Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
lakosságának nemzetiségi összetételét. A kolonizációra kijelölt kerületeket ebből a szempontból két csoportba osztották. Az elsőbe a tisztán magyarok, a másodikba a szórványban szlovákok által is lakott területeket sorolták. A kolonizáció elsőrendű feladata a szórvány-szlovákság megerősítése volt, ezért erre a vidékre irányították a telepesek egy részét, míg a tisztán magyar környezetbe kerülőket tömbökbe való telepítéssel védték meg „az elmagyaro- sodástól". így alakították ki pl. Nagylég környékén a 10 települést összefogó kolonizációs egységet. A másik ilyen tömb Köbölkút-Ógyal- la térségében keletkezett, Buzita környékén hat pusztát és falut fogtak össze, de aránylag összefüggő egységet alkottak a Losonc környéki telepítések is. A mai Dél-Szlovákia magyarlakta területeinek kolonizálását sürgetők fő szószólója Ivan Daxner volt, akit az 1924-ben kiadott munkájában 2 millió katasztrális hold kolonizálá- sával számol. A realitás szemüvegét használó szakemberek általában 150 000 katasztrális holddal száKísérteties hasonlat A Daxner indoklásait olvasó kutató alig hisz a szemének. A tervezet szövege szinte kísértetiesen hasonlít a közelmúltban szervezett mítin- geken szónokló nacionalisták érveihez. A kolonizálással kell megvédeni a magyarok között élő szlovákokat az elmagyarosodástót, mert a hosszabb ideje magyar környezetben élő szlovákok nemcsak toleránsak a magyarokkal szemben, de megtanulták a nyelvüket, sok szokásukat átvették, s amit Daxner tragédiának tartott, sokan vallották magukat magyarnak. A kolonizáció feladata, hogy ezeket a „tévelygőket“ visszavezesse őseik nemzetébe. Ennek érdekében ügyelni kell arra, hogy minden új községben legyen iskola és templom. A nemzeti tudat megtartása és fejlesztése szempontjából mindkettőt egyformán fontosnak tartja, de az iskolának előnyt ad. Követeli, hogy a nevelést már az óvodákban kezdjék el, ezek hálózatát „különös figyelemmel kell kiépíteni", mert itt a még......beszélni is két messze meghaladó terheket vállaltak, sokan tönkrementek. Az adósok listáján az 1920-as évek végén már annyi telepes neve szerepelt, hogy az Állami Földhivatal kénytelen volt rendeletileg betiltani az adósságok végrehajtását. Kéznél volt az állami segítség is Hivatalból terjesztették a dohánytermesztést, s a termelőktől kötelezően átvették a szerződésekben lekötött mennyiségű dohányt. 1934-ben a katasztrofális szárazság után ingyenes vetőmaggal és takarmánnyal könnyítették a telepesek terheit. A telepítések következtében új családnevek Állami támogatás volt az építkezéseket irányító és segélyező „S" akció is. Az „SV osztály mérnökei több, ingyen igénybe vehető építkezési típustervet dolgoztak ki, s hivatalból felügyelték az építkezéseket, megadták a lakhatási engedélyeket. Ezek a tervek nem vették figyelembe a helyi sajátosságokat, s a mórEGYSZER ITT IS GABONATÁBLÁK LESZNEK.. Könózsi István felvétele A Csehszlovák Köztársaság 1919-ben kiadott földreform-törvénye lehetővé tette, hogy önkéntes jelentkezők letelepítésével új községeket létesítsenek. Mivel a mai Szlovákia déli termékeny síksága az ország aránylag gyéren lakott vidékei közé tartozott, az Állami Földhivatal ide irányította a földvásárlás iránt érdeklődő és áttelepülni is hajlandó jelentkezők zömét. Az első ilyen csoportba került az I. világháború után Lengyelországnak ítélt Árva és Szepes vármegyei falvak szlovák lakossága, de a szlovák politikai vezetés örömmel fogadta az „ame- rikás“ és a jugoszláviai szlovákok jelentkezését is. A Hadügyminisztérium kérelmére számos kiváltsággal telepítették le a mai Dél-Szlovákiában a volt légionáriusokat és hadirokkantakat. A cseh- és a morvaországi jelentkezőket sem utasították vissza. rolt zárolt birtokokon telepítették le a jelentkezőket. 1991. III. 8. Nemzeti alapokon A telepítések eredményes lebonyolítása érdekében az Állami Földhivatal keretében 1925-ben pozsonyi székhellyel megszervezték a Telepítési Ügyosztályt (Kolonizaény re- ferát Státneho pozemkového úradu), majd 1928-ban Prágában az érintett minisztériumok képviselőit tömörítő szakcsoportot. Ezek javaslatára a kormány adókedvezményekkel, 33 évre szóló építkezési és földvásárlási hitellel támogatta a telepítéseket. Állami kedvezmény volt a gazdasági felszerelésre, háziállatok vásárlására adott árengedmény is, valamint az új telep lakosai által közösen használt területek (pl. legelők, telkek, középületek és utak stb. számára) térítésmentes kiutalása. A telepesek zöme az állami támogatás mellett is jelentős anyagi megterheléssel kezdte el az új életet. A tehetősebb morvaországi telepesek, akik odahaza is intenzív módszerekkel dolgoztak, könnyebben illeszkedtek be az új környezetbe, nagyobb megrázkódtatás nélkül alkalmazkodtak a környék gazdálkodási szokásaihoz. Értetlenül, s viszonylag tehetetlenül nézték az alföldi gazdálkodást a faekékkel érkező hegyvidéki szlovák gazdák, akiket - fennmaradásuk érdekében - az Állami Földhivatal rendelete alapján - a morvaországi gazdák falvaiba irányítottak. A telepesek - anyagi lehetőségeik alapján - 5-25 ha-os birtokokat vásároltak, de jelentős volt a 30-150 ha közötti maradékbirtokok száma. 1929. december 31-ig 80 kolóniát létesítettek, ahol 2008 család gazdálkodott 31 337 hektáron. A községek 3666 hektár közös legelőt használtak. A telepítések végrehajtását az állam vállalta magára, de engedélyezte az ún. magántelepítéseket is. Ennek alapján pénzintézetek, nemzeti alapokon álló egyesületek (pl. a Slo- venská liga), telepítési szövetkezetek toboroztak és az általuk felvásáA szórvány-szlovákság megerősítése Az új telepes községek helyét alapos elemzés és mérlegelés után választották ki Figyelembe vették a talaj minőségét, a termelés színvonalát, a határhasználat jellegét, a piaci és közlekedési lehetőségeket, s - nem utolsósorban - a vidék moltak, mivel a földreformtörvény értelmében minden csehszlovák állampolgárnak joga volt földet igényelni, ebből a mennyiségből kellett kielégíteni a helybéli magyar lakosság igényeit is, de újabb telepítésre alkalmas területeket nyerhettek a még fel nem mért birtokokból. így a kolonisták kb. 140 000 kát. holdon kezdhettek új életet. Daxner is csökkentette elképzeléseit, s elfogadta ezt a számítást. Elképzelése szerint 7000, átlagban 16 kát. holddal rendelkező gazdaságot kell létesíteni, s így még 3000 kát. holdat adhatnának a maradék- birtokot igénylőknek, összesen 8000 telepes családdal számolt, vagyis 40—48 000 telepessel, s ezek utódai révén rövid időn belül 100 000 lehet a „csehszlovákok“ száma. Megváltozik tehát az 1919- es nemzetiségi összetétel, amikor is ezeken a déli vidékeken alig 11 százaléknyi szlovák élt. Ez előbb 2,5 százalékra, s „a nemzetiségi érzés élénkítésével" 30 százalékra is emelkedhet. A szlovák nemzet szempontjából a „legveszélyeztetettebb“ körzeteknek Pozsony, Szene, Galánta és Sellye környékét tartotta, ahol a kisbirtokos kolonisták mellett jelentős nemzeti feladat vár a maradékbirtokosokra. Szlovák mezőgazdasági munkásokat alkalmazhatnak, s ezek családjaiban közismerten sok a gyermek. Az új munkaalkalmak csökkentik, esetleg teljesen megállítják a kivándorlást. alig tudó gyermekekből... még az iskolaköteles kor elérése előtt jó csehszlovákokat nevelnek“. A korabeli elemzések szerint a magyar paraszt - különösen a csallóközi - intelligens, értelmes, jól gazdálkodó, munkabíró, önálló vállalkozásra képes. Ilyen emberek környezetébe kerülnek a telepesek. Daxner szerint ügyelni kell a telepesek kiválasztásánál, mert szükséges, hogy ezek mindenben felülmúlják a helyi lakosságot. Legyen a környék átlagát meghaladó birtokuk, alaposabb szaktudásuk, gazdálkodási alkalmazkodóképességük, mert csak ilyen tudásfölénnyel alapozhatják meg anyanyelvi kultúrájuk sokoldalú és szabad terjedését. Daxner elképzeléseit nem a szlovák, hanem a morva telepesek közelítették meg a legjobban. Általában nagyobb birtokokat vásároltak, jó szakemberek voltak, többen végeztek mezőgazdasági középiskolát és különböző tanfolyamokat. így minden nagyobb nehézség és szinte átmenet nélkül alkalmazkodtak az új környezetben uralkodó állapotokhoz, de nem mondtak le az itt is megvalósítható régi termelési szokásaikról sem, pl. gyümölcsfákat kezdtek telepíteni. Az eredményesen gazdálkodók rendszeresen törlesztették a hiteleiket, fizették a kamatokat. Sok telepes nem tudott alkalmazkodni, másokat megszédítettek a toborzók szép ígéretei, s anyagi lehetöségeiva-szlovák falvakban honos stílusokat képviselték. Megváltoztatták a déli falvak arculatát. A földreform és a telepítések megváltoztatták a déli, magyarlakta területek nemzetiségi összetételét is. A telepítések következtében jelentek meg a mai Szlovákia pl. délnyugati járásaiban a következő családnevek: Kulik, Surovsky, Agersky, Biöan, Marcok, Macáé, Drnec, Ples- ko (Hidaskürt), Bachár, Svacara, Malinárek, Masárek (Ujgyalla), Hra- dil, Malatinec, Cizinec, Buchta, Vrtich, Stefanov, Fibin (Nemesko- sut), Kyselka, Novotny, Zubzanda, Dudik, Hasmanda, Kudliéka, Kaspar, Vécera (Kondoros-puszta Nagylég határában), Kvapil, Hubá- cek, Spácil, Speváőek, Demi, Chla- chula, Marko, Navrátil, Vitovsky, Hynek, Chmellár, Bemard, Hastík, Mehálek, Rucka, 2ezula (Maczhá- za), Putna, Jedlicka, Friö, Svestka, Suál'a, Vondra, Radzom, Elsík (Szene)... és sorolhatnám még sokáig. A teljes névsor egész oldalt is elfoglalna. A névsorokban néha-néha feltűnik egy magyar név is, ezek felosztott nagybirtokok alkalmazottainak nevei, mint Miklós, Rigó, Nemes, Tóth - többször is -, Ágh, Varga és mások. Ezért nem lehet a déli végeinken nemzetiségi térképet készíteni a temetők fejfái alapján. Ezek már az 1925 után kialakult helyzetet dokumentálják. Vadkerty Katalin Felfigyeltem a hangosbeszélö közleményére. - Az óvoda igazgatósága felkéri mindazon szülők figyelmét, akik magyar tanítási nyelvű óvodába akarják íratni a gyermeküket!. . A kíváncsiság nagyon fűtött és alig vártam, hogy a megadott határidő után megtudjam, vajon hány szülő döntött a magyar óvoda mellett. Nagyon elszomorodtam, mivel a tájékoztatás szerint csupán egy szülő igényelte gyermeke számára a magyar óvodát. Ha egyedül maradt is, hadd közöljem a nevét, hisz nem titok: Mihók Zoltán pedagógus. De hol maradt a többi szülő? Sajnos, nem mindenki volt, s ma sincs tisztában az alapfokú anyanyelvi oktatás fontosságával a gyermek lelki-érzelmi fejlődésében. Sokan csak a többségi nemzet nyelvének hibátlan elsajátításából származható előnyöket látják. Csak hát az a megállapítás sem több puszta feltevésnél, hogy a szlovák iskolába járó magyar gyerekek többre viszik az életben. Megfeledkezünk viszont arról, mennyivel szegényebbek lesznek érzelmileg, lelkileg és a hovatartozásukat tekintve. Nem ragaszkodnak a családi neveltetésüknek megfelelő sajátságos hagyományvilág-hordozó közösséghez, az egyetemes magyarság szellemi értékrendjéhez és kultúrájához. Sok magyar szülő tévesen azt gondolja, hogy a gyerek jövője szempontjából jobb, ha szlovákul kezdi meg tanulmányait. Nem tudják, milyen súlyos, a gyermek egész további tanulmányi előmenetelét és fejlődését meghatározó lelki sérülést okozhatnak. A szülök ezek után csodálkoznak, de talán nem is sejtik, gyermekük miért küszködik lelki traumákkal, miért szenved kisebbrendűségben. A magyar szülők gyermekei a magyar tanítási nyelvű iskolában is elsajátíthatják a szlovák nyelvet, ráadásul felbecsülhetetlen értékű érzelmi-szellemi többlettel, ha a magyar iskola is képes olyan színvonalon közvetíteni az ismereteket, mint a szlovák tanítási nyelvű. Hadd idézzek egy példát. Egyik munkatársam magyar iskolában sajátította el a szlovák nyelvtudást, és bizony elég gyakran kijavítja a szlovák anyanyelvűek nyelvi hibáit is. Mi késztetett arra, hogy újból tollat ragadjak? Karácsony második napján volt egy éve, hogy a bári szülők felkeresték Horkai Árpád tanító urat, aki akkor Buzitán tanított. A szülök kérelme az volt, hogy a tanító úr Báriban újra kezdje szervezni a magyar nyelvű iskolát. A tanító úr igennel válaszolt, és az első évfordulóra szervezett találkozót ma már a saját tanítványai és szülei körében ünnepelhette a bári művelődési házban. Bevallom őszintén, kicsit meghatott az esemény. Hazafelé újból saját szülőfalum sorsán töprengtem. Borsinak ezerötszáz lakosa van, és ennek legkevesebb nyolcvan százaléka magyar nemzetiségű. Ennek ellenére csak egy szülő ragaszkodik ahhoz a szellemi kútfőhöz, amelyet a mi esetünkben nemzetiségi iskolának nevezünk. Hajdú Ernő, Borsi RÁKÓCZI FERENC BORSI SZÜLŐHÁZA NAPJAINKBAN Kázmér István felvétele
