Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
ÉsÉrnap * A kamaszok többségének legnagyobb ellenfele a szülő, mégpedig elsősorban az anya, mert az anya mindig mindent tudni akar, mindenbe beleszól, az anyának semmi sem tetszik, amit gyereke művel, az anya mindig más bezzeggyerekeket hoz föl példának, mély sebeket ejtve a kamasz lelkén. Mire a kamasz felnőtt lesz, minden sérelmét elfelejti, rájön, hogy anyja valóban jót akart, bár ezt nemigen vallja be, még magának sem, hát még anyjának. A galántai gimnazisták - és szüleik - már túljutottak a kamaszkor nehezén, lelkűk mélyére nézve beszéltek édesanyjukhoz fűződő kapcsolatukról. Árpád - Úgy érzem, elég jó, mondhatnám baráti kapcsolat fűz édesanyámhoz. Sokat gondolkodtam, hogyan nevelt, és arra jutottam, jól, én is így szeretném nevelni gyerekeimet. Talán azért is jó, mert óvónő, közelebb áll a gyerekekhez. Amikor kisebb voltam, sok mindent tiltott, ezt-azzal magyarázta, hogy elvei vannak. Akkor természetesen nem értettem meg, de ha utólag visszagondolok, igazat adok neki. Kamaszkorom körül sok problémája volt velem, talán több szeretetet adhatnék neki, hogy lássa, érezze, értékelem a törődését. Min vitatkoztatok? 'Mit nem engedett meg?-Tulajdonképpen apróságokon vesztünk össze. Nem engedett tévézni, nem mindig engedett el a barátaimhoz, de ez már régen volt. Most bárhová elmehetek, még a részegeskedéseimet is elnézi. Nem büntet meg érte. Persze, nem megyek haza minden áldott nap ittasan, de a bulikon előfordul, hogy iszom. Nagyon jó, hogy ezért nem von örökösen felelősségre. ... azt hiszem, jobban kímélhetnénk öt. Piroska - Nemrég rendeződött a viszonyom az édesanyámmal, végre túljutottam azon a kritikus időszakon, amikor nem voltunk jóban. Nézeteltéréseink főleg a pénz miatt keletkeztek, ő nagyon takarékos, és ha valamire kértünk tőle, baj volt. Most pedig az a legnagyobb probléma, hogy későn járunk haza. Azt szeretné, ha mindig a szoknyáján ülnénk. De azért tudom, hogy sok mindent adott, amit mi alig viszonzunk. Az anyák napja is egy alkalom arra, hogy megmutassuk; belátjuk, hogy neki köszönhetünk mindent. Mivel lehet ezt bizonyítani?- Neki már az is sokat jelent, ha elkészítjük a vacsorát, ami a hétköznapokon nem szokott előfordulni, pedig ő is későn jár haza a munkából. Ezen a napon olyasmit kellene csinálni, ami nem megszokott, amivel örömet szerezhetünk neki.- Mindent megbeszélsz édesanyáddal?- Az a baj, hogy úgy alakult, nem vagyunk olyan őszinték egymáshoz, hogy mindig mindent megbeszélhessünk. Régebben még rosszabb volt, akkor úgy gondoltam, nem tartoznak rá az én belső ügyeim. Fenntartásaim voltak vele szemben.- Szívesen látja barátaidat, barátnőidet?- Semmi és senki sem zavarja, neki csak az , a fontos, hogy elvégezzük, amit akar. A legfontosabb, hogy rend legyen.- Nehéz ezt a kívánságát teljesíteni?- Emiatt vannak a nézeteltéréseink. De ő már csak ilyen. És én is csak ilyen vagyok. Félt bennünket, azt szeretné, ha mindig körülötte lennénk. Abba viszont nem szól bele, hogy mit csinálok. Igaz, nem is teszek semmi olyat, ami ne tetszene neki. Joli - Volt olyan időszak, amikor nem értettük meg egymást anyuval, úgy éreztem, nem tartozik rá minden. Anyu szerint gondjaimmal szívesebben fordultam bárki máshoz, csak hozzá nem. Egy ideje, azt hiszem, amióta a nővérem kollégiumban lakik és az édesapám gyakran van távol a munkája miatt, közel kerültünk egymáshoz. Rájöttem, jobb, ha mindent megbeszélek vele, jobb, ha megosztom vele problémáimat, mert mindig segít. Olyasmit tud mondani, .amitől minden egyszerűbbnek látszik. Ezt pedig nem tudtam, és amióta rájöttem, sokkal jobb a kapcsolatunk, mint korábban. Ez nem azt jelenti, hogy örökösen egymás nyakán csüngünk.- Nem tart rövid pórázon?- Elég önálló vagyok, megbízik bennem. Ha szeretnék elmenni valahová vagy kimaradok, nem kérdezi, hol voltam, tudja, hogy magamtól is elmondom. Anyai ösztönnel megérzi, hogy nem csinálok hülyeségeket, jó helyen vagyok. Nem járok diszkóba, és bárhova megyek is, este tíz körül otthon vagyok. »- Szoktatok vitatkozni?- Csak az öltözködés miatt kapunk össze. Állandóan azzal van problémája, hogy lehet így öltözködni. Szerinte mindig „olyan“ farmer van rajtam. S ha megkérdem, milyen, azt feleli, gyűrött, mint a kapca. Nem lehet neki megmagyarázni, hogy a többiek farmere „olyanabb“. Ez az egyetlen dolog, amit nem ért meg. Egyébként nagyon jól megvagyunk. Még a munkahelyi gondjait is elmondja nekem. Azt hiszem, nemcsak ö az én barátnőm, hanem én is az ő barátnője vagyok; Ági - Édesanyám pedagógus, biztosan azért támogat bennünket a tanulásban, rpindent megad nekünk - érzelmekben, anyagiakban, lehetőségekben. Azt hiszem, többet kellene segítenünk neki, hiszen ha hazajön, ő is tanul, készül a másnapi órákra. Én ötre érek haza, akkor nekiülök tanulni, Azért segítek is otthon, a takarításban, a kertben, a ház körül, édesanyám elégedett is ezzel, de én még többet szeretnék levenni a válláról. Sanyi - Én már a gyerekkori csínytevéseimet sem tudtam elhallgatni anyu elől, és a mai napig mindent megbeszélünk. Ahogy én viszonyulok hozzá, úgy viszonyul ő hőzzám. Mindent szeret tudni, ami velem történik, de ő is mindent elmond nekem. Azt hiszem, jól megértjük egymást. Életemben nem kaptam tőle pofont.- Édesanyád büszke a fiára?- Azt hiszem, igen. Egyrészt, mert mindent elmondok neki, nem érhetik kellemetlen meglepetések, másrészt mert gyerekkorában nagyon szeretett szavalni, és ezt a szenvedélyét örököltem.- Hallgattok a jó szóra?- Szüléink igyekeznek jó szóval nevelni bennünket, olykor-olykor kaptam a fenekemre, ha civakodtunk a testvéremmel, de ez nem volt verés, inkább figyelmeztetés.- Ki a család feje?- Nálunk nincs ilyen. Közösen intézzük dolgainkat. Mindenki mindenről tud. Melinda - Ahogy Jolit hallgattam, a mi kapcsolatunkra ismertem; mi is inkább barátnők vagyunk anyával. Ő nem jár munkába, apu viszont majdnem egész héten távol van. Amint hazaérek, leülök anyuval, és mindent megbeszélünk, a suliról is, a magánügyeimről is. Vannak olyan esték, főleg .télen, körülüljük őt a két öcsémmel, és órákig beszélgetünk.- Hány éves?- Harminckilenc lesz, de ha végigmegyünk a falun, sokszor a barátnőmnek nézik. Kívül-belül modem nő.- Beleszól az életedbe, vagy tapintatosan irányít?- Anyu úgy gondolja, föl tudom mérni, mire vagyok képes, el tudom dönteni, mit akarok csinálni. Nem befolyásolt a pályaválasztásban sem, csak olyankor szól rám, amikor elkeseredek, fölráz pesz- szimista hangulataimból. Soha nem mondta, hogy neki ez vagy az a pálya tetszik, azt válasszam. Ez inkább apura jellemző. Neki voltak elképzelései velem kapcsolatban, amiket nem váltottam valóra. Lehet, hogy azért is, mert eleve fiút akart. Aztán született két fia is, velük vigasztalódhat. Egyébként öcsémék is jól kijönnek anyukámmal, tisztelik öt, de azt hiszem, apuhoz jobban vonzódnak.- Szeretnél édesanyádhoz hasonlítani?- Igen, azt hiszem. Persze, vannak olyan dolgok, amiket másképp szeretnék csinálni, s ezt meg is mondom neki. Alapjában véve azonban tetszik, ahogy velünk bánik, ahogy bennünket nevel.- Mit csinálnál másként?- Nem így szervezném, irányítanám a háztartási munkákat. Néha bizony szalad a háztartás. Előfordul, hogy későn megyek haza, megtanulok mindent, és még segítenem kell. Ő egész nap otthon van, s úgy gondolom, nem csinált semmit azon kívül, hogy megfőzött. Lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert megszoktuk, hogy meleg étellel vár bennünket.- És a takarítás?- Emeletes házban lakunk, úgy egyeztünk meg, hogy enyém a felső szint, anyué az alsó. Ezen kívül amit kézzel kell mosni, azt én mosom, és én vasalok. Anyu főz, mert azt nem tudok, és ö látja el a házi , állatokat, azokhoz én nem értek. A kerti munkákat együtt végezzük. Ernő - Lehet, hogy anyukám meglepődne, ha hallaná amit mondok: szerencsére szigorú. Nagyrészt neki köszönhetem, hogy nem szoktam rá a dohányzásra, hétvégi kimaradozásokra. Apu nem nagyon foglalkozott velünk, nem ért rá, ő keres ránk, anyukám nem dolgozik. Édesapám eleve megmondta neki, hogy nem engedi munkába járni. Ezzel nem értek teljesen egyet, de ha azt veszem, hogyan nevelt bennünket, mégis apunak adok igazat. Egy nő elsődleges feladata az anyaság. Ö formált ilyenné, bár ő „más“ fiút szeretett volna. A bátyám a kedvenc, ő a „bezzeg-gyerek“, aki szorgalmas, tanul, én lusta vagyok, naponta azt kérdezi, hogy fogok leérettségizni.-És?-Hát, ahogy esik, úgy puffan. Tényleg nem tanulok sokat. Anyunak pedig ez a legfőbb gondja.- Szoktál beszélgetni édesanyáddal?- Nem nagyon, de sokszor meglepődöm, mennyi mindent tud rólam. Azt is tudja, hogy verseket írok, pedig nem mutogatom neki a verseimet. Aztán rendmániákus. Én a szerves rendet szeretem, az a fontos, hogy tudjam, mi hol van, édesanyám a mértani rendet szereti.- Mit gondolsz, elégedett?- Nekünk azt mulatja, de én úgy érzem, nem. Közgazdász, mielőtt férjhez ment volna, három évig tanított. Néha édesapám szemére veti, hogy nem engedte kibontakozni.- Mi lesz, ha mind a hárman kiröpültök a családi fészekből?- Remélem, ez egyhamar nem következik be. Elég nagy a házunk, s ha a feleségem is beleegyezik, ott szeretnék élni. Noémi — Engem elég szigorúan neveltek, nem is voltak barátnőim, lehet, hogy ezért fordultam legtöbbször anyuhoz. Sokáig barátnői viszonyban voltunk, aztán átpártoltam apuhoz, majd kettőjük közt „lebegtem“, végül anyu mellett kötöttem ki. Van egy csomó titkunk, és ez nagyon jó. Ritkán veszekszünk, de neki is vannak gyönge pontjai, s ha azokat ^véletlenül megérintem, jaj nekem.- Például?- Nem szereti, ha ellenkezünk vele. Márpedig én mindig megmondom a véleményemet, akár egyezik az övével, akár nem. Anyunak sokáig az volt a mániája, hogy kérjünk mindenért bocsánatot. Egyszer kipróbáltam, milyen következményei lesznek, ha nem kérek bocsánatot, inkább megbeszéltem anyuval, miért nem egyezik a véleményünk, azóta nincs bocsánatkérés. Tudom, hogy jót akar, azt szeretné, ha vinném valamire, de szerintem a bocsánatkéréstől nem lennék emberebb ember.- Mit szeretne, mire vidd?- Hogy menjek főiskolára, minél tovább tanuljak. Ezért is szigorú. No meg azt gondolja, hogy egy lányt rövid pórázon kell tartani. Bezzeg az öcsémet „mérsékeltebben“ nevelték. Sokszor érzem, hogy őt szeretik jobban, ő a kis kedvenc.- Nagyon fáj?- Már nem. Igaz, hogy ő a kis kedvenc, de én vagyok az anyu nagy lánya, akivel mindent megbeszél. Ez erőt és hitet, önbizalmat ad. Mari - Jó volt hallgatni, milyen példás családi életet élnek a többiek, mindig olyanra vágytam, de sohasem volt benne részem. Nagyon szeretem az édesanyámat, tudom, hogy nem olyan, amilyennek egy anyának lennie kellene, de nem cserélném másra. Tudom, látom, azért él, hogy többet kapjunk az élettől, mint amennyit ő kapott. Hogy tanulhassunk - ö nem járhatott iskolába. Neki semmi jó nem jutott az életből; nincs minek örülnie, mindig csak dolgozik. Amikor kisebb voltam, sokszor kikaptam édesanyámtól, édesapám nem törődött velem. Édesanyám kemény asszony. Mindig jót akart, és nehezen érti meg, hogy nekem más a jó, mint amit ő képzel. Tudom, hogy saját szempontjából igaza van, de én mindig kiharcolom, hogy nekem legyen igazam. Úgy szeretném élni az életem, ahogy én gondolom, bízom magamban, azt akarom, hogy ő is bízzon bennem, higgyen nekem. Zsófi - Nagyon jóban vagyok a szüleimmel, főleg anyuval vagyunk baráti viszonyban. Kiskoromtól mindent megbeszélek vele, pedig sohasem kérdezi, mi van, egyszerűen megérzi, mikor kell leülni velem beszélgetni. A kamaszkor kezdetén szörnyű hisztis voltam, anyut is gyakran fölidegesítettem, de öt perc múlva mintha mi sem történt volna. Tudom, hogy bármikor, bármilyen problémám van, nyugodtan fordulhatok hozzá. Megért és segít. Grendel Ágota Melinda Ernő Noémi Mari Zsófi 1991. V. 3. Prilder László felvételei
