Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-25 / 4. szám

A tények vádolnak... m. Harcostársakból - ellenségek? Antonín Kratochvil kötetének ta­núságtételei gazdag forrásra találtak a hadsereg lapjának, az Obrana li- dunak 1968-as számaiban. Talán azért is, mert a katonaszellem vala­hogy határozottabb és következete­sebb oknyomozásra sarkallt. Persze kérdés, hogy mennyit volt képes ebből érzékelni a közvélemény. Hisz a főtisztekkel szembeni koholt váda­kat leleplezve sok minden, Így a ne­vek egész sora is szinte a teljes ismeretlenségből bukkant elő, egy eredendően zárt és titokzatossággal övezett világ részesévé is avatta az érdeklődőt. Lehet, a képtelenségek sokaknak fel sem tűntek, míg mások számára döbbenetét jelentettek, hogy aztán évtizedekre kivesszenek a köztudatból. S így alighanem ma számtalan mozzanat még inkább megrázóan hat. Mint például a Svo- boda-hadtestben harcolt Josef Bur­áiknak az elítélése, amikor a bünte­tőtanács elnökének személyében harcostársával találja magát szem­ben, s megdöbbenve vágja a sze­mébe; ..Hisz együtt harcoltunk. A köztársaság felszabadításáért fogtam fegyvert, te pedig el akarsz ítélni. Miért? Semmit sem tettem S nemkülönben felkavaró a ciniz­mus jáchimovi megnyilatkozása, hogy az ellenállásban részt vett ka­tonatisztek együvé kerültek a náci bűnösökkel, azok nemritkán velük szemben különböző kiváltságokat élveztek. Egyébként a tisztek elleni kohol­mányok nem nélkülözték a megbé­lyegzés nyomainak mélyreivódását. ..A kémkedés és a hazaárulás'' vád­ja ugyancsak alkalmas volt az ötve­nes évekbeli közhangulatban a fél­revezetésre. A hadseregben a tör- I vénytelenségek mechanizmusa még inkább követhetetlenné vált. A hradzsini „házikó” Majd húsz év elteltével, 1968 ta­vaszán találkozott a csehszlovákiai közvélemény ezzel a szinte elbűvö­lően megejtő, az Arany utcácska képzetét és a lorettói harangjátékot idéző helyrajzi utalással. De a be­avatottakat ennek hallatára, írta an­nak idején az egyik újságíró, aligha­nem irtózat és undor fogta el. Arról a Kapucinus utcai, a járókelő szá­mára észrevétlen, különálló kis ház­ról volt szó, mely a katonai bíróság épületsorához tartozott. Már a hábo­rú befejezését követően fogdául szolgált a hadsereg vezérkarának ötödik ügyosztályaként működő hír­szerzés számára. Itt tartották fogva a Heidrich elleni merénylet résztve­vőit eláruló Curdát. Toussaint, Prága volt náci főparancsnokát és Ferdi­nand Catlost, a Szlovák Állam egy­kori hadügyminiszterét. A vizsgálati fogság céljaira birtokba vett épület ..lakói" azonban fokozatosan kicse­rélődtek. A kollaboránsokat és a há­borús bűnösöket 1948 után a meg­lévő tiszti állomány soraiban felfede­zett, ..hadititkokat kiszolgáltató áru­lók" váltják fel. Jó ideig a ..házikó" külön életet élt Senki illetéktelen még meg sem közelíthette Titkára 1951 májusá­ban a katonai bíróság munkatársai szabályszerű rajtaütéssel derítettek fényt. A nemzetvédelmi minisztéri­um bírósági csoportfőnökségének akkori parancsnoka, dr. Jaroslav Kokes 1968-ban elmondta az Obra­na lidu munkatársának, hogy azon a bizonyos májusi napon a köztársa­sági elnök parancsára cselekedett A törvények értelmében ellenőrzést rendelt el a hírszerzés börtönében. A megbízott katonai ügyészek azzal tértek vissza, hogy egyszerűen nem engedték be őket. így került sor az éjszakai akcióra, amikor is éppen tetten érték a verőcsoport tagjait. A nyugati sajtó már 1950-ben arról cikkezett, hogy a szóban forgó épü­letben kínozzák a foglyokat. A párt­központ által kiküldött vizsgálóbi­zottság azonban mindent rendben talált. Egy évvel később viszont a vizsgálatnak - dr. Jaroslav Kokes szerint - már volt bizonyos foga­natja. A hadsereg „példamutatása” Ezzel kapcsolatban 1968 tava­szán olyan fejtegetések is napvilá­got láttak, hogy a ..házikó"működé­se. majd leleplezése a csehszlová­kiai törvénytelenségek egészére is kihatott. Időrendi és egyéb össze­függések villantak fel. Utalás történt arra, hogy amikor a hírszerzés kato­nai ,,kémeket és hazaárulókat" gyártó mechanizmusa már teljes gőzzel dolgozott, az állami és kerü­leti bíróságok által elkövetett tör­vénytelenségek még bizonyos kor­látok között mozogtak. Miközben a hírszerzés már katonai bíróság és állami bíróság elé állítja az általuk ..leleplezett, bűneiket beismerő fog­lyokat". még csak készülődében van az első politikai monstreper. Innen eredt a gyanú, hogy a hadse­reg nem szolgált-e mintául a polgári szférában is, minthogy a vezérkar ötödik ügyosztályán állambiztonsá­giak is dolgoztak. Mindenesetre fi­gyelmet érdemel, hogy 1949-ben Budapesten a Rajk-pert megbízott kiküldöttként végigülte dr. Vieska alezredes is, ügyészi minőségben, s onnan anyagokat hozott magával. Ugyanakkor a hadsereg ..elöidé- jűsége" további elmélkedésekre csábított. Az a tény, hogy a Kapuci­nus utcai módszerek leleplezésére már 1951-ben sor került, lehetővé tette a hadseregen belül egyes tör­vénytelenségek felszámolását. Ér­dekes, hogy maga Klement Gott- wald is támogatta és jóváhagyta a katonai és állami bíróság elé állí­tott főtisztek elleni ítéletek felülvizs­gálatát. Ez a beavatkozás végül is erőtlennek bizonyult az állami élet­ben eluralkodó törvénytelenségek visszafogására, sőt alighanem a po­litikai perek miatt rekedt meg a tisz­tek ügyeinek felülvizsgálata. Minden­esetre dr. Jaroslav Kokes szerint az általuk kidolgozott, a Kapucinus utcai vallatok elleni peranyag volt 1953-ban a legfelsőbb jogászkörök­ben a legolvasottabb iromány. Volt egy mozzanat, mely hozzájá­rult a katonatisztek részleges reha­bilitálásához. A vezérkar 5. ügyosz­tályát az a Bedrich Reicin irányította, aki a Svoboda-hadtest ejtőernyős dandárjában tisztjelölt szakaszveze­tőként nevelötiszti funkciót töltött be. Sokan ebből az időből lelkiismeretes emberként ismerték. A katonai rang­létrán elindulva pár éven belül a tá- bornokságig vitte és miniszterhe­lyettesi funkciót ért el. Az 1951-es leleplezési akció után nem esett bántódása, de 1952-ben öt is elkap­ta az általa elindított gépszíj: a Slansky-per egyik fővádlottja lett. S ebből kifolyólag korábbi, a nevé­hez kapcsolható ítéletek alapján ki­szabott büntetéseket elengedtek, így szabadult például - a kötetben szereplő interjú szerint - tizenhét letöltött hónap után Vojtech Kovác tábornok. De 1958-ban, amikor is­mét megindult a ^.megbúvó ellen­ség" keresése, öregen és betegen újra elítélték. A tisztek rehabilitálása vontatottan haladt előre. Azokkal szemben, akik a nyugati fronton har­coltak, mindvégig elfogultság és hát­rányos megkülönböztetés érvénye­sült. Vilém Sacher tábornok szerint a fasizmus elleni harc kitüntetések­ben, elismerésekben részesült te­hetséges csehszlovákiai tisztjeiből bányászok, favágók, útburkolók, ut­caseprők, éjjeliőrök és anyagmoz­gatók lettek Katonai sorstragédiák Mély megrendülést váltott ki har­costársai körében Heliodor Pika tá­bornok kivégzése, ami a reicini bűn­szövetkezet egyik legkoiábbi gaztet­tei közé tartozott. A vezérkari főnök helyetteseként már 1948 nyarán le­tartóztatták. Az egykori tanúk el­mondták, hogy a zárt tárgyaláson tilos volt a vádlott szovjet kapcsola­taira és kitüntetéseire utalni. Az utó­lagos tanúvallomások szerint a Heli­odor Pika elleni per nélkülözte a jog­szerűség legelemibb követelménye­it, Az 1968-as perújrafelvételre be­idézték dr. Vast. az egykori államü­gyészt is, akiről kiderült, hogy tulaj­donképpen hármas minőségben fe­lel Píka elleni tetteiért. Amikor átke­rült az államügyészségre, már vas­kos, Píkára vonatkozó vizsgálati anyagot vitt magával a Kapucinus utcából. A per előkészítése során vizsgálóbírói teendőket látott el, s végül ügyészként lépett fel. Megrendítő végkifejlete lett annak a főtiszti sorsnak is, melyet 1968- ban azzal a címmel ismertetett a Li- dová demokracie. hogy olyan em­berről van szó, aki segített megnyer­ni a háborút. S ez nagyon is közvet­len, szó szerint értendő megállapí­tást jelentett. Karel Sedlácek ezre­des ugyanis a második világháború idején Svájcban hírszerzőként kap­csolatban állt azzal az információfor­rással, ahonnan Radó Sándor érte­sülései is származtak. Egyébként határozott fellépésével segített meg­menteni a zürichi National Bank széfjeiben őrzött csehszlovák valu­takészletet, amely lehetővé tette a csehszlovák pilóták nyugatra szö­késéhez szükséges kiadások fede­zését. 1948 februárja Bernben, ka­tonai attaséként érte. Azonnal haza­rendelték, s ő elutasította a kínnma- radásra biztató ajánlatokat. Karlovy 'Varyban volt helyőrségparancsnok 1950-ig. Majd feleségével együtt le­tartóztatták és ismeretlen helyre hurcolták. A vallatásokba beleörült. Szívroham végzett a jáchimovi uránbányában azzal a katonatiszt­tel, aki az angol légierő kötelékében tanúsított helytállásával megihlette a háború után az angol filmeseket Róla mintázták az egyik angol siker­film főhősét. A koncentrációs tábor­ból megszökött Brix őrnagy kalan­dos életútja elevenedett meg a filmen. Megjárta a Kapucinus utcai ,,há­zikót" Kutlvasr tábornok is, az 1945- ös májusi prágai felkelés katonai parancsnoka. A Reicin vezette 5. ügy­osztály provokátorai juttatták még 1948 decemberében rács mögé. A Lidová demokrácie tanúsága sze­rint a fizetett ügynökök később ma­guk is áldozatok lettek. Bennünket is érint Sajátos, önmagába zárkóZs kö­zösséget tizedeltek meg a főtisztek elleni perek. Talán a nemzetiségi léttől legtávolabb álló közösségben zajlott ez le. S mit is jelent ez akkor a csehszlovákiai magyarság számá­ra? Van-e egyáltalán közvetlenebb hatósugara? Hisz a szlovákiai ma­gyarság az egyedüli magyar kisebb­ség, a jugoszláviai és a romániai magyarokkal szemben, mely maga nem tarthat számon soraiból kike­rült, nemzetiségéhez is kötődő ma­gasabb rangú tiszteket, netán tábor­nokot Alighanem döntetlenül vég­ződne a vita az okokat keresve: az igyekezet, a becsvágy hiánya együttjár a többségi közönbösség- gel. Ki tudja, vajon nem következett volna-e be ez irányban lényegesebb elmozdulás, ha a szlovákiai magyar­ság antifasiszta hagyományai is csorbítástól mentesen kiteljesedhet­tek volna. Hisz az angliai Dunker- que-nél bevetett csehszlovák páncé­los dandárban egyes adatok szerint több mint száz magyar harcolt. Jó­val, összehasonlíthatatlanul több, mint a Svoboda-hadtestben. Mind­ezt azonban hallgatás övezte. A szlovákiai magyarság az önérték- tudat egy további forrásával lett sze­gényebb. Kiss József A kínai egykék problémája Családonként egy gyerek - Kína szigorú családtervezési politikája már csaknem tíz éve működik. Ideje megvonni az első mérleget: igazuk van-e azoknak, akik szerint ezzel a nemzedékkel van a legtöbb probléma? ,,Legyen száz fiatok és ezer fiúunokátok!“ - ezt kívánták va­lamikor az ifjú házasoknak, és Mao Ce-tung jelszava: „Minél több ember, annál több kommu­nista!“ - évtizedekig közszájon forgott. Azok, akik annak idején még ilyen személyneveket kap­tak: „Védjétek a vörös hatalmat" vagy „Harcoljunk“, most egykék szülei. Kínában ma 35 millió gyermek nő fel testvér nélkül. Népesedéspolitikailag ez áldás. Már nem tűnik elérhetetlennek a cél, hogy Kínában az ezredfor­dulóig ne legyen több 1,2 milliárd embernél. A családtervezési po­litika főleg a városokban ered­ményes. De ha a nyugati tömegtájé­koztatási eszközöknek hinni le­het, Kínában most új veszély fenyeget: egy elkényeztetett és önző nemzedék van felnöveke­dőben. Rettenetesek ezek a mai gyerekek: makacsok és egois­ták, válogatósak, félénkek és gyávák, gőgösek és szemtele­nek, lusták és tiszteletien 3k az idősebbekkel szemben. A Der Spiegel ezt írtja: „A kínai egykék követelözöek, és elkényeztetet­tek", a Die'Welt: „Panhua a szü­lei fején táncol“, a Deutsches Allgemeine Sonntagsblatt: „Az elkényeztetett gyerekek“ nem­zedékéről. Kétségbeesett, gye­rekorvosok számolnak be leg­újabb felfedezésükről: a kövér­ség jelenségéről. „Az egykék kényeztetése elősegíti a hízási hajlamot“ szögezi le a kínai tu­dósító. És sehol nem mulasztják el hozzátenni, mi ennek a fejlő­dési rendellenességnek az oka: minden az új „kis napok" körül forog; a nagymamák lusta uno­káik helyett takarítanak az isko­lákban. Kiderül, hogy az egykék új generációjával egy olyan kor­szak ér véget, melyben a gyer­mekek szót fogadtak é§ udvaria­san engedelmeskedtek a felnőt­teknek. Az állam rettenetesen fél ettől a felnövekvő nemzedéktől, írja Böcker és Simson, mert „megkérdőjelezhetik a szocialis­ta erkölcsi szabályokat“. Manapság, irja Oskar Weg­gel, a színházban együtt látni a szülőt és gyermekét, aki a szü­netben a színpadhoz fut és szemtelenül a függöny alá ku­kucskál Az étteremben beleszól a nagyok beszédébe. Csinosab- ban öltöztetik, szülei és nagy­szülei többet törődnek vele, mint a korábbi nemzedékeknél meg­szokott három-öt testvérrel. A konfuciánus etika és az állami erkölcsfelfogás konfliktusa a ne­velés hétköznapi gyakorlatával, melyben a gyermek fontos sze­méllyé válik, most kezd kiéleződ­ni - és az állami propaganda­apparátus mindent elkövet, hogy a szülőket visszatartsa a gyer­mekek elkényeztetésétöl és aka­ratosságának ösztönzésétől. Nemcsak a sajtó ajánl progra­mokat az egykék „fejlődési rend­ellenességei“ ellen. Több mint húsz tartományban családneve­lő társaságokat alapítottak, ezenkívül 12 ezer iskolát létesí­tettek szülők számára, ahol a szülök megbeszélhetik, ho­gyan nevelhetik gyermekeiket „fizikailag, szellemileg és erköl­csileg fejlett állampolgárokká“. Egy sanghaji ellemí iskolában négy éve csoportnevelési prog­ram folyik egykék számára. A súlypont korcsoportok szerint más és más: a legkisebbeknél a nevelés a másik emberrel szemben tanúsított viselkedésre irányul, a nagyobb gyermekek­nél a közösségre, a felső tago­zatos gyermekeknél a hazára és a népre. DIE ZEIT Jugoszláv helyzetkép (Vjesnik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom