Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
ifasúrnap * 5 99 1. Vili. 30. A TŐKÉSI DUNAÁG PÁRATLAN ÉLETVILÁGOT REJT.. A SZÓVIVŐ, AKINEK TELJESÜLT AZ ÁLMA ...A HÁROM BÚVÁR FELFEDTE AZT... Méry Gábor felvételei A kalandok sora folytatódik • Harc az élővilágért • Az ezüst fiúk • Párizsban van a központ # A Duna-program gyöngye Csallóközben van f A filmet már 120 TV-társaság megvette • A szakma bolondjai • Büszkék, hogy a kapitánynak dolgozhatnak Jött a „füles“: Cousteau kapitány Tőkésen van. Egy órával később már kocsiban ültünk, és a megadott színhelyre igyekeztünk.- Itt a kapitány?- Csak volt... Jacques-Yves Cousteau-t látni, „elcsípni“, szóra bírni egy életre szóló élmény. A legnépszerűbb francia, a „földgolyó háziorvosa“ ma 81 éves. A magas, szikár, szívós, a világ minden csücskében embereket foglalkoztató öregűr neve fogalom. Hazája Akadémiájának negyven „halhatatlanja“ közé tartozik. Az 1940- es évek elején indult el azon az úton, melyről már soha nem tért le: a természetfeltárás és a természetvédelem. Következetességével és propagandájával kivívta a világ elismerését. Az elmúlt ötven év alatt feltárta a víz alatti világot, úgy, hogy a felszínt is megmutatta, az összhangot hangsúlyozva, munkásságával figyelmeztetve: csak így, harmóniában van az egésznek értelme, ezt kell védeni, megőrizni. Hát ezért becsülik annyira Cousteau kapitányt ... Ki ő? Karrierje azzal kezdődött, hogy egy barátjával kikísérletezte és kipróbálta azt a búvárfelszerelést, amely annak idején lehetővé tette, hogy ötven méterrel mélyebbre merüljön, mint addig a többi búvár. 1950-ig Cousteau a „mélybe merülést“ kedvtelésnek tekintette, a víz alatt „szórakozott“ barátaival, feleségével és két fiával. Ám ekkor megvásárolt egy kivénhedt aknakutató hajót, a Calypso I-et és ismervén a tengerek mélyét, elhatározta, hogy életét a „víz alatti életnek“ szenteli. Jól tudta, hogy oda, ahová ő, családja, meg barátai eljuthatnak, nem jut el mindenki. Ezért döntött úgy, hogy minden érdekeset lefényképez, celluloid szalagra rögzít. A Calypso fedélzetén dolgozta fel az anyagot, elemezte és „összehozta“ a vizsgált jelenségeket. Felfedezte az egzotikus tájakat és - megmutatta azokat. Annyi ötlete támadt, hogy hamarosan egymaga nem győzte megvalósítani elképzeléseit. Olyan munkatársakat keresett, akik „tengeri farkasokként“ képesek élni, akik számára hivatásuk szent. Aztán egymás után indította útjukra a csoportokat. Az expedíciókon páratlan szépségű és érdekességű felvételeket és filmeket készítettek a „fiúk“. Speciális kameráikkal felvették a kitörő tenger alatti vulkánokat, a ritka állatokat, a tengeri krokodilokat, elefánthalakat és sorolhatnánk a végtelenségig, felsorolhatnánk mindazt, amit Cousteau később összefoglalt a tenger enciklopédiájában, mely 40 kötetből áll. A kapitány életében a törés akkor következett be, amikor egy légikatasztrófánál elveszítette a legkedvesebbet, kisebbik fiát, Philippe-et. Mivel benne látta elképzelései továbbvivőjét, és ő már többé nem volt, sokszorozott energiával, tán helyette is, úgy istenigazából belevetette magát a munkába. Megvásárolta az Alcyone nevet viselő oceánográfiai hajót, és már nemcsak szenzációt keltő filmeket készített, hanem a környezetvédelemre adta a fejét. Egyre több időt és pénzt szentelt a természet megmentésére. Jacques-Yves Cousteaut kora nem zavarja abban, hogy „mindenről tudjon és mindenütt ott legyen“. Három búvár- és ugyanannyi felszíni filmforgató csoporttal dolgoztat. Bár ő Monacóban él, párizsi központjából szervezik az expedíciókat és dolgozzák fel a beérkező anyagot, Monacóban a Tengerbiológiai Intézet igazgatója, katedrája van két amerikai egyetemen, ahol hetente egy-egy órás előadást tart. Aki beszélt vele Pálfi Zoltán, a budapesti Ampho- ra Búvár Klub elnöke és folyékonyan beszél franciául. Ez a két tény tette számára lehetővé, hogy többször is találkozzék és beszéljen a nagy kapitánnyal.- Cousteau sugárzó egyéniség, azonnal mindenkit bűvkörébe kerít. Hihetetlen a munkabírása, kiapadhatatlan az ötletforrása. Nem sokat beszél, de minden szavának súlya van. Talán azért is szűkszavú, mert nincs vesztegetnivaló ideje. Miután megtudtam, hogy hetente legalább egyszer Amerikába repül, egyszer meg az Alcyone tengeri hajójának fedélzetére, mely az óceánokat járja, aztán meg sűrűn fel-felbukkan a világ egyes országaiban, attól függően, hol forgatnak csoportjai, hol van szükség a természetvédelem propagálására, azt kérdeztem tőle, hogyan képes mindannyiszor átállni, alkalmazkodni az adott hely időrendjéhez.- Sehogy. Európai időrend szerint élek. Akinek fontos amit mondok, az alkalmazkodik hozzám, és akár éjszaka is eljön az előadásaimra - válaszolta tömören, miközben kissé elmosolyodott. A munkatársai mondták, hogy csak nagyon ritkán mosolyog és nevet, no nem azért, mert mogorva természetű, inkább azért, mert szinte á nap huszonnégy órájában a munkájára koncentrál. Örökké foglalkoztatja valami, most is három filmen dolgozik (dolgoztat), Pesten ökoszociológiai tanszéket kíván nyitni (de bizonyára még sok más országban is), sok gondot fordít alapítványára, mellyel a föld élővilágának a megmentését kívánja elősegíteni. Már öt éve készítik „A világ újrafelfedezése“ forgatgókönyvének anyagát, aztán itt van „A Duna- tervV, melynek megvalósításával azt akarja elérni, hogy a világ felfigyeljen e hatalmas európai folyó kincseire, és ne hagyja életvilágának pusztítását, tiltakozzék a mesterséges elterelései ellen. Ezért is van Tőkésen ez a búvár-forgatócsoport. Ez a csoport például hivatásos búvároktatóként Mexikóban, Tahitin, a Fülöp-szigete- ken és huszonkét más országban rengeteget fényképeztem és filmeztem, mégis 1983-tól 1986-ig kitartóan és folyamatosan„bombáztam“ a kapitány irodáját azzal a kérelemmel, hogy neki dolgozhassak. Ez a munka megköveteli tőlünk, hogy szinte aszkétaként éljünk. Valamennyien nőtlenek vagyunk, alkoholt nem fogyasztunk, nem mulatozunk, nyolc órát alszunk, délben néhányan gépkocsival bemennek a legközelebbi faluba, városba, ott idejövetele előtt Hévízen forgatott a csaknem ötven méter mély barlangban, 41 fokos vízben. Kemény munka volt. Viszont a felvételek páratlanok. Jó kapcsolatunknak köszönhető, hogy meghívtak bennünket a csehszlovákiai forgatásra is. El vagyok ragadtatva a Duna e holt ágától. Gyönyörű ez a vidék, igazán ideje, hogy Cousteau-n keresztül megismerje az egész világ. A „fiúk“ A Costeau-cégnél kemény a munkamorál, viszont mindenki büszke arra, hogy nála dolgozhat, bár valamennyien névtelenek maradnak, mert minden egyes filmen, fényképen, könyvön csak annyi van feltüntetve: „Cousteau kapitány“. Ma már persze mindenki tudja, hogy nem ő készíti a csodálatosabbnál csodálatosabb felvételeket, de minden esetben ő határozza meg, mi a felhasználható és mi az eldobható anyag, és hogy azt a jót hogyan kell megkomponálni. A tőkési malom mellett, a csoport forgatásán töltött nap felejthetetlen marad számunkra. Órákig figyeltük néma tevékenységüket, merülésüket és fel-felbukkanásukat. Az „ezüst emberek“, mert Cousteau alkalmazottai csakis ilyen, a cég által készített neoprén búváröltözékben dolgozhatnak - kikísérletezték, hogy ez a szín mutat legjobban a filmeken (még a kesztyű viselése is kötelező, bár sokszor nincs rá szükség) - reggel nyolckor kezdenek és este nyolcig egy másfél órás ebédszünettel, napról napra, szombaton és vasárnap is dolgoznak. Havonta három-négy napra eltávozhatnak, hogy hová, az az ő dolguk, többnyire nem Franciaországba, ahol valamennyiük otthona van, mert az túl távoli és, ahogy mondják: nem érdemes. Igazi profik, fizikai erőnlétük tán határtalan, szakiűai tudásuk felmérhetetlen - különben nem lehetnének a cég alkalmazottai. Mindenki a rá bízott feladatokat végzi, a másik munkáját segíti, de nem kotyog bele mindenbe, a „főnök“ szava szent. Az viszont naponta telefonon felhívja a párizsi központot, beszámol a terepen tapasztaltakról, a felvett anyagról. Ezért van az, hogy bár létezik egy előzetes forgatókönyv, gyakran óráról-órára változik a program. A cégetika kötelez. Viselni kell az előírt ruházatot, mindenki névtelen marad, csupán a csoport szakmai szóvivője tárhatja fel kilétét. Ebben a csoportban Didier Noirot volt az, aki szót válthatott az újságíróval.- Valamennyien imádjuk munkánkat, és az külön büszkeséggel tölt el bennünket, hogy Cousteau-t „szolgálhatjuk“. Különben nem olyan egyszerű bekerülni hozzá. Én vesznek valami hideg élelmet, meleget csak este fogyasztunk. így van ez mindig és mindenütt. Nem esik nehezünkre, önként vállaltuk.- Miért jöttek a Csallóközbe és ide a tőkési Duna-ágba?- Cousteau-nak van egy Duna- programja. Szerinte ez egy veszélyeztetett európai folyó. Tanulmányokat végeztetett, hol mit érdemes filmezni ezen a vonalon. Aztán a múlt év novemberében meglátogatta Havel köztársasági elnököt, aki hozzájárult ittlétünkhöz. A tőkési holt-ág csodálatos. Olyan gazdag az élővilága, amilyenhez hasonlóval más ilyen jellegű vizekben nem találkoztam. A víz tisztaságának az a titka, hogy a mélyből források táplálják és itt olyan édesvízi szivacskolóniák vannak, mint sehol másutt a világon. A központunk majd elemzi őket. Megvalósul a nagy álom? Azt rebesgetik, hogy Cousteau-t Nobel-díjra jelölték _és a franciák remélik, neki ítélik a már rég kiérdemelt díjat. Ám nem ez a kapitány álma, hanem az, hogy Kínában és Koreában forgathasson. Évek, tán évtizedek óta kérvényezi ottani elképzelései megvalósítását - mindeddig eredménytelenül. Egyszer azt nyilatkozta: „Addig nem halhatok meg, míg nincs filmen a Jang-c- tiang“. Jacques-Yves Cousteau-nak és embereinek kielégíthetetlen a kíváncsisága, az emberekbe vetett rendíthetetlen bizalma, a munkabírása és harca minden ellen, ami veszélyezteti a „kék bolygót“. Ozorai Katalin A KAPITÁNY
