Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
„Tengeriá ugyan nincs, de tengernyi okos, rátermett emberünk van”- Igen, utunk első szakaszára május és augusztus közt kerül sor. Célkitűzésünk, hogy az említett időpontban három tengerjáró jachton körbehajózzuk Európát, és így szimbolikusan egyesítjük a nyugati és keleti részét. Humánus célunk egy negatív tapasztalatból is ered: annak ellenére, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Európa szívében fekszik - „hála” a totalitárius rendszer évtizedeinek ügy tűnik, hogy ez mégsem igaz. Utunkkal szeretnénk elősegíteni ismételt belépésünket az öreg kontinens demokratikus országai közé. Meggyőződésünk, hogy a közeljövőben le kell omlaniuk a Nyu- gat-Európa és néhány nemzet közötti még mindig meglévő falaknak, akár az olyanoknak, amelyek konkrét, tapintható anyagból épültek, de azoknak is, amelyek gyakran sokkal ellenállóbbak, mint például a berlini fal volt, mert nagyon sokan saját tudatunkban hordozzuk őket. A/ expedíció kél tagja, Peter Hluchán (jobboldalt) év Kesxeli Béla a szlovák kormányfőnek. Vladimír Meciarnak magyarázza a hajóút részleteit. telű volt. Gondolom, most is hasolnó a helyzet.- Igen,a legénységet ezúttal is négy nemzet képviselői - szlovákok, csehek, lengyelek és magyarok - alkotják. Összesen 21- en leszünk, többek között két operatőr, egy vágó, három újságíró és egy orvos. • Mi lesz az útvonal?- A tervek szerint 25 ismert kikötőben, illetve városban kívánunk dolgozni, ismerkedni az emberekkel. Interjúkat készítettünk és propagáljuk hazánkat. A városok közül néhányat megemlítenék: Gdanszk, Malmö, Amszterdam, Párizs, London, Lisszabon, Barcelona, Monte Carlo, Róma. Valamennyi találkozásunkon szeretnénk bebizonyítani: tengerünk ugyan nincs, de tengernyi okos és rátermett emberünk van. • Az expedíció első szakasza augusztus 28-án ér véget. Az igazi nagy vállalkozásra a jövő évben kerül sor.- Valóban. A második felvonást 1992 májusa és decembere közt akarjuk megvalósítani. Nem véletlenül választottuk az időpontot. Amerika felfedezésének 500. évfordulójára a világ szinte minden tájáról indulnak majd hajók az Újvilágba. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a többezres vízikaravánból nem hiányoznak majd hazánk képviselői sem, s a Slovakia, a Zuzana és a Szávitrí legénysége is részese lehet az „évezred eseményének“. Az Atlanti-óceánt átszelik Kolumbusz Kristóf hajóinak, a Santa Mariának, a Ninának és a Pin- tának a hú másai, amelyek természetesen a világhírű tengeri utazók eredeti útját követik majd. • Mi az, amit még el szeretnétek mondani?- Vállalkozásunk nem jöhetett volna lérte különböző szponzorok nélkül. Ezúton is szeretnénk megköszönni mindazok segítségét, akik biztosították az anyagi fedezetet, a felszerelést, az élelmiszert, az egyenruhákat. Ha még akadna olyan délszlovákiai vállalat, mely valami módon hozzá tud járulni expedíciónk sikeréhez, szívesen vesz- szük segítségét. Ordódy Vilmos • Expedíciótok túllép a szőkébb nemzetközi kereteken. Nemcsak Szlovákiában vagy Közép-Európában gondolkoztok. Vállalkozástokkal a népek közeledését általában kívánjátok szolgálni. Milyen módón? • Úgy tudom, a vitorlabontásra már csak néhány hetet kell várnotok...- Utunk során dokumentum- film-sorözatot készítünk, amelyben nemcsak a külföldön élő ismert honfitársainkat akarjuk megszólaltatni, hanem az öreg kontinens több kiemelkedő társadalmi, kulturális és politikai személyiségét is, többek között János Károly spanyol királyt, aki - mint ismeretes - szintén a vitorlázás szerelmese, és a múlt évben a tengeren megmentett két fuldokló lányt. De találkozni akarunk egyszerű tengerészekkel, dokkmunkásokkal és halászokkal is, hogy bizonyíthassuk: a jóakaratú emberek, tekintet nélkül a nemzetiségre, vallásra, a bőr színére, jól megértik egymást. • Három jachtról tettetek említést. A Szávitrín kívül melyik további két vitorlás vesz részt az expedícióban?- Varsányi József Zuzana nevű hajója és a Lengyelországban Kolumbusz Santa Mariája nyomában Bizonyára sokan emlékeznek még a Vasárnapi Új Szóban mintegy másfél éve megjelent riportokra, amelyekben a boldogfai vitorlás, a Szávitrí legénységének kalandos Afrika körüli útjáról írtunk. A befejező rész zárószavában Tóth László így nyilatkozott: „1992-ben megint keményebb fába szeretném vágni a fejszémet. Fél évezreddel Amerika felfedezése után a vitorlák szárnyán, ismét a Szávitrí fedélzetén szeretném megismételni Kolumbusz Kristóf útvonalát...“ A jövőre tervezett merész vállalkozás már biztos alapokon nyugszik, sőt a politikai változásoknak köszönhetően alaposan kibővült. A két szakaszra tervezett és a Gyengéd Forradalom Nemzetközi Expedíciója nevet viselő (Expedition of Gentle Revolution - E. G. R.) vállalkozásról Tóth Lacival és az E. G. R. Konzorcium alelnökével, Keszeli Bélával beszélgettünk. rendelt vezérjacht, mely a Slovakia nevet kapja. Úgy tervezzük, ennek a csaknem 16 méteres, korszerű járműnek Olga Havlová lesz a keresztmamája. A hajószentelést egy nagyszabású show-műsor keretében szeretnénk megvalósítani. A teljes bevételt a mozgássérült gyerekek megsegítésére kívántuk felajánlani. Azért hangsúlyozzuk, hogy kívántuk, mert nincs kizárva: ez az elképzelésünk a felmerülő nehézségek miatt végül is meghiúsul. • A Szávitrí személyzete annak idején nemzetközi összetéIlona rokkantnyugdíjas, de dolgozik, napi négy órát. Takarít... Munkája végeztével hazamegy - a munkásszállásra. Évtizedek óta ez az otthona, nincs gondja semmire, és a lakás nem is kerül sokba. Nem szándékozik már sajat otthont berendezni, háztartást vezetni - amíg lehet, marad. Ha meg kiteszik a szőrét, elmegy öregotthonba. Olyan nyugdija van, hogy biztosan beveszik! Festett fénykép a falon, aranykeretben. Ilonka tizenhét évesen, szerelmes menyasszony korában. Nem olyan sovány, mint ma. A haja ondolált, nem őszen és csapzottan lóg, mint most. a fogsora ép. Jó fiú volt a vőlegénye, csak ne lett volna olyan csapodár. Ilonkára féltékenykedett, ő meg a katonaságnál minden szoknya után futott. Ilonka meg — bármennyire vágyódott is utána - hősiesen ellenállt. A vőlegényét meg elszerette egy asszony. Legény, katona, oda megy, ahol kap. Az ágya fölött egy férfi fényképe. A nagy szerelem. A férfi három gyerekkel megözvegyült, Ilonka meg negyvenévesen már nem ugrott fejest a házasságba, úgy látta, a férfi csak a gyermekeinek él. Egy helyen dolgoztak, aztán a férfi meghalt, s amikor a szekrényét kitakarította, a fénykép leesett a földre. Ő meg elhozta és berámázta. Ez inkább olyan titkos szerelem volt, és tiszta szerelem! A szerelmet nem kell okvetlenül átélni! Ilonka megőrizte tisztaságút. Hatvannyolcban is fordíthatott volna a sorsán, kimehetett volna Kaliforniába feleségnek, s néha elábrándozik, hogy most gazdag farmerné lehetne valahol... Helyette a múlton ábrándozik. Nem egészen igaz, amit az előbb mondott, mármint hogy ne akarna saját otthont. Volt egy szoba-konyhás háza, az öröksége, ott lakott, de a testvére fia megnősült, a fiatalok hozzá költöztek, egyedül akartak lenni, s amikor megszületett a gyerek, Ilona is egyre nyomasztóbbnak érezte az összezártságot. Folyton csak azt hallotta a rokonoktól, hogy látod, a gyárban beadtad a kérvényt, mégse kapsz lakást. Hát tehetett róla, hogy mindig más került sorra? Akinek családja volt? Minek magának lakás, se kutyája, se macskája.. ezzel fizették ki. Egy nap aztán megelégelte a rokoni szemrehányásokat, és bejelentkezett a munkásszállásra. Még szerencse, hogy felvették, mert a kis örökölt háza is helyben volt. Azóta a rokonság legalább nem piszkálja annyit. Igaz, nem is nagyon törődnek vele, csak a testvére fia telefonál néha, el is jön, amikor ráér. Ilonka csak érte él, mindig is a saját gyerekének tartotta. A menyecskével is kijön! Derék teremtés. O járt hozzá naponta mosdatni, etetni, amikor mind a két kezét eltörte. A testvérei rá se néztek. Annyit dolgozott életében, mint egy ló. Még sincs semmije. Nyolc testvér közül Ilonka volt a hetedik. Évtizedek múltán sem szabadul a gondolattól, hogy a szülei eladták. Ha neki lett volna gyereke, el nem hagyja! Őt meg eladták! Kecskéstül. Vagyis hogy a kecskét vette meg a nagybátyja, de a hűséges állat annyira ragaszkodott kis pásztorához, hogy a négyéves Ilonkát mintegy ráadásként adták. Hányszor megszökött, vissza az anyjához! Aztán csak megszokott. Dolgozott, annyit súrolta'a padlót, hogy akár enni lehetett róla. Ma már nincsenek olyan tiszta padlók... Tizenhat éves kora óta a gyárban dolgozik. Ötvennégyben hirtelen feleslegessé vált. Miért is? Mert „kapitalistánál" lakott. A nővérénél, akinek a férje suszterkedett. Az igazságtalan elbocsátást nem tűrte szó nélkül, olyat mondott és akkorát csapott, hogy lerepült a mosdó. Beidézték a kádereshez, aztán áthelyezték máshová. Az apját harmincnyolcban elbocsátották a vasúttól, mert kommunista volt. Oroszországban lett kommunistává. Az anyja hányszor emlegette, hogy az első pofont azért kapta az urától, mert nem akart visszamenni vele Oroszországba. Ilonka tízéves volt negyvennégyben, amikor az apja meghalt. Az utolsó kívánsága sem teljesülhetett szegénynek. Azt kívánta, hogy a Volga-Volgát húzzák a temetésén - mert kétszer is átúszta folyót. Ilonkának a bátyja igazi kommunista volt, úgy összeverték, hogy nyomorék maradt. Neki soha eszébe nem jutott, hogy belépjen a pártba. Sosem törődött vele senki, nehéz volt az élete. Néha megiszik valamit. Nem is a felejtései t, csak mert ha az ember iszik, úgy könnyebb. De sokat nem, mert akkor nem lehet felejteni, szent igaz... Akkor minden eszébe jut. Mesélni sem akar többet. Ha mindent elmondana, az emberek sírnának, s nem akarja, hogy más is átélje azt, amit ő. ' Három év múlva hatvanéves lesz. Az lesz a jó világ. Alig várja, hogy csak sétálgasson. Ha bírja a lába... Kopasz-Kiedrowska Csilla
