Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-03 / 18. szám

E W evetni jó és egészséges. Kifigurázni egymást - emberi dolog, s esetenként még a jószándék jeleként is értelmezhető. Hiszen hibáinktól csak akkor szabadulhatunk meg, ha ismerjük őket. Egészen más a helyzet, ha valakit kigúnyolnak, ha az embert kicsúfol­ják, lenézik, és még azt is elvárnák, hogy ő maga is nevessen ezen. Másik oldala ennek az éremnek, hogy túlérzékenyek vagyunk. Nem hiszem azonban, hogy ilyennek születtünk volna. Ilyenné tett a környezetünk, a közeg, amelyben élünk. Annyi sértést nyelünk, hogy már a viccet sem értjük. Pedig nem biztos, hogy ez humorérzékünk hiányá­nak jele. Csak talán túl sokszor nevettek ki minket, már nem merünk, nem tudunk úgy reagálni, ahogyan - szerin­tünk is - kellene. Itt élünk Európában egymás hegyén- hátán, belelátunk egymás tányérjába és életébe. De is­merjük-e valóban egymást? Akarjuk-e ismerni egymást? Vagy ragaszkodunk „ősi“ előítéleteinkhez, s ezekből egy jottányit sem engedünk? Azt hiszem, ez túl sok esetben van így. Többször, mint kellene. Pedig biztosra veszem, oldaná a görcsöket, ha képesek lennénk együtt nevetni egymáson. Nézzük csak a saját házunk táját! Hány becsmérlő „viccet“ tudunk a szlovákokról, s hány ilyen kering rólunk, magyarokról szlovák közegben? Rengeteg. Van­nak köztük szakállasak is, például felmelegített régi rend­őrviccek, melyeknek újak a szereplőik, s bármilyen fur­csa, elsősorban nemzetiségük van. Honi sajátosság lenne ez? Egyáltalán nem. Inkább európai sajátosságról beszélhetünk. Merthogy mindenkinek vannak szomszé­dai. S azokat nem mindig szereti. Minden nemzetnek voltak a történelem során szövetségesei és riválisai. S utóbb a szövetségeseit talán jobban nem szereti, mint a riválisait. Ok a súrlódásokra van számtalan, s ugyan­annyi a nevetésre is. Nézzük hát, ki mit talál viccesnek, mit mosolyog meg a másikon, milyen tulajdonságokat vél felfedezni az egyik nemzet a másikban, vagy akár a városlakó a vidékiben. A Londonban megjelenő Punch című vicclap közölt nemrég néhányat az ilyen típusú anekdotákból. S hogy mennyi ezeknek a valóságalapja? Minek azt firtatni? Nevetni kell rajtuk, nem elemezni őket. Jó szórakozást kíván: Görföl Zsuzsa Ki hogyan látja a másikat? SPANYOLOK - AZ ANGOLOKRÓL Az Európai Közösségek bi­zottsága úgy döntött, fel kell mérni, mi történik, ha valamely ország lakossága szinte teljesen elpusztulna egy atomháború kö­vetkeztében. Beindult a kísérlet: kijelöltek három lakatlan szige­tet, s mindegyikre kiraktak egy- egy háromtagú csoportot, min­dig két férfit és egy nőt - Spa­nyolországból, Németországból és Nagy-Britanniából. Néhány év elteltével az EK tudósai végiglátogatták a szige­teket. A spanyolok szigetén azt látták, hogy mind együtt élnek egy házban, s nevelik fészekalja közös gyereküket. A német szi­geten a férfiak együtt éltek, a nő pedig mindkettőjük számára meleg holmikat kötött. Az ango­lok szigetén a tudósok két házat láttak. Az elsőben az egyik férfi élt a nővel és gyerekeikkel. A tu­dósok megkérdezték, hogyan jönnek ki szomszédjukkal, aki szemben lakik?-A szomszédunkkal? - jött a válasz. - Azt se tudjuk, kicso­da. Senki sem mutatott be min­ket egymásnak. FRANCIÁK -A BELGÁKRÓL Brüsszelbe látogat egy fran­cia, belga ismerőséhez.- Mond, láttál már szamarat pecséttel a fülén? - kérdezi a házigazdát.- Nem - válaszolja amaz.- Akkor nézd meg a fényké­pet az útleveledben! Következő évben a sértett belga viszonozza a látogatást Párizsban.- Láttál már szamarat pecsét­tel a fülén? - kérdezi vendéglá­tóját. (A DIE WELT karikatúrája)- Nem - jön a válasz.-Akkor nézd meg a fényké­pet az útlevelemben! SVÉDEK-A NORVÉGOKRÓL Skandinávia fellövi első űrha­jóját, legénysége két majomból és egy norvégból áll.- Majom-1, hall engem? - je­lentkezik a Föld.- Itt Majom-1, kitűnően hallom.- Mi a helyzet az űrhajón?- Minden rendben, Föld!- Kiváló, Majom-1, most pe­dig ismételje meg a kapott utasí­tásokat!-Miután Föld körüli pályára állunk, meg kell nyomnom a szögletes, majd a kerek gombot. ' - Helyes, Majom-1. Föld kéri Majom-2-t! Ismételje meg a ka­pott utasításokat.- Itt Majom-2! Az utasításnak megfelelően leszálláskor ma­gam felé húzom a piros kart, majd visszatolom a kéket.- Kiváló Majom-2! A Föld hív­ja a norvégot! Ismételje meg az utasításokat!- Halló Föld, itt a norvég. A kapott parancsnak megfele­lően naponta háromszor meg­etetem a majmokat és semmi esetre sem nyúlok semmihez a műszerfalon! TÖRÖKÖK -A GÖRÖGÖKRŐL A görög egy törököt talál a fe­lesége ágyában. Azonnal meg­ragadja pisztolyát és a halánté­kához szorítja. Ezt látva, a rajta­kapott szerető nevetésben tör ki.-Csak ne nevess, te alávaló - mondja a görög. - A másik golyó a tiéd lesz. ATHÉNIAK -A VIDÉKIEKRŐL Két athéni és egy harmadik görög, aki egy szigeten lakik, szafarira megy Afrikába. Este találkoznak a táborban és va­dászsikereikkel dicsekszenek.- Lőttem két tigrist és egy ga­zellát - mondja az első athéni.- Én pedig egy elefántot!- közli büszkén a másik.- Én pedig - mondja a sziget­lakó - két hangyászt és hét nemisztert! Az athéniaknak fogalmuk sincs, mi az a nemiszter, de nem akarják bevallani tudatlanságu­kat. De amikor már három na­pon keresztül a szigetlakó min­dig arról számol be, hogy leg­alább hat nemisztert lőtt, nem tudják tovább türtőztetni ma­gukat.- Milyen állat az a nemiszter? — kérdezik végül.- Hát, eddig én sem láttam ilyet - válaszolja a vidéki. - Fe­keték, göndör az üstökük, s ami­kor rájuk emelem a puskámat, mindig azt kiáltozzák: Nevmisz- ter! Ne, miszter! ÍREK-AZ ANGOLOKRÓL Az egyik neves angliai kliniká­ra küld a kezelőorvosa egy ír AIDS-beteget. Néhány nap múl­va érdeklődik állapota iránt.- Minden rendben - mondja az ügyeletes angol orvos. - El­zártuk őt a többi betegtől és speciális diétával kezeljük.- Sosem hallottam olyan spe­ciális diétáról, ami az AIDS-et gyógyítaná - mondja meglepet­ten az ír orvos.- Igazából mi sem. De kizáró­lag keksszel etetjük őt, mivel ez az egyetlen élelmiszer, ami be­csúsztatható az ajtó alatt. Pókerparti A német kormány is örült Honecker kimenekítésének Március közepén politikai bombaként robbant a hír, hogy Erich Honeckert és feleségét titokban „ellopták“ ' a Berlin melletti beelitzi szovjet szanatóriumból, s katonai repülőgépen átszállították Moszkvába. A német sajtó napokig cikkezett a botrányszagú esetről, kutatta az ügy hátterét, kereste a választ a miértre. Micsoda szenzáció volt! Aztán lassan alábbhagyott a hullámverés’ rövidebbek let­tek, megfogyatkoztak a letűnt kort idéző hírek, ezeket ismét a. keletnémet jelen megannyi problémájával foglalkozó fejte­getések váltották fel. Elcsitult a gyilkossággal vádolt Honec- kerrel szembeni népharag, mert hát az elkeseredett munkanélküli keleti németnek van másmire és máskire is haragudnia, nemcsak a reálisan létezett szocializmus múmiájára, hogy a Bild című lap kifejezésével éljek. Persze, a bonni politikusok sem forszí­rozták az ügyet. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter rövid­del a kimenekítés után utazott Moszkvába, ám nem Honecker­Erich Honecker ügyben, hanem a Németorszá­got érintő szerződés ratifikálási ceremóniájára. Amolyan tessék- lássék módon, szóban tiltakozott az embercsempészet ellen és amiatt, hogy Moszkva e lépéssel megszegte a szovjet egységek németországi állomásoztatásá- ról szóló egyezményt, amely a belügyekbe való be nem avat­kozásra kötelezi. Azt azonban semmi sem jelezte, hogy Gen­scher komoly vitával szándékozik megterhelni a német-szovjet kapcsolatokat. Nyilvánvaló, az egykori kommunista vezető eny- nyit nem ér meg a szövetségi kormánynak. A szó elszállt, az ügyet eltussolták. Bonn és Moszkva mintha pó­kerpartit játszana. Mindkét fél tu­datosítja, hogy szükség van a kölcsönös jószándékra, ma­gyarán: csapatkivonásra, jóindu­latú kisebbségi politikára az egyik oldalon, és pénzre, sok pénzre a másik oldalon. Ezek tehát az ütőkártyák, vagyis a döntő horderejű kérdések. Bonn pedig nem kockáztathatja a partit egy bizonytalan lappal. Inkább félredobja. Persze, azt még ma sem lehet tudni, hogy ez utóbbi lap sorsáról nem döntöt- tek-e hamiskártyások. Számos német hírmagyarázó kétségbe vonta azt, hogy Moszkva egyedül, Bonn bele­egyezése nélkül határozott a Honecker-ügyben. Ezzel összefüggésben merült fel a kér­dés, hogy a szövetségi kabinet miért nem lépett közbe, ha a Bundestagnak állítólag már egy órával a kimenekítési akció előtt jelezték a moszkvai tervet. A Bild szerint azért, mert Bonn­ban mindenki örült, hogy az exállamfö eltűnik Németország­ból. Csak hát ezt senki sem vallja be. Meglehetős kellemetlensé­gektől szabadult meg a német kormány - vélik a helyzet isme­rői. Megszabadult a számára esetleg kudarccal végződő, Ho- necker-per terhétől, s ez eset­ben a lejáratástól, újabb presz­tízsvesztéstől is. Elképzelhető ugyanis, hogy Honecker jól takti­kázó egykori ügyvédei kijátszot- ták volna a törvényeket. Azzal érveltek, hogy kliensük, akit a belnémet határokon egykor ki­adott tűzparancsért többszöri gyilkossággal vádoltak, az NDK- ban akkor érvényes jogszabá­lyok szerint járt el, s a szövetségi törvények visszaható alkalmazá­sa elfogadhatatlan. De ha kizár­juk a pervesztés lehetőségét, akkor is kellemetlen lett volna a tárgyalás a bonni vezetőknek, hiszen valaha hivatalos látogatá­sokra jártak a mostani vádlott­hoz, és kölcsönökkel támogatták rezsimjét. Vajon mi vezette Moszkvát az „emberrablásra?“ A hivatalos verzió szerint az emberiesség. Honecker egészségi állapota: a hetvennyolc éves volt állam- és pártvezetö már korábban rák- és epeműtéten esett át, ezek után a beelitzi szovjet katonai kórházban kezelték. Egészségi állapota azonban megromlott, újabb nehéz műtétet kellett vég­rehajtani, ami szükségessé tette a páciens átszállítását Moszkvá­ba - ismételte szakadatlanul a Kreml. A Welt am Sontag című lap, amely a nyugati hírszerző szolgálatokra hivatkozott, más­képp látta a dolgot. Szerinte Moszkvának is érdeke volt, hogy megakadályozza a perindítást német földön, mivel a tárgyalás során olyan szovjet vonatkozású kellemetlen ügyek is kiderülhet­tek volna, amelyekről ma jobb hallgatni. Persze, azt sem lehet kizárni, hogy Moszkva csupán egy utolsó gesztust tett Honec­ker felé, végül is nem ő az első kommunista politikus, aki a Szovjetunióban kapott mene­dékjogot. Honecker, aki közvetlenül bu­kása után a Kremlt tette felelős­sé elmozdításáért, inkább Chilé­be szeretett volna menni; ott élő lányához és unokáihoz. Az en­gedély várat magára. A tréfálko­zó kedvű chileiek szerint Patricio Aylwin elnök talán kötélnek áll­na, hajlandó lenne letelepedési engedélyt adni az országot, majd hazát vesztett Honecker- házaspárnak, de csak abban az esetben, ha haciendájuk köré új berlini falat emelnek. Eddig a vicc, a tény az, hogy Honecker jelenleg a Szovjetuni­óban van. Már csak időnként röppen fel róla egy-egy rövid hír. A legutóbbi szerint a házaspárt Moszkvából átszállították a fővá­rostól mintegy tíz kilométerre le­vő krasznogorszki katonai kór­házba ... a páciens állapota ja­vult ... Honecker rövid sétát tett... íme, egy eltussolt botrány utó­rezgései. URBÁN GABRIELLA « * ♦ 1991. V. 3. Q üpsárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom