Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
ÚBUJÍSBfl * . jy etlaki emberek. Vasárnap j\ és hétfőn Pozsonyban, keddtől szombatig Győrben élnek. Dagmar harmadik, Frantisek Kostolník ötödik évadját tölti Markó Iván együttesében. Pozsonyban házastársak, Győrben a színpadon is partnerek. Itthoni napjaik pihenésről, erőgyűjtésről és fészekrakásról szólnak, odaát a gyakorlatokat, a próbákat és az előadásokat tartják fontosabbnak. Azt, hogy minden este, minden darabban a maximumot adják. Először A haza gyermekeiben táncoltak együtt, aztán a Szamurájban, Az ígéret földjében, majd a Daphnis és Chloéban, most pedig Markó Iván legújabb koreográfiája, Az élet peremén viszi előbbre közös balettszínpadi életüket. Dagmar a Dámát táncolja a darabban, azt a nőt, aki nem is annyira a frissen festett anyagokra mint inkább a jóképű fiúkra kíváncsi a műhelyben, Frantisek a kelmefestők egyike, aki társaival együtt, a mérges gázoktól megrészegedve embert öl — ártatlanul. • A kezdet bizonyára a ti esetetekben sem volt könnyű, hiszen nyelvtudás nélkül, néptáncegyüttesi „múlttal“ kerültetek Győrbe. Ma, amikor az első évek nehézségein mindketten túl vagytok már, hogy * • érzitek magatokat Markó Ivánnál?- Én szeretném még jobban érezni magam - szólal meg hosszú töprengés után Dagmar szerintem az utolsó fal még most sem omlott le köztünk, s hogy marad-e, az csak Ivántól függ. • Mi ez a fal?- Csak találgatni tudok. Iván talán úgy gondolja: a nyelv még mindig gondot okoz számomra. Nyolcvannyolc őszén, amikor szerződtetett, három szót tudtam csak magyarul, de ma, a próbákon már értem őt. Főleg, ha ismerem a darab librettóját.- Nem olyan magas ám ez a fal - jegyzi meg Frantisek -, és egy-egy pillanatra el is tűnik már. Az igazság az, hogy mindketten nagyobb feladatokra várunk, de hát ezzel minden táncos így van. Ha elégedettek lennénk, ott is hagyhatnánk a pályát. Aztán mint minden együttesnek, a Győri Balettnek is megvannak az oszlopos tagjai. Iván elsősorban rájuk épít, és ez így van rendjén. Ma már azon sem csodálkozom, hogy mindenkihez más a viszonya... nem vagyunk egyformák, egyikünkben több, másikunkban talán kevesebb a szeretnivaló. A próbán viszont, ha korrigálja egy-egy mozdulatomat, eszembe sem jut, hogy ezt vagy azt a megjegyzést most azért kaptam tőle, mert valami miatt esetleg neheztel rám... nem, az észrevételei mindig a mozdulatok minőségének szólnak. A maximalizmusa pedig kezdettől fogva útmutató számomra. • Voltaképpen miért döntöttetek úgy, hogy itthoni pályátoknak hátat fordítva Győrben kezditek elölről táncos életeteket?- Én egy idő után valami egészen másra vágytam, mint amit a Szlovák Néptáncegyüttes adott - mondja Frantisek. - A folklór variációi, lépéskombinációi sokkal kötöttebbek, ugyanakkkor sokkal kevesebb tartalmat hordoznak, mint a modem balett mozdulatsorai. Emlékszem a napra, amikor először láttam a Carmina buranát a győriekkel... elementáris hatással volt rám. És akkor éreztem, hogy lépni fogok és megkerestem Ivánt.- Ugyanígy voltam ezzel én is - jegyzi meg Dagmar. - Valósággal megbabonáztak a győriek. A stílusuk, az előadásmódjuk, a táncuk egészen más volt, mint amit addig láttam. A hattyúk tava, vagy a Dió- törö színtiszta technika, a klasszikus balett ezért sem vonzott annyira soha, ezzel szemben az, amit Ivá- néktól kaptam, a lelkemnek szólt. Igen, nehéz volt az első év, de nem a nyelv miatt, hiszen a férjem mindig ott állt a közelemben. A táncstílus okozott gondot eleinte, és az, látom, kezdetben azokat is m'egizzasztja, akik a budapesti Táncművészeti Főiskoláról, vagy egy másik társulatból szerződnek Győrbe. Ivánnál ugyanis a technika lélekkel párosul, nála minden mozdulatsor érzelmeket hordoz. Azt a variációt, amelyiket nem hatja át a lélek, ő soha, egyetlenegyszer sem fogadja el. Nála a testnek valóban beszélnie kell. • A repertoáron levő darabok közül melyikben érzitek a'legjoböan magatokat?- Nekem a Bolero a kedvencem - válaszolja Dagmar -, az valósággal „kilügozza“ a lelkemet. Tökéletes koreográfia, ahhoz egyszerűen n ncs mit hozzátenni. Frantisek a Carmina buranáról beszél.- Abban nagyon boldog vagyok ... ez volt az első meghatározó élményem az együttessel és most éri is táncolok a darabban. Ez az öröm azóta sem halványult el bennem. De ugyanígy imádom a Daphnis és Chloét... Iván pontosan tudja, mi rejlik Ravel zenéjében. • Ott legbelül, lélekben, változtatok-e, amióta Markó együttesében táncoltok?- Biztosan — hallom jobbról is, balról is. Aztán Dagmar folytatja:- Hogy hatással vannak rám ezek a darabok és hogy jó irányban változtatnak rajtam, azt abból tudom, hogy mostanában azok a dolgok is nyomot hagynak bennem, amelyekre korábban oda sem figyeltem. Iván közelében, és ezt túlzás nélkül állíthatom, nyitottabbá, érzékenyebbé válik az ember. • Külföldi útjaitok során hol értétek meg eddig a legnagyobb sikert?- Indiában. Alighogy megérkeztünk, már figyelmeztettek is bennünket, hogy az ottani közönség rövid, halk tapssal köszön meg minden előadást. Delhiben, Bombayben, Calcuttában nekünk mégis akkora sikerünk volt, hogy a nézők bravózva, hosszú perceken át hangosan tapsoltak. • Csalódottak hol voltatok?- Berlinben, a két Németország egyesítése idején. Azokban a napokban ott minden fontosabb volt... a mi előadásunkra is talán csak harmincán jöttek el. Ilyen sem azelőtt, sem azóta nem történt még velünk. • Ha most Markó Iván azt mondaná nektek: szeretne meglepni benneteket, de nem tudja, minek örülné- tek a legjobban, mit válaszolnátok neki?- Én egy olyan darabot kérnék tőle, mint a Bolero - feleli Dagmar.- Én meg olyat, mint Az igazság pillanata - szól Frantisek. • Azt hittem, mindketten szerepben gondolkoztok.- Nem, szerepet nem kér az ember — hallom mindkettőjüktől- szerepre csak várni szabad. Szabó G. László Közép-európai folyóirat A közép-európai változások sok új kísérletet szülnek. A regionális politikai együttműködés alapjainak lerakása után megjelennek az első folyóiratok is, amelyek megkísérlik a térség változásainak, problémáinak elemzését és az olvasónak lehetőséget nyújtanak a tájékozódásra a pluralista rendszerek küzdelméről, a múlt gazdasági örökségének a felszámolásáról és a piacgazdaság megteremtésének ezernyi nehézségéről. Nemrég akadt a kezembe a Danubius című közép-európai folyóirat magyar kiadásának idei második száma. A havilap Bécsben is megjelenik német nyelven. Valószínű, hogy ez csak a kezdet. A kiadó bizonyosan számít arra, hogy idővel más nyelveken is eljut az olvasókhoz. Erre enged következtetni a lapban található tartalmi összefoglaló lengyel, cseh, szlovák, szlovén, horvát és olasz nyelven. A lap idei 2. száma két nagy témakört igyekszik körbejárni Közép-Európában: A piacgazdaságot és az erősödő bűnözési hullámot. A lapban több Csehszlovákiával kapcsolatos érdekes írás is található. így: Ha Prágában leszáll az est (A rendőrség küzdelme a bűnözőkkel), „Peresztrojka“ Szlovákiában. A két gazdasági cikk címe: Gazdasági reform Prágában és Szlovákia gazdasági lázban. Az írások megítélésem szerint objektí- vek, a lényegre tapintóak. De ugyanilyen alaposak a Lengyelországról, Magyarországról, Szlovéniáról közölt cikkek is. A lapban színvonalas a kulturális rovat, amelyet könyvajánlatok és közép-európai kulturális kalauz egészít ki bécsi, prágai és budapesti programokkal. A lap egyetlen hibája az ára. Egy példányszám 25 koronába kerül (75 forint, és 40 schilling.) Annyi, mint a Vasárnap hat példányszáma. Kár, mert így nem hiszem, hogy eljut a csehszlovákiai magyar olvasók szélesebb köreibe. Cigány-magyar szótár Örömmel olvastam a hírt, hogy a budapesti Kossuth Könyvkiadó megjelentette a Cigány-magyar, magyar-cigány szótárt. Végre a roma-kérdés körül folyó vitában egy becsületes tett. Karsai Ervin és Rostás-Farkas György számba veszi benne az eddig feltárt cigány szókészletet, beleszámítva az újabb fogalmak cigány megfelelőit is. A háromezer címszó a legelterjedtebb lován nyelvjárás mellett közli más vidékek kifejezéseit is. 1983-ban ugyan már megjelent A magyar- országi cigányság szótára, ez azonban elsősorban szakemberek számára készült. A most napvilágot látott mű viszont a hétköznapok szókészletét dolgozza fel. Úgy gondolom, hogy a romák szervezetei beszerzik ezt az alapvető művet és terjeszteni fogják legalább a szerény értelmiségi réteg körében, hogy megtisztítsák nyelvüket a rengeteg idegen kifejezéstől. Ha az ember a városban cigányokat hall társalogni, elcsodálkozik rajta, mennyi szlovák és magyar szót kevernek nyelvükbe. Minden bizonnyal nem ismerik roma megfelelőiket. Az új szótár ebben is segíthet nekik. (Ára 178 forint.) Mi lesz a háromezer elrabolt festménnyel? Hitler, a fasiszta harmadik birodalom vezére, fiatal korában festegetett. A gyenge amatőrképektől azonban nem jutott tovább. Am „vonzalma“ a festészet iránt akkor is megmaradt, amikor hihetetlen politikai karrierjének csúcsán leigázta majdnem egész Európát. Németországban létre akarta hozni minden idők legnagyobb képtárát. Ebbe a képzőművészeti anyagot a megszállt európai országokból akarta összerabolni. A Wehrmacht speciális egységei tervszerűen átvizsgálták az európai képtárakat, múzeumokat, magángyűjteményeket és azok legjavát becsomagolták és Németországba szállították. így került több mint háromezer értékes francia festmény is a nácik birtokába. A francia L’Express utánajárt a dolgoknak és megállapította, hogy a második világháború végén ezeknek a műveknek a többségét Ausztriában, az Altausse környéki sóbányákban rejtették el. A háború végén az amerikai megszálló hatóságok ideiglenesen az osztrák kormányra bízták a festmények gondozását. Az osztrákok a művek legjavát szétosztották a különböző képtárakba és múzeumokba. Az említett lap szerint sok száz értékes festmény nedves osztrák múzeumi raktárakban várja jobb sorsát. A háború után a franciák kutattak az ellopott képek után, és nyomára is jutottak Ausztriában. A L’Express szerint osztrák hatóságok azonban évtizedekig lehetetlenné tették a pontos felmérést. Jelenleg a helyzet az, hogy a francia kormány diplomáciai úton kérte az osztrákokat, tegyék lehetővé a francia szakembereknek a háromezer kép felkutatását. Az osztrákok a kérésre egyelőre nem reagáltak. így a francia-osztrák csendes háború a háromezer festményért tovább folyik. Csecsemőszínész A gyerekszínészeket mindig kedvelte a mozilátogató közönség. Shirley Temple, az Egyesült Államok jelenlegi prágai nagykövete már négyéves korában ismert színésznő volt Amerikában. A legfiatalabb színészről azonban nemrég szereztünk tudomást a lapokból. Tom Tudgaynak hívják az illetőt és fogalma sincs róla, hogy mi a színművészet, a film, a televízió. Ugyanis kéthónapos korában szerződtették Angliában egy filmsorozat felvételeihez. A 4,5 kilós Tomi már az első pillanattól kezdve hidegvérrel bámulta az idegesen fut- kározó személyzetet, sőt egészen tetszett neki a filmgyári rumli. A rendező, valamint filmbeli papája és mamája nagyon elégedett Tomival, realista módon „megjátssza“ a csecsemőt. Tegyük hozzá, hogy a gyerek 25 éves mamája is elégedett, hiszen a fia naponta 150 dollár gázsit kap. „Hihetetlen - dicsekedett a mama a riportereknek, - kisfiam többet keres, mint én.“ Van, aki az ágyban szereti Természetesen filmet nézni. Vannak már kávéházi mozik, kertmozik, autósmozik stb., most pedig Franciaországban kiötlötték az ágyas mozit. Nantes városában nyitották meg az első olyan filmszínházat, ahol a nézőtéren székek helyett kényelmes ágyak vannak. Akik magányosan érkeznek, azoknak egyszemélyes, akik párosán, azoknak kétszemélyesek. Az ötletről írt első beszámolókban az újságírók kiemelték, hogy rossz film esetén legalább jót szundíthat a kedves néző. Egyelőre állandóan telt ház van. Arról nincs hír, hogy egy-egy előadáson körülbelül hányán nézik a filmet. (szűcs) 1991. III. 15.-v Méry Gábor felvételei
