Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 5. szám
ka hazafelé tar- meredek ösvé- iptekkel haladt, t mélyen a sze- annyira belemé- aiba, hogy észre körülölelő őszi tompáját, mely- ' a rozsdavörös idő színek. Most •veleit, s a terje- t sem érintette (, mint máskor ikora óta szerétkor látta a földre nem egyszer azt ián, joga van-e vágni őket. Min- , amikor hazafe- z ösvényen, úgy tha a fák ágai öböl, s feltárult ba burkolózó te- kok fénye bele- rre sűrűsödő sö- u szélén lakQtt lázban. Amikor it, és belépett az szorongó érzés ► tét udvart csak meg a konyhá- •ny, ahol a felevacsorával. Pa- hogy már érke- órával minden y ha netán előbb feleségét meg ne a felesége csak 1 válaszolt, és teért levessel. Az logy a kedvenc lőben valahogy a, s még az élet- idve. A felesége Itt ültek egymás estére, s nem szót sem, csak ettek önmaguk- Igen, a fiukkal télgettek vele, belenyugodni, ipnak választ, úgy érte őket, sapás. Hirtelen itTlelki szenvedő nemrég még it fognak élni iút elcsábította tha itt nem lenissze van! Na- íjon látják-e őt íz életben? Hi- r egyetlen fiuk '.te a feleségét, )dva ül, távolba szerette volna hogy így nem úrrá kell lenni sajnálat össze- ít, és nem szólt levéltöredékre i a fiuk azt írta, oha többé, sze- bálni a nagyvix csak pár lépés- észeti igazgató- i társait levett nul üdvözölte, t. ataiból a főnök ■ % ek hangja zökvagy mi a fe- iffa főnökhöz! ' Minek? r a farönkökön in. öregember ez! a beosztottjai? •Ij esi tik. Ennek a morcosnak“ - gondolta magában a lány.- Hívtál? - mennydörögte Pavelka az ifjú mérnöknek, aki a napbamította arcú férfiak közt kis gimnazistának tűnt, bár már évekkel ezelőtt elvégezte a főiskolát. „Nem vált még eggyé az erdővel, pedig nem elég az erdőt csak könyvből ismerni“ — mondogatták róla a munkások, igaz, nem rosszindulatúan. Itt az erdőben becsültek mindenkit, akiben megbízhattak.- Hívtalak, mester, új embert kapsz a csoportodba.- Újat? És mifélét-Hát... olyan... fiatalt...- És ki ez?- Hát... börtönben volt.- Úgy. És miért éppen hozzám osztod be?- Hát ki máshoz? A főnök már éppen elkezdte sorolni a mester érdemeit, de az csak legyintett, s elment.- Hát te vagy az új ember? - fogadta másnap a sovány fiatalembert. — Mi a neved?- Feró. Feró Rajtlík.- És miért éppen nálunk akarsz dolgozni?-Mert... engem sehol sem akarnak - vágta rá a fiatalember. - Ültem...- Értem. És... miért ültél?- Maguk még nem tudják? Kinyírtam egy... olyan... férfit.- Ne mondd, mindjárt felnőtt férfit?-Maga szerint mit tehettem volna? Megverte az anyámat, hát én behúztam neki egyet. Részeg volt, megtántorodott, beütötte fejét az asztal sarkába. Pavelkának már a nyelve hegyén volt a kioktatás, hogy így nem lehet viselkedni, de nem szólt semmit. Jogában áll ítélkezni? Neki, aki az egyetlen fiát sem volt képes otthon tartani?-Jól van - mondta aztán -, menj a raktárba a mundérért.-Az mi?-Bakancs, acélsisak, munkaruha és védőkesztyű. Ezek nélkül nem akarlak itt látni! A többiek bizalmatlanok voltak az ifjú Rajtlíkkal szemben.- Mi vagyunk mi, védőőrizet? Kit szedtél fel, mester? Később látták, hogy a fiatalember nem fél a munkától. Olyan ügyesen bánt a fejszével, mint ők mindnyájan.- Látod, megy ez neked! - dicsérte meg Pavelka.- Hát mit képzelt, hogy én talán a fejszét se tudom kézbevenni?- Csak majd kitartson - morogta valaki hátul, mihelyt Rajtuk odébbment. Pavelka mester kezdte megszokni az új fiút. Persze a fiú néha modortalan volt, de Pavelkának úgy tűnt, lényegében jó gyerek, csak nem alakult jól az élete. Amikor az egyik nap nem jött munkába, hiányolta is.