Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-12 / 15. szám
i/asámap Ké t film között Bács Katalinnal Szép. Igazán szép. De tudja jól: a színészethez ez édeskevés. Még akkor is, ha szépsége nemességet, előkelőséget, urambo- csá! valami finom felsőbbrendűséget hordoz. Baronessz lehetne egy történelmi kalandfilmben. Vagy hercegnő, grófkisasszony, királyi sarj. Gyűrűs fürtjeibe tollas-virágos kalap, kezébe legyező illik, egyéniségéhez krinolin vagy a századforduló ruhakölteménye hosszú szárú glasszékesz- tyűvel, selyemcipővel. Bács Katalin egyelőre udvarhölgyeket és társalkodónőket játszik, azokat is külföldi produkciókban. Magyar filmekben ez idáig nem nagyon kapott lehetőséget. Német, olasz, francia rendezők hívják kis szerepre, nagyobbra, kosztümösre, maira — mindegyiknél jól vizsgázik. Tamási Áron Csalóka szivárványának Zsuzsannáját, Beke Sándor rendezésében, a Népszínházban formálta meg. Alakításáért nívódíjat kapott. • A Philippe Pilard-ral forgatott Moravagine után ismét francia filmesekkel dolgozik; Nino Monti Szerelmi sztrájkjában Lü- szisztraté barátnőjét, a rendkívül vonzó, de rendkívül szemérmes Kalonikét játssza. Előbbre tud lépni a pályán egy ilyen szereppel?- Remélem, igen. A Szerelmi sztrájk ugyanis vígjáték lesz, s nekem ez az első filmem ebben a műfajban. Dühbe jönnek és fellázadnak a görög nők, mert férjeik, szerelmeik örökké csak háborúzni járnak, nincs szó, nincs ölelés, amely visszatartaná őket. Lüszisztraté, Kaloniké és a többiek ezért úgy döntenek: megtagadják tőlük mindazt, ami széppé teszi éjszakájukat. Szerelmi sztrájkot hirdetnek, hogy elcsendesedjenek a harcterek. Nino Monti előbb a főszerepet ajánlotta fel, örültem is nagyon, de csak addig, amíg el nem olvastam a forgatókönyvet. Vetkőznöm kellett volna és ez az, amire én sosem vállalkozom. Inkább nem kell a szerep. • Hogy reagál erre egy francia rendező?-Természetesen győzködni kezd, hogy majd így meg úgy fényképeznek és tizedszer is megkérdezi, hogy mikor akarom megmutatni magam, ha nem most, amikor fiatal vagyok. Volt már egy-két konfliktusom emiatt... Nino Monti azonban ragaszkodott hozzám és arra kért, legyek akkor Kaloniké a filmben, ő igazán prűd, ő egyszer sem jelenik meg mezítelenül. Csakhogy a forgatókönyv nem szentírás és Monti egy adott pillanatban azt találta ki, hogy Lüszisztraté és barátnői fürdeni fognak. Mindenki levetkőzött - én nem. A helyzetet végül is maga a rendező oldotta meg. Hozzáírt a szerepemhez, olyan szöveget adott, amelyet valóban csak felöltözve mondhattam el. Én nem Budapesten nőttem fel... engem nem úgy neveltek a szüleim, hogy félvállról vegyem ezeket a dolgokat... én a pályára is szinte titokban készültem. • Gondoltam. Jó pár évvel ezelőtt ugyanis, azon a vigadóbeli Gálffi László-esten, amelyen a mamája, Tanai Bella Gertrúdot játszotta, még csak fél szóval sem jelezte, hogy felvételezni fog a főiskolán.-Otthon sem beszéltem erről. Leérettségiztem és dolgozni mentem. Kiállítási értékesítő voltam a Vigadóban, képieket, festményeket árultam egy évig. Akkor kezdtem el verseket tanulni, előtte semmi. Addig én meglehetősen gátlásos voltam, eszembe sem jutott, hogy színésznő legyek. Apám is, anyám is a pálya ellen neveltek, nem akarták, hogy sérelmek, megaláztatások érjenek. Én már gyerekként is annyira érzékeny voltam, hogy a marosvásárhelyi színházban, amikor Csíky Gergely Buborékok című darabjában veszekedni hallottam a szüléimét, elsírtam magamat, öt esztendővel később, amikor a román televízió Nagy István Özönvíz előtt című darabját tűzte műsorára, ugyanez történt. Néztem anyámékat és folytak a könnyeim. • Azt, hogy Magyarországra települtek, hogy élte meg?- Tizenhárom éves voltam, mindenre emlékszem. A csomagolásra, az útra, a bátyám szavaira, apám és anyám arcára, amint egymásra néztek a határ magyar oldalán... hogy mit hagytam ott, az csak később derült ki. A szere te tét, amiben felnőttem, ami valósággal körbevett. Marosvásárhelyen engem nagyon szerettek és én is mertem szeretni, Pesten ez sajnos másképpen van. Itt akácülat sincs, itt minden gesztusban a pénz szagát érzem. • Szakmai életét mennyire befolyásolja a tény, hogy „apja lánya"?- Egyáltalán nem biztos, hogy előbbre tartanék a pályán, ha nem így lenne... nem akarok én erre semmit ráfogni, sem azt, ami volt, sem azt, ami most van. Egy biztos: apámnak, itt, Pesten minden bejött, jelentős sikerei vannak, de mert nagy térben mozog, ellenségből is több jutott neki, mint anyámnak. Aki pedig apámat nem kedveli, az nyilván engem sem kedvel, ebbe, ha tetszik, ha nem, bele kell törődnöm. Az irántuk érzett sze- retetemen azonban ez sem változtat. Én büszke vagyok az anyámra is... nagyon szeretnék rá hasonlítani. Azt a nőiességet és azt az emberi tartást, ami őbenne van, senki másban nem látom. • Főiskolai tanárai, rendezői közül kitől kapott eddig a legtöbbet?- A főiskolán egyetlenegy ember állt közel hozzám: Esztergályos Károly, ö hitt bennem és foglalkozott velem. Sarkadi Elveszett paradicsomának Mirá- ját és Örkény Rekviemjének Nettijét köszönhetem neki. Ez a két szerep adott alapot azokhoz a figurákhoz, amelyeket a József Attila Színházban, majd Győrben kaptam. A Kakuk Marci Gizusa, a Kaviár és lencse Fiorellája volt igazán fontos számomra, aztán a népszínházbeli Csalóka szivárvány, amelyet Beke Sándor állított színpadra. Neki, amíg élek, hálás leszek. A bizalmával, a türelmével, a szere- tetével sokkal többet adott, mint bárki más. Látta, hogy tele vagyok szorongással, hát vette a fáradságot és meghallgatott. Aztán úgy dolgozott velem, hogy éreztem: óráról órára több vagyok. Beke nagyszerű rendező. Mindenkihez utat talál, mindenkit „megfejt“, mert nemcsak tud - érez is. * • Ma, amikor színházi szerződés nélkül a maga uraként mozog a pályán, miben reménykedik?- Abban, hogy lesz erőm tovább csinálni, hogy akármilyen nehéz napok jönnek is, nem fogok éhen halni. Nemegyszer megfigyeltem már: amikor nagyon lent vagyok és nagyokat szenvedek, akkor kapom a legszebb lehetőségeket. Ha „dörgö- lőzni“ tudnék és lenne egy kiterjedt ismeretségi köröm, talán nagyobbakat léphetnék a pályán, csakhogy én nem vagyok az a típus, aki jön-megy-forog és ha összefut valakivel, akkor azt mondja: itt vagyok, parancsolj velem! Én ülök otthon, az icipici lakásomban és várom, hogy megszólaljon a telefon. A külföldi rendezőknek egyrészt azért kellek, mert nyelveket beszélek, másrészt nincsenek előítéleteik velem szemben. Próbafelvételre hívnak, megnézik, hogy dolgozom és kiválasztanak. Most is ez történt... Kaloniké szerepét is így kaptam meg. Az én érdekemben még nem szóltak oda senkinek. • Pedig lenne, aki odaszóljon.- Lenne. • És miért nem teszi?- Azért, mert nem akarja, hogy színésznő maradjak. Félt. Én meg csak hajtok és biztatom magam... Szabó G. László 5 1991. IV. 12. A világ nagy vallásai Rendkívül érdekes könyvsorozat harmadik kötetét jelentette meg a budapesti Gondolat Kiadó. A világ nagy vallásai sorozatban most került a könyvesboltokba (115 forintért) A protestantizmus kötet. Ezt megelőzte már A zsidó vallás és A sintoizmus. A műveket a milánói Rizzoli Kiadótól vették át. Szerzője: Sergio Ronchi. A kötet tájékoztatást ad a protestantizmus bonyolult rendszeréről. Mint tudjuk, a kereszténység reformjaként született és ezzel alapvetően eltér a többi monolit vallástól. A protestáns vallásnak nincs világméretű hierarchiája, hanem szinte országonként változik és bár más felekezetekben is vannak szekták, különféle irányzatok, azért sehol sincs annyi, mint épp a protestantizmusban. Kevesen vannak, akiknek áttekintésük van a protestantizmusról és tudják az alapvető különbségeket a lutheránusok, kálvinisták, anglikánok, baptisták, adventisták, unitáriusok, metodisták, kvékerek és jeho- visták között. Sergi Ronchi százoldalas könyvecskéje mesteri tájékoztatást nyújt e téren is. Külön értéke a kifejezések és fogalmak jegyzéke. Érdeklődéssel várom a sorozat további köteteit a buddhizmusról, az iszlámról és hinduizmusról. Forman Mozartról A valamennyi Oscar-dijat elnyert Amadeus film alkotójáról, Milos Formánról a Paris Match riportere azt írta, hogy Mozart megismeréséért, népszerűsítéséért Formán többet tett, mint az elmúlt kétszáz év valamennyi zenekara és virtuóza. A filmet valóban sok millió néző látta, és élvezhette a 35 évesen elhunyt géniusz csodálatos zenéjét. Most, a Mozart-év idején számos újságíró keresi fel a filmrendezőt és arról faggatják, hogyan sikerült olyan emberi képet alkotnia a zeneszerzőről. Számos érdekes epizód jelent meg a világsajtó hasábjain. Ezekből idézek az évforduló ürügyén. Arra a kérdésre, mivel magyarázza For- % man a zseni hihetetlen gorombaságát, ezt válaszolta: .—~—. ~- Azt hiszem, tisztában volt a zsenialitásával és vulgáris viselkedése csupán védekezés volt. Imádott minden szerencsejátékot, főleg a pókert és a biliárdot. Sok pénzt vesztett kártyán. További szenvedélye a divat volt. Különösen a parókák. Párizsból, ahol a 22 éves zeneszerző anyjával élt, hosszú levelet írt Salzburgba, apjának. Ebben részletesen elmesélte esté- lyeit, leírta a résztvevők öltözetét, még azt is, milyen cipót és csipkét viseltek. Csupán a levél utóiratában jegyezte meg: „Nem is kell neked elmondani, hogy a mama nem jól érzi magát". Azonban ekkor már anyja három napja halott volt. Miért tette ezt? Talán azért, hogy ne szomorítsa el apját, aki Salzburgban élt és nem akarta, hogy fia eltávozzon a városból. Arra a kérdésre, hogy talált-e még valamilyen mozzanatot Mozart életéből, amely már nem kerülhetett be a filmbe, ezt felelte: -A film elkészülte után tudtam meg, hogy Mozart Prágában egy házban lakott operáinak szövegírójával, Da Pontéval. Egyik reggel 4-5 óra tájban Mozart kinyitotta az ablakot, narancsokat dobált Da Ponte nyitott ablakába és teli torokból odakiabálta: ,y\bbe, változtass a szövegen, mert nekem a zenéhez több szótag kell". És tudják hol végezte Da Ponte? New Yorkban a Kolumbia Egyetem vegyészprofesszora lett. Nem tudom miért ment el Európából. Koktél a leghíresebb festők társaságában A képtáraknak, múzeumoknak nemcsak Közép-Európában vannak anyagi gondjaik, még a világhírű New York-i Metropolitan Múzeumnak is kevés a pénze. Míg a fenntartási költségek állandóan nőnek, az állami dotáció és a magánadakozás gyorsan csökken. Ezért mindenütt azon törik a fejüket, hogy a felbecsülhetetlen értékeket őrző intézmények működtetéséhez valahogy pénzt szerezzenek. A sok ötlet közül talán a legeredetibb a Metropolitan Múzeumé. Ha valamelyik gazdag család 30 ezer dollárt ajándékoz a múzeumnak, koktélpartit, születésnapi ünnepséget rendezhet valamelyik kiállítóteremben, méghozzá olyan világhírű festők alkotásainak társaságában, mint Picasso, Degas, Toulouse-Lautrec, Chagall és mások. Természetesen az értékes dekorációt az ajándékozó válogathatja ki a képtár anyagából. Az ünnepségen felszol- tált ételt és italt a jubiláló fizeti. A múzeum vezetősége derülátó és abba reménykedik, hogy az ötlettel sikerül több százezer dollárt szerezni, sőt a legvérme- sebb reményeket vallók millióról beszélnek. Hamisítványok minden mennyiségben Közismert dolog, hogy időnként még a világhírű nagy képtárakban is ráakadnak egy- egy hamisítványra, azonban ami az utóbbi időben Salvador Dali és Joan Miró élvonalbeli szürrelista festők müveivel történik, az példa nélkül áll a művészettörténetben. Olyan tökéletes hamisítványok árasztják el a képpiacot, hogy a legjobb szakértők is csak igen nehezen tudják megkülönböztetni az eredetitől. Az európai képzőművészeti alkotásokat előszeretettel vásárló pénzes japánokrgyúfteményében találtak Dali-hamisítványokat. Az év elején azonban Stockholmban négyezer (!) hamisított Dali- és Miró-képet foglaltak le. A kópiák annyira tökéletesek, hogy ez megrendítette az egész képkereskedelmet. A legmegbízhatóbb üzletek is bizonytalanok és az árusítás teljes összeomlásától tartanak. A legkellemetlenebb, hogy egyelőre nincs megbízható módszer az ellenőrzésre és a hamisítók leleplezésére. Kétes értékű emlékirat Miközben a hazai kiadók és toliforgatók elkeseredett hangú cikkekben méltatlan- kodnak a könyvkiadás bizonytalan jövője miatt, a prágai maszek CESTY ügynökség kiadta Vasil BiTak emlékiratainak első kötetét százezer példányszámban. Az 1968-at követő „konszolidáció“ vezéregyénisége, a szlovák kultúra egyik megnyomorító ja, a demokratikus átalakulás könyvkiadásának szerzője lett. Igaz, a Smena című lapnak adott nyilatkozatában hallatlan szemtelenségnek nevezte, hogy könyvét beleegyezése nélkül adták Id, amely iránt régen érdeklődtek Németországból, Angliából, Svájcból. Állítólag beperelte a kiadót, mivel azt sem tudja, kitől szerezte meg kéziratát. A kötet tartalmáról a szerző azt mondta, hogy az elmúlt évek eseményeit írta le benne és eredetileg nem könyvnek, hanem a történészeknek. tanúságtételül szánta. A kötet egyes fejezetei 1987-ben már megjelentek a Pravdában és a Rudé právó- ban, de aztán abbahagyták a folytatások közlését. A kortársak számára állítólag érdekes olvasmány a szocializmus megszállottjának vallomása a kulisszák mögött lejátszódott eseményekről, amikor Novotnyt eltávolították a vezetésből. A tervezett második kötet talán még érdekesebb lesz. A Bifak-kötet az első fecske. A lapok megírták, hogy a közép-európai pártállamok vezetői közül sokan dolgoznak emlékirataikon. A szerecsenmosdatás közben azonban sok olyan történelmi részletkérdés kiderülhet, amelyeket felhasználhatnak á korszakot kutató történészek. (szűcs) Oláh Csaba felvétele
