támaszkodott. A téglafal ezt Ahelyett, hói a nyomást nem bírta ki. Andula végezte voln átesett a szomszéd helyiségbe, né- mi ösztöneir hány tégla pedig Jasánek fejére hűl- még mit kövi lőtt. A nagy zajra és a fájdalmas károsította a (Méry Gábor felvétele) Lipcsey György: Torzó
