Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-05 / 14. szám

i/asärnap *r + ifÜ 11 1 1 1 111II1 ii 1 l'J KUtee SHVIIKH Több fényt Ki gondolná, hogy egy közönséges 90 wattos halogénizzó a telje­sítményének mindössze 15 százalékát sugározza ki látható fényként? A többi láthatatlan infravörös sugárzás, amely hő formájá­ban nyilvánul meg. Hogyan lehetne ezt a kárba vesző energiát látható fénnyé alakítani? A General Electric szakemberei egy újfajta, kettős izzóban látják a megoldást. A belső kicsiny kvarcból készül, és halogéngázzal töltik fel. Ebben van maga az izzószál is. Az ezt körülvevő külső körte üvegből készül, és közönséges levegő tölti meg. A belső körtében levő gáz megakadályozza, hogy az izzószál a túl magas hőmérsékleten elpárologjon, ezzel növeli az izzó élettartamát, és az üzemelési hőmérsékletet is. Az egész talámány lényege azonban az a vegyi úton felvitt, rendkívül vékony és egyenletes réteg, amelyet a külső körte felére visznek fel. Az emberi hajszál vastagságánál 500-szor vékonyabb réteg visszaveri azt a fényt, amely hullámhosszánál fogva normális körülmények között megszökik. Ennek visszafogásával az izzó teljesítménye mintegy 60 százalékkal növelhető. A jövő sütőjének az egybeépí­tett készülékben két energiafor­rása is van, infravörös sugarak­kal és túlnyomás nélküli gőzzel végzi a dolgát. A konyhakész ételeket, húsokat, más ínyenc­ségeket különböző fokozaton süti, de ettől függetlenül párolni is képes. Közvetlen hővezetéssel, infra­vörös sugárzással és mozgás­ban lévő gázok segítségével le­het elkészíteni az ételeket. Mind­három tényező egyidejűleg hat, ezek minden előnyével együtt. A túlnyomás nélküli vízgőzzel történő sütés-főzés gyors és die­tetikus eljárás. A berendezés energiatakarékos, a készülék al­só és felső részén elhelyezett kapcsolók segítségével lehet a pároláshoz a vízadagolást sza­bályozni, illetve a fokozatokat ál­lítani. Képünkön a francia gyártmá­nyú, húsok sütésére és párolá­sára kiválóan alkalmas készülék látható, amely a - talán nem is oly távoli - jövő sütője. Mikroszámítógépes kulcsmásolás A kulcsmásolást, a mai ember mindennapos problémáját eddig kis­ipari szinten, másológépekkel ol­dották meg. Aprólékos, kalibráló, re­szelő, nyomó, maró műveleteket vé­gez a másológép, természetesen az eredeti kulcs jelenlétében kerül sor a másolásra. Egy francia gyár most újszerű kulcsmásoló berendezést hozott forgalomba, amelybe számí­tógép van beépítve. A gép működést hozott forgalomba, amelybe számí­tógép van beépítve. A gép működé­sének lényege: a számítógépbe be­táplálják az eredeti kulcs számát, és I 1 mmmtmtvmM J ,1 i 15 1991. IV. 5 Vasárnapi krimi Nem dongó! Hadár! A hírhedt kubai Disznó-öböl kro­kodiloktól hemzsegő mocsarai egy különleges élőlényt rejtenek. Itt él a világ legkisebb madara, egy nek­tárgyűjtő kolibri. Súlya mindössze két gramm, a hím nagysága a fejétől a farkáig éppen csak 5 centiméter. Egy amerikai természetfotósnak el­ső ízben sikerült fényképfelvételeket készíteni róla, ami mind fotográfiai, mind természetbúvári szempontból figyelemre méltó teljesítmény. A pa- • rányi állatot igen nehéz felfedezni, hiszen nagyon könnyen összeté­veszthető egy nagyobb fajta mézelő rovarral. Mivel körülbelül 80 szárny­csapást tesz meg másodpercenként - ezzel a módszerrel mint egy heli­kopter lebeg a virágok előtt - nem egyszerű a lefényképezése. A szárnymozgást szabad szemmel képtelenség érzékelni, nagyon nagy zársebességű, rövid expozíciós időt lehetővé tevő fényképezőgéppel azonban igen. A kolibrik jellegzetesen magányos életmódot folytató madarak. Még a házaséletük is csupán néhány má­sodpercig tart. Amilyen kicsik, olyan harciasán védik életterüket, ádáz lé­gicsatát folytatnak más kolibrikkel. Teáskanálnyinál alig nagyobb mére­tű fészkükbe a nőstények két ká- vészemnyi nagyságú, tojást raknak. A kolibrik a legkevésbé „energiata­karékos“ állatok közé tartoznak. Testsúlyukhoz képest nagy mennyi­ségű táplálékra van szükségük. Fő eledelük a virágok kehyhéből kiszip­pantott nektár, amelyet apró pókok­kal, legyekkel egészítenek ki. Képün­kön a rekorder maradat egy ceruza­vég mint méretarány társaságában ábrázolja. ennek alapján az automata beren­dezés néhány másodperc alatt el­végzi a kulcs másolását. A nyers­kulcs, tehát a munkadarab megmun­kálása uníverzál maróval megy vég­be, tökéletes minőségben, legyen az autókulcs, lakáskulcs, gépkulcs stb. A gép munkaprogramját a nagyka­pacitású számitógép memóriatára irányítja. A számítógép memóriatá­rába a világpiacon használatos 800 kulcsszéria kódszámai vannak be­táplálva, de ez egyedekre bontva több millió kulcsformát jelent. Ilyen nagy számú kulcsra kell az Inter- code gép memóriá jának emlékeznie. A gyár új kata­lógusában a világ­piacon található összes bejegyzett kulcs kódjai és re­ferenciái szere­pelnek, de ezen­kívül a katalógus bővül a menet­közben konstruált új kulcstipusok adataival. Ezeket folymatosan be lehet táplálni a gép memóriatá­rába. Képünk: Az In­tercode kulcsmá­soló berendezés Taiajvédő _ növény A Világbank támogatásával a dél-indiai Dekkan-fennsíkon a talaj lepusztulását, erózióját megállapítani hivatott kísérlet kezdődött. Evégett a lejtőkön, egymás felett kis növényeket ül­tettek az illatos - főként molyű­zőként ismert - vetiver növény­ből. Az eddigi eredmények bizta­tók: e növények sövényei a tró­pusi zivatarokat követően felfog­ják a talajt, és az annak tápanya­gait magával sodró vizeket. A program vezetői azt remélik, hogy ennek a talajvédő eljárás­nak ugyanolyan forradalmi hatá­sa lesz majd a fejlődő országok mezőgazdaságára, mint volt a nagy hozamú búzafajtáknak az elterjesztése a hatvanas és a hetvenes években. Eddig is próbálkoztak eróziót megakadályozó növényekkel, de azok nem váltak be. Nyugat- Afrikában pázsitfüvet ültettek e célra, csakhogy annak szer­teágazó, hosszú gyökerei na­gyon hamar behálózták a talajt, és rontották a haszonnövények kifejlődésének esélyeit. Hason­lóképpen az eukaliptusz sem bi­zonyult alkalmasnak Indiában a kivágott fák pótlására. Velük ellentétben a vetiver 3 méterre is lenyúló gyökerei szilárdan megtartják a lejtőt, s szemben a pázsitfűvel, ez nem szaporodik gyorsan, ráadásul a szagával elriasztja a kis rág­csálókat és a kérődző állatokat, tehát azok nem tesznek kárt a belőle alkotott sövényekben.- Kész bolond vagyok - mondta az asszony. - Mil­ton, a férjem meg én ma tíz óra körül reggeliztünk, mert Milton szeret szomba­tonként tovább szunyókál­ni. Mint rendszerint, most is csak félig láttam őt, a másik felét az újság elta­karta. Reggeli alatt még csak nem is láttam azt az ocsmány képét. Egyszer csak hirtelen felugrott, mintha valami bomba rob­bant volna alatta. Letépett az újságból egy darabkát és a zsebébe dugta. Aztán kirohant a hallba. Fogta a kabátját meg a kalapját és elrohant, mintha puská­ból lőtték volna ki. Szó nél­kül, érti, egy szót sem Henry Slesar kilenc évvel ezelőtti. Sze­retnének látni valami muri­sat? Menjenek le a pincé­be! Miltonnak van a legna­gyobb ezüstpapírgombó- ca, amit valaha is láttak. Van egy doboz madzagja, meg egy láda dugig tele szódásüveg kupakjával. Ne kérdezzék tőlem, minek. Lehet, hogy azzal akarta új­ra fedni a ház tetejét. Soha életemben nem láttam ilyen kapzsit. Hát persze, évekig veszekedtünk a pénz miatt. Mindent elkö­vettem, hogy kijöjjek a nyo­morúságos fizetéséből. Engem megilletne az or­szágos abszolút bajnoknői cím, ha a mindenféle mara­dék hasznosításáért járna A hirdetés szólt. Aztán úgy fél tizen­kettő felé hallottam, hogy nyílik a külső ajtó.- Milton? - kérdem és megyek a hallban. Igen, Milton volt. És képzeljék, mit csinált? Pisztolyt sze­gezett rám. Azt hittem, csak hülyéskedik, s képzel­hetik, mennyire meglepőd­tem, ahogy meghúzta a ra­vaszt és bumm! Azt hi­szem, ezt a ruhát már nem vehetem fel többé, vagy igen?- Kérem, csak nyugalom- figyelmeztette a rendőr­ségi ügyeletes orvos, és lehúzta selyemignéről a könyökvédőit. - Van egy kis vérvesztesége, de a go­lyó csak a válla húsosabb részén haladt át. Ön sze­rencsés, Hanleyné asz- szony.- Én meg a szerencse?!- fortyant fel az asszony.- Ilyen férjjel, mint az enyém? Kifejezéstelen szürke szemével a hadnagyra né­zett. Ö éppen telefonált, halkan beszélt valakivel. Ahogy letette a kagylót és odament az asszonyhoz, olyan volt, mint valami or­vos, aki épp megállapította a sorsdöntő diagnózist.- Sajnálom, asszonyom, közölnöm kell önnel, hogy készültségi járőreink rá­bukkantak a férjére és meg­állásra szólították. Nem fogadott szót. Attól tartok, hogy meghalt. Hanleyné arca e hírre összerezzent. Aztán meg­könnyebbülve, vagy in­kább megenyhülve sóhaj­tott fel.- Szegény Milton. Azt hi­szem, szeretnék, ha be­szélnék róla, nemde?- Igen - mondta a had­nagy.- Hát kérem, Milton olyan volt, mint más egyszerű ember, de sosem láttam még hozzá hasonló zsugori alakot. Bizonyára ez volt a valódi oka minden nézeteltérésünknek. Milton olyan fösvény volt, hogy az elmúlt hat év alatt nem vett magának sem cipőt, sem ruhát. Amiben kénytelenek lesznek eltemetni, legalább ilyesmi. Dehát hébe-hóba csak kellett némi pénzt köl- tenem magamra is. Főleg a legutóbbi hónap volt balhés. Néhányszor tényleg összekaptunk a pénz miatt, s napról nap­ra romlott köztünk a vi­szony. Egyszer egy na­gyobb hajcihő után, fog­tam magam és vagy tucat­nyi csomaggal tértem visz- sza a női cuccokat árusító üzletből. Csakazértis elköl­töttem ötven dollárját. Ez aztán végképp megvadítot­ta. Azt hiszem, a tegnapi ve­szekedésünk volt az a bizo­nyos utolsó csepp a pohár­ban. Én a vásárlás csábítá­sának nehezen tudok ellen­állni, s tegnap betoppant „ hozzánk egy kiváló rábe­szélő tehetségű ügynök. Mielőtt észbe kaphattam volna, mit művelek, már alá is írtam a vételi szerződést egy káprázatos porszívóra a hozzá tartozó minden kel­lékkel együtt. A számla ki­tett vagy százhatvan dol­lárt, s amikor megmond­tam Miltonnak, csodálkoz­va rám nézett, de egy szót sem szólt.- Értem - mondta a had­nagy. - De most azt szeret­ném tudni, mi volt azon az újságcetlin, amit a maga férje letépett. Azon, ami annyira indulatba hozta.- Nem tudom - mondta Hanleyné.- Harry! - szólt a had­nagy az őrhöz. - Kutassa át a házat, keresse meg azt az újságot és szerezzen egy hiánytalan példányt is! Ál­lapítsa meg, mit tépett le belőle Hanley úr!- Igen, uram - mondta az ÖT. Egy órán belül a kezük­ben volt, amit kerestek.- Miről van szó? - kér­dezte Hanleyné türelmet­lenül.- Egy hirdetésről - mondta a hadnagy. - Az egyik sportkellékeket áru­sító üzlet hirdetése. Ez állt benne: „Pisztolyok olcsóbban! Azelőtt 18.95, most 11.95 dollár.“ VÉRCSE MIKLÓS fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom