Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
Szembefordulás a világi hatalommal? • A nyereségvágy a hatalomra törekvéssel párosul # Legfontosabb az emberi méltóság tiszteletben tartása XIII. Leó pápa Rerum noverum című pásztorlevelében 100 évvel ezelőtt elsőként fejtette ki a keresztényi szociális tanok alapelveit. A századik évforduló alkalmából IL János Pál Centesimus Annus (Századik év) pásztorlevelében foglalkozik a mai világ társadalmi konfliktusaival. A pápa üdvözli a kommunista rendszerek bukását, de egyben figyelmeztet is: „a totalitarizmus és az önkény régi formái még mindig léteznek“. £ pápai pásztorlevél jelentőségével aprólékosan foglalkozik a Financial Times, a brit gazdasági körök sajtószerve és a nyugatnémet Spiegel hírmagazin. B. János Pál pápa (Méry Gábor felvétele) II. János Pál pápa teljesítette az 1978-ban történt megválasztásakor maga szabta küldetésének első részét: Közép- és Kelet-Európábán fontos szerepet játszott a kommunizmus bukásában és a vallási szabadság törvényes biztosításában. Ezzel a Vatikán előtt óriási távlatok nyílnak Kelet-Európa új „evan- gelizálására“. Ugyanakkor a pápának újabb nehézségekkel kell szembenéznie. E célok fontosságára való tekintettel a katolikus egyháznak ezekben az országokban ugyanazt a küldetést kell teljesítenie, mint a kommunista uralom elmúlt négy évtizede alatt: életben kell tartania az erkölcsi és a szellemi értékeket. II. János Pál pápa meggyőződése, hogy a totalitárius kommunizmus elleni küzdelem lényegében Isten harca a gonosz ellen. A gonosz veresége után Közép- és Kelet-Európábán újra talpra kell állítani az egyházat. Pápai üzenetében elismerte, hogy ezekben az országokban sokak törekvése a gazdagság megszervezésére irányul, ami nézete szerint Nyugaton a keresztényi élet elértéktelenedéséhez vezetett. A katolikusok Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia lakosságának többségét képezik, és nagyszámú kisebbséget alkotnak Romániában, Jugoszláviában és Ukrajnában. Ők most várakozással tekintenek a Vatikánra, segítséget várva tőle a pluralista, szabad társadalomba való átmenet nehéz időszakában. II. János Pál ezekre az elvárásokra válaszolva hirdette ki 1991-et a szociális tanok évévé, és októberre összehívta Rómába a püspöki szinó- dust, amire eddig még nem volt példa. A nem katolikusok csodálják a pápa képességét a- politikai feszültségek áthidalására. Azt is javára írják, hogy a nyugat-európai országokat és az Egyesült Államokat nem állítja követendő példaként az új, most születő demokráciák elé. A pápa azt szeretné, ha Kelet-Európábán fennmaradnának a kollektivista értékek is, mégpedig oly mértékben, hogy biztosítanák a nép jólétét, az egészségügyi gondoskodást, a művelődést. A Vatikánt nyugtalanítja a számára is kijutó politikai megbélyegzés. Az egyház az elmúlt évek folyamán főképp két pásztorlevélben hangsúlyozta a kormányok felelősségét az emberi méltóság és a társadalmi igazság szavatolásáért. A pápa ez év májusában adta ki a Kelet- Európa szükségleteivel foglalkozó pásztorlevelet. Az újabb pásztorlevél a Rerum novárum kiadásának századik évfordulójára készül, amellyel XIII. Leó ellentámadást indított a marxizmus és a forradalmi szocializmus ellen. A jelenlegi pápa a politikai elnyomás és a központosított gazdasági ellenőrzés feltételei közepette kellő tapasztalatokra tett szert, ezért óvatosan fogalmazza a kapitalista fejlődés útjára visz- szatérteknek szánt tanokat. A pápa és a vatikáni kúria gondosan készül e feladat teljesítésére. Többek között megrendezte a nemzetközileg elismert közgazdászok szemináriumát, míg külön pápai bizottság foglalkozott az igazságosság és a béke kérdéseivel. Bizonyosra vehető, hogy a készülő pásztorlevélben hangsúlyt kap a munka méltósága, a gazdaság szegények javára történő kihasználásának erkölcsi értéke és annak szükségszerűsége, hogy a fejlett világ végleg megszüntesse a fejlődő országok kizsákmányolását. A pápa tavalyi csehszlovákiai látogatásakor kijelentette, hogy az egyesült Európa már nem csupán álom, s ez nemcsak politikai, hanem gazdasági folyamat is. Utalt arra, hogy az európai kultúra a katolicizmus gyökereiből nőtt ki. Ám kontinensünk folyamatosan elveszíti hegemóniáját. Amikor XII. Pius pápa 1958-ban meghalt, a legtöbb megkeresztelt katolikus Európában élt. Az utódának megválasztására hivatott bíborosi kollégium akkori 55 tagjából 36 európai, közülük is 18 olasz volt. Mindössze 13 képviselte az úgynevezett harmadik világot. Amikor 1978-ban Karol Vojtylát pápává választották, Európát 55, a többi világrészt 56, a fejlődő országokat pedig 44 bíboros képviselte. A Vatikán szemében kontinensünk nem csupán egyházi fölényét, hanem erkölcsi tekintélyét is elveszítette. A Vatikán és a bíborosi kar megítélése szerint Nyűgat-Európa és az Egyesült Államok társadalma az anyagiakat előnyben részesíti a szellemi értékekkel szemben. Ez megnyilvánul az élvhajhászásban, az erkölcsi szabadosságban, a szakmai értékek hiányában, a családi életben és a társadalmi viszonyokban is. IPV* - mßm&m France Rode, a hitetlenekkel folytatandó párbeszéd problémáival foglalkozó pápai tanács jugoszláv titkára szerint az 1987-ben kiadott pápai pásztorlevél (Sollicitudo rei socialis) hangneme „kapitalistaellenes“ színezetű. E téren az amerikai püspökök óvatosabb európai testvéreiknél világosabban bírálják a kapitalizmust. A katolikus szociális tanok és az Egyesült Államok címmel 300 püspök 120 oldalnyi felettéb kritikus hangnemű pásztorlevelet fogalmazott meg. Megállapították, hogy akkor a világ leggazdagabb országában 35 millió ember élt nyomorban, néhány millió életszínvonala megközelítette a szegénység határát és további milliók voltak munka és hajlék nélkül. II. János Pál akkori kanadai látogatásakor kijelentette: „a szegények szükségleteit a gazdagok óhaja fölé kell helyezni és a dolgozók jogai álljanak a nyereség maximalizálása fölött“. , A 20 000 szót tartalmazó pásztorlevél nemes megvetéssel nyilatkozott a nyugati „szu- perfejlödésről“, amely bármilyen más szemlélet hiányában az embereket a tulajdon és a közvetlen élvezetek rabjává teszi“. A pápa egyfelől félreérthetetlenül támogatja a demokratikus társadalmakat, ugyanakkor élesen visszautasítja a vele járó, bűn uralta gazdasági és szociális kultúrát, a „mindent felfaló nyereség utáni vágyat“, ami a pásztorlevél szerint erkölcsi szempontból egyenlő a hatalom utáni vággyal, hogy „egyesek akaratukat másokra kényszerítsék“, mert ez a totalitárius kommunizmus sajátossága is. A pásztorlevél a második vatikáni zsinathoz hasonlóan állandóan hangsúlyozza, hogy az egyházi tan nem valamiféle harmadik út a kapitalizmus és a marxista kollektivizmus között, nem is valamiféle más, egymással szembenálló radikális megoldások alternatívája. Egyedüli célja „a valóság megvilágítása és a keresztényi magatartás irányszabása“. Figyelembe véve a gazdasági rendszerről és az emberi életre gyakorolt kihatásairól szóló véleményeket, a pápa azt a benyomást kelti, hogy a liberális kapitalizmusban se talál több dicséretre méltót, mint a marxista kommunizmusban. A mexikói gazdasági szakemberekkel folytatott tavalyi beszélgetésekor nehezére esett annak magasz- talása, hogy a Kelet-Európábán bekövetkezett változásokat a liberális kapitalizmus diadalaként magyarázzák. Nézete szerint bizonyos érdekeknek megfelelően a létrejövő rendszert igyekeztek úgy beállítani, mintha az a világ előrehaladásának egyetlen útja lenne, közben kerülték a „jogos kriticizmust“, amelynek a liberális kapitalizmus fejlődő világra gyakorolt hatásának értékelésében is érvényesülnie kell. A pápa kijelentette: ugyanúgy helytelen annak állítása, hogy az egyházi szociális tan minden gazdasági elméletet elutasít. Felfigyel minden elmélet következményeire, ha az az emberi méltóságot veszélyezteti. A pápa hangsúlyozza pásztorlevelének azon kitételeit is, amelyek ellentétben állnak a piacgazdaság gyakorlatával, sőt motiváció jával is. Nézete szerint a munka nemcsak eladható és vásárolható áru. A termelőeszközök birtoklásának egyetlen törvényes indoka csupán az lehet, hogy azokat a munka szolgálatába állítják. A gazdasági képviselők felelősek „a társadalmi értékek igazságos szükségleteinek kielégítéséért“, és nem tehetik ki magukat az egyéni nyereségre való törekvés „komoly veszélyének“, amely „általában a hatalomra való törekvéssel párosul“. A Vatikánban úgy vélik, hogy ennek az egyházi tannak Kelet- Európában kellő visszhangja lesz, ahol az egyéni nyereségre mint motivációra és a vállalkozásra mint a tevékenység bizonyos fajtájára eléggé bizalmatlanul tekintenek. A kelet-európai egyházakban, amelyek átélték a negyven évi rettenetes elnyomást, számos vatikáni képviselő a nyugat-európai kereszténység megújhodásának forrását látja. II. János Pál pápát bizonyára nem nyugtalanítja, ha az evangélium terjesztésével és közben egyre inkább a szociális értékekre támaszkodva kissé kellemetlen helyzetbe hozza a konzervatívabb beállítottságú nyugati kormányokat. Ezek jönnek, majd távoznak, akárcsak egyes divatba jövő gazdasági elméletek is. Ha viszont az egyház elképzelése az erkölcsi alapelvekre és az isteni törvényekre épülő társadalom, akkor a pápa meggyőződése, hogy a római püspök erkölcsi és politikai tekintélye mindenkor lehetővé teszi a világi hatalommal való szembefordulást. Mind kevesebb hívő Nagy-Britanniában a két vezető egyház (az anglikán és a római katolikus) püspökei aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy egyre kevesebb a hitét gyakorló hívő. Az új canterburyi érsek, George Carey így nyilatkozott: „Nem vagyunk képesek hitünkben megtartani a fiatalokat“. A legújabb egyházi nép- számlálás szerint a templomba járók száma az utóbbi évtizedben félmillióval megcsappant, különösen, ami a római katolikus egyházat illeti. Csak a pünkösdista irányzatú egyház- községek, ahol nagy hangsúlyt kapnak a karizmatikus elemek, az érzelem, a prófécia, a tánc, örvendenek soha nem látott népszerűségnek. A katolikusoknál 1979 óta 14 százalékos visszaesés tapasztalható: a 45 ezer hívő közül, akik az idén felhagytak a templomba járással, 30 ezer volt a katolikus. Az állami egyház 9 százalékra becsüli a hívők létszámának csökkenését. Csak a baptistáknál lehet növekedést tapasztalni, ami pünkösdista irányzatukkal magyarázható. A metodisták és a United Reform Church 11, illetve 18 százalékos visszaeséssel számolnak. Nagy-Britanniában a vasárnapi templomlátogatók száma 3,7 millió, ez a felnőtt lakosság 10 százaléka. Köztük az 1,3 millió katolikus vezet (a katolikusok létszáma mintegy hatmillió). Az anglikán egyházhoz tartozók száma (1,14 millió), a nonkonformista protestánsok (1,25 millió) már meghaladták, és 1995-ig bizonyára a katolikusokat is lehagyják. Tekintélyes a létszámnövekedés a pünkösdistáknál: 1979-ben még 44 400 tagjuk volt, ma már 100 500. (Die Presse)
