Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
COMPUTER Regőczy Krisztina és Sallai András a jégtánc világbajnokai. Igaz, ma már nincsenek a „befagyott parketten“, ám továbbra is mellette maradtak. Valamikor, nem is olyan régen, e sport rajongóinak tízezrei vették körül és bizonyára ma is sokan vannak, kik kíváncsiak múltjukra, sorsukra, napjaikra. 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX134099 J anuár utolsó munkanapjának éjszakája csípős volt. Akkor is, 1966-ban, mint általában minden évben. Kevéssel éjfél előtt fellélegeztem: letudtam az ügyeletet, végre hazamehetek, forró fürdőt vehetek, teázhatok és az ágyban olvashatok még néhány sort. Ekkor az utcasarkon észre vettem egy tanácstalanul álldogáló asszonyt egy kisfiúval - sírtak.- Mi történt? - kérdeztem. Az asszony rám nézett, magához ölelte a didergő gyermeket és magyarul válaszolt. Él- mortdta, hogy a műkorcsolyázó Európa-bajnokságra jöttek Pozsonyba, de barátnője, akinél éjszakázniuk kellett volna, nincs otthon és egyetlen szállodában sincs szabad szoba.- Hát ha csak ez a baj, nálunk elalhatnak - ajánlottam. A bajnokság tartamára vendégül láttam őket. Összemelegedtünk. Nappal járták a várost, nézték a versenyt és esténként beszámoltak élményeikről. Megtudtam, hogy Bandika korcsolyázik és ez ajándékút jó tanulmányi eredményeiért. Csak úgy fél füllel hallgattam az anyuka áradozását a gyerek tehetségéről, azt gondoltam magamban, hány gyerek focizik, teniszezik, sízik, szüleik mindegyikben kimagasló tehetséget látnak, aztán mégsem lesz belőlük semmi... Inkább a másnapi főzniva- ló felől érdeklődtem. Miután haza utaztak Budapestre, szép köszönő levelet írtak, meghívtak magukhoz, és Bandika egy korcsolyázó párt rajzolt a lap aljára. Válaszoltam. Aztán jött a felelet. így levelez- gettünk egy darabig, de ahogy múlt az idő és szaporodtak a napi tennivalók úgy ritkult a levélváltás, majd szép csendesen megszakadt a levelezésünk. A besztercebányai ifi műkorcsolyázóversenyre azért jártam húsz évig szívesen, mert ott családias volt a légkör és a jég neves csillagai is eljártak a bemutatókra. Regőczy Krisztina és Sallai András a fakupola alatt sohasem versenyeztek, ám a gálára mindig elfogadták a meghívást. Egyszer elhatároztuk, hogy kirándulunk. Velünk tartott Kriszti mamája és nagymamája is, meg Terták Elemér az ISU technikai küldöttje és neje. Akkor tapasztaltam, hogy az a két- különben nagyon fegyelmezett fiatal, mennyire fel tud szabadulni, nevetgélni, humorizálni, még a nagyit is heccelték, nem lenne-e kedve ott és akkor eltáncolni a Copéliát. Az öreg hölgy ujjaival megigazította a frizurát és hetykén válaszolt:- Hiába élcelődtök, mert nekünk bizony a vérünkben van a tánc. Az anyád is meg én is prímabalerínák voltunk és te is az vagy Krisztina, még ha a jégen is. Egyre megy. Miután anya és lánya végkép levetették a spicc-cipőt,' Krífeztit kísérgették, tanácsokkal látták el, zenét válogattak a pár számára, kosztümöket tervezgettek. Az említett kirándulás után gyakran kaptam egy-egy üdvözlő lapot a világ minden részéről. Leginkább Londonból, mert Kriszti és Andris ott edzettek a híres Batty Callawaynél. Ennek az volt az oka, hogy Budapesten nincs fedett jégpálya, meg az is, hogy a magyar edzők belátták, az ő tudásuk e pár irányításához nem elegendő. A leningrádi Európa-baj- nokságón mutatkoztak be 1970-ben. Bár technikájukat egyre tökéletesítették, csak nagyon lassan kúsztak felfelé a ranglétrán. Hét évvel későb, a helsinki Eb-én ezüst érmet szereztek, aztán még egyet, meg még egyet és a bécsi világ- bajnokságon is övék volt a második poszt. Azzal vádolták ugyanis őket, hogy túl teátráli- sak, revüálisak. Krisztina azt mondta: „Lehet hogy igazuk van, de mi igazán kedvtelésből táncolunk, a közönség és a saját örömünkre. Ha kűrünket telitűzdelnénk nehéz elemekkel, akkor csak azokra lennénk képesek odafigyelni, elpárologna köny- nyedségünk.“ A mikor 1978-ban Budapest utcáin sétálgattam, eszembe jutott a kis Bandi meg a mamája. Gondoltam, most itt az alkalom, meglátogatom őket. Elővettem a térképet és örömmel tapasztaltam, hogy csak egy háztömbbel laknak odébb. Néhány perc múltán egy hatalmas kovácsoltvas kapu előtt álltam. Zárva volt. Megnyomtam a kapucsengőt és kisvártatva hallom:- Tessék?- Marikát keresem - mondom, miután bemutatkoztam és megmondtam, hogy Pozsonyból jöttem.- Marika, hát Marika az három éve meghalt. Nagyon kérem, jöjjön föl, tudom kivel beszélek, szegény feleségem és kisfiam gyakran emlegették.- De mi van Bandikéval?- Az most Strasbourgban van az Európa bajnokságon. Csak akkor kapcsoltam, hogy a kis Bandika azonos azzal az Andrással, akinek pályafutását évek óta figyelem és kommentálom, és aki levelezőlapokat küldözget. Sallaiék lakása András keze- nyomát viselte. Érettségi után egy kétéves „régiségsaccoló“ felépítményi iskolát végzett és szívesen „művészkedett“. Akkor is néhány reparálásra váró barokk szék állt a sarokban, a festőállványon meg egy befejezetlen olaj, a falon jól sikerült Rubens-másolat. Amikor András visszatért Franciaországból az értékes bronzéremmel és édesapjától tudomást szerzett látogatásomról, illetve kilétemről, ő is meglepődött. Azóta barátságunk szorosabb lett. P ályafutásuk csúcsára 1980-ban értek fel. A gö- teborgi Eb-én ezüst érmet szereztek, Lake Piacidban a téli olimpián szintén, de Dortmund- ban a világbajnokságon már aranyat. Életükben először csak nekik játszották a magyar himnuszt. Miután aláírtak egy előnyös szerződést, négy évig Amerikában revütáncosok voltak. Úgy tervezték, hogy Krisztina majd beiratkozik az orvosi egyetemre - mondván, eddig anyám nyomdokait követtem, most apáméiba lépek Andris pedig művészettörténetet tanul. Mégis ' másként alakulták a dolgok. Andris „összehozott“ egy nagyon elegáns és jóimenő régiségüzletet, később mégis felszámolta, mivel egy csodálatos ajánlatot kapott. Az International Management Group (IMP) ügynökség alkalmazottja. Ez az ügynökség, melynek tulajdonosa McCormacko sportolókat és művészeket szerződtet egy-egy fellépésre, a világ legbefolyásosabb és legsikeresebb ügynökségei közé tartozik. Nos, András a létező 43 iroda vezetőinek egyike, rábízták a közép- és kelet európai szerződéskötéseket. Ebből kitűnik az is, hogy rengeteget utazik, amit leginkább a négy és fél éves kislánya vesz zokon. Elégedettnek és boldognak mondja magát, gyümölcsöz- teti sporttapasztalatait, ismeretségeit. Aki a tévében figyelte a müncheni műkorcsolyázó vb-t, az a kép „alatt“ az ő hangját hallhatta. Krisztina is férjhez ment és San Franciscóban él. Kaliforniá* ban egy jégtánciskola tulajdonosa. Edzi a Woodwarti-Szentpé- teri amerikai-magyar táncospárt, akik a vb-n negyedikek lettek. Reméli, hogy jövőre, amikor a világbajnokságra a San Francisco melletti Oaklandban rendezik, már dobogósak lesznek. Csupán azt sajnálja, hogy e cél érdekében kevesebb időt tölthet majd Budapesten, mivel eddig bizony gyakran és hosszabb időre haza-hazaruccant. Ozorai Katalin A minap érkelett a hír, hogy a bíróság befejezte a Hillsborough-i stadionban 1989-ben bekövetkezett katasztrófa - melynek során 95 ember vesztette életét - vizsgálatát. A tragédiát a véletlenek szerencsétlen összjátékának mősítette, így felmentette a klubot és a helyi rendőrséget a felelősség alól. Ez bizonyára számukra megnyugtató, de a szurkolók számára a legkevésbé sem. „Civilizált országunkban egyetlen más olyan sportot vagy szórakozási formát sem tudok megnevezni, ahol a néző élete annyira veszélyben forogna... A futball és az életveszély hovatovább azonosítható, a katasztrófa bármely pillanatban megismétlődhet“ - írja Taylor bíró a tavaly nyilvánosságra hozott jelentésében, melyben az angol labdarúgás állapotát veszi szem- ügyre, s a szomorú körkép mellett javaslatokat is tartalmaz az áldatlan helyzet javítására. „Ósdi pályák, elavult berendezések, huliganizmus, az ital főszerepbe jutása, gyenge klubvezetés - ez jellemzi viszonyainkat“ - mondotta Taylor. Tanulmánya szerint az egyesületek még mindig nem hajlandók tudomásul venni, hogy elsősorban nekik kell lépniük, a szurkolók kényelmére, biztonságára, jobb elhelyezésére a jelenleginél sokkal több gondot kell fordítani. Az angol Futball Liga 95 csapata közül 58 még ma is ősi otthonában játszik: abban A baj forrása a stadionban s olyan körülmények között, ahogy azok a pályák 1889 és 1910 között megépültek. „Zsúfolt, piszkos lelátók, siralmas sporttelepek, a nézők elhelyezésére alkalmatlan stadionok“ - summázta véleményét a futballkórkép készítője. Minden baj egyik legfőbb forrása Taylor az állóhelyi szektorok létében látja. Az itt összepréselődő szurkolók a szenvedői szinte minden eddigi katasztrófának. A jelentés szorgalmazza, hogy az ezredfordulóig fel kell számolni az állóhelyeket, az új stadionok építésénél pedig kizárólag csak üiöhelyi szektorokat létesíthetnek. A torlódás elkerülésére növelni kell a számlálóberendezésekkel ellátott keskeny bejárati kapuk áteresztőképességét. A védőkorlátokat, betontorlaszokat évente korrózióvizsgálatnak kell alávetni, a szektorok közti elválasztó rácsot a jövőben maximum 2,2 m magasra lehet húzni, hogy vészhelyzet esetén ne akadályozza a menekülést. A klubok számára szigorú kódex készül, amelyben a nézőtér minden szegletét befogó zárt körű televíziós lánc működtetése alapkövetelmény. E tévéstúdió központja egyben a stadion biztonsági főhadiszállása is. Innen tartják a kapcsolatot a vészhelyzet operatív vezetői. A számítások szerint kb. 130 millió font lesz a Taylor-tervek valóra váltásának minimális számlája, de ahogy Peter Robinson, a liverpooli klub főtitkára mondja: „Csak így állíthatjuk helyre a brit futball tekintélyét“. (só) i/asárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság ff 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf 3 210/4450. Szerkesztőség: 81915 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: -ff 550-18, sportrovat: @ 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ff 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. ® 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25,17. emelet, ® 210/3659 és 551-83. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Archív felvételek
