Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-14 / 24. szám

Szerkeszti: Tallosi Bela A szamárfülű királyfi (Portugál mese) Egyszer volt egy király, aki nagyon búsult, mert nem volt gyereke; elhivatott hát három tündért, és megkérte őket, gon­doskodjanak róla, hogy a ki­rálynénak fia szülessen. A tün­dérek megígérték a királynak, hogy ieljesítik a kívánságát, és azt is tudtára adták, hogy ők is ott lesznek a kis királyfi születé­sénél. Kilenc hónap múlva a királyi párnak csakugyan fia született, s a tündérek felruházták a kis királyfit adományaikkal. Az első tündér így szólt:- Légy te a világ legszebb királyfija. A második tündér így szólt:- Légy erényes és okos, ha megnősz. A harmadik tündér pedig ezt mondta:- Nőjön két szamárfüled. S azzal a három tündér odébb- állt, a kis királyfinak pedig nem­sokára szamárfüle nőtt. A király rögtön megparancsolta, hogy készítsenek egy sapkát, amit majd a királyfi fejére húznak, hogy eltakarják vele a szamárfü­leit. A sapkát elkészítették, fejére húzták a királyfinak, s az apja elrendelte, hogy ezt a sapkát mindig viselnie kell. Telt-múlt az idő, s a kis királyfi egyre szépült, napról napra hb lett, s az udvarnál senki lűdta, hogy szamárfüle van. Lassacskán felcseperedett, s amikor olyan idős lett, hogy kisarjadt a szakálla és borotvá- lásra lett volna szüksége, a király magához hívatta az udvari bor­bélyt, és így szólt hozzá:- Meg kell borotválnod a ki­rályfit, de ha elárulod bárkinek is, hogy szamárfüle van, akkor a halál fia vagy. A borbély nagyon szerette vol­na elmesélni, hogy mit látott, amikor a királyfit borotválta: de hát a haláltól mégiscsak félt, s in­kább hallgatott. Egy szép nap aztán elment gyónni, és így szólt a gyóntatóatyjához:- Tudok egy titkot, amit meg kell őriznem, de ha senkinek sem mondhatom el, hát beleha­lok, ha pedig elárulom, akkor megöl a király. Mit tegyek, atyám, adj tanácsot! A gyóntatóatya így felelt:- Eredj ki, fiam, a völgybe, áss egy lyukat a földbe s mondd el a titkodat a lyuknak: mondd el annyiszor, amíg azt nem érzed, hogy megkönnyebbültél, s nem nyomja már a lelkedet: aztán temesd be a lyukat. A borbély megfogadta a jó tanácsot. Kiment a völgybe, ásott egy lyukat, elmondta a lyuknak a titkát, s addig-addig ismételte, amíg meg nem szaba­dult a terhétől, aztán újra bete­mette a lyukat, és hazament megkönnyebbülten. Azon a helyen, ahol a borbély a lyukat ásta, nemsokára nőtt egy nádszál. A pásztorok egyszer arrafelé hajtották el a nyájukat, s ahogy meglátták a nádszálat, levágták és furulyát faragtak belőle maguknak. Ami­kor játszani kezdtek a furulyáju­kon, a furulya megszólalt, és azt mondta:- Szamárfülű a királyfi. Ez a hir aztán lassacskán el­terjedt az egész városban, s amikor a király is megtudta, megparancsolta, hogy vezessék elége az egyik pásztort. Fel is hozták az egyik pásztort a király udvarába, s a király azt mondta neki:- Fújj bele a furulyádba! A pásztor belefújt, a furulya pedig megszólalt ugyanolyan hangon, ugyanarra a dallamra:- Szamárfülű a királyfi. A király elkérte a pásztortól a furulyát, hogy maga is megpró­bálja. Belefújt.- Szamárfülű a királyfi - mondta a furulya. Akárhányszor próbálta is a ki­rály, a furulya mindig csak ezt mondta, csak ezt az egy nótát fújta. A király magához hívatta megint a tündéreket, és megkér­te őket, hogy tüntessék el a ki­rályfi szamárfüleit. A három tündér megérkezett, összehívatta az egész udvart, s megparancsolta a királyfinak ott mindnyájuk előtt, hogy vegye le a sapkáját. A királyfi megijedt, szabódott, tiltakozott.- Nem szabad levennem soha a sapkámat - mondta.- Vedd le a sapkádat! - mond­ták a tündérek. Mikor aztán a királyfi mégis rászánta magát és levette a sap­káját, a király, a királyné és ma­ga a királyfi is boldogan látta, hogy nincs is neki szamárfüle! Ettől a naptól fogva a pászto­rok nádszálból faragott furulyái soha többé nem fújják azt, hogy: ..Szamárfülü a királyfi". Debreczeni Gyöngyi és Ottlik Géza meseátdolgo­zása Jankovich Ferenc Kánon Tegnap éjjel álmomban, rózsák nyíltak ágyamban, a zöldbékák kánonban énekeltek a lombban. Tegnap éjjel álmomban a zöldbékák kánonban énekeltek a lombban, rózsák nyíltak ágyamban. Tegnap éjjel álmomban a zöldbékák ágyamban énekeltek kánonban, rózsák nyíltak a lombban. Tegnap éjjel álmomban rózsák nyíltak kánonban, énekeltek ágyamban, tegnap éjjel álmomban. Gondolkodom, tehát... SZERENCSÉS UTAZÁST Képzeld el, hogy utazol a Földközi-tengeren, de egy éjszaka a hajó zátonyra fut és elsüllyed! Sikerül azonban valahogy partra vergődnöd az ábrán látható sziget valamelyikén. Persze a romantika itt véget ér, mert már az egyik sziget sem lakatlan és ismeretlen. Valószínű, számotokra sem ismeretlenek. Nos, milyen szigetek láthatók a képen? SZÉLMALOMHARC Ha jól megnézed a képen látható malmokat, találsz közöttük két egyformát. Nos, melyik kettő egyforma? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A május 31 -ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 2-es, 4-es és 8-as számmal jelölt sisakok egyformák; egy lehetséges megoldás - VI + IV = X, VII - III = IV. Nyertesek: Beke Ágnes, Kamocsa; liléé Péter, Érsekújvár; Morvái Zsófia, Párkány; Búzás Adrián és Károly, Palást; Tóth Andrea, Fülek. * A sportágak történetéből Kosárlabdázás A csapatjátékok csoportjába tarto­zó labdajáték, amelyet férfiak és nők egyaránt játszhatnak. A sportág lé­nyege a kosár- (gól-) szerzés, illetve annak megakadályozása. A kosárlab­dázás világszerte rendkívüli népsze­rűségnek örvend. Ennek oka a kor­szerű játékra jellemző gyorsaságban, az elszánt küzdelemben, a gyakori pontszerzésben rejlik. Mivel a játék­tér kicsi, a kosárlabdázás sokoldalú követelmények elé állítja a támadás­ban és védekezésben egyaránt részt­vevő játékosokat, akiknek nemcsak gyorsaságra, állóképességre, pontos dobóképességre, iabdaérzékre, ha­nem összpontosító és kombinációs képességre, fegyelemre is szüksé­gük van. Az önfegyelem, a sportsze­rűség még abban a, más sportágra nem alkalmazott előírásban is kifeje­zésre jut, hogy aki személyi hibát követ el, annak azt kézfeltartással el kell ismernie. A játékosok, az edzők, valamint a hivatalos személyek sportszerű viselkedésére, közremű­ködésére a két játékvezető ügyel. A kosárlabdázás mai formája a leg­inkább emlékeztető játékot a Közép- és Dél-Amerikában élő mayák törté­netében fedezhetjük fel. A 16. század­ban az aztékok tömör gumilabdával, rögzített gyűrűre játszott ollamalicli nevű játéka már jobban közelít a mai kosárlabdázáshoz. Más források mongol lovasjátékot is említenek. A sportág mái változata 1891-ben, az amerikai Massachusetts államban in­dult világhódító útjára. Az 1890-es évek végén vált véglegessé az öt játékosból álló csapatszám. Európá­ban az első kosárlabda-mérkőzést 1839. márciusában rendezték Párizs­ban. Az 1920-as évekre az egész vilá­gon ismertté vált a játék. Népszerűsé­gét fokozta, hogy művészi-akrobati- kus kosárlabda-csapatok is alakultak (Harlem Globetrotters - a közelmúlt­ban Pozsonyban járt!). A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA) 1932- ben alakult Genfben, s jelenleg több mint 150 tagországa van. A sportág európai térhódítását az 1935-ös genfi férfi és az 1938-as római női Európa- bajnokságtól számítjuk. Ezt követően gyakran változtak a szabályok, és ennek köszönhetően gyakoriak vol­tak a nézeteltérések a vezérkaron belül! A kosárlabdasport legjelentősebb versenyét, az olimpiai bajnokságot 1936-tól rendezik a férfi, 1976-tól a női csapatoknak is. A világbajnok­ságot 1950-től, illetve 1953-tól négyé­venként tartják. A nemzetközi sporté­A Harlem kosárlabda-zsonglőréit Pozsonyban is megcsodálhattuk... (Nagy László felvétele) let különös világa az Egyesült Álla­mokban milliókat szórakoztat, s több ezreknek hatalmas jövedelmet bizto­sít a hivatásos kosárlabdázás. A mi­ni-kosárlabdázás szintén az USA-ból indult el. A kosárlabdázásban kilenc fő sza­bály van. Az 1. a játékra, a 2. a felsze­relésre, a 3. a játékosokra, cserejáté­kosokra, és edzőkre, a 4. a hivatalos személyekre és kötelességükre, az 5. a játék szabályozására, a 6. az idő­szabályokra, a 7. a játékosokra, a 8. a szabálysértésekre, büntetésekre, végül a 9. a magatartásra vonatkozik. A labdát, más szabályok szem előtt tartásával, szabad átadni, dobni, ütni, gurítani vagy a játéktéren bármely irányba vezetni. A pálya 26 m hosszú, 14 m széles. A labda narancsszínű és gömbölyű. Felszerelési tartozék még a mérközésóra, a 30 mp-es szabály (támadási idő) betartásának ellenőr­zésére használt óra, a személyi hibá­kat egytől ötig jelző táblácska stb. Egy csapat 10 kosarasból áll; a játék­téren egyszerre csak öt játékos tar­tózkodhat. A két 20 perces félidőt 10 perc szünet választja el. Döntetlen esetén - döntésig ismétlendö - 5 per­ces hosszabbítás(ok) növeli(k) a játék­időt. Az ötödik személyi hibánál a já­tékos cserével végleg kiáll - kiponto­zódik. (zsi) 14 1991. VI. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom