Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-28 / 26. szám
ti íj^aitót, kezé- i^Wíi lehetett ujjával a szájára Drvost, ahogy le- najd veszi a fogót 'sak jöjjön, jöjjön ... - A fogorvosi lukódott, a nővér félhományon, kopogott. Abban ;ászati rendelőből ódott ki, hosszan Jrbe a gyökere és ilást, meg az orr- dta az egyik páe kellett szíjazni :sal verték ki a fősz gyökere volt sik páciens a sött a fogászati ren- ;orvos a fogánál ányt, az hörgött, sett, a fehér orvoélni akarok, élni az életemet, még ha parancsok és tiltások között is, az életemet, amelyre rajtam kívül senkinek nincs joga, az életet, amelyért senki se felelős, csak én. Csalódásaimnak, örömeimnek nem lehet tanúja a császár, annak elég a napi nyolc órai nehéz munka, a balesetek, a halál, ráadásul a kötelező miséken való részvétel. Nem szerethetem őket, nem mehetek velük, még ha nem akarnak is ártani, nem szeretem őket, tiltja a gondolkodásom, mint ahogy ezt a levegőt lélegzem be, éppúgy kell gondolkodnom és élni a gondolataimat, s ha nem tudnék a magam módján élni és gondolkodni, a levegő hiányában megfulladnék ... A Na zertvách utcából befordulva a Bratrská utcába azt mondtam magamban, mégis, mindennek ellenére jó minden, minden, rajtam kívül. Mások vezettek el önmagamhoz, ők és az ö igyekezetük formált belőlem embert az én képmásomra, de egészen más képmásra, mint amia földig lógott: - Szóval Kritikai szemlét akart kiadni!- Hát — mondom —, szörnyű optimista volt, amikor a tanítványai negyvennyolc februárjában azt mondták neki, hogy doktor úr, komolyra fordul a dolog, adja meg nekünk a doktorátust, egy hónap van hátra, Cemy doktor úr azt mondta, ne féljenek, ha valami történik, a fordulat után avatják magukat doktorrá, sub auspiciis...- Rémes, sub auspiciis - fintorgott Karel.- Persze, minden évben azt állította, és már négy éve állítja, hogy ha lehull a falevél, fordulat lesz, de ha valaki tavasszal azt mondta, hogy csak úgy karácsonytájt következik be a fordulat, a professzor úr nem állt vele többé szóba, Václav csak azt nem tudta pontosan, hogy folyó év november huszonnegyedikén vagy huszonhatodikén lesz-e a fordulat, s ilyenformán a Kritikai szemdett ki belőle egy mukkot sem, és belőlem se. Elnézett a háztetők fölött, bele a napba: - Blabla, hogy nem szednek ki belőled, adnak egy injekciót, és beszélni fősz, még örülsz is, milyen szépen megy. Most nyomozom le, létezik egy bizonyos méreg, olyasmi, mint a pszichoton, csak ezerszer hatásosabb. Mondom: - Ugyan, ne túlozz. Cemy talán nem is emlékszik rád, a neved is elfelejtette, a Labirintusodat meg valahol kint dugta el, s arra sem emlékszik, hová...-Épp ellenkezőleg, Václavnak, mint postásnak, nagyszerű emlékezőtehetsége volt, arra is emlékszik, amit évekkel ezelőtt mondtál neki.- Ez nem jó - mondom de most jut eszembe, hogy a kötetben helyi utalás is van a nymburki Népházra ... is teszel, mindennek a végén ott a dutyi... Mondom: - Beszélj hangosan, de cselékednünk kell, nézd, én már elégettem, elrejtettem, hát te hová teszed? Felhúzta a kesztyűjét és tűnődött: - Hát igen, hová is teszem? Ha otthon rejtem el a fáskamrában, és jönnek a csendőrök, azonnal rájönnek, hogy a fáskamrába tettem a szén alá... vagy vigyem el a nagymamához és dugjam el az almáriumban? Akkor meg neki nem volna szabad bevallanom, mert előre fél, egyszer már mondta, hogy semmit ne hagyjak nála, és merőn nézett rám, mert becsuknák a nagyapával együtt... Egyedül, ha a színházban, a szekrény alá tenném! Viszont ha a csendőrök megtudják, hogy a színházban játszom, egyenesen a színházba mennek, a színházban meg, ez ilágosságot hozott r mindkét kezével a virág nélküli vi- z orvos erős keze nál fogva vonszol- ny a virágállványt m engedett, így az yostul húzta be 5be. Mikor az ajtó gány egy utolsót Élőben csend lett. ámat a fejemről, em a folyosóra, kulcsot és bemen- majd a vécébe, sötétben, ujjamat m, és az ajtón levő tam. A fogászati a dgjjpy, és meg- ttol^- Hol van az Kivert a verejték, aló jajgatása lefe- ... kinyílt a rende- js bejött a mosdó- , s miközben belebe, mosolygott, és maga elé. - Majd tklatni az orvosotávozott, kiment ipkámat a vakud- ma már nem me- ha mégis, akkor lapot veszek, meg tafelé az úton AR- ír mindent éltaka- m. Ha jönnének, /elük mennék, vént, hosszú vizsgá- ezne, semmi séta, ajd tárgyalás, bör- :ő, három? öt, tíz? m, kőfejtőkben, pil is számolnom : ország állampol- íagam és semmi Csak a szabad vé- csak az írás, csak ik a baráti társal- sne operálni valahogy ne így gon- sek vagy gyűlölethetem őket, bár mi a császáré, ami az istennek, az is fcyim adni. De akarják, azt akar- ondolatom, benső inden, ami az em- :né, minden a csá- t az én életem? i leszek itt, mégis lyet faragni kívántam magamból... minden jó, rajtam kívül minden, nem sokat tettem magamért, sokkal többet tehettem volna, hiszen a világon én állok magamhoz a legközelebb. A többi talán a börtönbe juttat, de a börtön is az emberekért van, az emberek, az események és a dolgok ott is csakis az én rendelkezésemre állnak. Ott, ahol a Bratrská utca meredeken a Na hrázi utcácskába torkollik, azon a néhány méteren haladt keresztül a kissé hajlott Karel, s bár meleg lévén, kesztyűben, lila kendővel és montgomeri kabátban, ami úgy lógott rajta, mint a halotti ing, mint a ferences barátok csuhája.- Hé! - kiáltok rá. Megfordult.- Ez aztán a véletlen találkozás, ugye? - mondom. A reumás a kezét dörzsölte: - Mi újság? Mi van? Lassan utolértem, s így szólok:- Kapaszkodj meg, Václav Cemyt tegnap letartóztatták. Karel a falnak támaszkodott:- Uram, Jézus! Én meg ma éjszaka vízzel álmodtam, és akkor mindig...- nem bírta befejezni, fújtatott, lehunyta a szemét, hosszan zihált.- Igen, igen — mondtam -, az egész könyvtárát átkutatták, mindentel vittek, amit csak lehetett, vele együtt,' az íróasztalt is. Van nála valamid? Felemelte a karját és reménytelenül leejtette. - Hű! Elég csak olvasni, amim ott van, és életfogytiglani kapsz... Jézusom, miért is akartam skriptor lenni... Miért nem ejtett az anyám fejjel a kőre, vagy azon az éjszakán miért nem engedett az apám inkább a lepedőre, ma nem volnék... Hanem Václav csak nem volt annyira elővigyázatlan, csak eldugta a verselményeket valahová... Nincs Baldrián-csepped? A fejem...- Nincs, Karlícek,nincs-mondom, lefelé lépegettünk a lépcsőkön az udvarra, majd a folyosóra, ajtót nyitottam és kitártam az ablakot. Mondom: - Épp ellenkezőleg! Cemy professzor úr szörnyű elővigyázatlan volt, büntetésre méltóan elővigyázatlan, képzeld, mindig azt hitte, hogy éppen ez az év, amit írunk, hogy ezzel az évvel véget ér minden, és elkezdheti kiadni a Kritikai szemléjét... Karel lerogyott a székre, karja le karácsonyi száma már megjelenhetne ... A hír megadta a kegyelemdöfést Karelnek. Felállt és így szólt: - Ezek az optimisták, ők a nemzet igazi veszte. Ha Hitler nem optimista, nem megy bele olyan háborúba... nekem meg odahaza, ajajaj, milyen patáliát csap majd az apósom! Ha ő követ el politikai baromságot, az rendben van, ő nemzeti hős, mártír, de ha én, akkor üvöltözni kezd: ember, gondolj a családodra... Jé- zusmária, micsoda tudatlanság ez az optimizmus... most menjek haza taxival és rejtsem el elsősorban a Világ labirintusa és a szív paradicsomát, ahogy szinte előre megírtam ezt a szöveget. Elég volna, ha megtalálnák az új Leveleket meg a Képeslapokat, még a tacskómat is becsuknák, mert szó van benne róla. Adj egy cigarettát! Rágyújtás közben a láng többször elmellőzte a cigarettát. Elnevettem magam: - Akkor égess el mindent! Kifújta a füstöt: -. Még csak az kellene! Még egyszer nem írnám meg, az olyan volna, mintha magamat égetném el, hiszen ez az életművem, a valóság egyszer szűzlányként mutatkozott meg, én meg égessem el! Mondom: - Akkor tanuld meg fejből, és azután égesd el. Leszívta a füstöt, és siránkozva mondta: - Ez a tradzsedi. Megtanulom és tudom is fejből Eliot Kietlen földjét, de a saját dolgaimból egy verssora sem emlékszem, nemhogy egy egész versre. Kétségbeejtő... látod, látod, keveselltük, hogy vidéki költők vagyunk, följebb kívánkoztunk, Prágába, most meg ezért áldozzuk fel az életünket, és sosem látjuk meg a kirakatban a kötet- kénket.- Ne törődj vele - vigasztaltam —, az én életművem is Cemy professzor úmál van, én meg ráadásuL odaírtam a nevemet meg a címemet, hogy véleményezze... Lamentált egy sort, és rohangálni kezdett a szobában: — Jézusmária, csak most látok világosan, csendőrök megkérdik: Kivel barátkoztál? És egyenesen értem jönnek, jaj, nincs valami tablettád, megfájdult a térdem.- Nincs - mondom -, de a te címed nincs ott, és Cemyből semmit sem szednek ki, a Gestapo sem szeGyermeki ártatlansággal nézett rám: - A te kötetedben?- Dehogyis, éppen hogy a te Labirintusodban... Jajveszékelt egy keveset: - Ajaj, én is emlékszem, látod, nyolcszor átírtam, azután még hatszor, és nem jegyeztem meg, de most eszembe jutott és borzadok. Hát ha másképp nem megy, akkor a csendőrök elmennek Nymburkba és megkérdezik, ki farag itt rímeket? Hrabal és Marysko, mondják, és már el is kaptak, ó, istenem, miért hagytál el?- Miért hagytál el - mondom -, becsületesnek kell lenned, ha engem elvisznek, nem mondok semmit, semmire sem emlékszem, rég abbahagytam az egészet, neked is így kell beszélned. De Karel a fejét csóválta: - Naná, majd éppen! Megkérdezik, maga írta?, és ha azt mondom, nem, puff, pofon vágnak, és megint: Maga írta? Puff, és megint pofon vágnak. A végén megkérdezik: Maga írta? Igen, mondod. Akkor egy pofonnal többet adnak, mert hazudtál és berezelsz. Ha bátor volnék, de én félek, ez az, félek, mindenki fél... éppen most olvastam egy könyvet, abban kínozzák a halálraítéltet, a végén meg lóval húzatják, a lovak nem bírják szétszakítani, és a hóhér kéri, hadd vágja fel a lágyékinait, és ahogy mindene kifordul... A gótikus ember hozzá volt szokva, neki meg se kottyant a kínzás, de én a puszta gondolatára teljesen kipurcanok... bástyákkal csipkézett sík vidék e tájék, tornyoddal messzi távolba intesz ... ó, miért nem maradtunk inkább Nymburkban és miért nem írtunk ilyen ökörségeket? Miért? Mondd miért? - kiáltotta. Kiabált, a feje fölött rázva a kezét.- Na kiabálj - mondom és becsukom az ablakot. - Felettünk lakik a bizalmi, az asszony szeret hallgatózni, de egyébként mindegy, ordíts csak, a csukott ablak nem segít, a nő egy hatalmas fazékkal hallgat le, elég, ha odatapasztod a falra, én épp így hallgatom le őt, hányszor hallgatóztunk, jól tudjuk, hogy egyik a másikat lehallgatja, a fazekainkat csak a fal választja el... Karel a nagy messzeségbe bámult, és így szólt: - Igaz is, az ember nem szökhet meg semmi elől, ma akármit világos, egyenesen a szekrény alá nyúlnak, mert hová tehetném máshová? Vagy haza az anyámhoz? Az anyám semmitől sem fél, a médium segítségével kifürkészné, hová rejtettem a Világ labirintusát és a szív paradicsomát, és városszerte mászkálna vele és dicsekedne: Nézzétek, milyen ügyes fiam van, milyen szépet írt... és egykettőre a csendőrök kezébe kerülne... Mondom: - Rendben, a szülőket kihagyni, legutóbb, amikor házkutatást vártunk, a te fontos leveleidet az anyám a sörgyári szállítókönyvbe dugta, és most nem leli, a könyvek visszavándoroltak az irodába és a leveleid most ott fekszenek valahol és várnak... Karel elnémult, elbűvölően mosolygott: - Akkor az én leveleim is arra várnak valahol, hogy ellenem forduljanak? Mondom: - Talán, titokban, de most szedd össze magad, meg kell tennünk mindent, mindent átnézni, kiválogatni, elégetni, nézz ide, hol vanak az én írásaim? - Kinyitottam a szekrényt és fentról lefelé végigmentem a polcokon: - Itt már nincs sehol semmi... Karel felállt, végignézte a polcokat: - Hát ez itt micsoda? Mi piroslik itt? Elcsodálkoztam: - Hol? Magam sem tudom! Karel meghúzta valaminek a csücskét, mire a felső polcról lezuhant és ünnepélyesen kibomlott egy ötméteres angol lobogó, keresztül a fején meg a vállán, majd fenségesen lehullott a földre. Karel úgy állt ott, mint egy leleplezésre váró szobor, teljesen beborították az angol impérium piros, fehér és kék keresztjei. Mindketten megrémültünk. Elsőnek Karel szólalt meg, hangja idegenül csengett: -‘“Bu-bu-bu-bu- bu! Most kellene jönniük a csendőröknek, elég valami apróságra rákérdezni a személyi igazolvány valamelyik oldalán... és azonnal: a kapitalizmus eljövetelére való készülődés, államellenes tevékenység miatt letartóztatjuk. Karel kibontakozott, a lobogó lehullott a földre.- Erről végképp megfeledkeztem - mondám rekedten -, azonnal el kell rejtenünk, tudod, ez az a zászló, amit a fiókban találtam, amikor a Karel Harry Klofanda Praha Pla- tejz céget likvidáltam, be akartam festeni feketére, hogy a lányok tornanadrágot szabjanak-varrjanak belőle. Karel elbűvölően mosolygott:- A csendőrök majd pont elhiszik, hogy tomanadrágra tartogatod... de elismerem, a sors, minden igyekezetünknél erősebb, akár az antik tragédiákban. Nem rejtek el semmit, nem semmisítem meg a művemet, nincs hozzá erkölcsi jogom, a legjobb lesz, ha átkötöm fekete szalaggal és egyenesen elviszem a Bartoloméjskára és megkérdem: jó helyen járok, kérem? S ha azt mondják, hogy igen, akkor azt mondom: itt vannak az írásaim, meg a címem, vagy tudják mit, mutatok maguknak néhány fejezetet A világ labirintusából és a szív paradicsomából, és tartsanak mindjárt itt. Megteszem, mert az ember valóban nem tudja, mit tartogat az isten azok számára, akik szeretik. Feljebb és feljebb akartunk kerülni, és így is lesz, micsoda dicsőség lesz, együtt ítélnek el az egyetemi tanárral, aki a börtönben az irodalomtudományok doktorává avat bennünket, sub auspiciis. Kívánhat ennél többet az emberi szív? ’ Felemelkedett és egyre bájosab- ban mosolygott: - Hát, Bohousek, isten veled, távozom, megörvendeztettél, talán egy cellába kerülünk, egy perben ítélnek el, egy munkán leszünk, versikéket meg elbeszéléseket írunk majd, csak úgy, a levegőbe...- Igazad van - mondom. És az angol lobogóval letakartam a vetett ágyat. — Talán egyedül itt nem találják meg - mondom. - De képzeld el, Párizsban egy nagyherceg már több mint negyedszázada vár a fordulatra, fiákeresként dolgozik, de ahogy ez a Václav Cemy várja, hogy jobbra fordul a helyzet, és megint kiadhatja a Kritikai szemléjét... Karlícek a zászló ráncait simítgat- ta az ágyon, amely egyre jobban megbabonázta: - Most idehozhatsz egy szép lányt, egyenesen az ágyra fekteted, képzeld el, hogy megdobogtatja a leányszívet, ha az angol impérium lobogója van alatta, kivel történhet meg ilyen csodálatos dolog? Az ajtóban még megfordult, ujját összeesküvőként az ajkára tette, és halkan hozzáfűzte: - Ma délután van egy kis időm, befejezem a verset Konstantin Bieblhez, csak most látom Kosfát tisztán, a fogorvos urat és a költőt... én majd érdekessé teszem... Este játszom. Kissé hajlottan, lila sállal, és montgomeriben kiment az udvarra. A küszöbön így szólok: - Tudom, hogy a nézők az első sorból meg az erkélyen és a karzaton ma téged néznek, és azt fogják mondani magukban, hogy ez a csellista ma különös átérzéssel játszik... csupa gyönyörű tremola. Hirtelen felpattant az ajtó, s a szomszéd lakás küszöbén ott állt a házbizalmi, az asszony kezében fazék, és így szólt: - Tudja, mi a legjobb rejtek az írásokra? Tegye a kéziratot uborkásüvegbe és ássa el a kertben! Karel felemelte a karját és felkiáltott: - Csak azt ne! Elásom, aztán Soha többé nem találom. A háború kezdetén elástam a kertben egy de- mizson szilvapálinkát, és többé nem találtam. A Bartoloméjská utcába!- szólt, és abba a irányba mutatott, amerre a Bartoloméjskát vélte. — Karel, nem veszünk el — mondom -, elbeszélést írok róla, talán az utolsót, de aztán az irodalomtudományok doktorai leszünk. A házbizalmi vizet engedett a csapból a fazékba, és hozzátette:- Sub auspiciis. Kopasz-Kiedrowska Csilla fordítása
