Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-06 / 36. szám
B i/àsárnap I Sz erkeszti: Pomichal Richárd * Szeptember 9. és 15. között tájainkon a napi középhőmérsékletek a következő módon alakulnak: az átlagos 17,9, a maximum 24,0, a minimum 12,1. C fok. Elérkezett az egyes almafajták szüretének az ideje. A gyümölcs- szedést a magasabb fákról létrával végezzük. Ha mégis szükséges fára másznunk, akkor azt puha talpú (sport) cipőben tegyük. Az almafajták általában szakaszosan érnek, így ezeket annak megfelelően színelve szedjük. Télire csak az ép és egészséges gyümölcsöt tároljuk. Hasznosítsuk a lehullott gyümölcsöt is - készítsünk belőle gyümölcslevet. Az almaszüret közben gondoljunk a növényvédelemre is, és távolítsuk el - szántsuk le, égessük el - a kórokozókkal fertőzött termést, a moníliás gyümölcsmúmiákat, a lehullott lombot (gombás fertőzöttségl). Ha alapos munkát végzünk, akkor jövőre kevesebb gondunk lesz a vegyszeres védekezéssel. A keleti gyümölcsmoly hernyói még mindig károsíthatnak, így előfordulhat, hogy permeteznünk kell ellenük a későn - szeptemberben, október elején - beérő őszibarackfajtákat. A kártevők elleni védekezés módozatai közül ne hagyjuk ki a hernyófogó öveket sem. v A gyümölcs betakarításán kívül más munkánk is akad: folytatjuk a szemzést, kijelöljük az őszi telepítések helyét; a gyümölcsös különböző pontjain ajánlatos talajmintákat venni, s azokat a tápanyagellátás szempontjából elemeztetni. A szőlőfürtökből távolítsuk el a kórokozók által fertőzött szemeket, védekezzünk a darazsak ellen, folytassuk a szüreti előkészületeket, a korán érő fajtáknál végezzünk próbaszüretet, s a must cukortartalma alapján határozzuk meg a szüret időpontját. A zöldségeskertben még mindig vannak olyan növények, amelyeket öntözni kell. A karfiol, a karalábé 2-3 naponta 4-8, a fejes saláta, a fejes-, a kel- és a vöröskáposzta 15-20, a sóska 5-20, a zöldborsó 25-30, a cékla 20-30 mm vizet igényel. Ha rebarbarát akarunk telepíteni, akkor azt megelőzően 50-60 cm mélyen forgassuk meg a talajt. Az őszi spenót ágyásait az öntözés előtt szórjuk meg négyzetméterenként 32 gramm pétisó, 10 g szuperfoszfát, 8 g kálisó keverékével. Spenótot, rövid tenyészidejű hónapos retket még e héten is vethetünk. A díszcserjék, díszfák alatt gereblyézzük össze, majd égessük el a lehullott leveleket. Jó, ha tudjuk, hogy ennek a korai levélhullásnak még nincs köze a vegetációs időszak közelgő végéhez, hanem a kórokozók általi fertőzés következménye. További teendőink közül említést érdemel még az örökzöldek telepítése. Jól fontoljuk meg, hogy milyen fajt, fajtát választunk, mérlegeljük, milyen elrendezésben ültessük ki azokat, hogy habitusuk (alakjuk), színük a fajta jellegének megfelelően érvényesüljön. Ugyancsak most van itt az ideje a gladióluszhagymák felszedésének és kiválogatásának. Jövőre csak egészséges gumókat telepítsünk. A kardvirág szárát, leveleit 10 cm-esre vágjuk vissza, s a földtől megtisztított gumókat szellős, száraz helyen tároljuk. - r A szüret ideje * 1991. IX. 6. A bor minősége és mennyisége szempontjából nagyon fontos a szüret idejének megválasztása, melyet több tényező befolyásol. Ezek közül a legfontosabb a szőlőtermés fajtára jellemző érettsége, egészségi állapota, valamint az időjárás. A legtöbb fajta esetében a teljes érettségre kell törekedni, mert a szüret akkor a leggazdaságosabb. Az, hogy mit nevezünk teljes érettségnek, s hogy az hogyan állapítható meg, csak tapasztalat alapján ítélhető meg. A szőlő érettségéről leginkább a must cukortartalma nyújt tájékoztatást. A cukortartalom fajtánként, évjáratonként, termőhelyenként változó. Kevés cukrot termelnek a nagy bogyójú csemegeszőlőfajták, például a Szőlőskertek királynője, a Pannónia kincse, az Afúz Ali, a közepes bogyójú Chasselas (saszla). Ezeket 13-15 mustfok között szüreteljük, mert hiába várnánk a szedéssel, cukortartalmuk lényegesen nem növekedne. Az említettek közül a Szőlőskertek királynőjének szedésével azért sem szabad késlekedni, mert ha túlérik, a belőle készített bor kellemetlen mellékízt kaphat. Közepes cukortermelő fajtának minősíthető a borszőlők jelentős része, mint például a Kövidinka, az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, az Ezerjó, a Leányka, a Muscat Otto- nel, a Hárslevelű, a Furmint. Az említettek 15-18 mustfokok között érnek be, ha a túlérést nem számítjuk. Nagy cukortermelő fajták a Szürkebarát, a Tramini, a Zala gyöngye, a Zenit. Ezek legtöbbször 19-20 mustfok elérésére, sőt túlérésben még lényegesen többre is „képesek“. A közepes és a nagy cukortermelő fajták közül az illatosakat - az aroma- és az illatanyagok megóvása végett - legfeljebb teljes érésben vagy néhány nappal azt megelőzően szüreteljük. Túlérésben ugyanis a szőlőbogyók finom illatanyagai átalakulnak és a bor értéke csökken. Ilyen fajták a Muscat Ottonel (s általában a muskotályos fajták), a Tramini, a Rizlingszilváni. A nem illatos fajták közül némelyiknél jó időjárási és termőhelyi viszonyok között ajánlatos megvárni a túlérést. Ilyenkor, főleg a Hárslevelű, az Olasz rizling, a Zenit 20 mustfok fölötti terméséből különlegesen finom bor készíthető. Jó vörösbort csak tökéletesen érett (de nem túlérett!) és teljesen egészséges szőlőből lehet készíteni. Az éretlen szőlőben kevés a színanyag és a belőle készített bor rendszerint savasabb a kelleténél. A túlérésben szedett kék szőlőből szép színű vörös bor nem készíthető, mert színanyaga már a szőlőtőkén bomlik. A kék fajták legkedvezőbb állapotának a 17-19 mustfok tekinthető. A bogyók cukortartalmának gyarapodásáról az érési időszakban rendszeresen, két-három naponként végzett próbaszürettel győződjünk meg. Ilyenkor több tőkéről arányos elosztással szedjük a szőlőt. A cukortartalmat mustfoko- lóval mérjük. Ha a must elérte az egyes fajtákra jellemző cukorszintet, avagy a mustfok már nem növekszik számottevően, megkezdhetjük a szüretelést. A szüret idejét az érettségen kívül jelentősen befolyásolja az időjárás és a szőlő egészségi állapota is. Ezek a tényezők összefügnek egymással. Ha sok a csapadék, a szőlő penészesedni, rothadni kezd. A penészgombák közül a legnagyobb kárt a szürkepenész okozza. Erőteljes rothadáskor vagy ha tartósnak ígérkezik az esőzés, kényszerűségből azonnal szüreteljünk. Ha a szőlőt korai fagykár érte, ne várjunk a szürettel. A megfagyott levelek elpusztulnak, s ezzel megszűnik a további cukorképződés. A fagyott bogyóhéj vízáteresztővé válik, s nagy lesz a mennyiségi csökkenés. Miklós Dénes kertészmérnök A VARROA-ATKA ÉS A LÉGCSŐATKA ÉLETCIKLUSA Észak-Ameri ka méhállományát a '80-as évek közepétől kezdve egyre inkább károsítja a légcső- (Acarapis) és az ázsiai nagy (Var- roa-) atka. Nagyon fontos tehát, hogy a méhészek e parazitákat, sőt az általuk okozott fertőzés mértékét képesek legyenek megítélni, illetve felismerni. Jól jön, ha a méhész rendelkezik bizonyos minimális ismeretekkel a két atkafaj biológiájáról. Hasonlóságok: 1. Egyformán a mézelő méh parazitái, rejtőzködésükhöz, táplálkozásukhoz, szaporodásukhoz e gazdaállatra van szükségük. 2. Mindkét atkafaj szájszervei módosultak, azokkal képesek a membránokat átszűrni és nyiroknedvet (hemolimfát) szívogatni. 3. Utódaik száma viszonylag hasonló: a Varroa-nőstény 5-7 petét rak le általában, bár az ezekből fejlődő utódok nem mindegyike éri el a felnőttkorú stádiumot a dolgozóálcán, ellentétben a légcsőatkával, amely 6-9 petét rak, és utódainak többsége teljesen ki is fejlődik. 4. Mindkét fajra jellemző, hogy először a hímek fejlődnek ki. Fivér- -nővér kereszteződés a korlátozott környezet miatt, a lefedett sejtekben, illetőleg légcsövekben, általános. A hímek nem vándorolnak el az illető atkacsaládból. 5. Mindkét atkafajnál a fertőzést a bepárzott nőstények terjesztik. 6. Alkalmazkodtak a gazdaállat fiasításmentes periódusához is. A Varroa-atka szaporodásához nyitott és födött fiasítás, a légcsőatkáéhoz fiatal, felnőtt korú méhegyedek jelenléte szükséges. Különbségek: 1. A Varroa-atkák a felnőtt korú méheken, a fiasításban és a lépeken találhatók, míg a légcsőatkák csak a felnőtt korú méheken. 2. A Varroa-atka födött fías sejtekben, a légcsőatka a méhek légcsövecskéiben szaporodik. 3. A Varroa-atka fejlődése: pete, protonimfa, deutonimfa, felnőtt korú atka (hím vagy nőstény). A légcsőatkáé: pete álca, nem vedlett, fiatal és teljesen kifejlődött felnőtt korú forma (hím vagy nőstény). 4. A felnőt Varroa-nőstények gömb alakúak, barnásvörösek és szabad szemmel észlelhetők (1,1 Mézelő x 1,5 mm-esek). A légcsöatkák ovális nőstényei gyöngyfehér vagy halványsárga színűek, igen kicsik (hosszuk 150, szélességük 80 mikron), szabad szemmel alig észrevehetők (kicsi pettyneK tűnnek). 5. A Varroa-atkák népességük maximumát őszre, a légcsőatkák télen érik el. Végül, de nem utolsósorban, a Varroa nem az általunk tenyésztett nyugati mézelő méhek (Apis mellife- ra), hanem az indiai méhnek (Apis cerana) a természetes parazitája. Az indiai (keleti) mézelőméh-csalá- dokban a Varroa-fertőzés nem tesz olyan komoly károkat, mint az európai mézelő méheknél, például azért sem, mert az indiai méh egyedei képesek egymást kölcsönösen megszabadítani a parazitáktól. Mivel az európai mézelő méh nem rendelkezik ezzel a képességgel és a fertőzés - az indiaitól eltérően - nemcsak a here-, hanem a dolgozófiasí- tást is károsítja, a család fokozatosan legyengül. Ezzel ellentétben az Acarapis woodi és az Apis mellifera között a gazdaállat-élősködő kapcsolat igen régi eredetű és kiegyensúlyozott. Európában ritkán hallani lég- csőatkakór okozta családpusztulásokról. Mindenesetre Észak-Ameri- kában a helyzet súlyosabbnak látszik, ott ugyanis a nagyarányú lég- csőatka-fertőzés a családok pusztulásához vezet. Méhészújság (rövidítve) Céklatartósítás, káposztasavanyítás CÉKLASALÁTA Hozzávalók: 1 liter víz, 0,5 liter ecet, 12 dkg cukor, 4 dkg só, 1 tormagyökér, kevés kömény és édeskömény. A céklát gondosan mossuk meg, tegyük fazékba és főzzük puhára. A megfőtt, még meleg céklát meghámozzuk és hullámos késsel felszeleteljük. Üvegekbe rakjuk, rászórjuk a köménymagot, édesköményt és a reszelt tormát. A vizet, ecetet, sót, cukrot felforraljuk, majd a kihűlt oldatot az üvegekbe öntjük. A megtöltött üvegeket lyukacsos betéttel ellátott edényben 15 percig sterilizáljuk. HORDÓS KÁPOSZTA Hozzávalók: 13 kg káposzta (ez egy 10 literes cseréphordóra elegendő), lehet nyári is, 13 dkg só, 2 hagyma, 4 babérlevél, köménymag és bors ízlés szerint. A káposztát és a hagymát káposztagyalun leszeljük és nagy, zománcozott edényben sóval, borssal, köménnyel Összekeverjük, s hozzáadjuk a babérlevelet. Rövid ideig - amíg levet nem ereszt - álni hagyjuk. Az így nyert keverékkel alaposan megtömjük a cseréphordót és ráöntjük a levét is. Szorítóval leszorítjuk, cserépfedővel lefedjük. Az erjedés szobahőmérsékleten migindul, ha túl intenzív, akkor a cseréphordó alá helyzzünk egy gyűjtőedényt, amely a kifolyó levet felfogja. Az erjedés ideje a hőmérséklettől függ. Az optimális hőfok általában 15 C°, melyen az intenzív erjedés 2 hét alatt befejeződik. Magasabb hőmérsékleten az erjedés ideje lerövidül. Az intenzív erjedés befejezte után ügyeljünk arra, hogy a hordó hűvös helyen álljon, és a benne lévő savanyúkáposztát állandóan a cseréphordó pereméig érő vízréteg zárja el a levegőtől. Berakhatjuk a káposztát befőttes üvegekbe is, úgy, hogy ne maradjon fölötte levegő. Az üvegeket lezárjuk, és tálcára rakjuk, mert előfordulhat, hogy még nem fejeződött be az erjedési folyamat, s így a lé gyengén túlfolyhat. A befőttes üvegbe rakott káposztát szintén hűvös helyen tároljuk. A káposzta túlerjedését (túlsavanyodását, színvesztését, értékes tápanyagainak átalakulását) teljes biztonsággal úgy akadályozhatjuk meg, hogy az üvegekbe rakott káposztát sterilizáljuk. Lyukacsos betéttel ellátott edényben 65 C-fokon 45 percig vízfürdőben főzzük a befőttes üvegekbe rakott hordóskáposztát, majd az edényben kihűlni hagyjuk. Szabó Mária mérnök A gilisztahumusz jó minősége érdekében az alábbiakat kell megfontolni:- Csak a szokványos alomanyagból származó háziállat- (rendszerint szarvasmarha) trágyából lehet jó humuszt előállítani.- A trágya nem származhat beteg állattól.- A trágyának át kell mennie a kezdeti hőfázíson.- A karámtrágya nem megfelelő, mert sok földet tartalmaz. A gilisztahumuszban pedig nem lehet föld.-Egyes tapasztalatok szerint a szikes talajon legelő állatok trágyájából nem lehet eladható minőségű humuszt előállítani, mert magas lesz a nátriumtartalma. -Ugyanígy magas lehet a nátriumtartalma a sok sót fogyasztó véghizlalásos állatok trágyájának, vagy ha a nyalósó a trágya közé keveredik.- Ezeket a beltartalmi mutatókat nem lehet szemre megbecsülni, úgy mint a salakot, sódert, üvegcserepet, műanyagot, amely szintén nem lehet a trágya között, s ezért nagyon megéri megvétel előtt megvizsgáltatni a trágyát.-A földes, bűzös, nagyon lúgos, sós, sok nátriumot tartalmazó trágyát nem szabad megvenni, mert az ilyenből készült humusz jó esetben is csak csökkent értékű, de leggyakrabban el sem adható, sőt esetleg meg kell semmisíteni. Komolyabb vállalkozónak megéri, hogy a gilisztatakarmánynak szánt trágya takarmányozási értékét is megvizsgáltassa. Az átlagmintát természetesen a termelőnek kell felvennie, amely akkor lesz jó, ha azt minél több helyről vesszük, jól összekeverjük, s ebből a 10-20 kg- os tömegből vesszük ki a megvizsgáltatni kívánt 1 kg-os mintamennyiséget. A mintának pontosan olyannak kell lennie, mint a kész árunak: tehát a gilisztahumusz esetében 0,5 mm-es szitán átszitáltnak, 50 százalék nedvességtartalmúnak és minden idegen anyagtól mentesnek. Magyarországon a termeltető rendeli meg a sugárfer- tőzöttség, a karantén-kórokozók, -kártevők, valamint a humán patogén mikroorganizmusok vizsgálatát. Ha ezek a szabvány követelményeit kielégítik, a földművelésügyi minisztérium engedélye alapján az anyag forgalomba hozható. k. Sz. r A
