Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
Vasárnap 1991. május 19. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.58, nyugszik 20.13 Kö- zép-Szlovákia: 05.05, nyugszik 20.20 Nyugat- Szlovákia: 05.11, nyugszik 20.26 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 07.38, nyugszik -, Kö- zép-Szlovákia: 07.45, nyugszik Nyugat-Szlovákia: 07.51, nyugszik órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük IVÓ, MILÁN - GERTRÚDA nevű kedves olvasóinkat • 1516-ban született Johann Jakob FROBERGER német orgo- namüvósz, zeneszerző (t 1667) • 1866-ban halt meg FAY Gusztáv magyar zeneszerző (szül. 1824). A VASÁRNAP következő számának tartalmából KÖTÉLHÚZÁS? Kopasz-Kiedrowska Csilla beszélgetése dr. Roman Kováccsal, a Cseh és Szlovák Szakszervezeti Szövetségek Konfederációjának elnökével A CSEH TÖRTÉNELEM - EGY POLITIKUS SZEMÉVEL E. Fehér Pál írása Petr Pithart esszéiről PÁRBESZÉD AZ ÉRVÉNYESÜLÉSRŐL Kulcsár Tibor írása SZENTHÁROMSÁG Kmeczkó Mihály elbeszélése ÁLLANDÓ ROVATAINK Gyermekvilág Házunk tája Hogy mik vannak? Humor Keresztrejtvény I Levelek Vélemények Elnémult harangszó és leégett szalmakazal Csenke Nagymagyartól körülbelül egy kilométernyire van, ahonnan naponta idehaliik a szívet, lelket melengető déli harangszó, pontosan akár az óra. Nincs templom, csak harangláb van, de gombnyomásra harangoznak. És itt merül fel a kérdés: A nagymagyari templom harangja miért néma? Nálunk Nagymagyaron nincs délidö? Vagy talán elszakadt a harangkötél? Pedig úgy hírlik nálunk is együtt volt a pénz a gombnyomásos harangozásra, ami nem is volna olyan megerőltető művelet. Hát ennyit a harangszóról. ■ És most turkáljunk bele a szalmakazalba. Az Új Szó 1991. április 17-i számában olvastam egy cikket. Palárikovóban az ÁG-ban leégett egy szalmakazal, amiből az ÁG-nak 41 000 korona kára keletkezett. Bárhogy igyekszem nem tudok napirendre térni a következők felett. Vagy három hónapig jártam a Geodézia mérnökeivel Nagymagyar, Csenke, Csörge és Vajasvata határát. Nem számoltam meg pontosan, de talán tizenöt rothadófélben levő szalmakazlat láttam. Állítom, hogy ezek egytől egyig ott fognak végleg tönkremenni. És ez csak három falu határa. Ha a többit is számba vesszük csak a Csallóköz területén a számuk bizonyosan több százra rúg. Érdekes, hogy ezek körül milyen nagy csend van. A sok százszor 41 000 korona nem kára senkinek? Akárhogy is nézzük, ha leég vagy a csak úgy hevenyészve összedobált szalmakazalnak csúfolt valami ott rothad el, ahol összedobálták, az mindenképpen kárba vész. Emlékszem gyerekkoromban volt egy kazalmester, aki „fülezte" a szalmakazlat no meg „hajaz- ta‘‘ is, hogy megvédje a beázástól, a rothadástól. Ha most is úgy csinálnánk a kazlakat, mint régen, az állam zsebében maradna sok százszor 41 000 korona, amiből a magamfajta nyugdíjasnak több lehetne a tejbe aprítani- valója. Hogy miért nem így csináljuk? Sajnos a választ okosabb emberekre kell bíznom. Farkas Ferenc, Nagymagyar Nánán törődnek a nyugdíjasokkal Nálunk az idősebbek semmivel sincsenek hátrányosabb helyzetben, mint a városi öregek. Kulturális életük ugyan szerényebb, de ezen lehet változtatni. Szerencsés helyzetben vannak azok a községek, ahol folyamatosan tevékenykedik népművészeti csoport. Lehetőség nyílik közös éneklésre, műsorok rendezésére. Jelenleg minden községben foglalkoznak a nyugdíjasok ügyeivel. Nálunk, Nánán szociális, kulturális, művelődési és sportbizottság alakult. A mi bizottságunk a helyi viszonyokat figyelembe véve kidolgozta idei munkatervét. Figyelemmel kíséri a falu minden idős, beteg polgárának megélhetési körülményeit. Évente egy alkalommal segélyt javasol azon nyugdíjasoknak, akik rászorulnak. Évenként megtartjuk a nyugdíjasok napját. A helybeli egészségügyi nővérrel a bizottság tagjai meglátogatják az idős, beteg embereket. A község vezetősége bízik abban, hogy a nyugdíjasok is segítenek környezetük szépítésében, az utcák, a terek, a temető rend- bentartásában. A tervben szerepel egy klub létesítése az idősebbek számára. A kezdet reményteljes, mindnyájunkon, a falu közösségén múlik, hogy a folytatás sikeres legyen. Hajtman Kornélia, Nána Repülhetünk Július 1-jén megkezdik a kassai repülőtér három kilométer hosszú fel- és leszállómezöjének tatarozását. Ezért a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság hazai viszonylatban nagynak számító gépei néhány hónapon át kikerülik a Hernád-parti várost, s Kelet-Szlovákiát egyedül a poprádi repülőtér köti majd össze Pozsonnyal és Prágával. Várhatóan a társaság kisebb gépeit nem zárják ki teljesen, azok a betonpálya felújításakor is közlekedni fognak, ám kétségtelen, hogy az igényeket képtelenek lesznek kielégíteni. Felfigyelt erre a tényre a mezőgazdaságtól és más ágazatoktól egyre kevesebb megbízást kapó SLOV-AIR vállalat, s most igyekszik kihasználni a kínálkozó lehetőséget. A fel- és leszálláshoz kis, 1000 méternél is rövidebb betonpályát igénylő L—410 típusú, 17 személyes gépeivel a Kassa-Pozsony és Kassa-Prága vonalon bekapcsolódik a személyszállításba. Elképzelhető az is, hogy Kassáról ezek szállítják majd az utasokat a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság Poprádról induló nagy gépeihez. Stanislav Danihel igazgató szerint a SLOV-AIR a kassai repülőtér felújítása után nem szeretne kimaradni a belföldi légi személyszállításból. Maradni akar, s nemcsak az említett vonalakon, hanem a megfelelő repülőtérrel rendelkező további városok közötti légi utakon is. S hogy mennyiért és milyen gyorsan szállít? Állítólag sem olcsóbban, sem gyorsabban, mint a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság. L-410-es gépei a Kassa-Pozsony távot 1 óra 20 perc alatt teszik meg, Kassáról Prágába pedig 2 óra tíz perc alatt repülnek. (gazdag) fOO^át a szociális békéről A béke valamennyi formája jobb a háborúskodásnál. A tárgyalóasztalnál rendszerint okos dolgokat lehet kitalálni, mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokat lehet kötni. Amíg béke van, addig megzabolázzuk a szenvedélyeket, féken tartjuk az erőszakot, megelőzzük a társadalom gyűlölködő táborokra szakadását, egymás ellen uszítását. Hála az égnek nálunk egyelőre még béke honol. A nemzetiségi utcai tüntetéseket, egyes politikusok támogatására összecsődített nagygyűléseket a rendszerváltás hatalmas átalakító művében csupán epizódoknak tekinthetjük, amelyek legfeljebb csak tízezreket mozgatnak meg. Az átalakulás minden családot érintő nagy reformjának hatása azonban ezekben a hetekben bontakozik ki, s az elkövetkező hónapok mutatják meg, hogyan fogadja a társadalom és annak munkavállalói tömegei. Sokan megállapították már, hogy a gazdasági reform első hidegzuhanyára, a drágulásra (vagyis árliberalizációra) a közvélemény eddig meglehetősen higgadtan reagált. Takarékossággal és a tartalékokkal megbirkózik a sokszor indokolatlan áremelésekkel (például a raktárakban levő gyógyteák árának száz- százalékos emelésével.) Azonban elérkezett a drágulási hullám következő fázisa, az energiahordozók árának jelentős emelése, amelyet a következő hónapokban a családoknak már fizetni kell. (Az állami hozzájárulás családonként csupán szimbolikus). Ezután következik még a lakbérek emelése, amely talán a reform legnagyobb érvágása. Közben növekszik a munkanélküliség. A tanulmányaikat most befejező fiatalok jelentős része nem talál munkát. Egyre többen gondolnak arra, hogy külföldön keressenek megélhetést. Tehát újra megindul a kivándorlás. Illúzió, ha azt hisszük, hogy csak „meggazdagodni“ mennek külföldre, aztán majd hazajönnek. A kivándorlás logikája, hogy a kivándorlók többsége idegenben telepszik le, mivel az elkövetkező években nálunk még nem várható olyan fellendülés, amely biztosítja a teljes foglalkoztatottságot. A statisztikai felmérések szerint Szlovákiában csupán a lakosság hat százaléka hisz a reform sikerében. A megkérdezettek egyötöde reméli, hogy három éven belül javul életszínvonala, azonban 25 százalék négy-hat év múlva, 20 százalék pedig csak tíz év múlva lát kibontakozást. Egyelőre nálunk még szociális béke honol. Dlouhy gazdasági miniszter kijelentette, hogy „nem engedhetünk meg olyan reformot, amely a lakosság széles tömegeinek szociális ellenállásába ütközik.“ Okos szavak. Azonban a társadalom mélyén izzik az elégedetlenség. A szakszervezetek szerint kétezer koronás minimálbérből nem lehet családostól megélni. A fizetések és bérek befagyasztása lassan, de biztosan aláássa a szociális békét. A munkavállalók látják, hogy a magánvállalkozók sokkal többet fizetnek alkalmazottaiknak, mint az állami vállalatok, közületek, intézmények. Nem is beszélve arról, hogy egy meglehetősen széles vállalkozói réteg nyugati életszínvonalat biztosít magának. Persze ez nem baj. A probléma az, hogy a lakosság tartalékai kimerülnek és vásárlóereje jelentősen csökken. A reform híve vagyok. Azonban a szociális béke megőrzésével, mivel a minden területen folyó rendszerváltásnak elsősorban az embereket kell szolgálnia. A reform pedig csupán eszköz ennek elérésére. Vannak ilyen piac- gazdaságok. Ezt tanulják meg közgazdászaink a világtól. Az egyszerű embereket nem érdekli, hogy Klaus pénzügyminiszternek, vagy Komárek közgazdásznak, a szövetségi kormánynak, vagy a szlovák kormánynak van igaza a reform gyorsaságát és módszereit illetően. A lényeg az, hogy olyan politikát folytassanak, amely megőrzi a szociális békét, nem kényszeríti az embereket arra, hogy létérdekeik, megélhetésük, munkájuk védelmében az utcára vonuljanak, mert ezt senki sem teszi szívesen. A választásokon a rendszerváltásra szavaztunk, nem az elkerülhető szociális harcokra. Szűcs Béla 1 * * F. Spécii felvétele- Tessék, gyönyörű a választék!
