Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-21 / 25. szám

Vasárnap 1991. június 23. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.38, nyugszik 20.43 Kö- zép-Szlovákia: 04.45, nyugszik 20.50 Nyugat- Szlovákia: 04.51, nyugszik 20.56 Ólakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 17.48, nyugszik 0.41 Közép-Szlovákia: 17.55, nyugszik 01.48 Nyugat- Szlovákia: 18.01, nyugszik 01.54 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZOLTÄN - SIDÓNIA, valamint ARSZLÁN és ZOLNA nevű kedves olvasóinkat • ZOLTÁN - török eredetű régi magyar személynévből keletkezett. Jelentése: feje­delem. A szultán szó ugyan­ennek az alakváltozata. • 1891-ben született Vladislav VANCURA cseh regény- és drámaíró (f1942) • 1891-ben halt meg Wilhelm Eduard WE­BER német fizikus, az elektro­technika egyik úttörője (szül. 1804). A VASÁRNAP következő számának tartalmából VÁLLALKOZÓK FÓRUMA CSELÉNYI LÁSZLÓ ÍRÁSA AZ OZBÉG IRODALOMRÓL A LEGJOBB GYÓGYSZER A LEVEGŐ Péterfi Szonya riportja VOLT EGYSZER EGY DÉRYNÉ SZÍNKÖR Kulcsár Tibor írása EGY SZÜRKE HÉTKÖZNAP Bohumil Hrabal novellája ZÁRÓJELENTÉS EGY ÉVADRÓL Szabó G. László beszélgetése Mácsai Pállal HELYREIGAZÍTÁS Reményűnk, hogy a 23. számban elkövetett tévedések­től megkíméljük olvasóinkat, sajnos csak remény maradt. A 24. szám második oldalán két kép a nyomdában felcseré­lődött. Az érintettek, Matus László és Fehér Tibor elnézé­sét kérjük. Újra be kell mutatni a veressipkásokat A Vasárnap 1991. V. 31 -ei számában jelent meg a 9. oldalon Kelenváry János László: A szabadságharc honvédtábornoka című, a 75 éve elhunyt Görgey Artúrra emlékező írása. A szerző említi a vörössipkás honvédeket is, és sajnos téves adatot közöl. Ugyanis a következőket írja: „Útján csapatai az újonnan felállított szlovák zászlóaljakkal gyarapod­tak. Görgey veressipkás szlovák honvédéi hűségükkel és bátorságukkal mindenütt kitűntek.“ Igaz, Görgey téli hadjárata folyamán a bá­nyavárosokban szlovák honvédeket is tobor­zott. A szlovák közvélemény előtt alig ismert tény, hogy a szabadságharc egész ideje alatt a honvédek és a nemzetőrség soraiban hozzá­vetőlegesen 100 000 szlovák küzdött. A csá­szár által pénzelt és fölszerelt hurbanisták száma csak a néhányezer főt érte el. A honvédség születésnapja 1848. május 16. Ekkor jelent meg Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnök es Dara öaidacci Manó ezredes kiáltványa. Kassán 1848. május 26-án kezdődött meg a 9. zászlóalj toborzása. Dobay Lajos verbun­kos kapitány és leányai magyar ruhában biztat­ták a fiatalokat. Első nap tizenheten álltak katonának, a másodikon már 137-en. Főleg értelmiségi fiatalok jelentkeztek, ami a későbbi­ek folyamán fontos előnyt biztosított az egy­ségnek. Június végén háromszáz önkéntest Miskolc­ról Kassára irányítottak. A katonai hatóságok legnagyobb megrökönyödésére veres sipká­ban vonultak föl. Az előírt föveg ugyanis kék színű volt, de Miskolcon nem találtak kék posztót, csak huszárnadrágra való pirosat, ab­ból varrták meg a sipkákat. Az eset vitát kavart. Szemére Bertalan belügyminiszter, aki borsodi volt, kieszközölte a hadügyminiszternél, hogy a piros sipka megmaradhasson. A minisztéri­umnak az volt csupán a kikötése, hogy ezt ki kell érdemelni. A veressipkások számára következtek a ke­mény kiképzés napjai. Majd augusztus 4-én a 9. honvédzászlóaljat Fehértemplomra vezé­nyelték a szerbek ellen. Itt estek át a tűzke­resztségen (1848. augusztus 23.). Három em­berüket elveszítették. Három felekezet papja temette őket. Buda visszavívásánál a kassai Brunner Ede zászlótartó elsőként, háromszor lengette meg Buda tornyain a magyar zászlót. Tóth Lajos tett pontot a vár császári parancsnokának életére. Ő is kassai fiú volt. Damjanich János, az aradi tizenhárom tá­bornok egyike, mondta a parancsnoksága alatt szolgáló veressipkásoknak: „Mindnyájan meg­érdemelnétek, hogy tisztek legyetek, de akkor mi lenne az én híres zászlóaljammal?“ De térjünk vissza Görgeyhez. Miután Win- dischgraetz Budát elfoglalta (1848. január 5.), Görgey Artúr Vácon keresztül megindult a bá­nyavárosok felé a feldunai hadtesttel. A Vág mentén, a Garam mentén, Iglón és Lőcsén keresztül haladt. A híres branyiszkói ütközetet az angol származású Guyon Richárd vezette. Február 9-én Görgey elővédjei bevonultak Kassára. Véget ért a téli hadjárat, melynek mesteri hadmozdulatait évtizedekig tanították az amerikai katonai egyetemeken. A 9. honvédzászlóalj a versed hadosztály részeként vett részt a harcokban. A kassaiak­hoz sorozták be a Versecen összegyűlt újonco­kat, mert a zászlóalj létszáma megfogyatko­zott. A veressipkások 1849 januárjáig a délvidéki harcokban vettek részt. Egy aradi kitérő után, a vörössipkások február 25-én Tiszaföldvárra értek, márcus 4-ről 5-re virradó éjjel Cibakhá­zánál keltek át a Tiszán. Soroljuk föl a harcok színhelyét, ahol vitézül küzdöttek: Strázsa (1848. nov. 9.), Ördöghida (nov. 30.), Alibunár (dec. 12.), Pancsova (1849. jan. 2.), Szolnok (mára. 3.), Tápióbicske (ápr. 4.), Isaszeg (ápr. 6.), Vác (ápr. 10.), Nagysalló (ápr. 19.), Komárom (április), Budavár (május), Pered (jún. 20-21.), Oszőny, Csémpuszta, Du- ka-Kálkápolna (július), Felső Zsolca (július 25.) s Gesztely (július 28.) A fenti vázlatos fölsorolásból is nyilvánvaló, hogy a veressipkások egészen más területen harcoltak és manővereztek, mint a Görgey vezette hadtest a téli hadjárat idején. Végezetül meg kell említenünk, a szakiroda- lomban is elterjedt az a téves adat, hogy az érdemeket szerzett alakulatok megkapták a veres sipkát. Ez nem felel meg a tényeknek. Az egész szabadságharc ideje alatt csak a kassai 9. és 11. kolozsvári honvédzászlóalj viselt ilyen föveget. Ezt a kitüntető jogot a ko­lozsváriak a piski csatában tanúsított vitézsé­gükkel nyerték el Bemtől. A fenti tények természetesen semmiben sem csökkentik a hős szlovák fiúk érdemeit, akik vitézül harcoltak a szabadságharc buká­sáig. A veressipkások emlékművét 1906-ban - tehát 85 éve - leplezték le Kassán. 1919-ben a légionáriusok ledöntötték. Talapzatán föl vol­tak tüntetve mindazok a helyek, ahol a kassai­ak csatáztak. A 9. zászlóaljban vitézül harcol­tak a magyarok mellett szlovákok, németek, románok és horvátok. Akik az emlékművet ledöntötték, szimbolikusan e népek összefogá­sának lerombolását hirdették meg tettükkel. Balassa Zoltán fOO^át a nyaralásról Az idei nyár eddig fukarkodik a verő fé­nyes, igazi meleg napokkal, mintha sejte­né, hogy a közép-európai tájakon megle­hetősen kevés család keI idén útra a ten­gerpartok felé, de még a Balatonnál is meg lehetne számlálni, hányán pihennek Cseh­szlovákiából. Az egy-két hét gondtalan pihenés az idén keveseknek adatik meg. Pedig a gom­ba módra szaporodó utazási irodák kínála­ta sohasem volt ilyen változatos, ezúttal ráillik a szlogen: „egyik jobb, mint a másik“. A hazai sajtó hónapok óta közli a né­hány mondatos villámankétokat, amelyek között igen gyakori az a kérdés: hol tölti a nyári szabadságát? A legtöbb válasz: otthon, a szülőknél, a rokonoknál, ismerő­söknél. Igen kevés azok száma, akik eldi­csekedtek vele, hogy 3-5 napos turistautat tesznek Párizsba, Velencébe vagy Görög­országba. A többség azonban azt is hozzá teszi, hogy az elmúlt években gyakran megfordultak Jugoszláviában, Bulgáriá­ban vagy Romániában. Mi az oka a nyári üdülés elmaradá­sának? A legfőbb probléma: nincs rá pénz. A jelenlegi keresetből a legtöbb dolgozó ember nem tud félretenni nyaralásra. Min­denki a saját bőrén tapasztalja a drágulást, a reálbérek csökkenését, a fizetések befa­gyasztását. Legtöbben kénytelenek hozzá­nyúlni a csekély tartalékhoz is. Évekkel ezelőtt ezerszámra indultak el a turisták Skodájukkal, Trabantjukkal sós tengeri levegőt szívni, a déli verőfényt élvezni, ma kénytelenek itthon tölteni szabadságu­kat. Nosztalgiával gondolnak a hátizsák­nyi konzervre, kekszre, ládányi sörre, amit magukkal vittek. Megvásárlásuk most egy vagyonba kerülhet. A másik nagy probléma a politikai és gazdasági bizonytalanság a volt szocialista országokban. Jugoszláviában időnként fegyverek is ropognak a nemzetiségi, önállósulási viszálykodásban. Egyes hazai lapok ugyan közlik a legbiztonságosabb útvonalakat a tengerpartra, azonban fi­gyelmeztetnek, mindenki jól gondolja meg, mielőtt útra kel. Bulgáriában és Romániában főleg az élelmiszerhiány és a fizetési problémák (kötelező dollárbeváltás) rettenti el a tu­ristákat. Aki ide indul, kalandos vállalko­zásba kezd. A csehszlovákiai magyarok kedvenc üdülőhelye, a Balaton és a többi magyar- országi fürdőhely, számunkra egyszerűen megfizethetetlen. Itt rend van, csábító az árubőség, ám a nyugati fizetésekhez szab­ták a szobák és az élelmiszer árát. A mi átlagfizetésünk forintra átszámítva egy családnak szerényen három-négy napra lenne elegendő. De akkor mégnem jutna belőle kultúrára, kirándulásokra és különféle emléktárgyak­ra. Ráadásul a forintváltás sincs megoldva. Van szabadság, a határok nyitottak, csábít a világ ezernyi szépsége, azonban egyelőre csak szerény réteg fizetheti meg az ázsiai, latin-amerikai, afrikai luxusuta­zásokat. S ami a legszomorúbb az egész­ben, szinte biztos, hogy az egyszerű mun­kavállalók helyzete jövőre, talán még két- három év múlva sem lesz jobb. Arra, hogy újra Balatonszemesen, Keszthelyen pihen­hessenek egy-két hetet, ki tudja meddig kell várni? De azért marad egy lehetőség a nyári szabadság eltöltésére. A falusi nyaralás. Legalább gyerekeinket küldjük el a nagy­mamához, a testvérekhez, az ismerősök­höz. Számukra ez új világot jelent. Vissza­gondolva kisiskolás koromra, én is a lak­helyemtől alig hat kilométerre fekvő Lele- szen ismertem meg nyári vakációkon a természet világát, az egyszerű falusi emberek életét, gondjáit, örömeit. Életem legmaradandóbb élményei az itt eltöltött hetek. Az lenne a jó, ha nem lennénk Európa szegényei és a nyitott határokat kihasznál­va járhatnánk a világot. Azonban addig, amíg a gazdasági helyzet kikristályosodik, kárpótolhatnak bennünket a csodálatos hazai tájak, a szülőföld szépsége. Szűcs ffefa 1991. VI. 2 i/asárnap Kö nözsi István felvétele ízlik?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom