Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
ŰBUJBSBfl r 2000 méter magas hegyek között, Etiópia délnyugati részén él a surma törzs. Számuk mintegy 30 ezer, jobbára marhatenyésztéssel, kukorica- és kölestermesztéssel foglalkoznak. Valószínűleg úgy élhetnének az idők végeztéig, hogy senki ügyet sem vet rájuk, ha nem váltak volna híressé tányérajkú asszonyaik" révén. Senki sem tudja, honnan ered ez az egyedülálló, különös szokás. Az ajakkorongot agyagból készítik, színezik, majd kiégetik. Kicsikkel kezdik, aztán mind nagyobbakkal tágítják az alsó ajkat. A nők egymás közt, beszélgetés közben kivehetik, de a férfiak jelenlétében viselniük' kell. Az ajakkorongnak a társadalmi hierarchiában van szerepe. Nagyságától függ, hogy a lány kérője hány szarvasmarhát tartozik ajándékozni a lány szüleinek a há- zaságkötéskor. Ugyancsak különös szokásuk a bőr mintázása. A testet mész és víz keverékével kenik be, s a művészek ujjaikkal alakítják ki a mintázatot. A civilizáció menthetetlenül betört a surmák földjére is. Örök ellenfelükkel, a szomszédos bumi törzzsel ma már kölcsönösen modern fegyverekkel irtják egymást. (National Geographic) soka szívritmus-szabályozó Németországban évente mintegy 30 000 szívritmus-szabályozót helyeznek el a betegek szervezetében - ez pedig „túl sok1', mint az aacheni műszaki főiskola három tanára és egy giesseni orvosi műszertechnikai professzor megállapította. Bíráló cikkük a Deutsche Medizinische Wochenschrift című folyóiratban látott napvilágot. Eszerint olyan szívbajok esetén is alkalmaznak pacemakert, amelyeknél ez a készülék csak kivételes esetekben használ. Ezenkívül az olyan betegeknek körülbelül egyharmadánál, akik úgynevezett pitvar-ritmuszavar- ban szenvednek, továbbra is olyan pacemakereket használnak, amelyek az ilyen esetekben optimálisak. Az efféle „nagyvonalú implantáció“ a kutatócsoport tagjainak véleménye szerint „nemcsak gazdasági okok miatt sajnálatos“, mivel egy ritmusszabályozó beültetése 5000-10 000 márkába kerül. A sebészeknek azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy az ilyen beavatkozás .jelentős kockázattal“ jár együtt. (Der Spiegel) Az űrutazások és az időjárás Az amerikai repülőgépek nagyobb méretű repülési programja befolyással van az időjárásra. A Richard P. Turco vezette amerikai meteorológuscsoport szerint ennek az a por az oka, amelyet az űrrepülőgép szilárd üzemanyaggal működő két rakétája bocsát ki. Ez a por, mint erről a Nature című folyóirat beszámol, mindenekelőtt alumíniumdio- xidból (timföldből) áll, talkumhoz hasonló, igen finom por formájában. Az űrrepülőgép mindegyik felszállása alkalmával mintegy 150 tonna finom por kerül a felső légkörbe. Lassú leereszkedésekor kondenzációs magokat alkot, amelyekre jégkristályok csapódnak le. A meteorológusok szerint a timföld-kondenzációs magok igen erős hatást fejtenek ki. Magas cirruszfelhők keletkeznek, s ezek a beeső sugarakat visszaverik az űrbe. Ennek megfelelően a napfénynek csak kisebb hányada éri el a Föld felszínét. Az amerikai űrrepülési program, amely évente 52 felszállást irányoz elő, a légkörnek körülbelül 1000 tonna finom porral való állandó megterhelésével jár. Ezt a mennyiséget minden egyes felszállás újra feltölti. Turco és csoportja úgy vélekedik, hogy ez kétszeresére növeli a magas cirruszfelhők mennyiségét. (Frankfurter Rundschau) Az embernek igen jó füle vai Az ember jóval többet hall, mint eddig feltételezték. A Duisburgi Egyetem elektroakusztikai és ultrahang-technikai tanszékén végzett kísérletek során megáUapí- tották, hogy az ember 40 000 hertzig terjedő hangokat érzékel. Eddig a 16 000 hertz volt a határ. Úgy tűnt, hogy mindaz, ami ezen fölül van - a jobb fülűeknek, például a kutyáknak és a denevéreknek van fenntartva. Az új felfedezésre a duisburgi tudósok Joachim Herbertz professzor vezetésével jutottak, a maguk kifejlesztette, speciális hanggenerátor segítségével, amely magas hangokai is kellő tisztasággal tud előidézni. Mint az egyetem sajtóirodája közölte, a felfedezés alapján a zajvédelem területén működő nemzeti és nemzetközi bizottságok már az erre vonatkozó érvényes előírások módosításáról tárgyalnak. A zajterhelést ugyanis jelenleg csak az eddig feltételezett 16 000 hertzig terjedő hallástartományban szokták értékelni. Az ezt meghaladó magas frekvenciákat, amelyek sok üzemi munkahelyen előfordulnak, eddig semmiféle normánál nem vették figyelembe. (Die Welt) Ehető étkészlet Marcel Huder svájci feltaláló fáradhatatlan munkássága az elfogyasztható edények és evőeszközök kifejlesztése terén - végre elnyerte jutalmát. A svájci De Vigier Alapítvány, amellyel egy tehetős iparmágnás az ígéretes találmány- nyok terjesztését kívánja támogatni, százezer svájci frankot bocsátott rendelkezésére. Ebből a pénzből Huder meg akarja indítani az ehető teríték sorozatgyártását. Már csak azok a megrendelők hiányoznak, akiket érdekelne ez a környezetbarát ötlet. Huder bioedényei sok mindenre alkalmasak, csak éppen elmosni nem lehet őket. A tányérokat, a poharakat, a kanalakat, egyéb evő és ivó alkalmatosságokat gabonából és más élelmiszerekből állítják elő. Huder csak ennyit árult el, a recept ugyanis titkos. A bioedényt el lehet fogyasztani desszertként, a kom- posztba lehet dobni, vagy fel lehet etetni a sertésekkel. Aki azonban meg akarja enni az edényeket, annak jó fogakkal kell rendelkeznie, mert a müzli ízű anyag nemcsak külsőre hasonlít a porcelánhoz, hanem keménységre is. Huder három évvel ezelőtt fejlesztette ki a prototípust, miután feltalálói tehetségét ehető kínai evőpálcikák előállításával bizonyította. A 46 esztendős egykori szállodaigazgató egész vagyonát fektette találmányába, amely valamivel drágább ugyan a műanyagnál, ám környezetvédelmi tekintetben bizonyára úttörő jellegű. „Minek annyi vizet elfolyatni mosogatáskor?“ - kérdi Huder, és rámutat arra, mennyi áram fogy a víz felmelegítésekor, és mennyi időt pazarolnak el a gondos háziasszonyok (no meg a mosogatásra hajlandó férfiak). Bioedényei köztes állomást képeznek a táplálékláncolatban, mert már ma is több tonna gabonát használnak fel takarmányként. Akinek állatok helyett csak kertje van, az is jól jár: a komposztálható anyag négy hét alatt elrohad. A következő hónapokban Huder meg akarja kezdeni fogyasztható edényei gyártását. A német étkezőkocsi társaság tavaly szeptemberi rendezvényén már sikerült tomboló lelkesedést kiváltania szokatlan terítékével. Ám tervei megvalósításához mind ez ideig hiányzott egy tőkeerős partner. Az alapítvány segítségével Huder most végrehajtja a merész ugrást az új étkészletkorszakba. Most már csak környezetbarát, nagybani megrendelők jelentkezését várja. (Süddeutsche Zeitung) Vasárnapi krími Nem tudta, hogy termékeny életének, melyhez hozzásegítette a whisky és a művészet szeretete, ez lesz az utolsó alkotása. Ha tudta volna nem csinálta volna oly lelkesedéssel és vággyal. Mayer, mint máskor, most is Krisztus keresztre feszítését akarta ábrázolni kép formájában a Red Fox folyó homokos partján, mint egy harminc mér- földnyire Chicagótól. Ezen a napon jól ment neki a munka. Egy rozsdás vödröt és egy zsák sót hozott ki, melyet egy fadarabbal összekevert a homokkal, és a keverékből megalkotta az egyoldalú MAC KINLEY KANTOR lántékához nyomta fegyverét.- Itt ültél csendben, kihallgattad, mit beszélünk. Úgy csinálsz, mintha a homokban játszanál, s aztán majd feljelentesz bennünket!- Összegyúrjátok a rajzomat! - kiáltott fel Mayer.- Lődd fejbe, aztán majd bedobjuk a bokrok közé - javasolta Casey.- Várjatok, először osszuk el a pénzt...- Ezt Rómában, Madioíané- ben, Párizsban és más városokban tanultam - mondta Mayer.- Igen - mondta Schertz, és összetiporta a képet. - Ha rend volna a fejedben a város parkjában rajzolnál, nem ilyen áz angyal táj gyönyörűségét és fájdalmát kifejező képet, melyen virradattól csaknem napnyugtáig dolgozott. Ekkor állt meg az elhagyatott homokos úton egy kék személyautó. Négyen léptek ki belőle, s mindannyiuk kezében egy golfütő volt. Mayer már éppen az angyalok fejét formázta. A kívülálló felfedezte volna, hogy ezen fiatalqk kezei vérrel szennyezettek, de Mayer ezt nem vette észre. Csupán a fiatalok ideges mozdulatait, a szétgombolt ingeket, a szvettereket, a szürke nadrágokat látta, melyeket a golfjátékosok hordtak. Kinyitották a golftáskákat, s belőlük lefűrészelt csövű géppisztolyokat és pénzt húztak elő. Mayert a pénz soha nem érdekelte, így szó nélkül tovább dolgozott.- Péternek bizonyára több van - mondta Borelli. Peter bólintott.- Minden pénzt a táskámba tömtem. Legalább húsz kö- teggel. Átnézték a bankókat. Voltak száz-, de még ezerdolláros bankjegyek is.- Azért hülye vagy - morogta Schertz Borellinak. - Nem kellett volna agyoncsapnod azt az öregasszonyt!- De az ajtó felé rohant...- Te pedig a villamosszék felé indulsz! Előbb-utóbb ott kötsz ki.- Ne kötekedjetek, fiúk - csitította őket Peter. - Nincs mit egymás szemére vetnünk. Hisz Casey is lelőtte múltkor azt az öreg pénztárost, azt a hülye őrt pedig leütötte.- Hatvan, hetven lehet ez a százas - állapította meg Schertz szakértői szemmel. - De ökörséget csináltunk, hogy a másik autóban benne hagytuk az aprópénzt.- Szimatot kapnak - mondta Borelli - meglátjátok. És az sem segít, hogy három autót cseréltünk, és hogy golfjátékosoknak álcáztuk magunkat!- A városba külön-külön térünk be - határozott Schertz. t Egyszerre Casey, akit felderítésre küldtek, kihúzta a géppisztolyát, s valamit mormolt az orra alatt. Valamennyien előkészítették a fegyvereiket, s a megadott irányba néztek. A nedves homokban meglátták a Krisztus keresztre feszítését ábrázoló rajzot, mely Leonardo da Vinci képe alapján készült, s az angyalokat, melyeket éppen most formáit homokba az öreg. Az egyik rabló az öreg haelhagyatott helyen. És akkor életben maradnál!- De itt tiszta a homok, fényes, nagyobb a kontraszt. És ez a legnagyobb művem - magyarázta Mayer.- Ez egy őrült - mondta Pierre. - Nézzétek, mit írt az egyik angyal alá: „Ide dobják pénzadományaikat egy szegény megsegítésére!“ Itt ezen a tájon nincs egy élő lélek. Csupán bogarak és kígyók... Augíe Schertz leengette fegyverét.- Ez valóban őrült - erősítette meg ő is. - De nem gatyáz- hatunk vele, mert beköp. Először azonban osszuk el a pénzt, aztán utána... Elég sokáig tartott a pénz összeszámlálása és elosztása. Mayer a homokban térdelt, s mint egy megszállott dolgozott, közben-közben a betörőket figyelte. A betörők elhagyták a topott autót, először az öreget elintézték és a bokrokba dobták. Aztán siettek, hogy még a távozó golfjátékosok közé vegyülhessenek. De még mielőtt elintézték volna Mayert, az öregnek sikerült befejeznie a müvét. ... Éjjel egy óra tájt az Öreg Bécshez címzett kávéházba rendőrök léptek be, s félbeszakították Casey Witczinsky, Pierre Skolnit és Augie Schertz mulatozását. Letartóztatták volna Nick Borellit is, de az előhúzta pisztolyát, mielőtt azonban használhatta volna, három rendőrgolyó volt a testében. A többi fiatal, akiket a rendőrautóba tuszkoltak be, hangosan röhögött, és még viccelődött is.- Még bocsánatot kérnek tőlünk! Csak önöknek, a rendőrségnek lesz belőle kellemetlensége. XXX- Egy koldust találtunk - mondta nyugodtan Kahn felügyelő. Gyerekek találták meg a holttestét. Valaki agyonlőtte. Különc ember volt. Winky Mayernek hívták. A milwanii bankból egy borítékot találtunk a zsebében a nevére címezve. A rendőr halkan és nyugodtan folytatta, hogy mindenki megértse:- Az öreg Mayer éveken keresztül rajzolgatta a megfeszített Krisztust és a négy angyalt a homokba. Ügyesen csinálta, kiváló festők megcsodálták művét. És ebben a négy angyalban Augie, Pierre, Casey és Borelli arca ismerhető fel. S ez bizonyítéknak elég. Vagy nem? Fordította György Flek 1991. VI. 28.
