Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
FELLINGER KÁROLY hamu és Jkrojrom A tiltott fa I kiszáradt azóta az Úr hiába tartotta szemmel villámként csapott bele a féltés nagy melegség volt szállt a füst vele a pernye a korom kormos arcával az Úr a hideg hamuba markolt szél kerekedett elfújva tenyeréből a hamut ' V V mielőtt még mielőtt még tenyeréből a hamut az Úr mielőtt még a hamuba fújna Vladimír Reisel ^ f ||/f Ha elalszom Minden derengő ablakban Látlak Téged Töprengve Mintha narkózisodba merülnél S mosolyognál reám A vonzalom legkisebb jele nélkül Mintha már minden szál elégett volna közöttünk Mintha már semmi sem volna ami bennünket összefűz Rebbenő hajad \ Alaktalan Képeket rajzol És rövidujjú Selyemblúzodban Olyan vagy mint az angyal ✓ Aki elszunnyadt a rettenet színlelőadásán Villanyégó hallgat a kép fölött ' Dénes György fordítása Ján Smrek KO <ZI £SÓ Esik az eső, gyönyörűen, szépen, hosszú, konok, nagyszerű eső ez; egyhangú locsogás, mely nem unalmas mégsem, jó hallgató vagyok, és hűséges. Ne lankadjatok, vizek; duzzadj, patak. Ó, ne veszíts még erődből, elem. Nem félek semmitől, amit a természet ad, eléje tartom mellem, tenyerem. Az álságon kívül mindent kiállók; az elem baljós, ámde nyíltan szól, csak a hazugság, az érdemel átkot, s a kés, mely orvul döf meg, hátulról. íme, zúg a szél, halált hoz szava, érzem, de ez a Halál nem csal meg soha. Felhőkön nyargalász, őszt hajt a riadt égen, suhog és csattog villámostora. Veres János fordítása Lucas van Levden: Ádám és Éva a tiltott gyümölcsöt eszik (Rézmetszet, 15 AFOR IZMÁK A költő a világmindenségben élt. mert nem volt laki A tükör is szívesen belenézne néha valamibe. Vigyázz, mit beszélsz önmagad előtt. _ -^ogi Marylin Seemann, fiatal csinos lány, egyedül autózott a messzeségbe vesző autópályán, s közben a magnóból áradó kellemes muzsikát hallgatta. Úgy három kilométernyire lehetett mögötte a motel, ahogy megpillantotta maga mögött azt a förtelmes autót. Olyan csíkos volt, mint egy zebra, s szinte sokkolták az embert a csiricsáré színek, amilyeneket főképp a hippik kedvelnek. Marylin lassított, de a tarka autó nem előzött. A lány félni kezdett, s ez az érzése egyre fokozódott. Görcsösen markolta a kormányt, a tenyere izzadt. Körülötte a vidék kihalt, lakatlan. Sehol egy teremtett lélek. Marylin tekintete az utat jelentő keskeny sávra meredt, amely a közelgő alkony homályába veszett a szeme elől. Vakációra ment az Utah államban lakó nénikéjéhez. ! Az előbb egy kávét ivott a motelban. Két hosszú hajú fiatalember szólította meg, azok, akik azon a csíkos autón jöttek. Az egyik nyurga alak volt, szikár, ritka, idétlen kecskeszakállú, a másik amolyan patkányszemű, tömzsi termet. Egyszer csak Marylin hallja ám, hogy felbúg mögötte a csíkos autó motorja, elhúz mellette, és eltűnik a por és a kipufogógázok felhőjében. Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Néhány perc múlva, egy éles kanyar után, rémület fogta el. A csíkos szörnyeteg megint ott termett előtte visszafelé tolatott - egyenest neki. Meredten bámulta az egyre közeledő autót, szinte hihetetlen volt, hogy ilyesmi lehetséges. Látta a vigyorgó sofőrt, aztán megpillantotta a cimboráját is, aki a hátsó ülésen térdelt s feléje fordulva, otrombán vigyorgott.- Utálatos, szipózó léhútők - gondolta Marylin. Hirtelen csavart egyet a kormányon és kitért a tolató autó elől, majd rátaposott a gázpedálra és megpróbált elszökni előlük. A visszapillantó tükörben látta, ahogy a zebrás autó sofőrje olyan hirtelen fékezett, hogy az első kerekek csaknem a levegőbe emelkedtek. Marylin teljes gázzal hajtott, sikerült is előnyt szereznie, de öröme nem sokáig tartott. Csakhamar hallotta, hogy a zebrás kocsi a nyomában van. Kissé balra húzódott, az út közepére, hogy üldözőinek ne legyen módjuk az előzésre. Hamarosan be is érték. Egy ideig próbálkoztak, hol'balról, hol jobbról, hogy megelőzzék, az út azonban túlságosan keskeny volt. Aztán, Marylin hirtelen erős lökést érzett, amit hangos csörömpölés követett. A hátsó szélvédője ripityára törött. A tükörből látta, mi is történt. A zebrás kocsi nekiment az ö autójának, szinte rátapadt, s most mindkét autó együtt haladt, mintha össze lennének ragasztva. A csíkos szörnyeteg útitársa kihajolt az ablakon és sörösüvegeket hajigáit a kocsija tetejére. Marylin kétségbeesetten próbálta legyűrni ijedtségét és idegességét, ami most már teljesen a hatalmába kerítette. Egy helyütt az út nagy ívben kanyarodott előtte a poros vidéken. Aztán narancs- és pálmaligetek tünedeztek fel. Vagy egy kilométernyire, az úttól balra, épületet pillantott meg - egy rozsdafoltos, pléhfödeles fabarakkot. Ablakai koszosak, matt fény szűrődött ki rajtuk. Marylin lázasan gondolkodott. Oda kell jutnia valahogyanl Amint eléri a fabarakkot, abban a pillanatban hirtelen fékeznie kell - sem előbb, sem utóbb. Egy mozdulattal balra rántotta a kormányt, gázt adott és az épület felé vette az irányt, aztán hirtelen fékezett. Gyorsan kiugrott a kocsiból, és az épülethez rohant. Üzlet lehetett. Mögötte hallotta a másik autót, majd a fékek csikorgását. Nem nézett hátra. A rozoga bolt ajtajához rohant, de zárva volt. Kétségbeesetten rángatta a kilincset, majd ököllel dörömbölt az ajtón.- Nyissák ki! Kérem, nyissák kil Nyissa ki! Kérem! Választ azonban nem kapott. Visszapillantott a válla fölött. A két ordenáré alak épp akkor ugrott ki a kocsiból. Kábult volt. A rácsos ablakon át konzerves polcokat, palackokat és élelmiszert látott. De sehol egy teremtett lélek! A mennyezetről poros égő lógott, ami kopottan fénylett. A zárt helyiségben világítani kell éjszakánként, hogy elriassza a tolvajokat. Az üzlet tulajdonosa bizonyára valahol másutt lakott. Ekkor már hallotta is az egyikük hangját a háta mögött:-A cicuska azt hitte, hogy elosonhat.- Pedig láthatja, hogy sehol a környéken nincs senkije rajtunk kívül - így a másik. Nyomban rávetették magukat. Az arcukon rút fintor, a kezük, a tekintetük undorítóan sóvárgó, pimaszul mohó...- Ne, ne! - kiabált a lány torka- szakadtából. - Segítség! Ne bántsanak! Csupán a durva röhögésüket hallotta. Megragadták a karját, a torkát szorongatták. Védekezett, s erre az egyik mi haszna ököllel az arcába csapott. Elsötétült előtte minden, megtántorodott és elvágódott. Még érezte, hogy a tarkóját valami kemény tárgyba, kőbe üthette. Egész testén nyilalló fájdalom szaladt át. Olyan volt ez, mint egy váratlan robbanás - néhány másodpercig tartott csupán. Vagy csak egy másodperc töredékéig? Aztán eltompult, mintha felhőbe burkolózna, amely elröppenti ebből a szörnyű valóságból. Félig nyitott szemmel látta kettőjük tekintetét. Éppen föléje hajoltak. Mintha nagy messzeségből hallaná egyiküket, amint dühösen mondja:- Nézd meg hátul a fejét!- Csupa vér.- Vége?- Mit tudom én? Alighanem.- Remélem, senki se látta.- De megtalálhatják a tragacsát. Valamelyik zsaru, aki kint lófrál az autójával az utakon, s még fizetik is érte.- Azt a trágacsot eldugjuk ide, a viskó mögé.- S mi lesz ővele? Ha netán magához tér, kiveri az ablakot, bemászik az üzletbe, megtalálja a telefont, és elkotyog mindent a seriffnek, az meg a nyomukba ered.- Dugjuk be a cicuskát a kocsija csomagtartójába!- Jó ötlet. Ha még nem készült TALMAGE POWEL ki, akkor a csomag san megfullad. Eli valaki ráakadna. Marylin érezte, I és viszik az autójái de nem volt képes i Ájultságából csa egészen magához, fájdalmat érzett a a karjában, amint ki kodni. Érezte, hog mozdulni sem bír, n gátolják a csomagt összegömbölyödve ségbeesett és helyzetére. Marylin hosszan próbálkozott, hogy sa a csomagtartót, lés fogta el, skis ide tót is elveszítette. M hoz tért, zúgott a fi öntötte el. Izzadt. ( gafózni kezdett gér val, s egyszer cs a hideg pótkereket. Az izmaiban nőtt« lom, de a legross hogy a tüdeje szir azt érezte, hogy n< lélegzik. Igen, tuc a tüdejének több szüksége! Kiabálni kezdett, hagyta és nyugalmi gára. Tisztába*- v a csomagtartóbar a oxigén. Minél c használja... A szemét elöntőt képzelte, amint reg> az üzletes, első dók gálja a kocsiját, azti
