Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
Sok minden fáj neki. A lázas-beteg idő, a célját vesztett jelen, a nappali sötétség, a történelem, az álarcot öltött világ, a megfáradt értelem, a megtiport emberi méltóság, sok minden. Dalokban, darabokban, szerepekben beszél erről; tisztán, érzékenyen, egyértelműen. Arcán még fiús a mosoly, kétségei, félelmei, meglátásai azonban pályakezdése óta azt tükrözik: lélekben jóval többet megélt már, mint években. Mácsai Pál. Színész, rendező, nagylemezén: dalszövegíró. Csavaros eszű, rövidnadrágos japán tolmács a Teaház az Augusztusi Holdhoz című John Patrick-vígjátékban, ártatlanul meghurcolt orosz tornatanár Bacsó Péter filmjében, a Sztálin menyasszonyában. Sakiniként igazi japán, Genna- gyijként minden ízében orosz. Rendezői sikereket Joshua Sobol, Mrozek, Örkény és Gurney darabjaival ért el; a Gettót és A nyílt tengerent a Madách Színházban vitte színre, a Macskajátékot Veszprémben, a Szerelmes leveleket, Gálffy Lászlóval és Hernádi Judittal, a Pesti Színházban. „Precíz és lényegre látó - mondja Gálffy -, jó vele dolgozni. Lehet, hogy faragott bennünket a próbákon, én nem éreztem semmit. A «műtét» számomra észrevétlen, tehát fájdalommentes volt.“ Hernádi Judit egyetlen szóval jellemzi Mácsait: „Úriember. Ő akkor sem sért meg senkit, ha keményen fogalmaz. Ami pedig az eredményt illeti: az kínok és gyilkolások nélkül születik meg nála. “ „Nagy hibákat palástolunk“ (Oláh Csaba felvétele) Zárójelentés egy évadról Mácsai Pállal 9 Vége az évadnak. Fellélegzett vagy bírta volna meg pár hónapig?- Mi az, hogy pár hónapig? Hát hogy nézek én ki? 9 Mint aki hetek óta keveset alszik és enni is alig eszik.- Keveset alszom, ez tény, és talán le is fogytam egy kicsit, de amíg csak fizikai fáradtságot érez az ember, addig nincs nagy baj. Kifekszik a napra, pihenget, olvasgat... a lelki fáradtság... számomra az lenne a rosszabb. > Mácsai Pált most mégis félteni kell. Kollégái szerint annyira ráhajtott, hogy kezdi túlterhelni, agyonhajszolni magát.- Ez azért túlzás! Én inkább azt mondanám: ebben az évadban tényleg sokat dolgozott a Mácsai, de félteni azért nem kell őt. Én legalábbis nem féltem magamat. Igen, rákapcsoltam, máshogy viszont nem megy és nem is látnám értelmét, de tökéletesjen józan vagyok és csak annyit vállalok, amennyit meg tudok csinálni. És attól se féltsen senki, hogy mindenféle hülyeségre igent mondok. Én nagyon erősen szelektáltam mindig, és ma is ezt teszem. A jó minőségű ajánlatot elfogadom, a rossz minőségűt nem, azt pedig, hogy mi a jó és mi a rossz, megsúgja az ösztönöm. > A Szerelmes leveleket jó minőségű anyagnak tartotta?- Nem, közepesnek, sőt még annál is gyengébbnek. Annyira rossznak, hogy vissza is akartam adni; egy hétig törtem a fejemet, hogy lehetne ebből valami színházszerűt csinálni, mert a levél ugye, nem dráma, legfeljebb drámai. Gumey instrukciója szerint a két színész asztal mellett ülve olvassa fel a rengeteg levelet; én ezt unalmasnak találtam, ez nem lett volna jó megoldás, még akkor sem, ha külföldön így játsszák. Engem azok a pillanatok, azok a lelki- és, idegállapotok érdekeltek, amelyekben Andrew és Melissa belső indíttatásból leveleket írtak egymásnak. A vívódásaikat, a hangulataikat, az érzelmeiket akartam megmutatni, mert maga a szöveg nem valami lebilincselő. Gálffy és Hernádi viszont nagyszerű színészek és meg tudják jeleníteni azt is, ami a sorok között van. Ha nem ilyen partnereket kaptam volna, biztos, hogy visz- szautasítom az ajánlatot. 9 Azt, hogy a két színész soha, egyetlen pillanatra sem néz egymásra, miközben két órán át a lehető legszorosabb kapcsolatban vannak, mikor találta ki? Rögtön azután, hogy elolvasta a darabot?- Ezt nem kellett kitalálni... ez evidens volt. Ez két hosszú monológ, itt nem kell, hogy találkozzanak a tekintetek. Rómeó biztosan ránézett Júliára, amikor a báljelenetben azt kérdezi, hogy „Ki az a hölgy, ki ott ékeskedik lovagja karján?“ Ilyen kérdést csak azután lehet feltenni, ha meglátunk valakit. Gumey darabjában viszont úgy tartozik egymáshoz két ember, hogy együtt lélegzik, de csak levélben, papíron beszélgetnek. • Gálffy és Hernádi mennyire engedték, hogy vezesse őket?- Engedték. De meg kell, hogy mondjam azt is: rengeteget hoztak a darabba. Én csak annyit kértem tőlük, hogy legyenek őszinték, nagyon őszinték. A többi már magától jött, úgyhogy nem én vagyok a zseniális mágus, aki megváltotta őket színészi manírjaiktól... én tudtam, hogy mit akarok, ők hozták a maguk gondolatait, és ebből lett az előadás. Ahhoz, hogy kitartsunk a legnehezebb megoldás mellett, konokul ragaszkodtam, de az előadás sikerében egyformán osztozunk. Ami pedig az őszinteséget illeti, azzal mindany- nyian hadilábon állunk, azt nemcsak a színházban, azt az életben is meg szoktuk kerülni. Egyetlen példát említek csupán: itt van Magyarország. Harminchárom évig kollektív öncsalásban élt. Úszkáltunk, tátogtunk a langyos tóban, míg csak rá nem jöttünk, hogy baj van. Hogy becsaptuk magunkat. Hogy hazudoztunk összevissza, méghozzá jó nagyokat. Az őszintétlenség tehát nem egészen ismeretlen dolog számunkra, nagy bajokat, nagy hibákat palástolunk ma is, vulkánok tetején járunk mindnyájan.. Ápolt kertjeink, gondozott termőfáink vannak és gyönyörű kastélyaink tornyokkal, oszlopokkal, szépen berendezett világos termekkel — a Vezúv oldalában. 9 Mácsai és az öncsalás? Én azt hittemyhalálos ellenségei egymásnak.- Szavak... Persze, hogy mindig, minden helyzetben igyekszem őszinte lenni, de ha nem nézek szembe a problémákkal, márpedig ez az igazság, akkor be kell hogy valljam: én is évek óta öncsalásban élek. ♦ Mire van szüksége ahhoz, hogy változni tudjon?- Válságra. Lelki válságra. Vagy szerelmi, esetleg szakmai sikertelenségre. Igen, a kudarc a legjobb tisztítótűz, a sikertelenségtől változhat az ember, és változtathat rajta a szenvedés, a bánat, a csalódás, a malőr, a kiborulás is. Az örömnek és a sikernek nincs tisztító ereje. Csak annak, ami rossz, ami pokol, ami kínt, gyötrődés, fájdalmat, álmatlanságot okoz. Én legalábbis így érzem. ♦ Szakmai kudarcként mit könyvelt el mostanában?- A Mrozek-darabot. Azzal egyáltalán nem voltam elégedett. Az elmúlt egy évben egyébként hat dolgot csináltam, ami fontos volt számomra, abból négyet imádtak, ho- zsannáztak, kettőt pedig utáltak. A Gettóról például olyat is írt egy neves kritikus, hogy a Mácsai tökéletesen alkalmatlan színházrendezésre, semmiféle rendezői kvalitásokat nem tud felmutatni. 9 Erre mit felel Mácsai?- Semmit. Én nem érzek semmit, se haragot, se elkeseredést, amikor ilyesmit olvasok. Mellesleg akkor sem, ha azt írják rólam, hogy ez egy zseniális fickó, j ♦ Akkor mikof'érez valamit?- A próbákon. Ha van egy jól megoldott pillanat. Az nagyon kellemes érzés. Még a premiernek vagy a tapsnak sem tudok annyira örülni, mint egy szép, őszinte jelenetnek, amikor sikerült megfejteni valamit és tettünk egy lépést az igazság felé. 9 A nyílt tengerent és a Macskajátékot kihívásként fogadta vagy egyszerűen csak rendezni akart?- Ne misztifikáljunk! A Mrozek- darabot én ajánlottam fel, az Ör- kény-drámát pedig nekem kínálták fel. Az egyiket elrontottam, a másik,1 a Macskajáték viszont jól sikerült. Ezt érzem. Tudom. De még mielőtt megkérdeznéd: nem a kritikusoktól. Engem a kritika voltaképpen nem is érdekel. Nem is értem, nem is tudom megfogalmazni, hogy mi az. És kik írják? Van néhány közepes képességű, nagyon kedves és kíméletes ember és van néhány teljesen gátlástalan, a két ujjamon meg tudom számolni, ki az, akinek a véleményére oda lehet figyelni. Mellesleg, az ő szavukat sem tartom igazán fontosnak, számomra az a mérvadó, amit a szakmabeliek mondanak, s amit ott legbelül érzek. 9 S ha téved?- Megtörténhet, de akkor sem a kritikus fog rávezetni, hogy hol követtem el a hibát. Nyolcvanháromban játszottam Rómeót a Nemzetiben, ennek nyolc éve már, de egyetlenegy kritikát sem olvastam azóta, amelyből okulhattam volna, pedig minden évben volt vagy négyöt premierem. Ez pontosan olyan, mint a futballmeccs a sportoldalon. Nem a legjobb hasonlat, de talán nem is a legrosszabb, amit most mondok. A végeredmény 6:1, írja az újság, s ez nyilván mutat valamit, csak éppen azt nem tudom meg, hogy milyen volt a mérkőzés. Lehet, hogy mind a tíz ujjamat lerágtam, annyira izgultam, ám az is lehet, hogy egész idő alatt aludtam. 9 Esténként, ha éppen nem játszik, figyelemmel kíséri a rendezéseit?- Az egész előadásra nem szoktam beülni, talán mert attól félek, hogy nem azt kapom, amit várok. Inkább csak az első tíz-tizenöt percet 'nézem meg, s ha látom, hogy jó, elmegyek. 9 Mit tud lemérni az alatt a röpke negyed óra alatt?- Hogy kinek milyen a lelkiállapota. Hogy bejut-e a színész egy láthatatlan ajtó mögé, amit ki kell nyitnia. Hogy megvan-e hozzá a kulcsa? 9 És ha nincs meg, akkor segít rajta?- Ha fáradt vagy rosszkedvű, esetleg lehangolt, akkor hiába mondom neki, h. jy őszintébben, mélyebben, az ajtó zárva marad. Optimális esetben előkerülhet egy pótkulcs. Erre is volt már példa. Múltkor, előadás közben írtam levelet Gálffynak és Hernádinak... nem tudtam ott lenni a szünetben, hagytam nekik pár sort az öltözőben. Elolvasták, dühöngtek, aztán a második felvonásban, mire visszamentem már sokkal jobban játszottak. 9 A Macskajátékhoz nem érezte fiatalnak magát? Egyáltalán mennyi élettapasztalat kell Örkényhez?- Amennyi van. Milyen magasnak kell lenni ahhoz, hogy az ember jó futballista legyen? Miről kezdjek el beszélni? Hogy milyen viszonyban vagyok az elmúlással? Kifejezetten kegyes viszonyban. Amióta tudom, hogy ez van, minden percem erről szól, erre készülök, ezért dolgozom. Félek, iszonyatosan félek a haláltól, mint a kutya, úgy szűkülök tőle, de beszélgetek vele. Elétolok mindent, a széket, a szekrényt, az ágyat, a darabokat, a lemezemet, a leveleimet, a szerelmeimet, a barátaimat, mindent, ő meg csak mosolyog és ül a sarokban, néz rám és vár. Igen, ennyire egyszerű. Minden állítás, még a legbonyolultabb is redukálható. Amit a matematikus összetett képlettel mond el, azt a művész piros ceruzával áthúzza és annyit ír csak fölé, hogy egy meg egy az kettő. Közben állati pánik lakozik benne, mert tudja, hogy a sarokban várnak rá. Ha bátor lenne, elé is állna és azt mondaná, gyerünk, ne vacakoljunk édesem, csakhogy az ember fél szembenézni bizonyos dolgokkal. Egyszer nem akar, máskor nem tud, megint máskor nem mer őszinte lenni. Nézd meg a világot ... ha nyitott szemmel jársz, ész- reveszed: a legszebb dologban is meg tudja mutatni a legborzalmasabbat. A virágban a hervadást, a csecsemőben a jól működő bélgépet... vagy vegyük a Váci utcát. Fények, kirakatok, gyönyörű üzletek, harmincezer forintért öltöny, tízezerért cipő és szorosan egymás mellett ' kucsmát, szőrmegallért és szőttest áruló erdélyiek. Méghogy múló attribútum! Hazugság. Ez már soha a büdös életben nem lesz máshogy. A koldus ott marad a fényes kirakat előtt. 9 Tud ezen változtatni a színház?- Nem, nem tud. A színház nem párt és nem politikai mozgalom. A színháznak az a dolga, hogy jó előadást csináljon, hogy olyan darabokat játsszon, amilyenekre beül a közönség. 9 A Gettó, a Macskajáték, a Szerelmes levelek ilyen darabok.- A Macskajáték azért is fontos számomra, mert azzal fogadtak el mint színházrendezőt. Arról még a legszigorúbb kritikusaim is elismeréssel szóltak. 9 Színészként ebben az évadban kevesebb dolga volt. Csak a Teaházban és Krleza Terézvárosi garnizon- jában játszott, a Madách Színház színpadán.- Ez így éppen jó volt, nem is vágytam több szerepre. Munka, játék, szerelem, szenvedély, mágia nekem a rendezés is... jövőre ismét Örkény-darabot választottam, a Pisti a vérzivatarbant. A Madách Színházban mutatjuk majd be négy fiatal színésszel a főszerepben. 9 Első nagylemezét, a Zárójelentést követi-e újabb? V *- Remélem, igen. Bomai Tibor már megkomponálta az első dalt, most rajtam a sor, nekem kell megírnom a szöveget. • Mi lesz majd a dalok közös nevezője?- Talán az, hogy pozőrök vagyunk mindannyian. • Hány évesen mondja is ezt?- Márciusban múltam harminc. 9 Kezd őszülni, észrevette?- Hogyne, már borotválkozom. • És?- Nincs és. Határvonalak vannak, lelki határvonalak, amelyeket szeretnék kiterjeszteni. Szabó G. László 1991. VI. 28.
