Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-25 / 4. szám

äBUJgSBp k Ka zinczy Ferenc szerint a megnyilatkozó beszédével is bemutatkozik (Szólj, s ki vagy, elmondom... “). A közmondás azt tartja: Amilyen az udvar, olyan a gazda. Jóllehet, ugyan­úgy minősíti a települést annak iskolája és temetője, kórháza és közrendje, továbbá épületeinek architektúrája és állaga, folyójá­nak medre és partja, levegőjé­nek tisztasága vagy szennyezett­sége, üzemeinek állapota és ter­mékenysége, lakóinak együtté­lése és vendégszeretete... Számtalan szempontból érté­kelhetnénk a negyedmillió lako­sú Kassát is. Értékelhetnénk? Ér­tékeljük is, s nemcsak az itt lakók, hanem a városban meg­forduló idegenek - vendégek, turisták is. Mikszáth regényalakjai elevenednek meg? Péter Sándor, Sepsiszentgyörgy (Románia): — Hét éve jártam itt először, most vagyok másodszor. Remélem, nem utoljára. Mint irodalmárnak és ér­AZ ÁLLAMI SZÍNHÁZ ÉPÜLETE deklödő embernek Kassa nekem mindig valami szent ügyet jelentett. Egyébként szerelmese vagyok e szép régió történelmének. Érdekel a jelen is. Lehet, ezért csodálkoztam első szlovákiai utam során, hogy egy itte­ni orvos milyen keveset tudott Er­délyről. Most viszont ugyanő kelle­mesen meglepett romániai ismeretei­vel. Hiába, a tankönyvekből vajmi keveset tudhattunk meg egymásról, s jóformán csak a szépirodalomból meríthettünk. Kassában nem csalód­tam. Olyasfélének képzeltem el, amilyennek megismertem. A Szent Erzsébet-dóm, a színház, a Lőcsei- ház, s egyáltalán, az óváros patinás épületeivel felemelő érzést keltett bennem. Mintha Mikszáth regénya­lakjai elevenednének meg. A történelmi rész számomra bizo­nyára azért olyan lenyűgöző, mert hasonlít Brassó, Kolozsvár, Segesvár és Temesvár belvárosára. Ismét be­barangoltam a régi utcákat, s gyö­nyörködtem bennük. Jóleső érzés látni, hogy a dómot restaurálják, a domonkosok templomát tataroz­ták, és a belváros magja szinte egy­séges marad. KASSA BELVÁROSÁBAN ÁLL AZ ANDRÁSSY-PALOTA ILYENNEK LÁTJÁK A LÁTOGATÓK SZLOVÁKIA MÁSODIK LEGNAGYOBB VÁROSÁT • A KÖZBIZTONSÁG IS ROMLIK A hét évvel ezelőtti és mostani látvány nem ugyanaz. Néhány épü­let, illetve műemlék, több háznak a homlokfala szebb, ám maga a vá­ros mintha elhagyatottabb, szemete- sebb lenne, az emberek pedig türel­metlenebbek. Szinte ugyanazt a kér­dést tükrözik az arcok, mint otthon, nálunk: - Mi lesz, hogy lesz? Olvastam a hirdetőtáblákon a Thália Színház műsorkínálatát. Tetszik. Látom, a társulat Havel- darabot is játszik. Remélem, nem­csak azért, mert Havel a köztársasá­gi elnök... Arra is gondoltam, hasz­nos lenne, ha a kassaiak nálunk is bemutatkoznának vele. A jó bornak se árt a cégér Alexander Bacinsky, Németor­szág:-Tíz éve emigráltam családostul. A nagyobbik lányom akkor tizenkét esztendős volt, a kisebbik négy. Ért­hető tehát, hogy annyi idő után nagy érdeklődéssel készültünk szülőváro­sunk meglátogatására. Az indulás előtt felkerestem a straubingi auto­moto-klub utazási irodáját, s az otta­ni szokásokhoz híven térképet, vala­mint számos tájékoztatást, tudniva­lót tartalmazó ADAC-prospektust kaptam Csehszlovákiáról. Bizony keserűen vettem tudomásul, hogy Kassáról alig van benne valami. Lé­nyegében csak annyi, hogy Szlová­kia második legnagyobb városa, s a dómon kívül más nevezetességét nem tünteti fel. Azt mondják, a jó bornak nem kell cégér. Csak hát a múltban sok mulasztás történt. A városmag és annak műemlékei, utcái - kevés ki­vétellel - csak sínylődnek. Van mit bepótolni...! S hogy nincs miből?! Szerintem a privatizáció ezt a kér­dést is megoldaná. A magánüzlet tulajdonosa előteremtené a pénzt boltja karbantartására. A kisiparos kézművesek keze nyomán sok elha­nyagolt kapu és kapualj, kerítésrács, házfödém, pince, lámpaoszlop, lakó­ház megújulna, a hozzáértő önkor­mányzatnak pedig telne a műemlé­kek és középületek karbantartására. Bántalmazott és kifosztott vendégek Szerencsémre, nem találkoztam olyan külföldivel, akit itt megloptak. Örülök neki. Szégyelltem volna ma­gam. Sajnos, a városban ilyen eset is akad. Júliusig visszamenőleg a kerü­leti napilap rendőrségi krónikájában tucatnál is több, Kassára vonatkozó, ilyen jellegű hírt számoltam össze. Például: „Augusztus 30-án, röviddel éjfél után, a Köztársaság terén két isme­retlen tettes megtámadott és kifosz­tott egy 48 éves ausztrál állampol­gárt. Az egyik támadó lehúzta az áldozat négy gyűrűjét és nyakláncát, a másik a kézitáskájával - benne az Ausztráliába szóló repülőjeggyel, 749 amerikai és 50 ausztrál -dollár­ral, valamint köze! 1800 csehszlovák koronával - futott el." „Szerdán este a Jankó Kráf téri parkban ismeretlen tettesek kifosz­tottak egy 54 esztendős NSZK-beli állampolgárt. Bántalmazták, majd elvették 5000 koronáját, 1500 már­káját, ujjáról lehúzták az arany pe­csétgyűrűt. Mintegy 27 ezer korona kárt okoztak a dulakodásban köny- nyebbcn megsérült áldozatnak. “ „Ismeretlen tettes erőszakkal be­hatolt egy, a Hutmk Szálló előtt parkoló személygépkocsiba, s ello­pott belőle egy mérőműszert, speciá­lis szerszámcsomagot, valamint er­nyőt és nyolc magnetofon-kazettát. A holland tulajdonosnak 29 700 ko­rona értékű kárt okozott." A Kosicky vecerník október 29- én arról számolt be, hogy a Slovan Szálló melletti, őrzött parkolóban valaki „meglékelte“ egy magyaror­szági állampolgár személygépkocsi­jának kerekeit. A károsult kassai ismerőse a szerkesztőséggel azt is közölte, hogy a gépkocsi tulajdonosa magyarországi szlovák, aki hozzá­tartozóinak kassai sírjára hozott vi­rágot ... Vajon miként vélekednek Kassá­ról a póruljárt külföldiek?! Effajta híreket olvasva gyakran eszembe jut az 1683-as Németor­szágban megjelent, magyarországi útirajzokat, útleírásokat tartalmazó könyv egy-két Kassára vonatkozó fejezete. A magát Simplicissimusnak nevező ismeretlen szerző például azt írja, hogy ha valaki abban az időben este vagy éjjel Kassán lámpás nélkül bolyongott az utcán, eleve gyanús volt, ezért letartóztatták és reggelig őrizetbe vették! Évszázadokkal Mie­lőtt a városban szigorú rendet tartot­tak, s a rendbontókat súlyosan bün­tették. * * * Visszatérve a mába: most is igen változatos a teljes városkép. S az iméntiek is közé tartoznak. Gazdag József A rák nem halálos ítélet Magyarországon évente megközelítőleg 30 ezer ember hal meg „rákban“, ahogy a köznyelv a rosszindulatú daganatok köré­be tartozó sokféle és sokrétű betegségcso­portot gyűjtőnéven nevezi. Annak ellenére, hogy a keringési betegségekben kétszer annyian halnak meg, az emberek a „ráktól" sokkal jobban rettegnek. Sokak szerint a rák halálos Ítélet, amellyel szemben a mo­dern orvoslás tehetetlen. Ez a vélekedés több forrásból táplálkozik, ötven-hatvan éve még valóban túlnyomórészt gyógyítha­tatlanok voltak a rosszindulatú daganatok. De ma már nagyobbik részük gyógyítható, legalábbis a fejlett országokban. (A gyógyu­lás kritériuma a 10 éves túlélés). Erről azonban még lakosságunk műveltnek te­kinthető része sem igen tud. A laikus ugyanis szinte kizárólag a halállal végződött „rákos“ esetekről szerez tudomást - lega­lábbis Magyarországon. Nálunk egyfajta kegyeletes orvosi gyakorlat szerint a rák diagnózisát a beteg előtt el kell titkolni. Csupán a végső stádiumban közük az igaz­ságot a hozzátartozókkal, akik maguk is titokban tartják a beteg és rendszerint a kör­nyezet előtt is. így aztán csak arról értesü­lünk, ha valaki meghalt „rákban“, de ha meggyógyult, arról nem tudunk. Az Egyesült Államokban megmondják a betegnek, hogy mi a baja, de reményt is adnak a gyógyulásra - mert az esetek jelentős részében valóban van remény. A beteg nem is adja fel, mert számos ismerőséről, barátjáról, hozzátartozójáról, nem egy hires emberről tudja, hogy kigyó­gyult ebből a betegségből. Az optimista megközelítés széles társadalmi erőket és jelentős anyagi eszközöket mozgósít a rák megelőzésére és még hatékonyabb gyógyí­tása érdekében. Nos, itt az ideje, hogy végre egy igazi szenzációval lepjük meg az újságolvasókat: A rák gyógyítható betegség - a rák diagnózisa nem halálos ítélet. Álljon itt néhány amerikai adat egyes rákfajták gyógyulásának előrejelzéséről: pajzsmirigyrák: 93 százalék, hererák: 91 százalék, méhrák: 83 százalék, hólyagrák: 77 százalék, emlőrák: 75 százalék. Ezek az adatok már 10 évesek, s azóta az eredmé­nyek tovább javultak. Vannak természete­sen rosszindulatú daganatok ezeknél rosz- szabb gyógyhajlammal. Ám a legtöbbnél 50 százalék feletti a gyógyulás esélye. Hazai eredményeink még elmaradnak az ameri­kaiaktól, egyebek között azért is, mert a rák körüli misztikus köd, a tudatlanság társadal­mi igénytelenséget szül. Hiányzik a kellő nyomás, amely a mindenkori egészségügyi kormányzatot és a megfelelő társadalmi erőket mozgósítaná, hogy megtegyék a va­lóban hatékony lépéseket a rákhalálozás olyan mértékű visszaszorítására, amelyre a mai medicina már itt és most is képes. A társadalom aktiv közreműködése nélkül nincs remény a sikerre, de a társadalom csak akkor mozdul el jó irányba, ha tudja, hogy miről van szó. Or. Sugár Viktor (Népszabadság) Férfiak rákhalálozása 100 000 lakosra. Nemzetközi összehasonlítás 1976-86. 1991. I. 25. A szerző felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom