Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-09 / 32. szám

Grimm A róka meg a macska Egyszer egy macska találko­zott a rókával. ,,Róka úrfi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van az erdőben" - gondolta, és nagy tisztességgel köszöntötte:- Jó napot, tiszelt róka úrfi. Hogy szolgál a kedves egész­sége? A róka nagy kevélyen tetőtől talpig végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltas­sa-e egy-két szóra. Végül azt mondta:- Ó, te nyomorult bajuszped­rő, te tarka pojáca, te éhenkó­rász egérleső, mi jut eszedbe? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok? Miféle iskolát jártál te? Miféle mesterséghez értesz?- Csak egyetlenhez - felelte szerényen a macska.- Ugyan, mihez? - kérdezte a róka.- Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem tőlük az irhámat.- Ez is valami? - hencegett a róka. - Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van. Megesik a szívem rajtad, gyere velem, majd én megma­gyarázom neked, hogyan kell rá­szedni a kutyákat. Abban a szempillantásban fel­tűnik egy vadász négy jóféle kó­péval. Nosza, felugrik a macska a fá­ra, kúszik fölfelé a törzsén, megül fönt a tetején, ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik.- Most elő a fortéllyal, róka koma, nyisd ki azt a zsákot! - kiabálja a rókának. Hanem a rókát akkorra már nyakon csípték, és moccanni sem engedték a kopók.- Ejnye, ejnye, róka úrfi - szólt a macska odafönt -, benne ra­gadtál a pácban a százféle mes­terségeddel! Ha ide föl tudtál volna kapaszkodni velem, bez­zeg nem hagytad volna ott a fo­gadat! (Rónay György átdolgozása) A. Tolsztoj Réges-régen, öreg időkben, szép tavasszal, sugaras nyáron esett olyan szégyen, olyan nyo­morúság — szúnyogok kikeltek, bögölyök születtek, embert csíp­ni, meleg vért szívni. Született egy hasas pók - igen vitéz híre volt. Hát ez a pók nekilátott, sodort-font egy széles hálót, ki- feszítette futtában, legyek, szú­nyogok útjába. Arra röppent egy legyecske - a mi pókunk csak ezt leste, hálójába kerítette, nekiállt, ütöt­te-verte, nyomorgatta, fojtogatta. Könyörgött a legyecske:- Ne üss engem, pók bátyám, ne veszíts el, pók bátyám! Sír­nak szegény árváim - udvarok­ban röpdösnek, lompos kuvaszt csípdesnek! Eleresztette a pók. Iszkolt a legyecske, elrepült a szúnyo­gokhoz, elrepült a bögölyökhöz, vitte a híd nekik:-Jaj nektek, szúnyogok, jaj nektek, bögölyök! Fussatok, szánjatok, nyárfakéreg alá bújja­tok. Született egy hasas pók, nekilátott, sodort-font egy széles hálót, kifeszítette futtában, bögö­lyök, szúnyogok útjába. Felkerekedtek, messze röpül­tek, nyárfa kérge alatt meglapul­tak, ott feküdtek, mint a holtak... Elindult a hasas pók - találkozott a tücsökkel, találkozott a csó­tánnyal s a mezei poloskával.- Ülj fel, tücsök, egy buckára, gyújts pipára: te meg, csótány, húzd el a nótám, te poloska, mássz föl a dombra, nyárfakéreg alá siess, vidd el oda gyászhíre­met: vége, vége lett a póknak, vége a híres vitéznek - vitték Kazany városába. Kazany város főterére, annak fejvesztő helyé­re, fejét vették, felnégyelték, ke­rékbe is törték! Felült a tücsök egy buckára, rágyújtott egy pipa dohányra, hallgatta a csótányt, ahogy húz­za a nótát: a poloska felmászott a dombra, nyírfakéreg alá bújt, megvitte a nagy hírt.- Miért lapultok, miért kupo­rogtok? Elvitte az ördög a pókot! Vége már a nagy legénynek, vége a híres vitéznek! - vitték Kazany városába, Kazany város főterére, annak fejvesztő helyé­re, fejét vették, felnégyelték, ke­rékbe is törték! Örültek a szúnyogok, tán­coltak a bögölyök, felkerekedtek, elröpültek, pókhálóba keve­redtek. A pók így kiáltott:- Gyertek, szúnyogok, le­gyek, vendégeim legyetek! (Rab Zsuzsa átdolgozása) MEGFEJTÉS A július 26-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: a kettes számú horog; 46 négy­zet (más értékeket Is elfogad­tunk). Nyertesek: Vödrös Rita, Ekel; Ferenczi Tibor, Ipolyság; Vanya Lívia, Tardoskedd; Dar- nay Zsolt, Bős; Hlavács Nor­bert, Galánta. Kovács András Ferenc Nyári este Atkonyutó úton, mint ballagó boglya, szénásszekér billeg búsan imbolyogva. így akasztja apó estelente egyre a tehénke horpadt kolompját a szegre... Bódülgetve tódul, hazatér a csorda: tárt kapuval hívja majd mindenik porta. Vagy tán olyan a hold, oly kerekded, tiszta, mint a manó-főzte arany ló puliszka? Bojtos jókedvében csettinget az ostor, de már álmosabban szállingóz a sok por... Hisz ahány unoka vacsorának örül, a holdat is annyi csillag dongja körül... Pislog az eperfa, lassan éjbe horgad, s valaki az égre akasztja a holdat. Éjszakák tejében messze néz a csillag: száll a nyár, akár az égi szénaillat... Mint látod, négy állati turis­ta útra kelt, hogy meglátogassa egymás lakóhe­lyét. De vala­hogy mégsem érzik magukat elég jól a szokat­lan környezet­ben. Ezért arra kérünk, segíts nekik hazajutni. Melyik turista melyik tájban van otthon? Vagyis melyik ál­latot melyik kép­re helyeznéd? (Egyébként tu­dod-e, mi az egypúpú teve másik neve?) PÁRATLAN RENDETLENSÉG Valóban, a raj­zon páratlan a rendetlenség az összevissza hányt dolgok kö­zött! Maguk a dolgok viszont nagyon is páro­sak - egy kivéte­lével mindegyik­nek van egy tel­jesen azonos külsejű ikertest­vére. Nos, me­lyik az az egy ár­va, amelyik pá­ratlan? ÁLLATI TURISTÁK A sportágak történetéből Sakkozás módszerei, tipuspéldái tankönyvek­ből elsajátíthatók és felhasználhatók. Ennek ellenére minden játszma egye­di, tehát a versenyzőnek önállóan kell megoldania feladatát. Ahogy Labour- donnais, a 19. sz. nagy sakkozója megállapította: „A kiváló sakkozó Az emberiség egyik legrégibb táb­lajátéka, amelyben a két sportoló a különféle értékű bábokat pontosan meghatározott szabályok szerint mozgatja, azzal a céllal, hogy az el­lenfél királyát megmattolja. A tábla, amelyen a játék folyik, négyzet alakú sík lap, s 8x8, azaz 64 egyenlő nagyságú, világos és sötét színű négyzetre oszlik. A táblán két „had­sereg“ erői helyezkednek el szimmet­rikusan, és irányítóik általuk vívnak- Lasker, egykori világbajnok szerint- igazságos csatát. Mindkét gárda bábjai két csoportba oszthatók: tisz­tekre és gyalogokra. A sakkjátékban igen nagy a kombinációs lehetősé­gek száma. Az alapállás 32 bábjával kb. 4,6x1042 számú egymástól kü­lönböző állás valósítható meg. Az egymástól eltérő valamennyi sakk-, játszma száma kereken 2,5 x10116, a lehetséges lépéseké legkevesebb .JQ30000 A játék végcélja a MATT, de az ahhoz vezető úton részcélokat kell elérni. A sakkstratégia és -taktika bevált Garri Kaszparov (jobbról) már évek óta a világ legjobb sakkozója egy személyben művész, tudós, mér­nök s végül hadvezér és hódító is. “ A sakkjáték sokszínű, csodálatos vi­lága milliókat hódított meg, és nép­szerűsége egyre nő, hiszen könnyen megtanulható, nem függ kortól, nem­től, környezettől. Murray angol kultúrtörténész sze­rint a sakkozás az i.sz. 5-6. század­ban keletkezett Indiában. Onnan ha­mar eljutott Perzsiába, és a 7. század­ban már sokfelé játszották. Elsősor­ban az arabok terjesztették. A korsze­rű sakkozás végleges formáját 1625- ben Greco könyve ismertette, benne a sáncolás mai kivitelezésével. A sportágban nagy fellendülést ho­zott 1861, amikor rájöttek a körmér­kőzéses versenyzési formára és an­nak előnyeire; feltalálták a sakkórát, magas pénzdíjakat tűztek ki a győzte­seknek, s kialakult a félig hivatalos és a profi réteg. Azóta, hogy Steinitz 1886-ban felvette a világbajnoki cí­met, és a címért meg lehetett mérkőz­ni, amióta nagymestertornákat kezd­tek rendezni a világ minden részé­ben, amióta bevezették a sakkolim­piákat, hihetetlenül nagy fejőldés kö­vetkezett be. A Nemzetközi Sakk Szö­vetség (FIDE) jelenleg több mint 120 tagállamot tömörít. Elfogadott becslések szerint a sakkbarátok és a versenyzők szá­ma az egész világon mintegy 35 mil­lió. (zsi) 1991. Vili. 9. B i/asárrap

Next

/
Oldalképek
Tartalom