Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-16 / 33. szám

*

?íes asszo- mus.

' X

i ' *

*

►

imas lenni) Sabina, ét, annak kérésére, stresszes állapotát ettedik Utcában letolt börkorbáccsal t minden alkalom- ló volt a fizetség, volt, és annyi volt m.

íg-futónő számára em biztonságosak, ak a Central Park- igi alakok szemte- árolt egy világos- izdett úszással fog- ; a Coney ¡standon >k a néger, bömbö- i csak távolabb, t, s a világoskék gányos úszónőre, fáj, szemet vetett lina férje, William haza a bankból, gának egy italt, el tellett, de hajnali :bredt, orvosságot lásodik szívinfark- a híres Fifth Ave- ; akkora embertö- csújáráskor, s köz- iia a kézitáskájára, túlságosan népes, s, a vízcsapokból víz fog folyni. És iák pókhálója... t William Besser- t sir Winstonnal, islányával együtt Winston végre ápolt, udvarias és

'l Q yf 't őszén, mikor -L J? i Bennyt elvitték Európába, apja, Garber úgy döntött: ha már kénytelen katonának adni egyik fiát, hát menjen Benny, aki van annyira mamlasz, hogy ne dugja oda az orrát, ahova nem kell; Garberné azt gondolta, a fiú óvatos lesz, az én Bennym vigyázni fog magára; A be, Benny bátyja pedig kijelentette: - Mire visszajön, lefogadom, hogy meglesz a saját műhelyem és Benny beállhat hozzám autót szerelni. - Benny minden héten írt, Garberék pedig minden héten küldtek neki csomagot, telis-tele finom falatokkal - szalámival, sós hering- gel meg rétessel -, a St. Urbain Street-i fiúk kedvenceivel. A csomagok tartalma sose változott, s a leveleké - melyek Camp Bordenból, Aldershotból, Normandiából, Hollandiából jöttek - szintén mindig ugyanaz volt. Mind így kezdődött: ,,Remélem, mindnyájan jól vagytok“, és így végződött: „Ne aggódjatok, csókolok mindenkit, és köszönöm a csomagot. “

Mikor Benny megjött a frontról, Garberék nem csaptak akkora hűhót, mint Shapiróék, mikor az ő elsőszülött fiuk tért vissza. Persze Garberék is kimentek az állomásra, és vacsorával várták Bennyt.

Abe nagyon örült Bennynek. - Ez igen! - hajtogatta egész este. - Ez igen, Benny.- Hagyjátok már, hadd pihenje ki magát - szólalt meg Gar- bemé. - Nem történik semmi, ha két hétig nem dolgozik.- Képzeld — mondta Abe -, Artie Segal azt mesélte, mikor hazajött, hogy Olaszországban bármit megkapsz egy kis fűért. Mondd csak, igaz ez, vagy Artie átvert?

Bennyt nem azért szerelték le és küldték haga, mert véget ért a háború, hanem a srapnel miatt, ami a lábába fúródott. Nem sántított nagyon, és nem beszélt sem a sérüléséről, sem a fontról, így aztán eleinte senki se vette észre, hogy megváltozott. Senki, csak Belly, Myerson lánya.

Myerson a St. Urnáin Street-i kis bisztró tulajdonosa volt, s a hét bármely napján meg lehetett találni az üzletében: egy rozzant hokedlin ülve pókereszívélyes, felváltva „honey“-nak vagy „sweetie“-nek nevez, két itteni bank társ- tulajdonosa, a annyi a milliója, mint a pelyva (méghozzá fontsterlingben), az év nagy részét utazásokkal tölti, hetvenhat éves, már nem akar semmit, s hamarosan meg fog halni.

Anyja a távoli Prágában elhunyt, és Sabina repülőgépen küldött egy orchideákból álló virágkosarat a temetésére, amelyen nem vett részt. Nem megyek már sehová. Már annyi férfit kiszolgáltam, szerettem, és annyit adtam önmagámból... hirtelen unok mindent. Mintha valamilyen pókháló lepne el - de ezúttal belülről.

Sabina ezüst selyempongyolában pihen a nyugágyon, férje palotaszerű villájának teraszán, s nézi Hongkongot, melyet meghódított, a világ legaranyosabb és legédesebb városát, a festői kis kínai utcákat, a fölöttük emelkedő hófehér és ezüstös felhőkarcolókat (itt építették fel többek közt a világ legdrágább banképületét és legfényűzőbb szállodáját) az örökzöld dombokon, az örök tavaszt, a mesébe illő kék, meleg tengert, és a strandokon a tiszta, fehér és selymes, kókuszliszthez hasonló homokot. Innen már nem mozdulok ki. Már nincs erőm.

Igenám, de 1997-ben Hongkong az eddigi brit fennhatóság alól a Kínai Nép- köztársaság fennhatósága alá kerül. Sabina sóhajtott, odahúzta magához a nemrég vásárolt hatalmas szótárt, és magolni kezdte a kínai szavakat, hiszen jönnek majd a férfiak Pekingböl...

Sági Tóth Tibor fordítása

zett a környékbeli férfiakkal. Fél szeme üvegből volt, s ha valamelyik kártyapartnere habozott a tétnél, Myerson kivette az üvegszemét, s műgonddal töröl- getni kezdte: a tétovázó ettől mindig jobb belátásra tért, Belly, Myerson lánya a pult mögött állt. Dongalába volt és seszínű haja, itt-ott az arcán is akadt némi szőr, s noha még csak huszonhat éves múlt, mindenki bizonyosra vette, hogy vénlány marad. Bellának tűnt fel először, hogy Benny megváltozott. Mikor hazajövetele után a fiú legelőször tért be a Myerson bisztróba, a lány megkérdezte: — Mi a baj, Benny?- Semmi - felelte a fiú.

Benny alacsony volt és vé- konydongájú, arca keskeny és hosszúkás, ajka puha és kissé biggyedt, szeme melegbarna.

MORDECAI RICHLER

Feltűnő, nagy kezét legszívesebben zsebre dugta, hogy észrevétlen maradjon. Igazából mintha mindig azt szerette volna, hogy egész lénye észrevétlen maradjon, s hacsak tehette, egy szék fedezékébe vagy a félhomályba húzódott, nehogy észrevegyék. Mikor a kilencedik osztályban megbukott, osztályfőnöke, bizonyos Perkins tanár úr ezzel az üzenettel küldte haza: „Benjáminnak nem való a tanulás, ellenben minden adottsága megvan ahhoz, hogy becsületes állampolgár váljék belőle. Az iskolában rendes, figyelmes és szorgalmas. Javaslom, hogy tanuljon mesterséget. “

Garber elolvasta a tanár sorait, s fejét ingatva összegyűrte a papírlapot. - Mesterséget?- nézett a fiára, s tovább ingatta a fejét. - Mesterséget?- A tiéd talán nem mesterség?- szólt közbe határozottan Garberné.- Shapiro fia orvos lesz - jegyezte meg Garber.- Shapiro fia - ismételte meg Garberné.

Benny később visszaszerezte a cédulát, kisimította, zsebre tette, s ott őrizgette.

Benny már másnap, hogy hazajött Montrealba, megjelent Abe műhelyében; úgy döntött, hogy nem kell neki a két hét szabadság. Ez nagyon tetszett Abe-nek.- Látom, megemberesedtél odakint a fronton - mondta neki. - Helyes, kell is az ebben a világban.

Abe minden erejét megfeszítve dolgozott, dolgozott éjjel és nappal, s úgy vélte, ha Benny mellette van, még inkább föllendül az üzlet. - Az öcsém, Benny- mondogatta a taxisoknak.- Négy évet nyomott le a tüzéreknél, ebből kettőt a fronton. Kemény manusz, azt meg kell hagyni.

Az első hetekben Abe elégedett volt Bennyvel. - Lassú ugyan - számolt be apjuknak -, és nem valami nagy műszaki zseni, de az ügyfelek szeretik, és majd csak beletanul. - Később

feltűnt neki egy s más. Ha gyér volt a forgalom, Benny bekuco- rodott egy sötét sarokba, ölében szorosan összekulcsolta a kezét, s reszketve gubbasztott. Mikor Abe először talált rá így, megkérdezte: - Mi baj? Megfáztál?- Nem. Semmi bajom.- Nem akarsz hazamenni?- Nem.

Ha esett, s ezen a tavaszon gyakran esett, Benny eltűnt a műhelyből. Ez bőszítette Abe- et. Egyik nap aztán, zivatar idején Abe be akart menni a vécébe, de kiderült, hogy be van zárva. — Benny — kiáltott be —, gyere ki. Tudom, hogy odabent vagy.

Benny nem felelt, Abe tehát kulcsot hozott. A sarokba kuporodva talált rá Bennyre; fejét két térde közé húzva reszketett, s bár hideg volt, patakokban folyt arcáról a verejték.- Esik - mondta.- Kelj föl, Benny. Mi a baj?- Eredj innét. Esik.- Hívok orvost.

— Ne. Eredj innét. Abe, kérlek!

— De Benny...

Bennyt iszonyú reszketés fogta el. Mintha ostorral vernék belülről. Mikor reszketése elállt, kábán fölnézett Abe-re, s elnyíló száján csak annyi bújt ki. - Esik.

Abe másnap reggel elment apjához, s azt mondta: - Nem tudom, mit csináljak vele.- Megártott neki a frontszolgálat - szólalt meg Garberné.- Más fiúk is megjárták a frontot - jegyezte meg Abe.

— Shapiro fia tiszt volt- mondta Garber.

— Shapiro fia — ismételte Garberné. - Küldd szabadságra, Abe. Akár akarja, akár nem. Benny jó fiú. Nagyon jó.

Benny nem tudott mit kezdeni a szabadsággal. Sokáig ágyban maradt hát, aztán meg Myerson bisztrója tájékán őgyel- gett.- Nem tetszik ez nekem, Belly - mondta Myerson. - Mint a púp a hátamra, úgy kell nekem ide ez a fiú.- Valami nincs nála rendben- kockáztatta meg az egyik kártyázó.

Bella azonban szemlátomást örült Bennynek, s egy idő után Myerson is felhagyott a panaszkodással. - Lehet, hogy a fiúnak komolyak a szándékai. És hát Bella igazán nem nagyon válogathat - ismerte be -, a dongalábával meg ezzel az ábrázattal. A fiú különben nem szélhámos. Mint mondjuk a Huberman gyerek.

— Ezt szívd vissza. A Huberman gyereknek egyszerűen pechje volt. Egy idegen bőröndjére vigyázott, egy totál idegenére, mikor beleköptek a levesébe a zsaruk.

Bella és Benny nem sokat beszélgettek, ha együtt voltak. A lány kötött, a fiú cigarettázott. Benny szótlanul figyelte Bellát, aki föl-alá bicegett az üzletben, figyelte szótlan és dermedt vággyal. Zsebében Parkins tanár úr levele. Bella időnként felnézett a kötésből. — Innál egy kávét?

— Szívesen.

öt óra tájt Benny fölkelt, Bella kijött a pult mögül, s odaadott a fiúnak egy köteg képes újságot. Otthon, éjszaka majd az első betűtől az utolsóig kiolvassa, s másnap reggel olyan tisztán hozza vissza, mintha ki se nyitotta volna. Délelőtt aztán megint csak üldögélnek, s Benny vagy a földre vagy a kezére szögezi tekintetét.

Egyik délután ötkor Benny nem hazafelé indult, hanem föl az emeletre, Bella után. Myerson figyelte őket, és elmosolyodott. Shubhoz fordult: - A saját fiam se lehetne jobb Bennynél.- Csak várd ki a végét - intette Shub.

Benny szabadsága több hetesre nyúlt. A fiú minden reggel leült a bisztró pultjához, s minden este fölment Bella után. Ahogy áthaladtak az asztalok között, úgy tett, mintha nem

hallaná a kártyázok élceit. Egyik délután, épp egy leosztás kellős közepén Bella felhívta Myerson t az emeletre.- Úgy határoztunk, hogy összeházasodunk - közölte apjával.- Semmi kifogásom - jelentette ki Myerson.- Legalább minden jót kívánhatnál - jegyezte meg a lány.- A te életed - felelte az apa.

Nagyon egyszerű esküvőt

rendeztek: a kis zsinagógában még beszéd se volt, s mikor vége lett a szertartásnak, Abe hátba veregette öccsét: - Ez igen, Benny! Ez igen!- Visszajöhetek a műhelybe?- Persze. Látom, megint a régi vagy. Látom én azt.

De Benny észrevette, hogy apjának nem nagyon van ínyére ez a házasság. Valahányszor egy cimborája gratulált neki, Garber vállat vont, s odavetette: - Shapiro fia a Segal családba nősült.- Shapiro fia - ismételte meg ilyenkor Garberné.

Benny visszament a műhelybe, s most nagyon nekidurálta magát a munkának. Abe el volt ragadtatva. - Ez ám az én kisö- csém - büszkélkedett a taxisoknak. - Még csak hat hete nős, de máris jön a kicsi. Nem sokat teketóriázik, igaz, ami igaz!

Benny nemcsak szorgalmasan

dolgozott, de néha még el is nevette magát, s Bella segítségével tervezgetni kezdte a jövőt. Ám időnként - jobbára olyankor, ha lanyhult a forgalom a műhelyben - némaságba merevedett, és behúzódott egy sötét sarokba. Három-négy hónapja dolgozhatott, amikor Bella elment Abe-hez. Diadalmas arccal, kipirulva érkezett haza a St. Urbain Street-i lakásba. - Jó hí-i rém van - újságolta Bennynek.- Abe még egy műhelyt nyit a Mount Royalon. Te fogod vezetni.- De én nem akarom. Azt se tudom, hogy kell.- Az új műhelyben én leszek a társad.- Inkább Abe-bel maradnék.

Bella megmagyarázta Bennynek, hogy gondolniuk kell a gyerekük jövőjére is. Az ő fiuk, esküszik, nem egy bisztróban fog felnőni, ahol még zuhanyozó sincs! Hűtőszekrényt akar. És ha takarékoskodnak, autóra is telik majd. Jövőre, ha meglesz a gyerek, reméli, félre tudnak tenni annyit, hogy átmehessen az Egyesült Államokba, és megoperáltassa a lábát egy klinikán.- Tegnap voltam Shapiro doktornál és megnyugtatott, hogy van egy klinika Bostonban, ahol csodákat művelnek.- Megvizsgált? — kérdezte Benny.- Nagyon-nagyon kedvesen bánt velem. Egyáltalán nem lekezelően. Érted, ugye, mit akarok ezzel mondani.- Emlékezett rá, hogy velem járt iskolába?- Nem — felelte Bella.

Hajnali háromkor Bella arra

ébredt, hogy Benny a földön kuporog a sötét sarokban, fejét két térde közé húzza és reszket.- Esik - mondta. - Vihar van.- Aki megjárta a frontot, az nem félhet ennyire egy kis esőtől.- Jaj, Bella! Bella! Bella!

Bella megpróbálta megsimogatni a fejét, de Benny hevesen elhúzódott tőle.- Hívjak orvost?- Talán a Shapiro fiút? - kérdezte Benny, és vihogott.- Miért ne?-Bella - hajtogatta Benny.- Bella, Bella!-Átmegyek Idelsohnékhoz, telefonálok orvosért. Te csak maradj nyugton. Pihenj.

De mire Bella visszatért, Benny eltűnt a hálószobából.

Myerson reggel nyolckor jött át. Vele volt Garber és Garberné is.- Meghalt? — kérdezte Bella.- A Shapiro fiú, az orvos, azt mondta, hirtelen történt.- A Shapiro fiú - ismételte Garberné.- Nem a sofőr tehetett róla- mondta Myerson.- Tudom - mondta Bella.

Nemes Anna fordítása

Janiga József: FALU (Suchy M. Emil fotoreprodukciója)