Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
ŰBUJBSBfl * 4 f * M in deddig sejtelmem sem volt, hogy nők is lehetnek papok, s azt hiszem, máig sem tudnak róla azok, akik nem tartoznak valamelyik protestáns egyházhoz, amelyekben sok a papnő.- Annak idején, a „hőskorban“ a hívőink között is nemegyszer félreértésekre került sor. Egyszer egy fagyos télen távoli faluba mentünk a templomszolgával temetni. Nagyon hideg volt. Az elhunyt hozzátartozói tiszteletteljesen behívták a házba, hogy melegedjen meg, aztán az egyik asszony engem is megszánt. Amikor aztán az átöltözés után én jelentem meg a reverendában, nagy volt a meglepetés - meséli Stanislava Michle- rová, Prága-Holesovice papnője. A nők lelkipásztori szolgálata nem régi keletű. Már századunk harmincas éveiben vita tárgyát képezte. Azzal a különbséggel, hogy annak idején ez minden keresztény egyház problémája volt, s a katolikusoknál még ma is az. A katolikus egyház abból indul ki, hogy a biblia szerint a Jézus által kiválasztott tizenkét apostol és a hetvenkét tanítvány is mind férfi volt, s csak nekik hagyta örökségül a szent evangélium hirdetését, s csak nekik szólt, hogy „ezt cselekedjé- tek az én emlékezetemre“. A protestáns egyházakban azonban ezt nem szó szerint értelmezik.- A kezdeti csodálkozások •után a hívők azután ugyanúgy tiszteltek bennünket, mint férfi kollégáinkat - folytatja a papnő. - Azért mondom mindezt múlt időben, mert ma már gyülekezetünkben ez nem ritkaság, s nincs különbség ha a szószékre férfi vagy női lelkipásztor lép. Az emberek kezdetben nem tudták, hogyan szólítsanak. Gyakran humoros helyzetek is adódtak, ha felséges asszonynak, papné nagyságának, sőt egyszer tisztelendő elvtársnőnek is szólítottak. De az a kolléganőm vitte el a pálmát, akit egy alkalommal a tiszteletes úr megszólítással illettek. Azért mindenképpen jó érzés volt, hogy a községben, ahol szolgáltam, távozásom után ismét női lelkipásztort kértek. Egyes protestáns egyházakban immár közel fél évszázada, nőket is pappá szentelnek. így van ez elsősorban a csehszlovák huszita egyházban, ahol a lelkészeknek csaknem a fele (46 százalék) nő. S hasonló a helyzet a csehtestvérek evangélikus egyházában is. S így van nálunk, Szlovákiában is a református keresztény egyházban és szerte a világon.- A templomba rendszerint sok idős, elhagyott asszony jár, sok özvegyasszony, akik számára a férfi lelkipásztor bizonyos képzeletbeli támaszt jelent. ~De harmincöt évnyi szolgálatom ideje alatt arról is meggyőződtem, hogy ezek az idős asszonyok bennünk is hasonló támaszra lelnek. Egyesek úgy viszonyulnak hozzánk, mintha a lányuk lennénk. Ám az is előfordul, hogy a gyülekezetben a nők árgus szemekkel figyelik, hogyan viselkedik a férjük a fiatalabb papnőkkel szemben. De hát ez természetes -mondja Stanislava Michlerová —, mint ahogy az is, hogy az asszonyok úgy törődnek a papjukkal, hogy ezt irigyli a férjük. Anna Lukesová, a Károly Egyetem Huszita Hittudományi Karának adjunktusa így vélekedik:- A nőmozgalom az egyházakban jelentős támogatást kapott az Egyházak Világtanácsától, amely 1988 húsvétján meghirdette az egyházaknak a nők iránti ökumenikus szolidaritását. A nőknek és a nők képességeinek az igazságos megítélése nem azonosulhat a szekuláris emancipációs mozgalmakkal, mivel létrejöttének okai a kereszténységen kívüliek. Jézus Krisztus a férfiak és a nők egyenlőségéről nem beszélt. De tettei s a nőkkel folytatott beszélgetései azt bizonyítják, hogy teljes értékű egyénekként fogadta el őket. Mivel kimondottan nem szólt róluk, egyesek erre sajátos magyarázatot találtak: ezzel Jézus azt akarta mondani, hogy a nők alacsonyabb rendűek. Jézus viszont nem foglalkozott az egyenjogúság kérdéseivel. Az egyházi szolgálatot teljesítő nők bizonyos szempontból hátrányos helyzetben vannak a családjukhoz való kötődés miatt. De ha családjukban megértésre és támogatásra találnak, ez számukra olyan életerő, amelyet minden bizonnyal nélkülöznek a házassági tilalomban-élő papok. Végül is a kedvező családi háttér mindenki számára fontos. Nem egyedülálló eset az egyházközségekben az sem, hogy a hívők, főleg az idősebb asszonyok, anyai kötelességei teljesítésében is segítik papnőjüket. Vigyáznak a gyerekekre, segítenek a bevásárlásban. Egy bizonyos: a protestáns egyházközségekben a női lelki- pásztorok teljes egyenjogúságot élveznek. (Lidové noviny nyomán K. T.) Esztendőkkel ezelőtt lakótelepi lakásunk ablakának sarkába fecskék költöztek. Észrevétlenül építették fel fészküket, s mire észbe kaptunk, „házuk“ már majdnem készen állt. Eleinte el akartuk hesegetni őket, hiszen sejtettük, tavasztól őszig zárva kell tartanunk az ablakokat, s csivitelésük legédesebb hajnali álmunkból ver majd fel. Addig- addig gondolkodtunk - talán szándékosan is húztuk az idő -, míg a fészek teljesen elkészült, s lakói beköltöztek. A jövevények - stílusosan - az Adám és Éva nevet kapták. Telt-múlt az idő, és észrevettük, hogy már csak az Adám hagyja el a fészket, s fáradhatatlanul eteti párját. Egy nap aztán különösen hangos csivitelésre ébredtünk, s a hajnali napsütésben a függöny mögül fecskéinket megfigyelés alatt tartottuk. Láthattuk, hogy már nemcsak az Ádám repül ki, de az Éva is, és mialatt távol voltak, a csipogás sem szűnt meg. Kikeltek a fiókák - nyugtáztuk boldogan, s várakozva lestük, mikor dugják ki csőrüket a fészekből. Minden erőnkkel segíteni akartunk a fecskepárnak, madáreledclt szórtunk az ablakpárkányra, s lányaim nagy buzgalommal még légyvadászatra is indultak. Fáradozásuk hiábavalónak bizonyult, Ádám és Éva elutasították az eléjük tálalt ételt. A fiókák a Peti és Kriszti nevet kapták, s a szemünk előtt cseperedtek fel. Tanúi lehettünk első sikertelen repülési próbálkozásaiknak éppúgy, mint hangos szóváltásaiknak. Hajnali csetepatéjuk felvert álmunkból, de egyáltalán nem bántuk meg, hogy annak idején nem zavartuk el őket. Aztán egy szeles, hűvös napon fecskéink útra keltek. Szomorúan néztük az elárvult fészket, s belefogtunk az ablak alapos letisztításába. - Vetjük le - morogta a férjem, miközben az ablakpárkányon felgyülemlett madárpiszkot súrolta. Nem — tiltakoztunk lányaimmal hiszen visszatérnek. A tavasz közeledtével már nagyón vártuk őket, s fecskéink egy szép napon hazataláltak. S ez így ment évről évre. Azóta nekünk a tavaszt Adám és Éva, Peti és Kriszti, Tomi és Szimi, Bubi és Bibi hozták. Évről évre ámultunk szorgalmuk, kitartásuk láttán és bizony tanulhattunk is tőlük. Együvé tartozást, egymást segítést. Fecskéink élete a panelrengetegben egyáltalán nem volt könnyű, mégsem hagytak el bennünket. Előfordult, hogy az erős vihar következtében leszakadt á fészek fala, de ők dacolva a zord idővel sötétedésig házukat megjavították. Túlélték az életükre törő karvaly támadását is. Hiába láttuk, mit tesz a ragadozó madár, a döbbenettől csak akkor ocsúdtunk fel, amikor a tragédia bevégeztetett. A nyolcadik emeletről alázuhanó fészekben lapuló tojások a földre érve összezúzódtak. Hetekig hallgattuk a fecskepár kétségbeesett csivitelését, s hetekig nem tudtunk szabadulni a látvány emlékétől. Egy idő után fecskéink idegessége alábbhagyott, megreparálták fészküket és a fecskemama újra tojásokat rakott. Az idén valami furcsa szorongással vártuk a madarak jöttét. Hajnalonként lestük, nem halljuk-e meg kedves csipogásukat, és lefekvés előtt is egyre a fészket figyeltük. Ornitológus ismerősünkhöz fordultunk, magyarázza el, mi lelhette madarainkat. Az Öböl-háború áldozatai ők is - mondta szomorúan, majd elmagyarázta a fecskék vándorújának irányát. Irak, Kuvait, bombák, rakéták, égő olajmezők, szennyezett tenger... nem élhették túl. Az ember nemcsak embert öl, irt, hanem állatot, növényt is. Véljétek le a fészket. Nem lesz lakója - tanácsolta, hiszen köztudott, a fecskék nem foglalják el más házát. Naponta állunk az ablaknál, s nézzük az üres fészket. Még nem verjük le, még várunk. Még reménykedünk. Hátha... Péterfi Szonya Könnyű az amerikai férjnek. Nem csupán azért, mert többet keres és az üzletekben sem kell sorban állnia. De tessék csak elképzelni, már régen s azóta többször is megjelent náluk a családi perpatvar kódexe. Hogy ez mi? Semmi más, mint a férj és feleség közötti veszekedés tudományosan megalapozott szabályainak gyűjteménye. Nem én, a tudósok mondják, hogy a veszekedés a házasság sava-borsa, tisztító vihar, melyet megbékélés, derült ég és melengető napsütés követ... Csupán a módját kell tudnunk! De hát mit tegyen egy kelet-európai férj, aki e szabályokat még nem ismeri? E tudatlanságból adódott az én tapasztalatlanságom is, amikor napok óta tartó csendes háztartás után annyi közölnivalóm lett volna duzzogó nejemmel. Az a bizonyos férfiúi büszkeség akadályozott abban, hogy én ejtsem ki az első békítő szót. Feltehetően ó is erre várt, mert hát a feleségnek is lehet némi büszkesége... így teltek a csendes napok szótlanságban, miközben egyre azon törtem a fejem, miként szüntethetném meg a néma hadiállapotot úgy, hogy hiúságomon csorba ne essék. S lásd, mire képes egy magára utalt, a családi viszályok megoldásának amerikai szabályait nem ismerő félj. A fene tudja, minek köszönhettem a mentő ötletet. Valami azt sugallta, a sajnálat a legszebb és legönzőbb emberi érzés. Milyen jó is mások sajnálata! Örülök, hogy én még nem szorulok mások szánalmára. Az asszony munkából való érkezése előtt sűrített paradicsommal átitatott kötszerrel bugyoláltam be a bokám. A valódi vértől átitatott kötés se hathatott volna hitelesebben. Az ajtóval szembeni fotelban úgy helyezkedtem el, hogy a nej első pillantásának látszö- gébe kerüljek. Kulcs csikordult a zárban. Közben megfelelő pózba vágtam magam. Fejem hátravetve, fájdalmas arcot vágva, szemlehunyva vártam a hatást.- Az ég szerelmére! Veled meg mi történt? Ahá! A halacska benyelte a horgot. Csak kitartás!- Szólj már! Mi bajod? Nem szóltam, még mindig vártam a színjáték drámai feszültségének ki- csúcsosodását, rettenetes kínokat színlelve.- De hisz te vérzel!- Semmi az egész - nyöszörögtem, de a legkomolyabban gondolva.- Hívom a mentőt!- Nem! Nem! Könyörgésre fogta. Ez az - gondoltam. Egy heti hallgatás után ő szólalt meg elsőnek. így már jó.- Dehát így nem maradhatsz!- Nem kell semmiféle mentő] Dögöljek meg! Úgyis elegem van az ilyen életből!- Megpróbálom átkötni. Elvégre elsősegély-nyújtási tanfolyamot végeztem ... Bizonygatta a magáét úgy, hogy azért túl nagy sajnálatot ne mutasson. A látszat kedvéért még egy darabig vonakodtam, majd végül beadtam a derekam.- Nem bánom, kössük át - sóhajtottam. A feleség óvatosan bontotta le a kötést. Amikor a végére ért, rám meresztette vésztjósló tekintetét.- Szóval becsaptál?!- Valamit csak ki kellett ötlenem, hogy szóra bíijalak... Részletezzem tovább? Az egy heti feszültség forró ölelésben pillanatok alatt feloldódott. Mindketten nagy tehertől szabadultunk. Közben arra gondoltam, hogy a háztartási viszályok megoldására írt könyv amerikai szerzőinek kiegészítésül a paradicsommódszert is javaslom. Csakhogy az effajta töprengésre sok időm nem maradt, mert a feleségem ellenvetést nem tűrő hangon rám ripakodott:- Ha a sűrített paradicsomot ilyen szamárságra fecsérelted el, öltözz fel szépen és rohanj az üzletbe, mart vacsorára töltött paprikát főzök... Zsilka László 1991. V. 17. Stanislava Michlerová keresztel Fecskesira tó Könözsi István felvétele
