Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
Az utóbbi hónapokban sok cikk, riport jelent meg a Jugoszláviában feketén munkát vállaló szlovákiai lányok viszontagságos életéről, nehéz munkafeltételeiről, embertelen lakáskörülményeiről. Amikor egyikük - máig is tisztázatlan körülmények között - életét vesztette, újabb részletekre derült fény. A szemtanúk, vagyis néhány visszatért vendégmunkásnő vallomása szerint a pár száz márka fizetésért nemcsak az étel és ital kihordását, mosogatást, takarítást követelt a munkaadó, de nemegyszer nyíltan felszólította a lányokat: teljesítsék a vendégek egyéb kívánságait is. Aki erre nem volt hajlandó, azt a tulaj egyszerűen „eladta“ egy másik kocsmárosnak, vagy szállodatulajdonosnak. (Általában teheti, mert a mun- kábalépéskor magához veszi a lányok útlevelét.) A szomszédos Ausztriában is kelendőek lányaink, csakhogy ott két üzletember, bizonyos Wylli és Helmuth egész más módszert választott. Ők előbb megalapították az Osztrák-Csehszlovák Baráti Társaságot (a tagsági díj 100 schilling) és egy volt pozsonyi taxissal együttműködve ingyen diszkóbuszokat indítottak fiatal lányokkal, asszonyokkal Ausztria különböző helyeire. A reklámfogás bevált. Az érdeklődés mindkét részről nagy volt. A pangó diszkóélet virágozni kezdett, lányaink világot láttak, szórakoztak. Olyanok is akadtak a menetrendszerű buszok utasai között, akik beváltották az említett osztrák kettős reményeit. Ha a kiszemelt lány esetleg meggondolta magát, a két űriember nem bánt kesztyűs kézzel vele. ve bölcsészhallgató így nyilatkozott osztrák tapasztalatairól:- Amikor a Vecerníkben elolvastuk az apróhirdetést, hogy egy bizonyos P. & M. ügynökség ingyenes diszkóbuszokat indít Alsó-Ausztriá- ba, úgy döntöttünk, élünk a lehetőséggel. Felhívtuk a megadott pozsoKi tudja, hány tucat diszkóbusz ingázott az elmúlt hónapokban a szlovák főváros és néhány osztrák falu között, és hány lánynak vannak jó és kevésbé jó tapasztalatai? Az egyik múlt évi csoportból négy szlovák lány tűnt el. Egyikük, a 19 éves Marina első külföldi diszkója egy Az Osztrák-Csehszlovák Baráti Társaság háttere A Basta cimü osztrák folyóirat riporterei utánajártak az említett üzletemberek üzelmeinek, és kertelés nélkül leleplezték a gátlástalan leánykereskedők módszereit. íme, egy aránylag jól végződött kaland rövid története a lapból. A múlt év december 22-én a Miami diszkóban szórakozó pozsonyi lánytársaság észre sem vette, hogy egyikük, a 23 éves Mária már régebben eltűnt a táncparkettről, illetve a bárpult mellől, ahol egy jól öltözött fiatalember pezsgőztette. Az „Osztrák-Csehszlovák Baráti Társaság“ egyik ,;társtulajdonosa“ hamar meggyőzte a mámoros lányt, tartson vele egy kis bécsi kirándulásra. Az éjszakai autóút során már minden kertelés nélkül tudatta a lánnyal elvárását: időről időre néhány korosodó, ám igen módos úr autókirándulásán kell részt vennie és teljesítenie a vendéglátók kívánságait. Anyagilag e „munka“ igen kifizetődő. Hogy mi minden történt a kocsikázás közben, arról Mária nem volt hajlandó nyilatkozni a Basta riporterének, csak annyit mondott, amikor visszautasította az ajánlatukat, bosszúból kilökték az autópályára. A póruljárt lány, aki eredetileg diszkózni ment Ausztriába, az éj kellős közepén stoppal és gyalogosan indult haza, és csak reggelre ért a ligetfalusi határátkelőhöz. M. Ilonát és H. Katalint a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhetjük naiv falusi libáknak. Amikor elolvasták az apróhirdetést, szinte gondolkodás nélkül döntöttek: átruccannak egy kis osztrák diszkóba. Kíváncsiságuk erősebb volt kételyüknél, melyet egyetlen logikus érv könnyedén legyőzött: mi bajunk történhet, hiszen nem leszünk egyedül, sokadmagunkkal utazunk az ismeretlen helyre. A fiatal jogásznő, illetnyi telefonszámot. Ott egy kellemes női hang arról informált, hogy a „Szakszervezetek Háza elöl este nyolckor indul az autóbusz. A cél: egy újonnan nyílt diszkó. Nemcsak az út ingyenes, de a belépés is, sőt a résztvevők három italt grátis kapnak. Visszafelé négykor jövünk.“ A hölgy feljegyezte a nevüket és elköszönt.- Minden az ígéret szerint történt?- Tulajdonképpen igen. Az autóbusz hamar megtelt és pontosan indult. A társaság? Elég vegyes volt. A fiatal lányok többsége izgalmas kalandnak vette a kirándulást. Látszott rajtuk, hogy a várakozáson kívül egy kicsit izgulnak, talán félnek is, de akadtak olyanok is, akikről lerítt: határozott céljuk van. Vagy kétórás buszozás után - senki sem tudta tulajdonképpen hova is megyünk - megláttunk egy falut. A helyi szálloda homlokzatán „Diszkoklub“ felirat villogott. „Kiszállás, helyben vagyunk“ - kiáltotta a sofőr mellett ülő fiatalember. Nemsokára megtudtuk, hogy Unterwaltersdorfban vagyunk. A klubban néhány fiatal férfi unatkozott, ám hamarosan telt ház lett. A három pohár italt valóban ingyen adták, de aki kávét is rendelt, 40 schillingjébe került. Néhány lánynak hamar gavallérja akadt. A hangulat jó volt, táncoltunk is, de éjfél körül már vágni lehetett a füstöt. A tombolahúzás után már alig vártuk a hazatérést. Három óra körül szálltunk fel a buszra. Észrevettük, hogy egy lány hiányzik a társaságból, de senki sem tulajdonított ennek nagyobb jelentőséget. Elvégre felnőtt, tudja kivel hová megy. Fél ötkor már otthon, saját ágyunkban feküdtünk. Hogy veszélyesnek tartjuk-e ezeket a diszkókirándulásokat? Aki tud magára vigyázni, annak nyugodtan ajánlhatjuk. nyilvánosházban végződött. íme a lány vallomása:- Egy asztalnál ültünk, de én nem ismertem társnőimet. Rövid időn belül egy Wylli és Abraham nevű férfi felajánlotta, megmutatják nekünk az éjjeli Bécset. Kocsiba ültünk és egy jó fél óra múlva már a fővárosban voltunk. A Westbahnhof közelében kiszálltunk. „Most egy jó szórakozóhelyre megyünk" mondták vendéglátóink. A Felberstrassén betértünk a Scandeleux nevű lokálba. Kiderült Wylli pincér ott. Néhány pohár konyak után arra próbált rábeszélni, dolgozzam nála prostituáltként. Heti 8000 schillinget garantált, azzal hogy a felét neki szurkolom le. Határozottan nemet mondtam. Aztán erőszakoskodott. Végül is szerencsém volt, mert épen távozhattam. Társnőim a klubban maradtak. A múlt év október 13-án a Böh- merwald diszkóból is „eltűnt“ két ligetfalusi diáklány, a 16 éves Adriana és a 17 éves Helena.- A mi diszkóbuszunk is Unterwaltersdorfban kötött ki. Onnan Wylli Pontiacjával Bécsbe a Scandam szállóba vitt bennünket. Három partnertől 600 schillinget kaptunk és ígéretet, hogy minden egyes lányért, akit legközelebb magunkkal hozunk, 100 schilling üti a markunkat. A rendőrség a múlt év végén becsukta Wylli és társa egyik diszkóját. De az ingyenes buszjáratok Pozsony és Ausztria között nem szűntek meg, a „leányvásár“ folytatódik. Perchfoldsdorfban egy Gabriella Vokroj nevű hölgy „Monte Carlo“ diszkójába járnak a szlovákiai lányok. A bécsi bulvárlapok hirdetései között gyakran olvasható: legyen az Osztrák-Csehszlovák Baráti Társaság tagja. Diszkóinkba szép lányok járnak Csehszlovákiából... Ordódy Vilmos Terjed a kábítószer-függőség a kelet-európai országokban ..Nálunk nincsenek drogosok, csak alkoholisták. “ Ez a kijelentés, amellyel első kapcsolat- felvételkor találkoztak a nar- komániával foglalkozó, Párizsban rendezett kelet-nyugati tanácskozás szervezői, mélyebb aggodalmat rejtett. A keleti országok szakértői, pszichiáterek, narkológusok, ügyvédek. egészségügyi minisztériumi képviselők nehezen tudnak szembenézni a kábítószer-fogyasztás és -forgalom növekedésével a gazdasági és politikai változások közepette. Az egyik első akadály az adatok hiánya a jelenség méreteinek és természetének felméréséhez. Ami például a Szovjetuniót illeti, a narko- mániások száma 130 ezer és másfél millió között mozog a hivatalos adatok és a szakemberek becslései szerint. Magyarországon egy kutatóintézet és egy kábítószer-ellenes országos szervezet vizsgálatot folytatott 4400 orvos körében, hogy pontos adatokhoz jusson. Fölmérésük szerint legalább 12 624 narkomániás van. Különösen három termék- csoportot használnak: a ben- zodiazepineket, a barbituráto- kat és az ópiumszármazékokat. Az elmúlt öt év folyamán 1587 személyt vettek fel túladagolás miatt a budapesti Korányi Kórházba; 1980 és 1988 között 550 személyt állítottak bíróság elé kábítószerfogyasztással is kapcsolatos vétségekért. Egy 1987-es törvény szerint a kábítószer-fogyasztás büntetendő cselekmény, amely kényszergyógykezelést von maga után. „De az érvényesítéséhez szükséges struktúrák hiányában a törvény holt betű maradt" - állapítják meg a jelentés szerzői. A keleti országokban a nar- komániások két típusa létezik: az úgynevezett „hagyományos“, mákon alapuló kábítószer-fogyasztás például egyes szovjet köztársaságokban gyakori, de a poliintoxikáció is kialakul a fiatalok körében. ,, Egyesek 9-10 éves koruk körül kezdenek el kábítószert szedni. Oldószereket, ragasztót, nyugtatót használnak, amphetaminok, fájdalomcsillapítók keverékét“ - mondja Chmelova pszichiáter, a gondozás és megelőzés szakértője a szlovákiai egészségügyi minisztériumban. Csehszlovákiában a prágai drogellenes központban kezelt 450 polinarkomániásra kiterjedt vizsgálat azt mutatta, hogy 51 százalékuk szedett fájdalomcsillapítót, 32 százalék pszichostimulánst, 20 százalék nyugtatót, 16 százalék asztmaellenes gyógyszert, 13 százalék lélegzett be ipari vegyitermékeket, 12 százalék használt Parkinson-kór elleni szereket, 12 százalék barbitu- rátokat, és 5 százalék kodeint tartalmazó, köhögés elleni szirupot. Lengyelországban a mák- termesztés adja a „kompót“ készítésének alapanyagát, ezt a házilagos főzetet a fiatalok intravénásán fecskendezik be maguknak. A HIV-vírus terjedését illető számokat a narkomániások körében különösen nehéz ellenőrizni. Egyes országok, például Magyarország, még nem találtak szeropozitivókat a narkomániások között, míg más országokat már kezd érinteni a fertőzés. Lengyel- országban már több száz sze- ropozitiv eset van a drogosok körében, és az egészségügyi hatóságokat mozgósítják a járvány terjedése elleni harcra. A keleti országok fölteszik a kérdést, milyen leküzdö és megelőző stratégiát folytassanak. Több ország, például a Szovjetunió vagy Magyarország, már kötelezővé tette a narkomániások kezelését. Ez a francia kezelési rendszerrel ellentétes elv. Szlovákiában „nem önkéntes kezelést“ lehet alkalmazni a városi tanács vagy a bíróság döntése alapján. ,,A Szovjetunióban a tiltott szereket használó narkomániások egy jelentős részét pszichiátriai intézetbe küldik a család vagy a rendőrség kérésére - mondja Olga Konsztantyino- va szovjet orvos. - És mivel csak kevés szakrészlegünk van. a többséget együtt gondozzák az alkoholistákkal vagy az elmebetegekkel. " A szakemberek megkérdőjelezik, mennyire hatékonyak az ilyen intézkedések. Egyesek a kábítószer-fogyasztást illető törvények enyhítéséért szállnak síkra. ..Bulgáriában úgy gondolják, hogy azért vannak narkomániások, mert vannak kábítószerek. Én fordítva gondolom - mondja Filip Lazarov professzor, a Bolgár Orvosakadémia tagja. - A morfiumhoz való mindennemű hozzájutás betiltása más szerek alkalmazásához vezetett. Rá kell vennünk a bolgár döntéshozókat, hogy dolgozzanak ki új stratégiát a narkománia elleni harcra és az AIDS megelőzésére e népesség körében. “ Az e kérdésekkel sok év óta szembenéző nyugat-európai országok, ha nem is modellt, de legalább támpontokat adhatnak e határokat nem ismerő harcban. (Le Monde) Július Polák rajza Anton Podstrasky felvétele
