Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
T=-" - = j = =. ? : ==£ =. r L " J i _= : = E = — =■ - i L ■= = J = ==■ j| n ti— ■=■ _1 / : L £ | _ \ 1 ’ Vegyenek mély lélegzetet és mondják ki lassan: a Szovjetunió valószínűleg a szemünk előtt fog darabjaira szétesni. Még nem vehető biztosra, de ami az esélyeket illeti, 3-4:1 a valószínűsége annak, hogy az 1917-ben megkezdett Nemes Kísérlet, a Nép Állama, a Második Számú Szuperhatalom, a balga, elvakult értelmiségieket két nemzedéken át vezérlő világítótorony a végéhez közeledik. A Szovjetunió minden valószínűség szerint a múlté lesz. Ez volt a könnyebbik része. Most vegyenek még mélyebb lélegzetet, és tegyék fel a kérdést: mit terveznek az amerikaiak és európaiak, miként fognak megbirkózni ennek az államalakulatnak a történelmi jelentőségű széthullásával? íme egy újabb ok, amiért kárhoztatni lehet Szaddam Husz- szeint, mert az öbölbeli válság elvonta a világ figyelmét erről a következményeit tekintve még nagyobb horderejű témáról. Semmiféle jele nincs annak, hogy bármely nyugati kormány komolyan elkezdte volna összeállítani azon következmények listáját, amelyek a Szovjetunió széthullása nyomán előállhatnak, az e következményekkel való megbirkózásról nem is beszélve. A lehetséges következmények sora a hajdani Szovjetunión belül kirobbanó, apokaliptikus, atomfegyverek bevetésével járó polgárháborúról addig az ábrándos elképzelésig terjed, hogy Mihail Gorbacsov elnök megőrizheti posztját a szovjet struktúra utolsó szimbólumaként, valamiféle laikus pápaként, akinek nincs világi hatalma, és aki előbukkan időnként a Kremlben berendezett Vatikánjából, hogy világ körüli útra induljon népszerűségének öregbítése végett. Mindent összevetve csekély valószínűsége van azonban egy nukleáris polgárháború kitörésének, mert az oroszok minden bizonnyal meg tudják gátolni az atomfegyverek baltiak, kazahok vagy bármely más nemzet kezébe jutását. Kiket segítsen Nyugat? Tegyük félre a valóságtól leginkább elrugaszkodott feltevést. Ha az összeomló óriás szomszédai nem akar|ák, hogy meglepetésszerűen érjék őket a fejlemények, akkor jobban tennék, ha fontolóra vennék, milyen javaslatok révén birkózhatnának meg a nagyszabású történelmi esemény felettébb valószínű következményeivel. Most például már bármikor érkezhet olyan értelmű sürgető felhívás, hogy a nyugatiak segítsék át a Szovjetuniót a hideggel és éhséggel fenyegető télen. A nyugati kormányok többsége ismeri az e kérésre adandó válasz lényegét. Semmi jóra nem vezet egy olyan gazdasági rendszer segélyezése, amely el fogja fecsérelni a kezére juttatott javakat. Ez többek között azt jelenti, hasztalan úgy vélni, hogy értelme van a Gorbacsov hatalmon tartására irányuló olyasfajta próbálkozásoknak, amelyek keretében erőforrásokat bocsátanak azon szovjet gazdaság egészének rendelkezésére, amelynek a megreformálásáért Gorbacsov még mindig szinte semmit nem tett. Mindenképpen legyen majd bőkezű a Nyugat azokkal a körzetekkel, ahol már a piac kezd a „tervezők“ helyére lépni - vagyis legyen bőkezű a hajdani Szovjetunió minden olyan régiójával szemben, amely kitör a szovjet rendszerből. A nyugatiak az irgalom nevében álljanak készen arra is, hogy az ország megreformálatlan részein élő embereket szintén megmentsék a tényleges éhezéstől ezen a télen. Ha az afrikai éhezőknek segítségére sietnek, akkor a Gorbacsov országában éhezők is megérdemlik ezt. Rá kell ébredni ugyanakkor, hogy az éhezőkön való segítés csaknem biztosan megköveteli majd az élelmiszerekkel teherautók és sofőrök kiküldését is a rászorulókhoz. Reális veszély a menekültek áradata Mi lesz akkor, ha mindez nem bizonyul elegendőnek a szovjet összeomlás elöl megszökni próbáló menekültek áradatának megakasztásához? A menekültek nagylelkű fogadása mellett szintén nyomós érvek szólnak, de érdemes fontolóra venni, hogy főként kitől fognak elvárni nagyvonalúságot. A szovjet határ mentén élő népek - a lengyelek, magyarok, szlovákok, románok - maguk is túlságosan nagy gazdasági felfordulást élnek meg, s emiatt nemigen fogadhatnák be a sere- gestöl érkező szovjet menekülteket. Meg fogják majd kísérelni a menekültek továbbküldését nyugatra, Európa távolabbi régióiba, mindenekelőtt a gazdag és a menekültekre mágnesként ható Németországba. Ennek sorozatos következményei lesznek. A saját országuk egyesítésének költségeit számontartó németek nem fognak hajlandónak mutatkozni valamennyi menekült befogadására. Vagy csatlakozik majd hozzájuk Nyugat-Európa többi része egy olyan program keretében, amely módot nyújt a menekültek szétosztására, vagy pedig le fogják zárni a németek az országuk keleti határát. Ebben az esetben Lengyelország, Magyarország meg a többi említett ország is megpróbálja majd lezárni a saját keleti határait. Európa egyedül oly módon lehetne sikeresen nagyvonalú a Keletről beáramló menekültek iránt, ha létrehozná az egész Európát felölelő menekültelosztási tervet. Efféle tervnek viszont még az előkészítését sem kezdték meg. A következmények sora ezzel még nem zárult le. Kelet-Közép- Európa újonnan felszabadult országai aggodalommal fognak tekinteni a Szovjetunióval közös határaikra, akár sor kerül menekültelosztási terv összeállítására, akár nem. Ezek ugyanis azok az országok, amelyekre rácsaphat a torzsalkodás, ha a széthulló óriási szovjet államalakulat központja támadásokat kezd intézni a birodalom valamelyik alkotórésze ellen. A Szovjetunióval határos országok a Nyugattól várnak majd támogatást. Nem fogják felajánlani nekik. a NATO-tagságot, s valószínűleg nem is kellene ezt tenni, de egész Európának érdeke lenne annak a tisztázása, hogy semmiféle katonai behatolásnak nem szabad fenyegetnie ezen országok határait. Ha felfordulásra kerül sor a Szovjetunión belül, akkor annak a szovjet határokon belül kell maradnia. A NATO-nak le kellene ezt szögeznie. Senki sem fog kockáztatni egy európai háborút S ebből fakad a legfőbb aggodalom. Mi legyen a válasz akkor, ha az orosz birodalom valamelyik része lerázza magáról a moszkvai fennhatóságot, s egyúttal attól fog tartani, hogy nyers erőszakkal kényszerítik vissza a szovjet állam keretei közé, s emiatt Európához fordul majd segítségért? Efféle segélykérelem érkezhet a három balti ország bármelyikétől, Grúziától, Örményországtól vagy Moldáviától, sőt akár Ukrajnától is. Egyetlenegy eset kivételével senki sem fog megkockáztatni egy eurázsiai háborút, amely akár világháborúvá is fajulhat, vagyis senki nem fog hadsereget kiküldeni, hogy beavatkozzon a Szovjetunió agóniájába. Másként állna a helyzet akkor, ha a segítséget kérő nép ellen irányuló támadás olybá tűnne, mint amely annak előkészítését célozza, hogy helyreállítsák az orosz uralmat Kelet- Közép-Európa egésze felett - magyarán, ez az előkészület Lengyelország, Magyarország vagy valamelyik másik keleteurópai ország megtámadásával lenne egyenlő. Efféle támadás igazolhatná a Nyugat beavatkozását, de az elkövetkező néhány évben semmiféle ilyen kétségbeesett próbálkozás nem valószínű Moszkva részéről. Európa ragaszkodik ahhoz, hogy el legyen szigetelve a Szovjetunión belül kitörő erőszaktól, s e magatartás másik oldala úgy fest, hogy Európa hajlandó kijelenteni: távol fogja tartani magát az ottani erőszaktól. Ezt világosan le kellene szögezni, éspedig már most. Elképzelhető, hogy századunk egyik legjelentősebb eseménye fog végbemenni Európa keleti küszöbe előtt. Ideje lenne ráébredni erre, és felkészülni rá! INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE Az utóbbi időben az atomerőművek építése körül Közép-Európá- ban fellángoltak a viták. Az osztrák kormány hivatalosan is kérte Csehszlovákiát, hogy hagyja abba az atomerőművek építését. E témával kapcsolatban érdekes cikk jelent meg a Népszabadságban. Ügy gondoljuk, jó áttekintést nyújt a nukleáris energia jelenlegi hasznosításáról. közi Atomenergia Ügynökség 1989. évi adata.) A „hogyan tovább, atomenergetika?“ kérdés eldöntéséhez az eddigiek figyelembevételével a kővetkezőket mondhatjuk. A közvélemény szerint az atomreaktorok roppant veszélyesek. Az eddigi MERRE TOVÁBB, ATOMENERGIA? A második világháború befejezése után a világ megtudta, hogy a tudósok megtalálták a kulcsot az atommagba zárt energia hasznosításához. Csaknem mindenki biztosra vette: a kémiainál milliószorta koncentráltabb új energiafajta elhozza számunkra a korlátlan energiabó- séget. Bizony, a sajtó sem volt mindig tartózkodó a hurrá-optimista nézetek terjesztésében; a toliforgatók arról cikkeztek, hogy a villamosművek majdan le fogják szerelni a fogyasztásmérőket, hiszen az áram ingyenes lesz. Azóta azonban az atomenergiáról alkotott kép jócskán megváltozott. Az első atomreaktorok természetes izotóparányú (dúattatian) uránból és grafitból épültek fel, kiválóan megfeleltek az atomfegyver alapanyagául szolgáló plutónium termelésére. Egy ilyen típusú reaktornál következett be a világ első, jelentős radioaktív szennyeződést okozó balesete: 1957-ben kigyulladt az angliai Windscale egyik reaktorának grafitja. Ez utóbbi reaktorok továbbfejlesztéseként jött létre a hírhedt csernobili típusú, amely 1986-ban okozta a világ eddigi legsúlyosabb atombalesetét. Miután a szakemberek megoldották az urándúsítás műveletét, a dúsított uránból és a közönséges viz neutronlassító és hü- tőanyag tulajdonságainak felhasználásával sikerült a grafit-reaktoroknál sokkal kisebb méretűeket kifejleszteni. Ez utóbbiak tökéletesen beváltak a későbbiekben az USA nukleáris hajtású tengeralattjáróiban. A világhírű WESTING-HOUSE cég éppen a fent említett tengeralattjáró-reaktor nyomán alkotta meg a saját energetikai reaktorát A nyomottvizesnek nevezett megoldást alkalmazzák ma a legtöbb atomerőműben. Ma a világon 434 erőművi reaktor üzemel, ezek 317 ezer megawatt villamos teljesítményt állítanak elő. További 100 reaktor pedig építés alatt áll. (A Nemzetbalesetek erre kétségtelenül alapot szolgáltatnak. Az előzőekben említett két súlyos baleset azonban olyan reaktortípus- sal történt, amelyet ma a szakemberek korszerűtlennek tekintenek, egyben javasolják azonnali megszüntetését. De a biztonságosabbnak mondott - dúsított uránnal és vízzel működő - reaktorok biztonságát is sokan és sokszor kifogásolták már. (A volt NDK területén működő atomerőmüveket felszámolják, nemrég pedig illetékes osztrák körök a csehszlovákiai és a bulgáriai reaktorok veszélyességére hívták fél a figyelmet) Az említett reaktortípus némi átalakítással az eddigieknél Is sokkal biztonságosabbá tehető - vélik a szakemberek. Kezd kibontakozni egy újszerű reaktorkoncepció: kisebb egységteljesítmény, kompaktabb kivitel, föld alatti elhelyezés stb. Ezek, illetve több, Itt nem részletezett műszaki megoldás, úgymond, „bolondbiztossá“ teszi a reaktort: szánt szándékkal sem lehet balesetet előidézni vele. (Az eddig bekövetkezett reaktor- baleseteket sem műszaki hiba, hanem súlyos emberi mulasztások okozták.) Valószínű, hogy egyszer valóban eljutunk a biztonságos atomerőművekhez. Ettől természetesen az atomenergetika még nem lesz „tiszta“: az uránbányászat, az urándúsítás, az erőművekben keletkező radioaktív hulladékok tárolása továbbra is veszélyt jelentenek a környezet számára. De mi a jobb? Egy-két évtizeddel ezelőtt a tudósok még bíztak abban, hogy egy másik atomenergia-fajta - a fúziós energia - átveheti az uránon alapuló atomenergia szerepét. Korlátlan energiabőséget (visszatérő álom...) és radioaktivitás-mentességet reméltek. A mai prognózis szerint viszont 2050 előtt a fúziós energia nem jut szerephez, nem enyhíti az emberiség energiaéhségét Ugyanakkor a széntüzelésű erőmüvek már eddig is sokkal több környezeti kárt okoztak, mint az atomerőmüvek. A megmegújuló energiaforrások (nap-, szél-, vízenergia) szerepe világviszonylatban egyelőre csekély. Ma még nem nélkülözhetjük az atomenergiát ami még mindig a kisebbik rossz. Spiegel- DE MEGLEPŐDIK, HA MAJD FELÉBRED.
