Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
3 991. VI. 21. A Kassai Munkaügyi Hivatalban is napról napra gyarapszik a munkahelyet keresők jegyzéke A MUNKANÉLKÜLISÉGRŐL ÉS A MUNKA MEGBECSÜLÉSÉRŐL MILAN KUBALÁK MUNKA- ÉS SZOCIÁLIS ÜGYI MINISZTERHELYETTESSEL Napjainkban naponta mintegy 1000 fővel növekszik Szlovákiában a munkanélküliek kategóriájába esők száma, és ez várhatóan nem a végső szám. A szakmunkásképzőkből, a szakközépiskolákból, gimnáziumokból, a főiskolákról és egyetemekről kikerülő végzősök zöme is minden valószínűség szerint ebben a kategóriában vág neki az önálló életnek. Vajon hogyan tekint a munkanélküliség alakulására a szlovák munka- és szociális ügyi miniszter e területért felelős helyettese, s miként értékeli a gazdasági szféra reagálását a munkaerőpiacunkon kezdődő mozgásra? 0 Miniszterhelyettes úr, beszélgetésünk kezdetén vázolhatná, mi a helyzet a munkanélküliség terén most, júniusban, kiindulva abból a közismert tényből, hogy Szlovákiában e vonatkozásban sokkal gyorsabban peregnek a számok, mint Csehországban.- A múlt év végén a munkanélküliek száma szinte azonos volt Szlovákiában és Csehországban. Nálunk akkor 36 600-an voltak munka nélkül, a Cseh Köztársaságban pedig 39 400-an. A foglalkoztatottak számához viszonyítva nálunk 1,4, Csehországban pedig 0,7 százalékos volt a munkanélküliség. Januárt követően azonban alaposan felgyorsult a munkát keresők számának növekedése, és március végén már radikálisan változik a két köztársaság munkanélkülijeinek aránya. A munka- nélküliek száma havonta körülbelül 20 ezerrel nő mindkét köztársaságban, csakhogy a lakosság számához képest Szlovákiában a helyzet kétszeresen rosszabb. Napjainkban Csehországban 100 munkahelyet keresőre 20 szabad munkahely jut. Szlovákiában pedig mindössze öt. így szinte illuzórikus elképzelés nálunk a munkahelyközvetítés megvalósítása, hiszen gyakorlatilag nincs mit közvetíteni. • Ahhoz, hogy változtassunk a helyzeten, alapos elemzésnek kell alávetni eddigi foglalkoztatáspolitikánkat...- Ha összefüggéseiben vizsgáljuk ezt a kérdést, márpedig így kell vizsgálnunk a dolgokat, akkor figyelembe kell vennünk, milyen volt a foglalkoztatottság' 1948 előtt az országban, és milyenné vált a következő négy évtizedben. Negyvennyolcat megelőzően a magánvállalkozók száma országos viszonylatban megközelítette a négyszázezret, tavaly f»dig mindössze kétezren voltak ebben a katógóriában. Igaz, mára ugyancsak mintegy négyszázezren „váltották ki az ipart“, ennyien vetették fel magukat a vállalkozók jegyzékébe, de ezek zöme még korántsem működik vállalkozóként. Szinte elenyésző azoknak a száma, akik fő foglalkozásként vágnak bele valamibe, és azzal a szándékkal, hogy másokat is foglalkoztassanak. Számos vállalkozó tevékenysége ma még inkább üzérkedésnek nevezhető, s abban merül ki, hogy külföldről behozott árukat próbál idehaza eladni, és semmiféle értéket sem teremt. Zömünket meglopják ezek az emberek, ahelyett, hogy a szó valódi értelmében vállalkoznának. A kisvállalkozást az értékteremtésre kell irányítani, és nem a meggazdagodás, hanem a szolid életfeltételek megteremtése eszközének kell tekinteni. Ebben az összefüggésben pedig az ember választhat: vagy alkalmazott vagyok, bizonyos biztonsággal, megfelelő fizetéssel, vagy magam gondoskodom az életemről, vállalkozom, és igyekszem legalább olyan, s ha lehet jobb életfeltételeket teremteni saját magam és családom számára az alkalmazotti átlagénál. 0 Most, ebben az átmeneti időszakban többségünknek úgy tűnik, soha nem érjük el azt az állapotot, hogy egy keresetből is megéljen a család, hogy a következő nemzedék nevelése nyugodt családi körülmények, jó anyagi feltételek között történhessen, és mind többen kerülnek a létminimum határára. Függetlenül attól, hogy az illető dolgozik-e vagy éppen munkanélküli segélyből kell megélnie.- Mi itt valamennyien szegények vagyunk, mert szegény az ország, kevés értéket teremtünk. A fejlett ipari országokban a foglalkoztatottak hatszorosát- nyolcszorosát keresik meg annak, amit a munkanélküli kap segélyként, miközben nálunk olyan a helyzet, hogy szinte nem is érdemes dolgozni, hiszen a segély és a kereset között alig van különbség. Béreinknek nincs ösztönző ereje. Tehát míg a nyugati munkanélküli szolid színvonalon megél a segélyből, az pedig, aki dolgozik, sokkal jobban él, nálunk a segély és a bér között szinte nincs különbség. Azt a keveset pedig, ami van, igyekszünk úgy elosztani, hogy ezt az egészet valahogyan túléljük. A jövőben pedig nem az igazságos elosztást kell szorgalmaznunk, hanem a teljesítményorientáltságot. A megoldás csakis a hatékonyabb munkában rejlik. 0 Ehhez viszont korszerű technika kell, ami külföldi töke nélkül nehezen szerezhető be.-Ami a külföldi tökét illeti, el kell mondani, hogy ha valamilyen módon megindul a töke ideáramlása, az sem segíti majd elő a foglalkoztatottság növekedését, hiszen a korszerű technológia mindenütt kevesebb munkaerőt igényel, de hatékonyabban termel, s ennek köszönhetően mindannyian gazdagabbak lehetünk. Eddig megszoktuk, hogy valamennyiünket az állam alkalmaz, volt munkahelyünk. Most mindez megváltozott, valamennyiünknek jogunk van a munkára. Tehát vagy alkalmazott leszek, vagy pedig magam próbálkozom a terepen. Egyelőre nagyon nehezen mozdulnak a kisvállalkozások, márpedig a foglalkoztatás szempontjából ez a legfontosabb területek egyike. 0 Csakhogy míg az egész gépezet valamennyire is beindul, a munkanélküliség olyan méreteket ölthet, amilyenre már nem voltunk felkészülve, öt százalékos munkanélküliséggel számoltunk, de a növekedés üteme semmi jóval nem biztat.- Pontosítanom kell: átlagban számoltunk öt százalékos munkanélküliséggel, tehát valamely idöszakbam ez jóval magasabb is lehet. Azt viszont már most látjuk, hogy a munkanélküliség átlagban számítva sem áll meg öt százaléknál. Az állami költségvetésből legalább még egy-másfél milliárd koronát kell majd felszabadítanunk a munkanélküliek megsegítésére. 0 Éppen minisztériumuk egyik fő feladataként szokás megjelölni az aktív foglalkoztatáspolitikát, tehát a munkahely- teremtés elősegítését is.- Nem tudom, miért éppen a mi minisztériumunktól kérik ezt számon, mikor szerte a világon ez más tárcák fő feladata. Azoké, amelyek az értékteremtésért felelősek. Ahol normálisan működnek a vállalatok, ott az a céljuk, hogy a lehető legnagyobb nyereséget termeljék, amit az állam megadóztat, hogy legyen miből támogatni a rászorulókat. E tekintetben két kulcsfontosságú kérdést kell feltennünk. Hány alkalmazottra van szükségünk, illetve hogy hány munkanélkülit engedhetünk meg magunknak. 0 Lesz elég pénzünk a munkanélküliek támogatására?- Ma a munkanélküli segélyekre, az átképzési programok, az átképzésben résztvevő munkát keresők támogatására összesen négymilliárd koronánk van. Ebből az összegből kell működtetnünk a munkaügyi hivatalokat is. Valószínűleg nem lesz elég ez a pénz, mert az év végéig várhatóan 300 ezer lesz Szlovákiában a munkanélküli. Ezért van szükség a már említett pluszra. A legrosz- szabb helyzet azonban jövőre várható, hiszen az idei évkezdethez képest tízszer több lesz akkor a munkanélküliek száma. A munkanélküliség szintje pedig csak akkor állapodik meg, ha már megteremtődik az egyensúly a munkaerőpiacon, ha már a munkahelyteremtés is elkezdődik. Egyelőre ennek az ellenkezője folyik. El kell jutnunk arra a pontra, hogy becsüljük a munkát. Még nem becsüljük, mert rosszul fizetett. Mivel kellene kezdenünk? Szónokinak is tűnhet ez a kérdés, hiszen, ha többet fizetünk ugyanazért a munkáért, teljesítményért, amit eddig nyújtunk, akkor sok lesz a pénz, de nem lesz mit venni, mert többet nem termelünk, vagyis begerjed az infláció. 0 A vállalatok zöme pedig nem lát más kiutat, csak az állami segítséget. Például a Tesla...- Igen, csakhogy az állami segítséggel esetükben is csupán elodázzuk a probléma valódi megoldását. Azt gondoljuk, kiválóak termékeik, holott ha azok lennének, el is tudnánk adni. De ez nincs így. 0 Az is közismert, hogy a munkanélküliség mértéke területenként más-más.- Éppen ezért kell visszatérni a régiószemlélethez, az egyes régióknak külön programokat kell kidolgozni a foglalkoztatáspolitikát illetően is. Hiszen ahány vállalat, annyiféle probléma. Más a helyzet 2iar nad Hronom környékén, és más a helyzet Rimaszombatban, ahol szinte állandóan radikálisan emelkedik a munkanélküliség. Az okok mindenütt mások, s megoldás csak ezek ismeretében születhet. Sok az olyan régió, ahol tőle teljesen idegen ágazatokat honosítottak meg, miközben visszafejlesztették a hozzá közel állókat. A munkahelyteremtésben ezt is figyelembe kell venni. 0 És a munkaügyi hivataloknak is ebben az irányban kellene hatniuk.- Igen, a munkaügyi hivatalok azonban ma még éppen hogy csak működni kezdenek, még nagyon távol állnak a nyugati munkaügyi hivatalok színvonalától. A legtöbb helyiséggondokkal küszködik, nem beszélve a számítás- technika, a megfelelő emberek hiányáról. A foglalkoztatáspolitika, persze, nemcsak a munkaügyi hivatalok feladata egy-egy régióban, hanem az államigazgatásé, az önkormányzatoké, a helyi vállalkozóké egyaránt. Főleg a tercier szférát kell fejleszteni, mert attól félek, hogy a külföldi tőke beáramlásával egy újabb kiábrándulás következik be, hiszen a korszerűsítés újabb emberek állásába kerül. 0 ön szerint megjósolható, mikor fordul meg mindez?-Tény, hogy sok a munkanélküli és még több lesz, de ezt az utat meg kell járnunk, ha ki akarunk kerülni abból, amiben vagyunk. Hiszen az abnormális, hogy egy egész életében becsületesen dolgozó ember nagy nehezen vegyen magának egy gépkocsit. Csak akkor fordul meg a helyzet, ha már eljutunk oda, hogy a jó teljesítményt megfizetjük, mert eddig szinte mindenki egy szinten volt. Szerintem már elkezdődött ez a folyamat, és hogy a teljesítmény szerinti szelekció mikor fejeződik be, azt nehéz megjósolni. Hiszen még nem kezdődött meg a nagyprivatizáció, és a régi irányítási módszerekből is sok minden itt kísért. 0 Köszönöm a beszélgetést. Pákozdi Gertrúd ÓSTK-felvételek Lesz valami?
