Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-05 / 14. szám

« Pető Sándor Orrotlenthordó Ahogy sétáltunk a liget bokrai között, egyszer csak mit hal­lunk. .. bús, szomorú hangok fu­tottak felénk, mintha valaki a vi­lágot akarná elsiratni. Marcsinak majd megszakadt a szive tőle. Ahogy közeledtünk, vettük csak észre azt a nagyon szomorú va­lakit, aki lehajtott fejjel bóklászott felénk, s könnyesen sóhajtozott. Ha nem vigyázunk, még ne­künk jött volna. Nem látott, nem hallott semmit az ő nagy, mélységes bánatán kivül.-.Mi baj? - szólította meg Marcsi. - Szépen kérlek, mondd el, mi bajod, hadd segítsünk rajtad.- Búsképú lovag vagy tán, szélmalomharcos? - próbálta ki­találni bánatát Marcsi. - Ellopták a kedvenc kiskutyádat, vagy a szerelmed siratod netán? De nem válaszolt, csak sóhaj­tozott, toporgott egy helyben, s az orrát lógatta.- Még hogy búsképú lovag, szélmalomharcos - kezdte mon­dani - akkor biz az életem köny- nyű volna, tudnám mit kellene tenni. És ha a kedvenc kiskutyám veszett volna el... előbb-utóbb csak megtalálnám valahol... és a szerelem... azon is túljut az ember. De amit én szeretnék, az nem teljesülhet. Költő vagyok - folytatta megadóan - és a köl­tők mind szomorúak. Ha monda­nál egy szomorú verset, bánatos mondatot, ami igazán megríkat- na, megköszönném, akárki fia vagy.- De én nem tudok semmi szomorút mesélni, ám ha azt akarod, hogy vidám légy, szíve­sen segítek. Tudod, azt úgy kell elkezdeni...- Még mit nem! - vágott közbe Orrotlenthodró. - Meg mit nem, hogy ér akkor majd földig az orrom, biz én azt szeretném - suttogta el a nagy titkot. - Az lenne csak a jó, de hát hiába sírok, hiába jajgatok, egy arasz­nyit sem nő az orrom és ettől még szomorúbb vagyok, de ak­kor is minden hiába.- Nem értelek - nézegette furcsállva Marcsi. - Más ember menekül a bánat elől, te meg... furcsa egy ember vagy, hallod?- Költő vagyok - szakadt ki belőle a mindent megmagyarázó sóhaj. - Költő... értitek? Bána­tok, szomorúságok tudója... költő Tanácstalanul álltak, kérdő pil­lantásokat vetve egymásra. Ho­gyan is segíthetnénk rajta?- Hagyjatok - nyújtotta előre karját a levegőt tapogatva, mert biz fölnézni csak nem akart.- Nem látsz minket? - kérdez­te tétován Marcsi.- Nem - felelte szárazon.- Talán ha fölemelnéd a fejed, meglátnád, micsoda mókás fic­kók vagyunk. Még el is moso­lyodnál, hidd el.- Ne, ne mondd ezt! Mosoly­ról, mókáról, viccről, nevetésről, kacagásról, netán bruhaházásról hallani sem akarok. Még ha csú­nya volnál, megrikatóan csú­nya ... talán egy picit fölemelném a fejem és még rád is pillanta­nék, hogy kedves vagy... brrr, szép vagy... brrr, mókás vagy... brrr, még mit nem! - rázta esze­lősen a fejét.- Te sosem nevettél?- Nem, és nem is fogok.- Hisz attól könnyű lenne a szived, olyan jó nevetni, hidd el. Én pédául sosem vagyok szo­morú és ettől olyan, de olyan jó nekem. Orrotlenthordó erre nem is vá­laszolt. Tétován elindult, de né­hány lépés után megállt. Felénk fordult, legalábbis arra, amerre minket sejtett.- Én nem akarom, hogy jó legyen nekem, értitek? Én azt akarom, hogy földig lógjon az orrom, azt súrolja, akkor olyan, de olyan szomorú lennék, mint senki más ezen a világon. Elképedve álltunk. Néztük, ahogyan Orrotlenthordó, a költő mélységes bánatában a földet bámulva botorkál, szomorú or- rotlógatnivaló dolgok, gondola­tok után kutatva. És nem értet­tük, miért is van szüksége rá. Lehetséges ez, néztünk egymásra. Hiszen mindenki me­nekül a boldogtalanság elől, ő meg...- Micsoda pupák alak - sza­kadt ki Marcsiból a nevetés. - Ezen bizony nevetni kell. Még hogy valaki azt szeresse, hogy a földet söpörje az orra. Nincs ennél kacagtatóbb dolog a vi­lágon. Mi is nevetni kezdtünk ezen a nevetni való szomorúságon. Mintha csak a liget is hallotta volna beszélgetésünket, ő is ne­vetni kezdett. Nevetlek a fák, a bokrok, még a szökőkutak is. Egy pöttyös labda gömbölyűn kuncogni kezdett egy kisfiú rú­gásra lendülő lába előtt. Pattant egyet, s a kisfiú elképedve vette észre, hogy lyukat rúgott. Öreg néni kezében a horgoló­tű neveltében furcsa, oda nem illő mintát horgolt. Még egy szok­nya is nevetni kezdett, föllibbent a kacagástól, s a lány, aki az előbb még nyugodtan sétált, hi­hetetlenkedve kapott utána, nem értette, mi történik itt. Csak Orrotlenthordó nem hal­lotta a nevetést. Fejét földre szegve bandukolt mélységes szomorúságában, hogy az orra soha, de soha nem lóghat földig. A bábjáték A legősibb játékok közé tartozik - a művészi játékok sorában is. Ásatások révén az ókori egyiptomi leletek között már felszínre kerültek bábok. Később Európában a szicíliai bábok voltak igen ismertek és népszerűek Cervantes is irt szövegeket bábosok számára, de talán a világ legismertebb bábja mégis Pi­nocchio, akit megalkotója, Gepetto fából faragott ki, majd fantáziájával életre keltette. A különféle anyagokból készült színes bábok egy-egy színpadi műben, játékukkal különös világot tárnak elénk. Szabó Lőrincz fél és örül, Csigabiga mint a szívem, nem tudva: itt van-e a tél, Napos mohán vagy új tavaszt melegszik a hoz már a szél; botszemű kis nem tudja még. csigabiga: mi a világ: korán kibújt ibolya, vagy s most vár, pihen, csak hóvirág? Gondolkodom, tehát... SZÁMOZÁS Valószínű el­tart egy ideig, de biztos sikerül megtalálnod azt a két téglalapot, amelyeken ugyan­az a szám olvas­ható. Nos melyik a két egyforma szám? ÚTKERESŐ A LEGKISEBBEKNEK Vajon melyik úton jut el a kutyus a csonthoz? MEGFEJTÉS A március 22-i számunkban közölt feladatok megfejtése: 22 négyzet; vízszintes sorok -1 + 4 + 2 = 7, 1 x 3 + 2 = 5, 4 + 6 : 5 = 2. Nyertesek: Kürthy Márta, Dióspatony; Csunyocska Erika, Kuntapolca; Nagy Patrik, Dunaszerdahely; Álló Veronika, Pozsony; Ferencz József, Rimaszombat. * A sportágak Jégkorong A leggyorsabb csapatjáték, amelyben a küzdő együttesek a három harmadra osztott jégpályán a szabályok keretei között az ellenfél kapujába igyekeznek juttatni a gumiból készült korongot. Min­den hokisnak kitűnően kell korcsolyáz­nia. A játék gyorsaságából adódik, hogy rendkívül fontos az összpontosító ké­pesség, a jó térlátás és a gyors reflex. A korszerű jégkorongozásban nincs kü­lön védő és támadó, itt minden játékos támad, illetve védekezik. Állandó a gyors mozgás, a változás a jégen. Ez a rendkívül nagy iram, a kombinációk sokasága, valamint a játék keménysége teszi vonzóvá és élvezetessé a hokit. A jégkorongsport nemzetközi irányító szerve a Nemzetközi Jégkorongszövet­ség (IIHF) - megalakulásának éve: 1908. Alapitó tagja volt Csehszlovákia és Magyarország is. Az IIHF világbaj­nokságot (ennek kereteben Európa-baj- nokságot) rendez három (A-, B-, C-) csoportban - felnőtt, junior, ifjúsági kor­osztályban valamint Bajnokcsapatok Európa Kupája tornát ír ki. A hoki 1924 óta szerepel a téli olimpiák műsorán is. Nehéz megállapítani a jegkorongozás eredetét. Őse minden bizonnyal az in­diai eredetű gyeplabda, amit a rómaiak is játszottak. Á század elején még két játékot is űztek jéghoki elnevezéssel. Az egyiket, amelyet labdával játszottak, bandynek. míg a koronggal játszott játé­kot koronghokinak, vagy eredetére utal­va, kanadai hokinak nevezték. A mai történetéből jégkorongozás - minden bizonnyal - így kezdődött: A múlt század végén Kana­dában laktanyaudvart tisztogató kato­nák sepregetés közben egy fadarabot ütögettek egymásnak. A ..hoki" csakha­mar kilépett a kaszárnya falai közül. Rájöttek: korcsolyát csatolva gyorsabb a játék. A fadarabot később gumikorong váltotta fel. Kanadában már 1891-ben (!) bajnokságot játszottak. A csapat hét játékosból állt, közülük egyik a kapus volt. Az akkori játékidő 2x30 perc volt. A játékteret alacsony, 15-20 cm magas / palánk szegélyezte. A kanadai hoki gyorsan népszerű lett. Az 1890-es év végén már az Egyesült Államokban is játszották. Európában a századfordulón a londoni Jégpalotában mutatkozott be a jégkorongsport. A II. világháború előtt Kanada volt az egyeduralkodó, majd 1946 után Csehszlovákia, Finnország és Svédor­szág hokisai is kisebb-nagyobb sikere­ket értek el. Az 1954-es stockholmi vb-n újabb fordulat történt: az addig teljesen ismeretlen szojvet válogatott nyerte Ka­nada előtt a világbajnoki címet. Ezzel új korszak kezdődött a jégkorongozás tör­ténetében. Kanada egyeduralma meg­Gyakran vannak veszélyben a kapuk a leggyorsabb csapatjátékban (Berenhaut Róbert felvétele) szűnt, és 1962-től a világbajnoki címet szinte megszakítás nélkül a szovjet vá­logatott birtokolta; a csehszlovák és a svéd együttes csupán néhányszor tudta megkaparintani a világbajnoki aranyérmet. Kialakult a világszerte elis­mert szovjet iskola, amelyet sokan kö­vetnek. Jelenleg több mint negyedszá­zada elsősorban a négy nagycsapat küzd az elsőségért a világbajnokságon és a rangosabb tornákon. A „négy nagyhoz" - Szovjetunió, Csehszlová­kia, Svédország és Kanada - az utóbbi években csatlakozott Finnország is. Egy-egy hokimecss 3x20 perces tiszta játékidőből áll. A harmadok között 15 perc szünetet tartanak. A jégkorong­csapatot általában 20 mezőnyjátékos és két kapus álkotja. A jégen tartózkodó hokisok száma hat: egy kapus, két hát­véd és három csatár. Á játéktéren levő korongozókat a cserepadon ülő játéko­sok közül bárkivel ki lehet cserélni. Har­madkezdéseknél térfelet kell cserélni. A kiszabott büntetések csak a tényleges játékidőbe számítanak bele. A főbíró (két vonalbíró segíti munkáját) a követ­kező büntetéseket szabhatja ki: kisbün- tetés (2 perc kizárás), nagybüntetés (5 perces fegyelmi), 10 perces nagy fe­gyelmi. végleges fegyelmi (végleges kiállítás cserével), büntetőlövés (a bün­tetőt elvégző korongozó a pálya köze­péről egyedül tör kapura). Fontos sza­bály: a játéktérén csapatonként lega­lább négy korongozónak (egy kapus, három mezőnyjátékos) kell tartózkod­nia. Több kiállítás esetén az elhalászott büntetés lép életbe. A pályán kívül helyezkedik el a ver­senybíróság, amely a játékidőt, a bünte­téseket méri és a jegyzőkönyvet vezeti. (zsi) 14 1991. IV. 5 ilasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom