Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-03 / 18. szám

tiBUJSSED B i GW RMfKÁLBÁS - SEGÍTSÉGGÉ ♦ Egyre kevesebb gyermek születik- verik félre a vészharangokat a sta­tisztikusok”, számokkal bizonyítják, hogy az utóbbi években felére csök­kent a szülések száma. Ennek a nemkívánatos jelenségnek az okait kutatva kitűnik, hogy hazánk­ban minden nyolcadik házasság gyermektelen (Ausztriában minden ötödik). Az ok prózai. A nők nagy hányada képtelen teherbe esni és a férfiak szinte egyenlő arányban nemzőképtelenek.- Megdöbbentő, de ez a valóság- szögezte le beszélgetésünk elején dr. Ján Vrabec docens, a pozsonyi Dérer Kórház andrológusa. - Nem árulok el titkot, ha elmondom, Szlo vákiában minden tizenhatodik férfi meddő, tehát nem lehet apa. A nők meddőségének kutatásával és gyógyításával Szfovákiában kö­rülbelül 900 nőgyógyász foglalko­zik. Sajnos, ők is gyakran elsőnek mindig a nőket vizsgálják - hossza­san s nem is fájdalommentesen- ahelyett, hogy egyidejűleg szak­emberekhez küldenék a partnert is. Pedig Pozsonyban immár tizenkét esztendeje foglalkozunk a férfiak nemzőképességével, gyógyításuk­kal, az impotenciazavarok kiküszö­bölésével, valamint a férfi fogamzás- gátlás kérdéseivel. A Dérer Kórházban a szakembe­rek - az andrológusok és a nőgyó­gyászok közösen kezelik a párokat, s a férfiakat vizsgálják meg elsőnek. Ondóvizsgálattal kezdik, s mint dr. Ján Vrabec leszögezte, nem minden esetben mérvadó az ondósejtek száma. Hazánkban milliliterenként átlagosan negyvenmillió körül van, ám ha a spermák száma ennél ke­vesebb, kezeléssel elérhető a meny- nyiség növelése. Mi van akkor, ha a kezelés sikertelen? - kérdeztem.- Ilyenkor a mesterséges megter­mékenyítést ajánljuk. Ez az egyetlen lehetősége annak, hogy a házaspár­nak saját gyermeke lehessen. Nem örökbe fogadott, akinek génjei isme­retlenek és aki előtt esetleg el kell titkolni, hogy más anya szülte. Úgy véljük, a születendő gyermeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy családban nőjön fel, ezért foglalko­zunk csak házastársakkal. A mes­terséges megtermékenyítéssel 1982 óta foglalkozunk, s 1988-ig friss on­dóval dolgoztunk. 1988 októberében Pozsonyban spermabankot létesí­tettünk, s az ondót mínusz 197 C°-ra mélyhűtve tároljuk. Az AIDS-fertő- zés kizárása miatt, biztonsági okok­ból már csak ilyen ejakulátummal dolgozunk, és természetes, hogy applikálás előtt felolvasztjuk. Nőgyógyászati vizsgálati asztal, fecskendő, kanül, felolvasztott ondó... A fogantatásnak nem éppen a legromantikusabb formája. És még is, sok-sok házaspár számára ez az egyedüli mód arra, hogy gyermek utáni sóvárgásuk beteljesüljön. Hogy az anya megérez- hesse a testében fejlődő parányi élet első mozdulatait, hogy az apa sok évi hasztalan próbálkozás után a család, a barátok előtt végre dicsekedhessen viselős feleségével. A peteérés időpontját szonográf segítségével állapítják meg - dr. Ján Vrabec andrológus Ahhoz, hogy Szlovákia első sper­mabankja beindulhasson, donorokra volt szükség. Kik azok az önkénte­sek, akik hajlandók végigszenvedni a megelőző, illetve az ellenőrző vizs­gálatok sokaságát?- Mint a világon bárhol, nálunk is csak teljesen egészséges férfiak le­hetnek adományozók. Akiknek min­den laboratóriumi eredménye nega­tív, akik genetikailag, testileg, szelle­mileg épek és akik képesek megtar­tani a szexuálhigiéné szigorú feltéte­leit. A donorok többsége orvostan­hallgató, azért, mert az orvosi egye­tem oktatójaként jó a kapcsolatom hallgatóimmal. Kórházunkban elér­tük azt, hogy aránylag kulturált kö­rülmények között történik az ejakulá- tum-leadás. Az elkülönített helyisé­gekben némi segítséget az enyhén erotikus képek jelentenek, ám a si­kerhez nélkülözhetetlen az 5-6 na­pos nemi önmegtartóztatás is. Az orvos csak érdekességként említi, hogy Hollandiában az adako­zásnak sokkal kellemesebb módja van. A férfiak az ebből a célból rendezett estélyen kedélyesen cse­vegve, borozgatva és pornólapokat bönqésíve készülnek fel... A spermákat folyékony nitrogén­ban tárolják (Méry Gábor felvételei) Megtudtam azt is, hogy a hazai donorok szuper férfiak (legalábbis ami a spermák számát illeti), hiszen követelmény, hogy egy milliliter on­dóban kb. 80-100 millió ondósejt iegyen. De még ez sem elég. Alap- feltétel a spermák fürgesége. Fél perc alatt át kell „futniuk“ az egyik laboratóriumi üvegről a másikra - ezt mikroszkópon figyelik. Fontos kifogástalan alakjuk is. Szerencsére, az orvostanhallgatók adakozóak, vállalják a rendszeres ellenőrzést s a háromhavonkénti leadást. Az egyik donor bevallotta, nem a 200 koronás jutalomért teszi, hanem azért, mert segíteni akar, s így biztos abban is, hogy egészséges. Dr. Ján Vrabec docens elmondta, előfordul, hogy a programba iktatott házaspár meg szeretné határozni a donor személyét. A hazánkban érvényes előírások ezt tiltják, a mesterséges megtermékenyítéshez csakis névtelen adakozó ondója használható fel. A világ számos or­szágában más a helyzet. Ameriká­ban például nem kevés dollárért No- bel-díjas férfiak ondója vásárolható meg. Nyugaton egyre több az olyan férfi, aki vállalva az anyagi terheket •- gondolva a jövőjére - saját ondóját helyezteti el a spermabankban. - Nálunk - fűzte hozzá beszélgető- társam -, a házastárs ondóját csak elvétve használják fel. Hiszen ha az megfelelne, telesegét teherbe ejt­hetné hagyományos módon is. Szóba került a mesterséges meg­termékenyítés eredményessége is.- A siker nem a művelet elvégzé­sétől függ - hangsúlyozta az andro­lógus. - A lényeg - a leendő anya felkészítése. Ma már ultrahang se­gítségével megállapítható a pete nagysága, s ezáltal kiszámítható a megtermékenyítés optimális ideje. Évente kb. 250 mesterséges ondó­bevitelt végzünk. Nem tagadjuk, hogy úgy, mint a világ bármely or­szágában, míg a nő megfogan, két- szer-ötször is meg kell ismételni a műveletet. Ebben közrejátszik a nő lelkiállapota, az időpont ponto­sítása és egyéb külső tényező. Ha a megtermékenyítés sikeres a há­zaspárok többsége nem is jelentke­zik. Megértjük őket, persze jó volna, ha valami módon mégis tudatnák, megszületett az annyira várt gyer­mek. Igaz, az évek során előfordult az is, hogy további gyermekáldás reményében újra jelentkeztek. Megszólalt a telefon. A szófoszlá­nyokból kivettem, a vonal túlsó oldalán egy „páciens“ beszél. Meg­kértem, mondja el, mit érez. Harminchét éves vagyok, tíz éve nősültem. Nagyon szerettünk volna gyerekeket... A feleségem­mel elhatároztuk, örökbe fogadunk valakit, akkor kérdezte meg az egyik barátunk, kivizsgáltak-e engem is? Bevallom, eszembe sem jutott, hogy nálam lehetne a baj. Nálam volt. Amikor az orvos közölte velem a va­lós helyzetet, összeroppantam. Igaz, azonnal felajánlotta a mester­séges megtermékenyítés lehetősé­gét. Elmondtam a feleségemnek, ő vállalta, én haboztam. De a gyer­mek utáni vágy erősebb volt, mint a hiúság... A feleségem váran­dós... Boldogok vagyunk. Hazánkban soha senki, nem ku­tatta a nemzőképtelenség okait, pe­dig dr. Ján Vrabec docens számos adattal tudna szolgálni. • - A mai fiatalok, a leendő apák számára lenne egy intelmem. A fiúk kedvenc viselete a szűk nadrág, fő­leg a farmer. De az ilyen nadrágban átmelegednek a herék, ezért csök­ken a nemzőképességük. Ugyanis az ondósejtek éréséhez alacso­nyabb testhőmérséklet szükségelte­tik. S erre nem árt addig gondolni, míg nem késő. Péterfi Szonya 991. V. 3. Gyermekemberként még ültem márvány vízmedencéjének párká­nyán. Ott üldögélt velem Koppé Dá­niel tanár úr is, az akkor 80 eszten­dős, nyugalmazott pedagógus, aki barátjának, tanítványának fogadott, szlovák nyelvre tanított, és megpró­bált rászoktatni a múlt meglátására, felidézésére is.- Képzeld csak magad elé - bizta­tott hogy a Stefánia Kávéház he­lyén egykor őrtorony állt. Jobbra tőle kőből rakott városkapu. Balra cölöp­fal, paliszád húzódott. Azon belül raktár, tele lőporral. Kívül táboroztak a katonák... Nagyot bólintottam, mert már nem hallottam az autók búgását, a járóke­lők fecsegését, csak az ő szavát:- Szárazvám-kapu, tizenhetedik század eleje. Az északról délre tartó Borostyán-útnak, a nemzetközi ke­reskedelem útvonalának egyik állo­mása. Itt, a Mihály-kapuig húzódó területen, tehát nem folyónál vagy víznél, hanem szárazföldön vá­moltak.- Mi volt ez, út vagy utca?- Ne feledd, tizenhetedik század! Azután 1725-ben kikövezték az utat, 1766-ban építették fel az Aranycsil­lag Szállót, 1774-ben ásták a kereszt­hez közeli kutat, amely fölé márvány vízmedencét, vízköpös prizmapillért helyeztek. Hová tűnt a szárazvámi Halas-kut? Kérdeztem volna, de megelőzött:- Ez a kút az. A pillér tetejére akkoriban éjszakánként lámpást tet­tek, hogy a messziről érkező idege­nek jól lássák: itt ihatnak, a lovakat is megitathatják. Jó és gazdag vizű le­hetett akkoriban ez a kút, mert bár az utcát Szárazvámnak nevezték a ma­gyarok, a német ajkú polgárok Vier- empergassen névvel illették, azaz a Négyvödrös kút utcájának nevez­ték. Különben a kút pillérének tetejé­re jóval később került az a homokkő­ből faragott hal, amikor már nem volt szükség lámpásra, mert gázvilágí­tást kapott a város. Később került rá a hal, de hát mégis Halas-kút a neve... Beszélgetésünk után néhány év múlva lebontották a Halas-kutat. Szélesítették az utat, rendezték a te­ret, szükség volt a helyére. Nem so­kat számított akkoriban, hogy egy régi kúttal több vagy kevesebb talál­ható a városban. Tény, hogy lebontották ugyan, de nem tüntették el. Újra felállították, mégpedig a Légiósok utcájában, az új evangélikus templom előtti terecs- kén. Rögtön Koppé tanár úrra gon­doltam, amikor rátaláltam: Ha még élne, leülnénk... Csakhogy sehol sem láttam a márvány vízmedencét, amelynek a párkányán üldögéltünk. Dombosán púpos, kör alakú virágá­gyást mesterkedtek a helyére. Akkor még csak a márvány vízme­dencét tüntették el. Hová? Nem tudni pontosan, bár három évvel ezelőtt, több újságíró előtt úgy nyilatkoztak néhányan, hogy a vízmedence talpa­zatát Károlyújfalu egyik magánvillája előtt, mint a lépcsözet fő részét látták viszont. Különben sem állt sokáig új he­lyén a Halas-kút. x A Légiósok utcájából áthelyezték a Szlovák Nemzeti Múzeum elé. Két év múltával kissé odébb, a Duna- parti sétány mellé. Onnan a Gras- salkovich-palota parkjába. Indok­lást persze mindig írtak. Leg­utóbb, amikor a Medikus-kertbe va­ló áthelyezést indítványozták, erre hivatkoztak: „Rontja az esztétikai ha­tást, mert a közelében álló Hummel- emlékmű egészen más stílusú alko­tás. Zavarólag hat a mérete is az impozáns, közkedvelt, modern szö­kőkút nagyságához viszonyítva.“ Mellékesen pedig megjegyezték: „Állagát különben is megrongálták a neveletlen kamaszok, restaurálni kell." Töredékekben, torzóként, restau­rálás nélkül került át a Medikus-kert­A szerző felvétele be. Ekkor fényképeztem le, mintha csak éreztem volna: most még meg­tehetem, mert holnap, vagy holnapu­tán már eltüntetik. így is történt, 1984-ben, amikor 24 millió koronás beruházással, kilenc vállalat közreműködésével hozzá­kezdtek a kert felújításához, a Halas- kút maradványait egyik napról a má­sikra eltüntették. Annak ellenére, hogy a felújítást irányító 10 tagú építész-képzőművész csoportban négy szobrász is tevékenykedett. Egyiknek se jutott eszébe, hogy ne­talán egykor majd az ö művükről, alkotásukról is hasonló módon ítél­kezhet az utókor... x Csak eszükbe juthatott, mert még­se zúzatták apróra a Halas-kút ma­radványait. A minap a Nyerges utcán járva megálltam a 10. sz. ház ková­csoltvas kapuja előtt, és bepillantot­tam az udvarra, majd oda is sétál­tam: leghátul, magasra nőtt, karós növények karéjában ott áll, félig a ta­lajba süppedve a Halas-kút maradvá­nya, egykori felső része, a hal, s a földből kikandikáló emberfő, a valamikori vízköpő. Rá lehet majd mondani: Tőnkre tette az idő vasfoga. Hajdú András

Next

/
Oldalképek
Tartalom