- Hol voltál? - kérdezte a fiútól, amikor másnap beálUtott, mintha mi sem történt volna.- A városban voltam, el kellett intéznem valamit.- De ezt nem lehet így csinálni - oktatta Id a mester. — Egyszerűen csak elmész, amikor akarsz. Ezt előre be keU jelenteni! Többet nem beszélt erről. Tízóraizás közben Pavelka Rajtlík mellé ült.- Miért nem eszel?- Nem vagyok éhes.- Ne beszélj! - mondta Pavelka, s letört egy darabot a kolbászból, amit evett. - Nesze, fogd! Látta, hogy a fiú éhes, és szívesen elfogadná.- Igazán nem vagyok...- Mondom, hogy ne beszélj! Egyél már! - s a kezébe nyomta a kolbászt meg egy darab kenyeret. A felesége egy idő után azt vette észre, hogy a férje valahogy hosszabb darab kolbászokat visz el az éléskamrából, de nem szólt neki semmit. Egy szép napon Pavelka Feró RajtUkkal együtt jött haza.- Festik a szállásukat, nincs hol aludnia - magyarázta a feleségének zavartan. - Talán fent megágyazhatnánk neki, mit szólt hozzá? A felesége dermedten nézte a fiút. Az arcát. Milyen ismerős, s egyben igen távoU. Csak később jött rá, mi ez. A fiú Jankóra hasonlított, az ő Jankójukra. Beleegyezett, hogy a fiú ott maradjon. De nem fent ágyazott meg, ebbe nem egyezett bele. Az a szoba a fiuké.- Miért gyötrődnél a legény- szálláson? Maradj nálunk - ajánlotta neki később Pavelka.- Végleg? - kérdezte Feró hitetlenkedve.-Hát, amíg akarod. Hisz mi itt úgyis... egyedül vagyunk, a ház meg nagy, amint látod, van hely bőven. RajtUk nem hitt a füleinek. A gyermekotthonban, ahová az anyja még egészen kicsi korában beadta, éhes és meztelen nem volt ugyan, de jó szót alig kapott. Azt nagyon szűkén mérték. Ottmaradt, s egyszeriben volt mindene. Csak az zavarta és idegesítette is, hogy Pavelka felesége oly hallgatag. Néha az asz- szony olyan furcsán nézte őt, mintha a lelke mélyébe szeretne látni. Ilyenkor Feró lesütötte a szemét, s ha csak nem keUett, nem maradt egyedül az asszonynyal. Egyszer szóvá is tette Pavelkának:- Mester, mi baja van a feleségének?- Miért?- Nem vagyok az útjában?- Mondott neked valami ilyet?- Azt nem.-—Vagy keveset rak a tányérodra?-Azt meg egyáltalán nem. Néha annyit kapok, hogy meg sem bírom enni.-Akkor hát mit akarsz? Ha akarod, néha segíts neki. Pavelka örült, hogy a fiút magukhoz vette. Azt remélte, így majd könnyebb lesz elviselni az egyedüüétet, ám úgy tűnt neki, hogy a fiú jelenléte még jobban elszomorítja az asszonyt.-Nem akarod, hogy itt legyen? - kérdezte a feleségétől.- Ha nem akarod, akkor...- Észrevetted-e - kérdezte az asszony felelet helyett -, hogy Jankóra hasonlít?-Jankóra? Nem mondanám. Ő mégis más volt.- Más - sóhajtott az asszony,- de... A beosztottjai is csodálkoztak, hogy Pavelka a házába fogadta a kétes múltú fiút.- Tomás, Tomás! - figyelmeztette őt Michal, a kocsmáros. - Tudom, hogy nagy a szívfájdalmad, de ezt azért ne csináld. Nem tetszik nekem az a fiú... valahogy nagyok a szemei.- Mit akarsz ezzel a nagyfülűvel? — áhította meg Pavelkát az egyik szomszédja. - Kizabálja az éléskamrádat és odébbáll. Pavelkát azonban nem érdekelte, ki mit mond, ő közeledni próbált a fiúhoz. El akarta nyerni a bizalmát, és úgy tűnt neki, hogy sikerül is. így telt az idő. A fák felébredtek téli álmukból. Először rügyezni kezdtek, majd kivirágoztak, köszöntve a tavaszt. Amikor Pavelka az ismerős ösvényen haladt, néha zuhanyként a nyakába hullott egy-egy maréknyi illatos virágszirom. Feró válasz helyett csak morgóit valamit. „Valami történt ezzel a fiúval“ - gondolta Pavelka. - „Esténként egyre gyakrabban elmegy hazulról és lesüti a szemét. Beszélni keUene vele. Mint férfi a férfival. “ A beszélgetést azonban nap mint nap halogatta. Az utóbbi időben valahogy nem érezte jól magát. Minél kevesebbet gondol az ember a betegségre, annál alattomosabban és hirtelen tör rá az emberre. Amikor Tomás Pavelka a kórházban magához tért, sokáig nem tudta felfogni, mi történt vele, hol is van tulajdonképpen.- No, hálistennek! - köny- nyebbült meg a főorvos. - A leg- rosszabbon már túl vagyunk, most már majd együtt küzdünk.- Látja, — próbált meg Pavelka mosolyogni - féltettem az asszonyt a szíve miatt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az én szívem...- Minden rendben lesz megint- nyugtatgatta az orvos.- Holnap látogatót hozok. Amikor másnap a felesége az ágyára ült, megkönnyebbülve tapasztalta a változást a felesége szemében. A fia miatt érzett szomorúságot, amely már öröknek tűnt, a férjének féltése váltotta fel.-És odahaza mi újság? Fero... szótfogad? Őt is magaddal hozhattad volna. |-Feró... elment... A városba.-A városba? és Csak úgy... egyszerre?- Nem tudom, lehet, hogy már régóta készült - mondta az asszony, és elhallgatta, hogy a fiú szó nélkül ment el.- Lehet - bólintott Pavelka, és arra gondolt, hogyan halogatta a fiúval való beszélgetést. Nem kellett volna.-És... nem mondott semmit, amikor... elment? Az asszony, hogy a /érje semmit ne vegyen észre, két kezét szorosan összezárta, mert az uj- jai remegtek. — Mondott, persze hogy mondott. Hogy üdvözletét küldi... és köszöni, amit érte tettél. Mielőbbi gyógyulást kíván. Pavelka felsóhajtott. Mégsem feledkezett el róla.-De a fűrésztelepről... nem n,ent el?- De igen. Azt mondta, hogy jobb helyet talált. Meg hogy nősülni fog.-Hát így áll a dolog. Legalább segítettünk rajta egy kicsit. Udvarolt, azért volt olyan. Tudod-e, hogy valamiképpen nekem is a mi Jankónkat juttatta eszembe? Ugye nem haragszol rám - simogatta meg az asszony kezét -, hogy hazavittem őt mi- hozzánk? így több volt a gondod. Az asszony tagadólag intett a fejével.- Nem volt rossz fiú - folytatta Pavelka suttogva, - csak örömtelen gyermekkora volt. A mi Jankónknak legalább az volt... Emlékszel, mennyi játékot összevásároltunk neki?- Ne beszélj, a beszédtől kimerülsz.- Ezt el kell mondanom- folytatta. - Tudod, nem is egyszer arra gondoltam, hogy ez miért... hogy hol követtünk el hibát.- Ne rágódj ezen! Nyugalomra van szükséged, hogy gyorsan felépülj és meggyógyulj.- Igen, nyugalomra - a főorvos is ezt mondta. - Hát az erdő... milyen most? Az erdő utáni vágyakozás fájt neki a legjobban.- Az erdő nem szalad el- mosolyodott el az asszony vi- gasztalóan. De amikor látta, hogy a beszélgetés kimerítette a férjét, a mosoly eltűnt az ajkáról. A férfi odahívta az asszonyt, egészen közel, és halkan suttogta:- Köszönöm neked, Anna, hogy olyan erős vagy. Soha nem képzeltem volna rólad, soha! És azt a fiút, ha majd látni fogod még valaha, üdvözöld a nevemben. A felesége bólintott és felállt. A főorvos által engedélyezett látogatási idő letelt. Az ajtóból még visszafordult, és sokáig nézte a férjét. Nem sejtette, hogy a tekintetük most találkozott így utoljára. XXX Három nap múlva Pavelková elment az erdészeti igazgatóságra bejelenteni a férje halálát. Mint mindig, amikor jó ember távozik az élők sorából, a munkatársai elszomorodtak. Az asz- szonynak pedig úgy tűnt, mintha ezt a fák is sejtenék. Az enyhe szélben a leveleik mintha másképp reszkettek volna... Sági Tóth Tibor fordítása Lipcsey György: ÉRINTÉS Marianna Komorová
