Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
* I 4 4 A másfél évvel ezelőtti rendszerváltás után a könyvkiadók joggal remélték, hogy negyven év szellemi terrorja, embert és jeliemet egyaránt próbára tevő megrendsza- bályozása után végre azt tehetik, amit önként vállalt küldetésük szerint tenniük kell. A feladat pedig - különösen csehszlovákiai magyar szempontból - egyértelmű volt: az elmúlt időszakkal kritikusan szembesülve elősegíteni egy demokratikus irodalmi-művészeti közélet kialakítását, teret adni a különböző művészi kísérletezéseknek és alkotói törekvéseknek - esztétikai engedmények nélkül, az érték- szempontok következetes érvényesítésével. A csehszlovákiai magyarság szellemi, irodalmi és művészeti életének, kollektív lelkiismeretének egyik legfontosabb és leghatékonyabb intézménye a honi magyar könyvkiadás. A magasságokat és mélységeket, szép és szomorú időszakokat egyaránt megélt csehszlovákiai magyar könyvkiadás sohasem volt a hivatalos kurzus kegyeltje. Anyagilag ugyan támogatták, de meg-megújuló törekvéseit tiltották, szellemi produkcióit csupán megtűrték. Tönkretenni, megsemmisíteni azonban nem tudták. Ám amit nem sikerült a diktatórikus rendszernek megvalósítania, az ma a demokratizálódó, pluralista rendszerünkben immár önmagától - a piacgazdaság „varázsvesszejének“ suhintásától - könnyen bekövetkezhet. (Sovány vigasz számunkra, hogy ez nem csupán a kisebbségi könyvkiadást sújtja.) A könyvkiadás állami támogatásának megszűnése, piaci szempontok eluralkodása és következetes érvényesítése azonnal gúzsba kötötte 'a szellemi szabadságot éppen csak megízlelt kiadók kezét, rendkívül nehéz helyzetet teremtve számukra. Ám mindez a kisebbségi könykiadást sokkal érzékenyebben érintette, drasztikusabban sújtotta, már- már létében veszélyeztette. Ugyanakkor a kisebbségi könyvkiadás alapképlete rendkívül leegyszerűsödött, könnyen áttekinthetővé vált: a kiadó annyi anyagilag veszteséges (értékes, csehszlovákiai magyar) művet tud megjelentetni, amennyit a gazdaságilag nyereséges könyvek lehetővé tesznek számára. A hatszázezres csehszlovákiai magyar könyfelvevő piac azonban eleve behatárolja a könyvek példányszámát, ráadásul a csehszlovákiai magyarság szociális összetétele sem a legkedvezőbb a könyvkiadás szempontjából. A másik csatorna, a magyarországi felvevőpiac pedig telített; a csehszlovákiai magyar művek magyarországi átvétele mára jelentősen csökkent, sőt visszaesett, elsősorban a két ország közötti közös könyvkiadási egyezményének január elsejével bekövetkezett megszűnése következtében. A könyvkiadás nagymértékben a nyomda és a könyvterjesztő vállalat függvénye. A nyomda-könyvkiadó-könyvterjesztő hármas egység legsebezhetőbb, legkiszolgáltatottabb, leginkább függő eleme a múltban is és ma is a könyvkiadó volt. A nyomda a múltban is monopolhelyzetben volt, ma még nagyobb úr lett. A papír árának jelentős emelésén, a nyomdai előállítási költségek növekedésén kívül a nyomda a csehszlovákiai magyarság egészét sújtó - akár európai raritásnak is tekinthető - nyelvpótlékával mintegy de facto legalizálta másodrendű állampolgári mivoltunkat, helyünket a csehszlovák társadalomban. Ehhez járul a szintén monopolhelyzetnen levő könyterjesztő vállalat, pontosabban annak tehetetlensége, teljes csődje, lassú ösz- szeomlása és fizetésképtelensége a maga hatalmas, immáron eladhatatlan raktárkészletével. Az új terjesztőhálózat kiépülése pedig még csak most kezdődött meg... Az ország gazdasági csődjének, összeomlásának, a veszteséges vállalatok felszámolásának, a növekvő munkanélküliségnek, az általános elszegényedésnek a perspektívájából szemlélve a csehszlovákiai magyar könyvkiadást több mint jogos az aggodalmunk: szellemi potenciálunk, nemzeti identitásunk eme fontos intézménye komoly gondokkal küzd. Az adott gazdasági helyzet közepette pedig a támogatás esélye nagyon minimális. Szponzorálási, támogatási lehetőségeink még csak most kezdenek meghonosodni, kialakulni. Egy-egy mű megjelenése - elsősorban külföldi - szponzor(ok) révén ma már biztosítható, ám mindez még nem oldja meg könyvkiadásunk egészének alapvető gondját, a megfelelő, biztos anyagi háttér megteremtését. A csehszlovákiai magyar könyvkiadás égető gondjain mindenekelőtt egy saját, önköltségi áron dolgozó nyomda és egy rugalmas, a magyar olvasók sokrétű elvárásainak megfelelő, a tényleges és alapos piacfelmérést elvégző és azt kielégítő könyvterjesztő-hálózat képes enyhíteni. A nyomdatelepítés azonban már többszöri nekifutásra sem sikerült. A külföldi szponzorok részben a bizonytalan szlovákiai belpolitikai helyzet, részben a hazai magyarmagyar pártharcoktól és kisajátítási törekvésektől való - egyébként érthető - félelmük miatt még várnak a segítséggel. A hazai könyv- és lapterjesztési hálózat pedig - eddigi szép eredményei ellenére - még csak most alakul, formálódik, s maga is nagy nehézségekkel küzd. A kör ezzel látszólag bezárult, s az ebből kialakítható kép meglehetősenríehangoló, elszomorító. Kisebbségi könyvkiadásunk mindig a Sein és a Sollen kettős szorításában élt és működött. A van, a tényleges valóság visszahúzó, gondoktól, külső és belső akadályoztatásokkal terhelt szorításában, illetve a kell, a jövő kategorikus imperatívuszának erkölcsi szorításában. Ezért ma mindnyájunk, könyvkiadók és könyvterjesztők, a csehszlovákiai magyarság közös ügye, hogy összefogással segítsük könyvkiadásunk megmaradását - amíg még nem késő! Fazekas József, a Madách Kiadó főszerkesztője MIT TEGYÜNK A MEGTAKARÍTOTT PÉNZÜNKKEL? Pákozdi Gertrúd írása a 3. oldalon Igaz barátunk, a könyv (Méry Gábor felvételei)
