Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-08-09 / 32. szám

15 y 1991. Vili. 9. tó'iti&zptéjz ¿zárttá?6z/t/á#é£ Új Fiat kiskocsi A Fiat gyár híres kiskocsiját, a harmincas évek Topolino 500- asát, és az ötvenes évek Nouva 500-asát most a „Ciquecento“ kö­veti. Az új modell motorjai azonban 700 cm3 és 900 cm3-esek. Érdekes­sége, hogy nem az olasz torinói gyárban kezdik gyártani, hanem Lengyelországban. Az idei év vé­géig 35 ezret készítenek el és hiva­talos bemutatója 1992-ben lesz. Ké­pünkön a Ciquecento gyári fényképe Hajtincsek - lombikból Hamarosan véget ér a kopaszok kálváriája. Erre szavát adta Terence Kealey, hiszen az ő biliárdgolyó teje is növesztő csoda­szerre vár. A harmincnyolc éves cambridge-i tudós így közelíti meg a problémát:- Először is tanulmányozni kell a haj gyökerét. Benne rejőznek a növekedést szabályozó mechanizmusok. Mi ezekről nem sokat tudunk. Csak azt, hogy normális körülmények között a haj három-négy évig nö, majd utána kihullik, mert kiszorítja az alatta kifejlődő új gyökér. A kopaszodó embereknél mindegyik új gyökér fejletlenebb, mint az előző volt. Ezért egyre törékenyebb, finomabb haj nő. Ennek az oka egyelőre talány. Kealey kutatócsoportja mikroszkóp alatt kezdte vizsgálni a gyökereket. - Veszünk egy bőrdarabkát és azt megfordítva üvegre helyezzük - magyarázza a kutató. - A gyökerek nagysze­rűen láthatók. Csak ki kell venni őket. A tudósok ezt már hetven éve végzik. Ám ilyenkor a hajgyökér elhal, ezért megáll a növeke­dés. jgy már nem lehet folytatni a kísérletet. A cambridge-i kutató munkatársa, Michael Philpott két és fél évig törte a fejét ezen a problémán. Addig folytatta a kísérleteket, amíg biztos nem lett abban, hogy ha a három koncentrikus hüvelyből kitépik a gyökeret, ezzel tönkreteszik a hagymát. Ezért új módszert próbált ki. Eltávolította a hajat körülvevő bőrdarab­kát, úgy, hogy teljesen szabaddá vált a hajhagyma.- Sohasem felejtem el azt a napot, amikor a vérhez hasonló összetételű biológiai anyagba helyeztem a gyökeret és egy nap múlva megállapítottam: a haj három tized millimétert nőtt. Nem akartam hinni a szememnek! A következő két nap során a haj ugyanilyen ütemben tovább növekedett. Ez megfelel a normális ütemnek. Kealey addig dolgozott, amíg egy egész élő gyökértelepet létre nem hozott. - Nevetségesnek tűnhet, hogy teljes négy évet fordítottunk a mesterséges hajnövesztésre. Most azonban már tanulmányozhatjuk: egy bizonyos idő múltán miért nő az egyik gyökér alatt a másik, és mi az, ami ezt a mechanizmust megza­varja. Kipróbáltuk már néhány anyag hatását a gyökérre. így például egy hormont, amelytől kihullik a juhok gyapja. A kutatók most azon törik a fejüket, hogy ha ebből a hormon­ból túl sok van a vérben, az nem okozhat-e egyes embereknél kopaszodást. (Panoráma) Elárverezik az angol telefonfülkéket A tűzpirosra festeti brit telefonfül­ke - kikiáltási tárgy lett. A világ minden tájáról érdeklődnek az ön­töttvas fülkék iránt. A British Tele­com társaság ugyanis elhatározta, hogy új és jobb telefonfülkéket állít fel - s ez megpecsételte a közismert régi fülkék sorsát. Pedig ezek a piros fülkék, akár­csak a hasonló színű, emeletes autóbuszok, hovatovább Nagy-Bri- tannia ismertetőjeleivé váltak. Az 1921-ben Sir Giles Gilbert Scott által tervezett telefonfülkék azonban már nem feleltek meg a mai követelmé­nyeknek. A British Telecom azért 160 millió fontos beruházást indított el, és modern, sárga színű telefon- fülkékkel kezdte felcserélni a régie­ket. Így összesen 76 000 piros fülke került kalapács alá országszerte. A délkelet-angliai Kent grófság­ban levő Sittingbourne-ban például 50 fülkét adtak el. Az aukció mintegy 15 000 font bevétellel járt, az egyes fülkékért - állapotuktól függően- 90-600 fontot fizettek. Az egyik vásárló német volt, aki otthon Solin- genben reklámcélra akarja használ­ni az ódon alkalmatosságot. Egy brit autókereskedő 21 darabot vásárolt- állítólag Ausztráliában, az Egye­sült Államokban és Japánban adja el őket, ahol házi bár vagy zuhanyozó­fülke lesz belőlük. A British Telecom nem kíván az egész készletétől megválni. Mintegy száz fülkét megtart mint kulturális műemléket. Nyolc közülük már fel­került a megőrzésre érdemes épít­mények listájára. (Hene Zürcher Zeitung) A legtöbb halálos baleset szabadidőben történik Németország útjain évente 11 000 ember veszíti életét. De még több baleset - évente 12 000 történik a szabadidőben. Legalább ezt állapítja meg egy vizsgálat, amelynek eredményét a német biz­tosítótársaságok szövetségének év­könyve ismerteti. Eszerint a lakás­ban és a szabadidőben történt bale­setek halálos áldozatainak körülbe­lül a háromnegyede 65 éves vagy még idősebb volt. Évente mintegy hárommillió német állampolgár szenved sport, háztartási munka vagy játék közben olyan súlyos bale­setet, hogy kénytelen orvoshoz for­dulni. (Süddeutsche Zeitung) A szendvics jubileuma Különleges jubileumot ünnepeltek az angolok. Nemrég volt kétszáz éve annak, hogy a brit szigeteken „feltalálták“ a szendvicset. Az „emeletes vajas kenyeret“ a XVIII. században élt Sandwich lordról ke­resztelték el. Sandwich szenvedé­lyes pókerjátékos volt, és naphosz- szat ült a játékasztal mellett. Hogy az ebéd miatt ne kelljen félbeszakí­tania a kártyázást, harapnivalót ho­zott magával: két szelet kenyeret megkent vajjal, és uborkát vagy húst tett közéje. Először csak a kártya- partnerei utánozták, de azután má­sok is követték a példáját. (Szov)etszkaja Rosszija) Lábon járó barométer Egy nyugat-flandriai (Belgium) fa­lucska lakosainak nincs szükségük barométerre, hogy tájékozódjanak a várható időjárásról. Elég felkeres­niük honfitársukat, J. Hemmendalt. A belga férfi 14 éve szinte hibátlanul jelzi az időjárás várható alakulását. Hogy miből jósolja meg a közelgő esőt vagy napsütést? Bármilyen fur­csa, ezt maga Hemmendal sem tud­ja megmagyarázni. Egyszerűen es­ténként megérzi, hogy három (nem egy!) nap múlva derült, vagy esős lesz-e az Idő. Állítólag Hemmendal prognózisa az év minden időszaká­ban egyformán pontos és megbíz­ható. (Pravda Ukrajini) Szerszámot használó darazsak Egyes rovarok is szerszámot használnak környezetük kialakításá­ra. Volker Haeseler, az Oldenburgi Egyetem biológiai karának tanára, a Zoologischer Anzeiger című szak­lapban ismerteti megfigyeléseit, amelyek szerint az európai kaparó darázs (Ammophila Hungarica) az utolsó „simításokat“ fészkén egy kővel végzi, amelyet a szájában tart. Ezzel simítja el és nyomkodja össze a homokot meg a köveket, ame­lyekkel el akarja zárni fészkének bejáratát. Egyes kaparó darazsak ezenkívül még folyadékot is „szállí­tanak“ valamilyen nedves növényről a fészekbe, és enyvként összekeve­rik a száraz homokkal. Ezen „épít­kezési munkák“ során egyes dara­zsak hét különféle követ is hasz­nálnak. (Süddeutsche Zeitung) A haldoklóknak is szükségük van a törődésre A haldoklók kívánják, hogy törődjenek velük, és ezért életük utolsó szakaszában nem szabad magukra hagyni őket. Ezt állapították meg a „Meghalni félelem és remény között“ címmel Frankfurtban rendezett továbbképző kongresszuson. Heinz-Rolf Lückert müncheni pszichológus hangsúlyozta, hogy annak, aki meghal, ugyanúgy szüksége van arra, hogy valaki mellette legyen, mint az újszülöttnek. Lückert azt ajánlotta a hozzátartozóknak és az ápoló sze­mélyzetnek, hogy a halálos betegeket ne mulattassák, és ne játszanak le nekik például „vidám hanglemezeket“, hanem engedjék őket szóhoz jutni. Paul Sporken holland teológus is jelentős emberi segítségnek tartja a halálos betegekkel folytatott beszélgetést. Aki segíteni akar, annak össze kell szednie a bátor­ságát, hogy a haldoklóval bármiről beszéljen, amiről az beszélni kíván. Az ilyen őszinte beszélgetés során a betegség alakulásá­ra vonatkozó igazságot azonban csupán akkor szabad meg­mondani, ha ezzel segíteni tudunk a betegen. (Süddeutsche Zeitung) Vasárnapi krími Dávid Moreno a pokolba kí­vánta ezt a mai napot, az időjárást, de legfőképp azt a fickót ott fenn, a felhőkarco­ló tetején, aki miatt az elmúlt két órában lassan, de biztosan bőrig ázott. Az adóvevő csak sokadszo- ri rázogatásra kezdett el bi­zonytalanul sisteregni.- Halló, Frank! Mi a fene van veletek, olyanok vagytok, mint a tetvek! Vétel... Az adóvevő megbántottan recsegett.- Te is beláthatod, Dave, hogy nem kockáztathatom az embereim testi épségét azzal, hogy beleugrasztom őket va­lami marhaságba. Nincs mese, itt most a kivárásra kell ját­szani...- Francba a kivárással! - or­dított Moreno. - Már két órája vacakolunk, miközben oda­fenn egy őrült fogva tart egy NAID SAMAT- Oké, papa, ismerjük a szö­veget. Azt ajánlom, mutatkoz­zunk be egymásnak. Az én nevem Tomy Markham, a ter­roristaellenes elit kommandó hadnagya vagyok. És maga? Moreno mogorván bemutat­kozott. - Oda tudná adni Steve Zuchar aktáját?- Akt... A micsodáját? - csuklott fel Moreno. - Em­ber! Hiszen ez a fickó odafenn ölni készül! Maga meg aktákat lapoz? Tony megdörzsölte az orrát.- Mindenkinek megvan a maga módszere. Nos, ide­adja vagy sem? Moreno mogorván nyújtotta át a befűzött paksamétát.- Kétlem, hogy ezzel le tud­ná csalogatni - dünnyögte. Markham ekkor már rá sem hederített. Nekidölt a kitá­masztott motornak, és elmé- lyülten olvasni kezdett. Jó fél óra múlva emelte csak fel a fejét. Szemeiben már nyo­tízéves kislányt! Értsd meg, valamit tennünk kell, mielőtt ennél az idiótánál bekattan va­lami, és kinyírja a lányt... Mi van a mesterlövészeiddel? Vétel... Úgy látszott, a szemerkélő eső még jobban rákapcsol.- Az embereim sehol sem találtak olyan helyet, ahonnét célba lehetne venni a fickót. Sajnos, ez a környéken a leg­magasabb ház. Vétel...- Oké, majd én itt a túlolda­lon körülnézek, mit lehetne tenni. Addig is imádkozzunk. Vége... Elkeseredetten meredt ma­ga elé. A férfi, aki a tetőn fogva tartotta a nevelt lányát, nem volt ismeretlen előtte. Steve Zucharnak hívták, és már többször volt büntetve, több­nyire csalásért, lopásért. Leg­utoljára egy betörés szere­pelt a számláján, igaz, elég régen történt az eset, lehet már vagy hat éve. Azóta meg­nősült, feleségül vett egy negyvenkét éves bejárónőt, akinek volt két kiskorú lánya. Ekkor sokan úgy hitték, Zu­char végleg lelépett a bűn színpadáról. Nem így történt. Két órával ezelőtt a szom­szédok riasztották a központi ügyeletet, hogy az egyik lakás­ból félelmetes hangok szűrőd­nek ki. Mire a rendőrség kiért, már csak regisztrálni tudta a tényeket. Zuchar elvágta a felesége nyakát, és a na­gyobbik lányt kényszerítette, hogy felmenjen vele a tetőre. A kisebbik gyerek szerencsére nem volt még otthon, amikor az eset történt. A férfi első kinézetre egyéb­ként maga volt a megtestesült brutalitás. Kissé már elhízott, és erősen kopaszodott. Ami végképp elcsúfította és visz- szatetszővé tette ezt az ábrá- zatot, az az a forradás volt, amely a tarkójáról húzódott egészen a szája sarkáig. Moreno észrevett valamit. Egy vagány kinézetű, külvá­rosi motoros fickó fittyet hányva a piros-fehér lécektől összetákolt kordonnak, lábá­val egyszerűen félrerúgta azt, és Moreno felé hajtott. A rend­őr fogai megcsikordultak, ke­ze észrevétlenül a pisztolyára csúszott.- Ha nem tudná, ez egy... - nem tudta folytatni, mert a fickó ekkor már mellette bő- gette a Harley Davidsont, mi­közben nyugtatólag veregette a vállát, és átadott egy igazol­ványt. ma sem volt a kezdeti vidám­ságnak, évődésnek.- Szerezzenek nekem egy kutyát! - jelentette ki ellent­mondást nem tűrően a had­nagy. - Kiszabadítom a lányt! További öt perc múlva Tony már a tetőre vezető ajtó mö­gött lapult, kezében egy kitű­nően idomított német juhász pórázával. Markham ellenőriz­te a fegyverét. Tudta, hogy odaát Zuchar fél szeme állan­dóan az ajtón van. Megvárta, amíg légzése a normálisra lassul, majd mint­egy csak magának, elkezdett visszafelé számolni. ...Rúgása nyomán a nehéz vasajtó hatalmas döndüléssel kivágódott. Ugyanakkor a had­nagy finoman meglökte a ku­tya hátsó felét, akit mintha nyílból lőttek volna ki, vágta­tott át a tetőn. Tony szinte ugyanabban a másodpercben követte. Két alakot látott. A kisebbik, egy lány, veszélyesen közel feküdt a ház pereméhez. Zu­char tekintete vadul a kutyára szegeződött, a hadnagyról tu­domást sem vett. Az őrült ke­zében felugatott a Mauser, a lövedékek alaposan körbe­mérték az állatot, de nem tet­tek kárt benne. Tony villámgyorsan célzott és lőtt. Zuchar a vállába kapta a golyót. Megtántorodott, és lerogyott a betonra. Kezéből kiesett a fegyver. Tony újra célzott. Ezúttal a térdére. Zuchar felordított.- Nem kellett volna a lányt is belerántanod - mondta csön­desen a hadnagy, amikor mel­lé lépett. - Sajnálom. Steve... ... Nem sokkal később More­no a bajuszát rágva lépkedett a hadnagy mellett a motor felé.- Mindennek a lényege a pszichológia - magyarázta Markham. - Ha figyelmesen elolvassa Zuchar aktáját, látja, hogy a férfit hatéves korában csúnyán megmarta egy kutya. Innét a forradás az arcán. Ettől kezdve betegesen irtózott mindenfajta kutyától. Ezt használtam ki csupán. Steve- nek pillanatok alatt kellett dön­tenie, kit vesz célba: engem vagy az állatot. Ő az ösztönei­re hallgatott... Tony ekkor már ismét a Har­ley nyergében ült, s a hang­szóróból feldübörgött a rock. Kedélyesen hátba veregette Morenót.- Most pedig menjen haza, papa, mielőtt teljesen meg­fázik... «

Next

/
Oldalképek
Tartalom