Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-12 / 15. szám

TÓTH JÁNOS Szerkeszti: Tallósi Béla Mi a jóga? Olyasmi, mint a torna, de mégsem az. Arra szolgál, hogy az ember meg­ismerje a testét, és bánni tudjon vele. Ennek segítségével izmos, haj­lékony, egészséges legyen. A jóga elsősorban légzésrendszer. A tökéletes légzés révén, amit a jógá- zó fokozatosan elsajátít, az egész szervezete egybehangoltan működik. A fekve, ülve, térdelve, állva végzett Szűcs Imre Nádas szélén kislibák Gi-gi-gák gi-gi-gák úsznak a kisiibák gi-gi-gák gi-gi-gák aranyló bóbiták evezgetnek úsznak nádas felé húznak fröcskölödnek fürgén gyöngyöző tó tükrén gi-gi-gák gi-gi-gák libegő bóbiták csuka ha csobban szétrebbennek nyomban gi-gi-gák gi-gi-gák veszélyt rejt a világ zöld várban bóbiták Nagyapám mesél.. izomgyakorlatok úgy pumpálják a vért a test legeldugottabb zugaiba is, úgy szivattyúzzák onnan vissza, hogy a jogázó azt is efelejti, hogy betegség volt a világon. Nagyszerű testalkatra tesz szert, szívós, acélos izmokra és olyan hasizomra, amellyel a szó szo­ros értelmében azt csinál, amit akar, és amelyre nyugodtan ráállhat egy hozzá hasonló korú valaki, meg se kottyan neki. A jógázó ráadásul nyu­godt, kiegyensúlyozott, semmi sem hozza ki sodrából, nem követ el bo­londságokat, és hírből sem ismeri az idegességet és a félelmet. Mindez azonban nem jön magától. Hosszú éveken át tartó, szüntelen gyakorlást követel. Nem vesz el sok időt, de kihagyogatni, újrakezdeni nem lehet. Szívósan, kitartóan, újra meg újra el kell végezni a gyakorlatokat. Igaz: nagyon sokféle gyakorlat van, és a nehezebbeket nem is lehet más­ként elsajátítani, csak a már kialakult megfelelő izomzattal és hajlé­konysággal. (jp) Inasévek II. Örültem, hogy pár hétig itthon maradhatok. Meg­volt a disznóölés, karácsony, eljött az újév. Vízke­reszt napján azt mondta apám, hogy megyünk Esz­tergomba. Szép napos idő volt, de a biztonság kedvéért meleg pokrócokat is vittünk magunkkal. Még sötétedés előtt odaértünk. Apám is ott maradt éjjelre, csak reggel indult vissza. A lovakat is jól elhelyeztük, volt ott hely bőven. Sok deszka, különfé­le fa száradt ott egy nagy pajtában. Vacsoránál a mester - aki különben a mi vidékünk­ről való volt - megígérte apámnak, hogy semmiféle ház körüli munkát nem fogok végezni. Nincs is mit - szólt. Van két disznónk, ezeket a fiaim is ellátják. Képzelhetitek, hogy megkönnyebbültem. Végre egy rendes mester, akitől tanulhatok. Könnyű szívvel búcsúztam másnap reggel apámtól.- Mesterem tényleg állta a szavát. Az apró bevá­sárlásokon kívül - melyekre örömmel mentem a má­sik inassal - minden időmet a műhelyben töltöttem. Fűrészeltem, fúrtam a mester utasításai szerint. Talán egy kicsit mohó voltam a tanulásban. Ha egy darab fát a gyalupadba fogtunk, rögtön megkérdez­tem, mi lesz belőle. Ez a folytonos kérdezősködés idegesítette mesteremet, de én nem tudtam paran­csolni kíváncsiságomnak. Ha csapózsinórral kijelöl­tünk valami nagyobb darabot, valami létrásszekérol- dalt, rögtön megkérdeztem, mit csinál belőle. Utolsó Gondolkodom, tehát... REJTŐZKÖDŐK Ezen a vénséges vén, dús lombkoron- jú fán rejtőzködik néhány bagoly. Szá­mold meg őket! Nos, hány bagoly van a képen? MEGFEJTÉS A március 29-i számunkban közölt feladat megfejtése: az 1 -est. Az első és a második sorban minden virág más, és különböző­képpen állnak a levelek is. A harmadik sorba tehát egy fehér virág illik, sötét por­zókkal, a szárán a leveleknek jobbfelé kell fordulniuk. Nyertetesek: őszi Éva, Gúta; Dácz Andor, Galánta; Szilvás Zsolt, Nagy- salló; Dobai Denisza, Muzsla; Fehér Ta­más, Búcs. időben már nagyon kurtán felelgetett a kérdéseimre, amolyan szótlan, savanyú ember volt. Hát én csak faragtam baltával, majd bárddal leszedtem szépen a vonalig, de örömöm nem volt teljes, mert nem tudtam, mi lesz belőle. Később mesterem már annál inkább nem elégítette ki kíváncsiságomat, minél gyakrabban kérdeztem. Hiába érveltem, hogy hátha elrontom, elfaragok belőle többet.- Majd én szólok, ha már jó, te csak faragd- szokta mondani Engem bizony bosszantott a mester viselkedése. Egyszer egy öt méter hosszú, húsz centiméter átmé­rőjű fenyőgerendát erősítettünk föl a bakokra.- No gyerek, kifaragod négyszögletűre, azután nyolcszögletűre jól levékonyítod. Én nemsokára megjövök, megyek a városházára - szólt a mester.- Mi lesz belőle, mester úr? - hangzott refrénszerű kérdésem.- Majd megtudod, csak faragd, ahogy mondtam- hárított el bosszúsan. Hát majd megmondaná még - gondoltam magam­ban. Azzal nekifogtam a faragásnak. Egyedül voltam az udvaron, a másik inas kerékagyat vésett. Lefarag­tam, lebárdoltam a dorong négy oldalát. Utána az éleket leszedtem, így nyolcszögletű lett. Mesterem még nem jött meg. Mit csináljak? Nem lesz még vastag? Eh! Gondoltam egyet, bár ezt a gondolatot már az ingerültség sugallta. Újból felerősítettem a dorongot. Bosszúságomban lefaragtam karvastag­ságúra, majd ismét az éleket tompítottam le. Körülöt­tem csupa forgács, a nagy dorongból nem maradt vastagabb, mint egy csáklya.- Hű, a kirelejzumát! Mit csinálsz, te bitang!- ordított mesterem már az utcaajtóból.- Hát én kérdeztem, miért nem mondta meg- szóltam vissza neki.- De annyit tudhattál volna, hogy abból a nagy darab fából nem dióverő botot kell csinálni - fogta meg a fülemet. Lekent egy nagy pofont. Bőgve szaladtam el, de alig titkolt kárörömmel. Kifogtam a mesteren. De bizony ettől kezdve pokol lett az életem, mesterem nem tudta elfelejteni, hogy így elrontottam a drága fát. Valósággal elmart magá­tól. Márpedig engem az bosszantott fel a legjobban, ha igazságtalanul bántott - akár csak szóval is. Nem is maradtam sokáig. A húsvétot megint otthon töltöt­tem, otthagytam a bognárságot is. No, de már késő van, a kosár is kész, mehetünk aludni, majd máskor folytatom - fejezte be nagyapa a mesét.- Legalább annyit mondjon meg nagyapa, kitanult-e valamilyen mesterséget - kértem vetkőzés közben.- Nem én. Egyet sem, pedig voltam ám még egypár helyen. De erről majd legközelebb hallotok, aludjatok, nőjetek! - fújta el a lámpát. Rejtvényünk fő soraiban JEAN JAC­QUES ROUSSEAU, francia író egyik is­mert gondolata ol­vasható. Megfejtés­ként ezt kell bekül­deni szerkesztősé­günk címére (819 15 Bratislava, Martanovi- cova 25.) legkésőbb április 17-ig. A he­lyes megfejtők közül, sorsolással - öten könyvjutalomban ré­szesülnek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ A március 29-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Halálos tavasz, Fe­hér hajó, Csendes élet, A lélek kialszik, Fatornyok, Ararát, Két fogoly“. Könyvjutalomban részesülnek: Béres Csilla, Lekér; Sándor János, Kolon; Má- csady János, Zseliz; Hegedűs Magda, Ri­maszombat; László Erzsébet, Udvarnok. 1991. IV. iJgsárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom