Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-08 / 10. szám
tjagfr. - v- « h .. - . Vasárnap 1991. március 10. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.03, nyugszik 17.36 Közép-Szlovákia: 06.10, nyugszik 17.43 Nyugat- Szlovákia: 06.16, nyugszik 17.49 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 03.07, nyugszik 11.14 Közép-Szlovákia: 03.14, nyugszik 11.21 Nyugat- Szlovákia: 03.20, nyugszik 11.27 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ILDIKÓ - BRANISLAV nevű kedves olvasóinkat • 1966-ban halt meg Frits ZERNIKE Nobel-dijas holland fizikus (szül. 1888). A VASÁRNAP következő számának tartalmából MENEDÉKET NYÚJTUNK A MENEKÜLTEKNEK Martin Fendrych belügyminisztériumi szóvivővel Kis Éva beszélget „TENGERÜNK UGYAN NINCS, DE TENGERNYI OKOS, RÁTERMETT EMBERÜNK VAN“ Ordódy Vilmos riportja ADÁMAÉS A KELMEFESTŐ Szabó G. László írása A RAUL GYEREK FÜLEI Camil Jósé Cela elbeszélése ÁLLANDÓ ROVATAINK Gyermekvilág Házunk tája Hogy mik vannak? Humor Keresztrejtvény HELYREIGAZÍTÁS A Vasárnap múlt heti műsormellékletének első oldalán közölt beharangozásba sajnálatos hiba csúszott be. A Haj- száigyökerek című műsorban Kőszegi Ábel Molnár Imre történésszel beszélgetett. Az érintett és az olvasók szives elnézését kérjük. Tessék meggyőződni! Szeretnék válaszolni a Vasárnap 1991. január 11-i számában megjelent Levelek, válaszok, vélemények rovatban közölt Országos jelenség? című cikkre, amelyben Bajnóczi B. Jenő úr többek között arról is ír, hogy egyik ismerőse az általam vezetett üzletben divatos anyagot akart vásárolni, de nem kapott belőle, mert az egész le volt foglalva. Eljött hozzám reklamálni, és én állítólag azt a kijelentést tettem, hogy az eladóim tartanak igényt az anyagra, s övék az elsőbbség. Így tehát csak a vevők bosszantására mérjük az anyagot, amely van, még sincs! S mi az árut baksisért a butikosoknak tartogatjuk. Bajnóczi úr továbbá ajánlja, hogy az ilyen személyeket reflektorfénybe kellene állítani, és az illetékes ellenőrző szervek nézzenek utána. Nem akartam hinni a szememnek, hogy üzletünkről ilyen kedvezőtlen vélemény jelent meg. Sajnos, az üzleti életben sok a probléma, hiányosság is akad, de azért felelőtlen és megalapozatlan rágalmazásokat újságban nem lenne szabad megjelentetni. 1991. január 14-én a reggeli órákban telefonon felhívtam Bajnóczi urat. Elmondtam neki a valóságot, amely a következő: Megfelel a valóságnak az a megállapítása, hogy a reklamált árut árusítottuk üzletünkben. A RAJ (Vendéglők és Éttermek) komáromi vállalatának egyik dolgozója meglátta, eltetette és megvásárolta az említett vállalat dolgozói számára, munkaruhára. E tény számlával igazolható. Ezt így elmondtam a kedves vevőnek is, aki eljött hozzám panaszt tenni. Elnézést kértem tőle, és ezzel az ügyet lezártnak tekintettem. Ilyen értelemben mondtam el a valóságot a cikk írójának, és kértem, hogy írásban helyesbítse a megírt, ám a valóságnak meg nem felelő állítását. Erre a kérésemre Bajnóczi úr ironikusan kinevetett, és azt felelte, hogy annak hisz, akinek akar! Őszintén szólva örülök annak, hogy az emberek már megmondhatják a véleményüket, nem kell félniük az esetleges következményektől. De azért ne essünk át a ló másik oldalára! Dolgozóink és személyem megalapozatlan rágalmazása rossz fényt vet üzletünkre. Bajnóczi urat csak azért nem perelem be rágalmazásért és becsületsértésért, mert nyugdíjas személyről van szó. Bármikor készen állunk reflektorfénybe állni, hogy így minősíthessék munkánkat. Várjuk az ellenőrző szervek látogatását és ellenőrzését, nem félünk tőle, hisz fiatal kollektívánk egyetlen célja a becsületes és tisztességes kiszolgálás, a vevő elégedettsége. Köszönöm megértésüket. Mindenkit szívesen látunk üzletünkben, hogy reális képet kapjon munkánkról. Horváth Ferenc, Komárom Nyelvében él a nemzet Az anyanyelv a gyermekkorban elsőként elsajátított, beszédre és gondolkodásra legszívesebben használt nyelv. Ebből természetesen és logikusan az következik, hogy az ember beszélhet ugyan több idegen nyelven, de valóban tökéletesen gondolkodni csupán egyetlen nyelven, az anyanyelvén képes. Az emberi gondolkodás egyedülálló sajátossága a nyelv (vagyis a második jelzésrendszer) elsajátítása után a beszédhez kötött, tudatos következtetések, ítéletek alkotására való képesség. A gondolkodás lehetővé teszi az ember számára az objektív valóság jelenségei közötti törvényszerű összefüggések felismerését. Az anyanyelvi gondoskodás mé- hében érleli és hordozza az egyén lelki, érzelmi világát és szellemi kincseit. Csakis így lehet kimunkálni igazi mentális személyiséget, mint az egyén tulajdonságainak jellemző összességét. Ha mindezek feltételei egy országban nincsenek kellőképpen biztosítva, akkor következésképpen jelentkeznek majd a társadalmi megrázkódtatások, és elindulhat egy bomlási folyamat az összlakosság életének minden területén. Ha közhelynek tűnik is, örök igazság a mondás: nyelvében él a nemzet. De tudomásul kell venni, hogy minden nemzet. Szalay János, Zseliz Új színfolt a szlovák főváros utcáján Méry Gábor felvétele 2 > ' fOO'Oái az életszínvonalról Világéletemben viszolyogtam az országos közvélemény-kutatások eredményeitől. Ezer vagy hétezer ember válaszaiból próbálnak általános érvényű megállapításokat levonni tízmilliónyi állampolgár gondolkodásmódjáról. Nemcsak a csekély szám irritált, hanem az is, hogy bizonyos kérdésekről egyes vidékeken lakóknak egészen más véleménye lehet, mint más területeken élőknek. Egyszóval a közvélemény-kutatást bizonyos tájékoztatónak tartom. Azonban az életszínvonalról február végén megejtett felmérések adatai elgondolkoztattak. Ugyanis a Szlovákiában megkérdezettek 81 százaléka minden kertelés nélkül megmondta, hogy az utóbbi évben csökkent az élet- színvonala. Tehát csupán 19 százalékra zsugorodott azoknak a száma, akiknek nem számítanak az áremelkedések. A társadalomnak csak ilyen vékonyka rétege bírja a reform iramát. 81:19 - bizony elszomorító arány. Pedig az életszínvonalra a legnagyobb csapás csak ezután következik; a lakbér, a villany, a gáz és a fűtés drágulásával. Persze, ez az arány már nem sokat változik, mivel a jól kereső elitnek az új áremelkedés sem jelent gondot. De mi lesz a 81 százalékkal és annak is a legszegényebb rétegével, akik nyugdíjból, vagy létminimumból, munkanélküli segélyből tengődnek? Nemrég elszorult a szívem, amikor a magyar tévéből megtudtam, hogy Budapesten felállították a huszadik ingyenkonyhát, ahol a nincstelenek naponta legalább egy tál meleg ételt kaphatnak. A nyugati lapok szerint a piacgazdaság építésében Magyar- ország jutott a legtovább. Szeretném remélni, hogy mi a piacgazdaság építésének más módszerét választjuk, rohamos infláció és ingyenkonyha nélkül. Hiszem, hogy ez lehetséges. Az idézett hazai felmérésben a megkérdezettek 61 százaléka szerint várni kellett volna az árliberalizációval. És ezt állítja több lehurrogott közgazdászunk is. Életszínvonal. Minden politikai mozgalom ígéri növekedését. Az elmúlt évtizedekben a statisztikai hivatal mindig büszkén jelentette néhány százalékos emelkedését, csak éppen a lakosság érezte úgy, hogy egyre romlik a helyzete. Sajnos, a politikai rendszerváltás ezt a romlást nem tudta megállítani, sőt alaposan meggyorsította. Már mindenkinek a könyökén jön ki az objektív okok felsorolása. A kommunista ígérgetések helyett most a piacgazdaság ragyogó jövőjében reménykedhetünk. A nyugati jóléti társadalmak életszínvonala elérhetetlenül távolinak tűnik. Inkább az ingyenkonyhák korszaka közeleg. Pedig a csehszlovák közgazdászok eszmefuttatásait olvasva elhiszem nekik, hogy ez elkerülhető. Csakhogy a politikai porondon kemény hatalmi harc dúl, és a csatározásokba már a közelgő választások szele is belesüvít. Úgy tűnik, azok törnek a legmagasabb posztok felé, akik számára nem a legjobban bevált szociális hálóval rendelkező nyugati országok a követendő modellek. Pedig ebbe a hatalmi harcba egészen váratlanul és keményen beleszólhatnak azok a ma csendes tömegek, akiktől a legnagyobb áldozatokat várják. Életszínvonal? Kezembe került néhány utazási iroda tavaszi és nyári kínálata. Csakhogy azok árai annak a 19 százaléknak elérhetőek, akiknek a közvélemény-kutatás szerint nem csökkent az életszínvonala. De mi lesz a többi 81 százalékkal? Akik közül nyaranta százezrek keltek útra egy-két hét pihenésre legalább a Balatonra, vagy a Fekete-tenger partjára, esetleg Jugoszláviába? Nem hiszem, hogy az idén lesz tömegturisztika, vidám nyári üdülés. Méghozzá saját gépkocsin. Életszínvonal? Hány évtizedig kell ezentúl a fiatal házasoknak gyűjteni egy lakásra ? Ki vehet nálunk ezentúl gépkocsit, amikor a legolcsóbb hazai gyártmányért négy és fél év teljes átlagfizetése kell? Tudom, hogy ez csak átmeneti korszak. De mit csináljunk, ha mi most élünk? A közvélemény-kutatás legfonákabb fajának tekintem, amikor a politikusok népszerűségéről kérnek véleményt az emberektől és a lapolp feltűnő helyen közük a listát: első... másódik... stb. Ugyan miért lennének népszerűek ezek a politikusok? Mert „csupán“ a lakosság 81 százalékának csökkent az életszínvonala? Vagy azért, mert a demokráciában ezt meg szabad írni? Ez is valami. Én élek ezzel a szabadsággal. Szűcs Béla
