Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-28 / 26. szám

Szerkeszti: Tallosi Bela Hana Doskocilová Ikarosz zuhanása Amióta világ a világ, soha se­hol nem gyűlt össze annyi tehet­séges ember, mint hajdan Athén városában. Gombamód szapo­rodtak az építészek, szobrászok, feltalálók, közülük azonban egyetlenegy lehetett az első.- Ki más, mint Daidalosz! - ál­lapították meg az athéniek. Hi­szen ö találta fel a kalapácsot és a fúrót, ráadásul olyan élethű köszobrokat faragott, hogy mű­veit ki kellett pányvázni, nehogy lábuk keljen. Daidalosz elsőbbségét idővel unokaöccse, Talósz, a fűrész fel­találója veszélyeztette, amiért' a heves nagybácsi egy szikláról a mélybe vetette... Ilyen kegyet­lenség nem maradhatott büntet­lenül, még ha a világ legügye­sebb embere is az. Athénban tehát halálra ítélték Daidaloszt. Alig-alig sikerült fiával, Ikarosz- szal Kréta szigetére menekülnie. Krétán akkoriban a nagy ha­talmú Minósz király uralkodott. Daidalosz éppen kapóra jött ne­ki. A királyné trónörökös helyett ugyanis egy bika fejű szörnyet hozott a világra, s erre a Minó- taurosz királyfira az uralkodó­család bizony csöppet sem tar­tott igényt. Daidalosz tehát azt a feladatot kapta, hogy építsen egy palota formájú útvesztőt, egy labirintust, amelyből Minó- taurosz sosem talál ki. Daidalosz megépítette a labi­rintust, a világ legbonyolultabb labirintusát, a király azonban fi­zetség helyett fiával együtt az útvesztő tornyába záratta, ne­hogy kitudódjon a fenséges csa­lád szégyene... Mit volt mit ten­ni, Daidalosz és fia a fogságban összegyűjtötte a lehullott madár­toliakat, majd méhviasszal két pár szárnyat ragasztott belőlük. Mert a szabadulás útja legfeljebb a levegőn át vezetett. Amikor azután Daidalosz és Ikarosz a tenger fölé emelkedett, az aggódó apa figyelmeztette fiát:-Ikarosz, fiam, a víz közelében A régi históriák mellett akadnak egészen ősi történetek is. A Bábel tornyáról szóló sokkal, de sokkal ko­rábbi keletű, mint ahogyan azt akár­csak elképzelni képesek vagyunk. Mesélik, hogy hajdanán a Föld végtelen óceán vizein lebegő cipóhoz hasonlított, melyet magas ónboltozat­tal a Nap, a Hold és a csillagok miriádja vett körül... Mezopotámia népe legalábbis így vélekedett, már­pedig az idő tájt ott éltek 'a legböl- csebb emberek. Míg mások barlan­gokban tanyáztak, és kőbaltával ütöt­ték agyon a medvét, ők öntözéssel termőfölddé, virágoskertté tudták va­rázsolni a sivatagot. Értettek a szá­molás tudományához, jártasak voltak a csillagászatban, és ők használtak először naptárt. Építettek egy hatalmas várost, melynek a Babilon, azaz Bábel nevet adták. Öröm volt nézni gyönyörű há­zait, palotáit, templomait, ám Nabop- lassar királynak ez sem volt elég. Égi magasságokra vágyott, az ónboltozat közelében akart trónolni minden ha­landó fölött, miként Marduk, Babilon istene, akivel jólesett volna néha dis- kurálni egy keveset, s miként ő, egy karnyújtással elérni a csillagokat, és végigtekinteni a világon. Igen ám, de hogyan lehet ezt valóra váltani, hi­szen amerre a szem ellát, körös-körül síkság terpeszkedik. Naboplassar ki­rály gondolt egyet: tornyot építtet. szállj! A magasság csalóka! Ikarosz természetesen nem fogadott szót. Végre szabad volt! Végre röpülhetett! A szárnyalás okozta határtalan öröm egyre magasabbra emelte ...A méh­viasz azonban megolvadt a nap sugaraitól, a madártollak lehull­tak, s a fiú a tengerbe zuhant. Emlékére az a tenger a mai napig az ő nevét viseli: Ikaroszi- tenger. Egy égig érő tornyot! A munkához mindenfelől embereket hívott - aki nem ment önszántából, elvitték erő­vel. Bábel tornya pedig úgy nőtt, mint­ha öntözték volna. Napról napra ma­gasabb lett, Naboplassar király pedig egyre büszkébb. Egészen addig, amíg Marduk, Ba­bilon istene megelégelte a dolgot.- Semmiféle emberi gőg nem tör­het az égig - jelentette ki szigorúan. Mindenkinek úgy összezavarta a nyelvét, hogy az építkezők többé nem értették meg egymást: aki téglát kért, maltert kapott, aki maltert kén, tudj' isten, mit kapott helyette. így bizony egy kecskeólat sem lehet felé­píteni, nemhogy a világ legmagasabb tornyát! Az emberek hamarosan szét­széledtek, a torony pedig sosem épült fel... Meglehet, ha nem a király paran­csára, hanem saját örömükre épít­keztek volna, talán lelakatolt szájjal is befejezik, és a torony a mai napig ott áll. Aj. ónboltozat közelében, a legfel­sőbb ablakból pedig mindenki kinyújt­hatná a karját, hogy leszakítson és a zsebébe dugjon egy keveset az ég kékjéből. Fordította Balázs Andrea A történeteket Hana Doskocilová Diogenész hordója című könyvé­ből vettük, amely a Madách Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Bábel tornya Ferenczes István---------------------1------------------------­K a I and Varos szélén Kong a mozsár, van egy mocsár, golon-galang: beleesett kérem ez egy a rézmozsár. ocsmány kaland, Most a békák mocsár mélyén harangoznak lakni galand, piócáknak, elnémul ott csíboroknak. minden harang. Gondolkodom, tehát... TÉGLÁZÁS Nézzétek meg fi­gyelmesen az ábrán látható téglarakást, és számoljátok ki, hány téglára van szükség ahhoz, hogy kiegé­szítsétek a kockát! MELYIK VÁROSBAN? A képen látható épü­let, a Colosseum (ejtsd: kolosszeum) az egyik legnagyobb amfiteát­rum (szabadtéri szín­ház), amely 50 OOO néző befogadására épült az /'. sz. 80-as években. Melyik európai főváros­ban található? MEGFEJTÉS A június 14-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: Szicília, Ciprus; egyforma az A és az F. Nyertesek: Szamaránszky Gyöngyi, Alistál; Bakó Róbert, Ipolyfödémes; Himpán Lívia, Bátorkeszi; Pelle Gábor, Rimaszombat; Kovács Koppány, Somorja. % A sportágak történetéből Labdarúgás 1. rész Labdarúgás, foci, futball: a legnép­szerűbb labdajáték. Játszhatják gye­rekek vagy éppen nyugdíjasok. Csa­patjáték lévén, azok is megtalálják benne szórakozásukat, akik nem ki­emelkedő képességűek, de szeretik a sportágat. Az együttesek a szabá­lyok értelmében 11-11 játékosból áll­nak, meghatározott méretű és talajú játéktéren játszanak, játékvezető irá­nyításával, A labdarúgás növeli és érvényre juttatja a futballista fizikai felkészültségét. Döntő tehát, hogy a játékos mennyire tudja kihasználni testi erejét! A foci fejleszti a fiatalok közösségi érzését is. A labdát a játéko­sok lábbal, fejjel vagy testük bármely részével érinthetik, kivéve a karjukat. Néhány évtizeddel ezelőtt a labdarú­gást csak férfiak űzték. Ma már több országban (Csehszlovákiában és Ma­gyarországon is!) bajnokságokat rendeznek a női csapatoknak is. A nemzetközi kupameccseket, az Eu- rópa-bajnokság és a világbajnokság összecsapásait nemcsak a nézőtéren szurkoló tömegek látják, hanem a tv- képernyők előtt is sokan figyelik. A labdarúgó-mérkőzések varázsa alól napjainkban alig tudnak szaba­dulni a sportrajongók. Jóllehet, a fut­ball szabadtéri sportág, játsszák már teremben is, természetesen kisebb méretű játéktéren, csökkentett lét­számú csapatokkal. A Nemzetközi Labdarúgó Szövet­ség (FIFA) 1904-ben Párizsban ala­kult meg hét ország - Belgium, Dá­nia, Franciaország, Hollandia, Spa­nyolország, Svájc és Svédország - képviselőinek jelenlétében. A világ egyik legnagyobb taglétszámú sport­szakszövetsége - jelenleg több mint 150 tagállama van. A FIFA fennható­sága alá tartozik a világ valamennyi tagországának a szövetsége. A Nem­zetközi Labdarúgó Szövetség jelöli ki a vb-k színhelyét, játékvezetőket és ellenőröket küld ki az országok kö­zötti vb-selejtezőkre, a világbajnok­ságra. A FIFA fennhatósága alá tar­toznak az ún. kontinentális konföde­rációk. Ónálló szövetség működik Af­rikában, Amerikában (Észak- és Kö- zép-Amerika, valamint Karibia), Dél­Amerikában, Ázsiában, Európában és Óceániában. Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 1954-ben alakult. Az UEFA tagországainak száma 35. Az UEFA bonyolítja le az Európa-bajnokságo- kat, a BEK, a KEK és az UEFA Kupa küzdelmeit, az utánpótlás Eb-t, az ifjúsági UEFA Kupa küzdelmeit, ille­tékes bizottsága küldi ki a bírókat és az ellenőröket az említett találko­zókra. Néhány sporttörténész szerint a labdajátékok majdnem egyidősek az emberiségnek azzal a korszakával, amikor őseink megismerték az állati hólyagba zárt levegő rugalmasságát. Feltételezések szerint több ezer évvel ezelőtt Kínában már elterjedt a fut­ballhoz hasonló játék, az ún. csu- küh, amelyhez nagy labdát használ­A jó futballmeccsen gyakran forognak veszélyben a kapuk... (Eugen VojtfSek felvétele)-* tak. Az ókori görögöknél episzkürosz volt annak a játéknak a neve, amelyet két csapat játszott egy általában szőrrel tömött nagy labdával, még­hozzá kézzel-lábbal. A rómaiak har- pasztumnak nevezték labdajátéku­kat, s a meghódított országokba a ró­mai légiók magukkal vitték ezt. így jutott ei Britanniába is és ott rendkí­vül nagy népszerűségre tett szert. Később különböző tilalmak gátolták fejlődését. II. Edward király a 14. szá­zad elején szigorú büntetést helye­zett kilátásba a labdák hajszolói el­len. Olaszország egyes városaiban, Firenzében, Padovában, Livornóban ugyancsak elterjedt hasonló játék, a calcio fiorentina, azaz a firenzei futball. A 19. század elején ismét fellángolt Angliában a sportolás iránti kedv, elsősorban a főiskolások között. Tu­lajdonképpen a mai labdarúgósport igazi szülőhazájának Angliát lehet te­kinteni. Angliában 1863-ban alakult meg a labdarúgó szövetség, majd 1872-ben Skóciában is. Még ebben az évben megrendezték az első orszá­gok közötti hivatalos válogatott mér­kőzést Glasgow-ban. A skót-angol rangadó 0:0-ás döntetlent hozott, az egy év múlva Londonban lejátszott visszavágót pedig a házigazdák nyer­ték 4:2-re. Argentin források szerint Anglián kívül először Dél-Amerikában rúgták a labdát - 1860-1870 között -, főként az öreg kontinensről Argentínába ér­kezett vagy már ott éiö angol matró­zok, kereskedők, banktisztviselők. Maguk az argentinok csak később kapcsolódtak be, de már 1893-ban megrendezték az Argentin - Uruguay nemzetek közötti meccset, amelyet a vendéglátók nyertek 2:1-re. (zsi) (Folytatás két hét múlva) 14 1991. VI. 28. ( UBsSrnap *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom