Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 2. szám

Vasárnap 1991. január 13. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 07.26, nyugszik 16.09 Közép-Sztovákia: 07.33, nyugszik 16.16 Nyugat- Szlovákia: 07.39. nyug­szik 16.22 órakor A HOLD kel - Kelel-Szlová- kia: 05.50. nyugszik 13.37 Közép-Szlovákia: 05.57, nyugszik 13 44 Nyugat- Szlovákia 06.03, nyugszik 13.50 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VERONIKA - RASTISLAV nevű kedves olvasóinkat • 1882-ben született James Augustine Aloysius JOYCE ir származású angol Író, költö és kritikus (f 1941). A VASÁRNAP következő számának . tartalmából A TÉNYEK VÁDOLNAK... II A JÁCHYMOVI GYILKOSOK Kiss József cikke A KISEBBSÉGI JOGVÉDELEM ÉS A NÉPSZÖVETSÉG Popély Gyula írásának első része ROZI NÉNI ARANYKEZE Péterfi Szonya irása KAPUK ELŐTT Szabó G. László beszélgetése Dér Denisával DÉL­SZLOVÁKIÁBAN TANÍTOTTAM Lujza Sikurová irása FATA MORGANA Monoszlóy Dezső novellája ÁLLANDÓ ROVATAINK Házunk tája Gyermekvilág Humor Hogy mik vannak? Az új évben is húzza mindenki a maga terhét Könözsi István felvétele Válasz Kamenár Bernátnak A hazai magyarság egyedüli napilapjá­ban, az Új Szóban az 1990-es év folyamán megjelent cikkeire, de főképpen a Vasárnap november 9-i számában közölt „Működnek a régi csatornák“ című tudósítására vagyok kénytelen válaszolni. Említett cikkében írta, hogy társadal­munk alapvető változásokon megy át, s ez így van rendjén. Azonban a társadalmi változások a szubjektív, sőt önös szempon­tokból való megítélésének nem szabad be­csületes emberek megrágalmazásához ve­zetnie. ön cikkeiben a letűnt pártállam jelenleg is hivatalban levő községi tisztség- viselőit bírálja. A polgárok nagy többségé­nek véleményével ellentétben ok nélkül. Mert ők bizonyítottak. Az egy évvel ezelőtti forradalmat követően is élvezték a község nagy többségének bizalmát, s az ön írásai­val ellentétben nem a párt, hanem a község lakosságának érdekében cselekedtek. De ön, akinek a pedagógiai tevékenység mel­lett a népnevelés is feladata volt (lett volna), mit tett az önt befogadó közösség érdeké­ben? Szerény véleményem szerint nem sokat. Munkaköréből eredő feladatainak tel­jesítése is sok-sok kívánnivalót feltételez. Országos Hiába keres az ember bármilyen alkat­részt a komáromi Mototechnában, az eláru­sítók szinte oda sem figyelve lélektelenül mondják: nincs. Tíz felsorolt pótalkatrészből egy sem kapható. Egy alkalommal rákér­deztem, akkor miből élnek, ha hónapról hónapra nincs. Ugyanakkor a híd másik oldalán sok minden kapható, igaz többszö­rös áron. Az elmúlt hetekben a Jednota fogyasztá­si szövetkezet Steiner utcai üzletében jár­tam, ahol a vámon elkobzott árukat is érté­kesítik. Meglepődve láttam például, hogy a Skoda 120-as autó motorjához több tucat­nyi dugattyúgyűrűk teljes szériái voltak cso­magonként 240 koronáért. Nem érdekes? Mi 1200 kilométert autóztunk mire egyetlen olajlehúzó gyűrűt tudtunk szerezni kéz alatt. Ugyanakkor a határon ilyen mennyiség igyekszik kifelé? Egy alkalommal motorkerékpárhoz akar­tam venni akkumulátort, s amikor az egyik barátomnak panaszkodtam, hogy nem kap­tam, azt mondta: Nem tudod hogyan kell ön pedagógus és nekünk - szülőknek nagy az elvárásunk önökkel szemben. De felteszem a kérdést: vajon reá bízhatjuk-e gyermekeink nevelését olyan emberekre, akik önhöz hasonlóan a volt pártállam ideo­lógiai fuvallatának irányában álltak csak­nem harminc évig és a társadalmi változá­sok szélirányának megváltozására szélka­kas módjára megfordultak, csikorogva szór­va szét rágalmaikat? Szerény megállapításom szerint, önnek a volt pártállam húsosfazekából eléggé sok jóízű falat jutott azért, mert párttagságából adódóan vörös színű homokot hintett az emberek szemébe. Ez a homok most egy­szerre az ön szemét is szúrni kezdte? Gyermekeink tudatában vajon milyen csírákat hint el az olyan ember, aki harminc évig szívta magába a pártállam ideológiáját s önös érdekektől vezérelve rágalomhadjá­ratot indított a község és munkatársai ellen? Érzésem, hogy úgy élünk, mint egy nagy család, ezért nem engedjük, hogy ennek a nagy családnak bármely tagját igazságta­lan vádak érjék, akár az ön részéről, akár mások részéről. Nagy Ilona pártonkívüli, Csallóközkürt jelenség? szerezni? Vigyél egy üveget, s majd meglá­tod! Kipróbáltam, s igaza volt. De nemcsak ezen a téren vannak fogya­tékosságok. A másik felháborító eset a Kor- morán áruházban történt. Egy vég fekete divatos anyag volt a pulton, amiből az éladó mért. Egyik ismerősöm is akart venni belőle, de nem kapott, mondván már az egész le van foglalva. Reklamálni az üzletvezetőhöz ment, aki kijelentette, ha az eladói igényt tartanak rá, övék az elsőbbség. De akkor miért mérik az üzletben a vevők bosszantá­sára? Lássák, hogy van, de mégsincs! Köz­tudott, hogy baksisért a butikosoknak tarto­gatják az árut. Ez egy töredéke az itteni eseteknek, de gondolom országos jelenség. Ezeket a sze­mélyeket érdemes lenne reflektorfénybe ál­lítani. Javaslom, hogy a városi önkormány­zat újonnan létrejövő szerveinek, hivatalai­nak illetékes munkatársai nézzenek utána a dolognak, mert gátlástalanul űzik kis és nagy üzelmeiket a mi bosszantásunkra. Bajnóczi B. Jenő, Komárom 100461 a határokról Az egyes országok felségterületét szegé­lyező határ szent és sérthetetlen. Ezt már iskoláskorom óta tudom. Mióta ezt megta­nultam, azóta az országhatárok miatt a konfliktusok, háborúk sokasága robbant ki világszerte. S a győztesek újra és újra átraj­zolták a határokat, ami újabb viszályok magvat hintette el. Földünkön ma is tucat­nyi ország követel határrevíziót. Azonban Nyugat-Európában felcsillantottak egy olyan távlatot, amikor a határok elvesztik elválasztó funkciójukat. Bizonyos régiók egyszer talán valóra váltják. Világméretű sikerében azonban egyelőre nem hiszek. Az országhatárokat természetesen csak külön engedéllyel lehet átlépni. Ezért őrzik és a határsértőket megbüntetik. A határ az én életemben igen fontos szerepet játszott. Tizenhat éves fejjel, más lehetőségem nem lévén, átszöktem magyar- országra tanulni. Ahogy ma nevezik, a zöld­határ illegális átlépése évente háromszor -négyszer megismétlődött (ünnepekre, va­kációra hazajártam). Több-kevesebb siker­rel. Volt úgy, hogy elfogtak és miután meg­ígértem, soha többé nem szököm át, szaba­don engedtek, azonban megesett az is, hogy lecsuktak. De ez a határ nem volt olyan rettenetes, mint a drótkerítéssel elzárt nyu­gati és a szovjet határ. Akik ezen akartak átjutni, életüket kockáztatták. A szocialista rendszer összeomlásával el­tűnnek a népeket elválasztó szigorú határok és mindenki számára szabaddá vált az uta­zás. Szemem előtt ott lebegett Európa egye­sítésének nagy terve. Azonban egyre többet kételkedem a nagyszerű ideál közeli megva­lósulásában. Nálunk a határok lényegében mindenki számára megnyíltak. Európa csaknem vala­mennyi államában megszűnt a vízumkény­szer. Utazhatnánk, mint a szabad madár, ha... ha pénzünk lenne. Sajnos, nincs. Se pénzünk, se valutánk. Az átlagállampolgár a fizetéséből már sehová sem mehet. Annyi kemény valutát kapunk egy évre a becsüle­tes munkával megkeresett kevés pénzün­kért, hogy a bécsi Mariahilferstrassen egy divatos nyakkendőt vehetünk érte. Ami elszomorítóbb, már a szomszédos országokba is alig lehet eljutni. Jó hónapja nem volt forint a bankokban, így még Ma­gyarországra sem lehet átruccanni. Ezért a határok könnyebb átjárhatósága egyelőre csak írott malaszt maradt. Azt sem tudja senki, hogy azok a százez­rek, akik eddig Jugoszláviába, Bulgáriába, Romániába és az NDK-ba jártak nyaralni, ha összekuporgatták rá a pénzt, hogyan juthatnak el ezekbe az országokba. Úgy látszik, hogy a csehszlovák „kemény koro­na“ megteremtéséig (öt-hat év?) csakis tár­sasutazással. A szabad utazás Kelet-Európábán felvet egy világméretű problémát is, a menekültek kérdését. Mi lesz, ha a fokozódó gazdasági zűrzavar elindít a Szovjetunióból egy soha nem látott népvándorlást Nyugat felé Cseh­szlovákián, Magyarországon és Lengyel- országon át? A zöldhatáron már ma is tucatszámra fogják el a nyugati országokba igyekvő törököket, kurdokat, irániakat, in­diaiakat, románokat, és Id győzné felsorolni, hányféle náció új életre vágyó menekültjeit! Már menekülttáborok is léteznek nálunk. Úgy tűnik, hogy a múló idő nem a megol­dások felé tereli, hanem egyre inkább össze­kuszálja a határok megnyitásával keletke­zett problémákat. A határok megváltoztatásának követel­ménye Moldavától a Közép-Keleten át Kas­mírig mindenütt robbanással fenyeget. A politológusok szerint még veszedelme­sebb lenne Európa népeire a többmilliós menekültáradat. Egyre gyakrabban hangzik el Nyugaton, hogy ez ellen egyetlen védeke­zés a határok lezárása, a menekülők vissza­küldése. Egyesek talán már újabb ha tárzá­rakra is gondolnak. Reméljük, ezek a világméretű problémák nem zavarhatják meg számunkra a magyar határ átjárhatóságát. Szeretnénk, ha a törté­nelmi és kulturális kapcsolatainkat egyénen­ként is jobban ápolhatnánk, mint eddig. Ennek a demokratikus rendszerváltás után nem lehetnek sem politikai, sem gazdasági korlátái. Legalább ott legyen a határ össze­kötő, ahol ennek nincsenek igazi akadá­lyai. Szűcs Béla 1991.1.11 NE FELEJTSE EL JANUÁR 15-IG BEKÜLDENI A VASÁRNAP KARÁCSONYI REJTVÉNYVERSENYÉNEK MEGFEJTÉSÉT! NE KÉSSÉ LE A HATÁRIDŐT! tysúrnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom