Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-17 / 20. szám

CSEHSZLOVÁKIA, MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG nsmii A nagy birodalmakhoz tartozó kis országok egyik előnye abból fakad, hogy nem kell saját védelmi politikát kialakítaniuk: hadseregeik mások parancsszavának engedelmeskednek. Most, hogy Csehszlovákia, Magyar- ország és Lengyelország visszanyerte függetlenségét, a biztonságukról is saját maguknak kell gondoskodniuk. Negyvenévi függés után ijesztő e változás. A kommunizmus elvetése óta há­rom szakaszon ment át a biztonság felöl való gondolkodás ezekben az országokban. Eleinte békének és boldogságnak néztek elébe az em­berek a Beethoven IX. szinfóniáját dúdolva, miközben a szovjet kato­nák megkezdték a kivonulást, és gyökeret vert a demokrácia. E vidám hangulat körülbelül a múlt év őszéig tartott. Amikor a fejek kitisztultak, felis­merték a továbbra is fennálló veszé­lyeket: menekültek hullámai érkez­hetnek e térségbe a Szovjetunióból vagy a Balkánról, belső feszültsége­ket okoz a szegénység meg az etni­kai megosztottság, s továbbra is a szovjet óriás ezeknek az orszá­goknak a szomszédja. A szovjet csapatok januárban megszállták Lit­vániát, a szovjet csapatok Közép- Európából való kivonása pedig rosz- szat sejtetően leállt. Ez aggodalmat keltett a három országban, és a Nyugat felé való tájékozódásra ösztönözte őket. Csakhogy ezeknek az országok­nak a gazdaságai túlságosan elma­radottak a Közös Piacba való belé­péshez. Hadseregeik sem alkalma­sak a NATO-hoz csatlakozásra. E hadseregek szovjet gyártmányú fegyverzete ugyanis elüt a nyugati hadseregek fegyverrendszereitől. Még ennél is többet nyom a latban, hogy a Nyugat úgy véli, ha a NATO határait a szovjet határig tolnák most előre, azzal nem a megfelelő embe­reknek nyújtanának segítséget Moszkvában. A kedélyek időközben lecsillapod­tak. A Varsói Szerződés katonai fel­számolásával elégedetlen Lengyel- ország, Csehszlovákia és Magyar- ország e paktum politikai vázának felszámolását szorgalmazza jelen­leg. Ezen országok azt is szívesen vennék, ha a régi keletű demokrá­ciák nagyobb jóindulattal viseltetné­nek újsütetű társaik iránt. De nem várnak biztonsági garanciákat, s nem fognak addig dörömbölni a Nyugat ajtaján, amíg az öklük ki nem sebe- sedik, pusztán azért, hogy úgy érez­hessék, nem várakoztatják őket túl­ságosán sokáig. Amíg bebocsátást nem nyernek, addig megtanulnak abban élni, amit a lengyelek „szürke területnek“, a csehszlovákok és ma­gyarok „vákuumnak" neveznek. E három országnak először is ki kell bontakoznia a múlt kötelékei közül. Ez azt jelenti, hogy búcsút kell mondaniuk a szovjet csapatoknak, a jó szomszédi viszonyt lefektető új szerződéseket kell kötniük a Szovjetunióval, haderőiket pedig nemzeti hadseregekké kell átalakí­taniuk a szovjet hadsereg függelé­keiből. BEFEJEZŐDIK A KIVONULÁS Magyarországról június végével lezárul a szovjet kisegítő alakulatok kivonulása is. A lengyelek azt akar­ták, hogy a szovjet csapatok még 1992 előtt távozzanak országukból. Mivel a Németországból kivunuló szovjet csapatok Lengyelországon keresztül mennek haza (hacsak nem a tengeri utat választják), a len­gyelek kárpótlást kértek az ebből fakadó kellemetlenségekért. Válasz­képpen olyasmit dörmögtek a szov­jet tábornokok, hogy Kutuzov napó­leoni háborúból visszatérő csapatai­nak sem kellett fizetniük a takarmá­nyért, mikor áthaladtak azon a terü­leten, amit most Lengyelországnak neveznek. A lengyelek vajmi kevés­sé hálásak országuk 1945-ös felsza­badításáért - jelentették ki a szovjet tábornokok. A kedélyek mégis lehiggadnak. Lengyelország külügyminisztere, Krysztof Skubiszewski azt reméli, rövidesen kitűzik a szovjet csapatok végső kivonulásának határidejét, s a nagy szovjet harci alakulatok már idén tavasszal megkezdik a tá­vozást. A szovjet csapatok hazatér­tének meggyorsítása érdekében azt javasolják a lengyelek, hogy lengyel munkások építsenek lakóhelyeket számukra odahaza - a németek pénzén. A Szovjetunióval létrehozandó új szerződések szintén problémákat vetnek fel. E három ország végre teljesen szuverén államként tárgyal­hat. Tipikusnak tekinthető Magyaror­szág szerződéstervezete. Mindegyik ország ígéretet tesz arra, hogy nem fogja veszélybe sodorni a többi or­szág érdekeit. A Szovjetunió mégis megkísérli Magyarország biztonsági érdekeinek meghatározását, leg­alábbis tanúsítson a semlegesség­hez igen közelálló magatartást a 20 évre szóló szerződés lejártáig. Ami a szóban forgó országok fegyveres erőinek „szovjet befolyás­tól való mentesítését“ illeti, mindhá­rom ország körkörös védelmi politi­kát alakít ki, vagyis olyan védelmi doktrínát, amelynek keretében nem határoznak meg egyetlen ellensé­get. Polgári személyek kerülnek a hadseregek élére. A magyar és a csehszlovák hadsereget máris „ci­vil“ miniszter irányítja, s rövidesen a lengyel hadsereg élére is polgári személy kerül. Mindhárom ország főtisztjeit csaknem kivétel nélkül a Szovjetunióban képezték ki. E tisz­tikarból csupán keveseket menesz- tenek, csupán azokat, akikkel szem­ben mély bizalmatlanság nyilvánul meg. A hadseregek átalakulása fo­kozatos lesz. E három ország illeté­kesei ugyanakkor már felvették a kapcsolatot a nyugati hadseregek törzstisztjeivel. Magyar tisztek kép­zése indult meg Sandhurstben Nagy-Britannia fő katonai akadé­miáján. A szovjet katonai gépezet fogas­kerekei lévén, e három ország had­seregeit főként a nyugati határok mentén diszlokálták. Amennyiben a költségek megengedik, most sort kerítenek egyes alakulatok átcso­portosítására keleti irányban. Mind­három ország szívesebben látna jobb fegyverekkel felszerelt, na­gyobbrészt hivatásos katonákból s kisebb részben sorkatonákból álló, kisebb hadsereget. Mindhárom or­szág különböző új nyugati fegyvere­ket kíván mérséklése céljából. Az efféle akciók azonban költségesek lesznek, a hadi költségvetést viszont megnyirbálták ezekben az orszá­gokban. Még évekbe telik, amíg lét­rejön a félig sorkatonákból, félig ön­kéntesekből álló hadsereg - enged betekintést számításaiba Für Lajos magyar honvédelmi miniszter. KÖLCSÖNÖS VÉDELMI MEGÁLLAPODÁSOKAT! Ezek az országok önmagukban nem lennének képesek sokat tenni, ha valamelyik nagy szomszédjuk rá­juk rontana. Másrészt viszont túlsá­gosan fenyegetett helyzetben van­nak ahhoz, hogy megengedhessék maguknak Costa Rica megoldását, vagyis azt, hogy egyáltalán ne le­gyen hadseregük. Jirí Dienstbier, Csehszlovákia külügyminisztere úgy véli, hogy ezen országok biztonsá­gának tisztán katonai összetevője nem túl jelentős. „Katonai doktrína? ArEgyesült Államok esetében talán van értelme ennek, de Csehszlová­kia esetében?“ - kérdi nevetve. Mégis elfogadja, hogy ezen orszá­goknak szükségük van kis létszámú, védelmi jellegű fegyverzettel ellátott hadseregre, amely meggondolásra készteti az esetleges agresszort. Ezek az országok olyan köteléke­ket óhajtanak, amelyek - kölcsönös védelmi megállapodások révén - jobban összefűzik őket egymással és a Nyugattal, feltéve, hogy a Szov­jetunió felbőszitése nélkül ki lehet alakítani efféle kapcsolatot. Kapcso­latot létesíthetnek ezek az országok az Európai Közösséggel, az Európa Tanáccsal, s egy szép napon majd talán a Nyugat-Európai Unióval, ha nem is magával a NATO-val. Mind­három ország szívesen látja az Eu­rópai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet, s elfogadja egyúttal an­nak korlátáit. Kedvezőnek tartják a regionális csoportosulásokat, így például az Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Olaszország és Ju­goszlávia részvételével létrejött Pentagonálét, amelyhez Lengyelor­szág is szeretne csatlakozni. Len­gyelország, Csehszlovákia és Ma­gyarország vezetői február 15-én ta­lálkoztak Visegrádon az e témák kapcsán esedékes együttműködés előmozdítása végett. Bármennyire gyengének is tűnje­nek az egyes szálak, az ilyesfajta kapcsolatokból szőtt háló e három ország illetékeseinek reményei sze­rint megkezdi majd e három nép összekapcsolását, és azon többi eu­rópai országgal is összekötheti őket, amelyek segítsége fokozatosan mérsékelheti a biztonság hiányának érzetét e három országban. E kap­csolatok Kelet-Közép-Európa nyu­gati mumusának, Németországnak a lefogását is elősegíthetik. Efféle kapcsolatrendszer a demokratikus Szovjetunió mozgásterét is korlátoz­hatja, amint azt Csehszlovákia elnö­ke, Václav Havel kijelentette a NA­TO fórumán. E három ország illetékesei úgy vélik, hogy még a Szovjetunióban bekövetkező konzervatív fordulat sem segítené újra hatalomra a kom­munistákat országaikban. Nem fe­ledkeznek meg azonban a szovjet hatalomról, bármennyire távolinak tűnik is jelenleg a fenyegetés. Jirí Dienstbier szerfelett tapintatlanúl így nyilatkozott erről: „A NATO-tói arról szeretnénk értesülni, hogy fenyeget- tetésünk esetén legalábbis Kuvait- ként kezelnének bennünket, ha ez netán szükségessé válna." (The Economist nyomán) Alekszej Kuzevanov, (balra) a szibériai születésű húszéves szovjet katonaszökevény az első, aki az év elején Csehszlovákiá­ban menedékjogot kapott. Jelenleg villanyszerelőként dolgozik a prágai Rövidfilm Vállalatnál és nálunk szeretne letelepedni, nem kíván visszatérni a Szovjetunióba. Képünkön cseh barátjá­val egy prágai sörözőben. (Mlady svét felvétele) MAGYARORSZÁG Az antiinflációs kor­mányprogram biztató jele, hogy kibocsátották az 5000 forintos bankje­gyeket. Gyarmati rajza BULGÁRIA élglmiszerjegyet.- Mit adjak enni? Bo- tevka megette az összes Fábry rajza SZOVJETUNIÓ Gorbacsov-Jelcin „pár­beszéd“. Le Monde rajza CSEHSZLOVÁKIA Marian Vanék rajza TL* J * > 1991. V. 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom