Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
A gyerek levelet ír - angolul, Kanadába. Töri a fejét, lapozgatja a szótárt, boldog, hogy össze tud állítani egy épkézláb mondatot. Három hete semmi gond az angollal, azóta tudja, mert tapasztalta, hogy van értelme a nyelvtudásnak. Howie, a tizenöt éves kanadai fiú a barátja lett - kísérgette edzésre, szurkolt neki a versenyen, sakkoztak, kártyáztak, „beszélgettek“, húsvét- kor elvitte meglocsolni a lányokat. Most szomorú, hiányzik neki a csöndes, félszeg fiú, akiről nem tudta elképzelni, milyen, és akiről kiderült, hogy majdnem olyan, mint az itteni tizenéves gyerekek, csak egy kicsit önállóbb, szabadabb, mert más körülmények között született, más világban él. Március végén tizennyolc új-fund- landi úszó érkezett Pozsonyba, edzeni, összemérni képességeiket az itteni úszókkal, megismerni Európát. 'Edzőjük, Krizanné Sebők Anna, egykori szlovákiai úszóbajnok.- Mit tudtak a gyerekek Európáról, mielőtt eljöttek? Milyen a véleményük a három hét elteltével?- Felkészítettem őket az útra, havonta kiosztottam nekik egy rövid ismertetést Pozsonyról, Prágáról és Budapestről hogy legyen fogalmuk Csehszlovákiáról és Magyarországról. Azt azonban nehezen értik meg, hogy itt mások az étkezési szokások, hogy itt nincs olyan tisztaság, mint Kanadában, hogy az utcákon szemetet hord a szél, hogy minden szürke.- Hogyan érezték magukat szállásadóiknál?- Nagyon elégedettek, jólesett nekik, hogy mindenki szeretettel fogadta őket. Náluk ilyen vendéglátás nincs, ők legföljebb úszókat szállásolnak el, akik egész nap az uszodában vannak, este hazamennek, megvacsoráznak, nem kell törődni velük, nincs idejük megismerni egymást.- Mit szóltak a pozsonyi Duna utcai iskolához?- Furcsállották a régi épületet, az ő iskoláik sokkal korszerűbbek, jobban fölszereltek. Azt sem értették, miért állnak föl a diákok, ha a tanár belép az osztályba. Kanadában más viszonyban vannak a tanárok és a gyerekek. Az itteni fegyelmet nem ismerik, de mire elvégezik az iskolát, talpraesett emberekké válnak. Sokkal kevesebb stressz éri őket, mint az ittenieket. Kanadában mindenki magára van utalva: aki haladni (tanulni) akar, eléri a célját, a lógósból nem lesz semmi, de ez az ő dolga, emiatt nem fő a tanárok feje. Nem felelnek, házi dolgozatokat és teszteket írnak. A házi dolgozatot nem kell egyik napról a másikra kidolgozni, és csak akkor kapnak rossz jegyet, ha nem adják le időre. A gyerekeket önálló munkára nevelik; ami többek között abból is áll, hogy egy dolgozat elkészítéséhez könyvtárba kell menniük, ki kell keresni a szakirodalomból a témához szükséges dolgokat. Ahhoz, hogy valaki főiskolára kerülhessen, úgynevezett kurzusokat kell elvégeznie. Minden tantárgy bizonyos pontszámot ér, a tizenkettedik év végéig - azt hiszem -harminckét pontot kell szerezni. Egy-egy tantárgyból egy-két év alatt átveszik a teljes anyagot, a tanrendet a diákok választják; ők döntik el, hányadikban akarnak kémiát, biológiát, fizikát stb. tanulni. A gimnáziumban már nem kötelező a testnevelés, de majdnem mindenki jár tornára is, hogy megőrizze kondícióját.- Azt mondtad, nem kifejezetten fegyelmezettek. Ez nem zavarja a tanárokat?- Igaz, hogy folyton beszélnek, de a tanárok nem izgatják magukat emiatt. A fülük ott van. Amikor megnéztük Szent István koronáját, akkor is állandóan beszélgettek, de amikor megkérdeztem, mit jegyeztek meg a magyarázatból, mindenre emlékeztek. Az iskolában korrektek. Ha tesztet írnak, nem puskázKANADAI SZEMMEL nak, nem lesik le egymásról a megoldást. Szóbeli felelés nincs, nem osztályozzák őket, az értékelést százalékban kapják. A tanárok pontosan megadják, mikor miből írnak felmérőt, mert az akarják, hogy a gyerekek fölkészüljenek. Aki viszont nem akar fölkészülni, az nem készül föl, a tanárok nem idegeskednek. Azt mondják, az ő bajuk, ők sínylik meg, ők nem kerülnek főiskolára, ők nem érik el a céljukat. Ez az ittenieknek bizonyára furcsa, de Kanadában azt eredményezi, hogy aki bekerül a főiskolára, igazán jó eredményeket ér el.- Milyen a főiskolai fölvételi?- Aki a gimnáziumban 80 százalék fölötti teljesítményt nyújt, köny- nyebben bejut bármilyen egyetemre, főiskolára. A közepeseknek eltart egy-két évig, amíg sikeresen fölvéte- liznek, de ha az első évben nem jut be valaki, nem azt jelenti, hogy nincs értelme tovább kísérletezni, mert másodszorra biztosan fölveszik. És akit fölvesznek, az el is végzi az egyetemet. Kanadában nem az a lényeg, hogy abszolút magas színvonalú tudással rendelkezzenek a gyerekek, hanem az, milyen az egyéniségük, emberileg megfelelnek-e választott hivatásuknak. A fölvételin 2-3 ember beszélget velük, mivel olyanok is akadnak, akik például azért akarnak orvosok lennie, mert sokat akarnak keresni. A Kanadában tanuló kínaiak, japánok rendkívül okosak, de problémáik vannak a munkahelyükön; nem tudnak bánA pozsonyi viadalon (Sportiskola kontra Comer Brook) a fiúk úszószámaiban Krizanné tanítványai diadalmaskodtak. ni az emberekkel. A japán, kínai orvosok nem beszélgetnek az emberekkel, holott egy kiadós beszélgetés az orvossal esetenként többet segít, mint a gyógyszerek.- Ez a tizennyolc gyerek csak azért jött ide, hogy a tavaszi szünetben is eddzen, megismerkedjen az itteni edzési módszerekkel? Vagy érdekli, vonzza őket Európa, hasonlóképpen, mint az itteni gyerekeket izgatja Amerika, Nyugat-Európa?- A családokat érdekli Európa múltja, a szülők többsége szerette volna, ha gyerekeik megismerik legalább a történelem töredékét, hiszen három hét alatt nem lehet mindenről tudomást, szerezni.- Tanulnak Európáról?- Igen, de nem annyit, mint Kanadáról és Amerikáról. Kanada más világ. Kevés hírt kapunk Európáról, s azt is fölnagyítva vagy kozmetikázva.- A nyolcvankilences eseményekkel, gondolom, foglalkozott a tévé.- A televízióban elég sokat foglalkoztak vele, később elcsitult a szenzáció, majd jöttek a kuvaiti események, Csehszlovákia lekerült a napirendről.- Mit mondanak majd ezek a gyerekek otthon az itteni edzéskörülményekről, versenyekről?- Az edzéseket másként képzeltük. Azt hittük, hogy befogad bennünket egy klub, elsajátítják, vagy legalább ellesik egymás edzéstechnikáját. Egy kicsit bánt, hogy nem így alakult. Nemcsak kirándulni, dolgozni is jöttünk.- Ki fedezte a „munkalátogatás“ költségeit?- Mindenki a magáét. A gyerekek takarékoskodtak. Csokoládét, virághagymát árultak, sörösüvegeket váltottak vissza, és nemcsak azok, akik eljöttek, hanem a klub többi tagja is.- A legjobbak jöttek?- Az jött, aki fedezni tudta a költségeket. Van három nagyon jó úszóm, ők otthon maradtak. A Corner Brook-i nagy csapat- Hány tagja van a Corner Brook-i úszóklubnak?- Hetvenöt úszónk van, ami elég sok, mert ez nem állami, hanem magánklub. Sok intenzív, négynapos tanfolyamot szervezünk, aminek a bevételét vagy versenyekre, vagy utazásra fordítjuk, és ezekből a tanfolyamokból szerezzük az utánpótlást.- Kanadában a versenysportot támogatják vagy a tömegsportot?- A hatalmas távolságok miatt a versenysport rettenetes drága, ezért is támogatják elsősorban a tömegsportot. A kanadai bajnokságon szállodában laknak, a versenyek többségére repülőn utaznak — és a kiadásokat mindenki maga fedezi. Csak az kap pénzt, aki bekerül a kanadai válogatottba. Az A-kategóriába azonban nagyon nehéz bekerülni, főleg egy olyan kis város kis egyesületéből, mint a miénk. Mire én fölnevelek egy úszót, el is búcsúzhatok tőle, mert ezen a szigeten csak egy főiskola van, a továbbtanulni szándékozók többsége tizennyolc-húszéves korában elköltözik, más edző élvezi munkám gyümölcsét.- Ezek szerint voltak eredményes tanítványaid?- St. Johnsban volt két tanítványom, akik jól szerepeltek az ifjúsági bajnokságokon, és most a felnőttek között is sikeresek. Nagyon sajnálom, hogy elköltöztünk onnan, mert nagyon jó körülmények között dolgozhattam, de oda kellett menni, ahol a férjem állást kapott.- Két fiatok van. Milyen sportolók?- Péter vízilabdázott, bekerült áz ifjúsági válogatottba. Matyi ifjúsági-úszóbajnokságokon vett részt, de a legjobb eredménye eddig csak a hetedik hely volt, tizennégy éves korában pedig korosztálya országos ranglistáján a harmadik helyet érte el. Igaz, nem is volt célunk, hogy élsportolókat neveljünk belőlük. Ez azonban nemesak tőlem függ, sőt, elsősorban nem tőlem, hanem tőle. Ha egy sportoló el akar érni valamit, .azt eléri. A fiaink a tanulásra fordítanak több időt. így van rendjén, mert - mindenkinek gondolni kell a jövőjére, arra, hogy kenyér legyen a kezében. És mi azért mentünk el tizenhárom éve, hogy ők boldoguljanak - és jól boldoguljanak. Az persze nem biztos, hogy egyszer nem- jönnek vissza. Matyi nagyon szeret ide járni. Péter is, de ő inkább a barátnőjének szeretné megmutatni, hol született, hol nevelkedett tizenegy éves koráig.- Másodszor jártok itthon, neked nincsenek nyelvi nehézségeid, magyarul, szlovákul beszélsz, de a fiúk nem felejtették el ezeket a nyelveket?- Ha én vagyok a gyerekekkel, magyarul beszélünk, ha otthon van a férjem is, szlovákra fordítjuk a szót, és ha vendégeinek jönnek, mindnyájan angolul beszélünk.- Hogyan élnek a kanadai családok?- Összetartóak, de nem találkoznak gyakran. Telefonon tartják a kapcsolatot, és ha valaki bajban van, rögtön segítségére sietnek. Nemcsak a családtagoknak, hanem az ismerősöknek is. Az egyik úszóm apja nemrég meghalt, és az egyik szülő megígérte, hogy a gyereknek szerez erre az útra egy kis pénzt. Egy nap alatt 500 dollárt gyűjtött össze. Mindenki igyekszik mindenkinek segíteni. Mi az első iveket szlovák társaságban töltöttük, ez nagy hiba volt. Ezt akkor tudatosítottuk, amikor közelebbről megismertük a kanadaiakat és ők befogadtak bennünket. Azt tapasztaltam, hogy ha egy kanadai meghív valakit december 25-én, a legnagyobb ünnepükön (ami csak a család ünnepe, akkor bontják ki az ajándékokat), biztos lehetsz benne, hogy mindent megad. Az új-fundlandiak nagyon jószívűek. Nem különösebben műveltek, iskolázottak, de odaadnák a szívüket is. Van egy igazi kanadai mondás: I’m very happy for you (nagyon boldog vagyok érted), és ezt ők szívből, őszintén gondolják, mondják, ennek szellemében élnek. Sebők Ágota Prikler László felvételei A Duna utcai iskolában érettségizett, itt tanított, itt találtak szállásadókra, barátokra úszónövendékei
