Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
Popély Gyula A közelgő népszámlálás bizonyos tekintetben már 1930 januárjától kiemelt eseményként foglalkoztatta a köztársaság politikai közvéleményét és a napi sajtót. Kormánypárti és ellenzéki, többségi és kisebbségi sajtó egyaránt erre az amúgy is nagy érdeklődésre számot tartó eseményre irányította olvasói figyelmét. A cseh és szlovák lapok az ország „nemzeti“ jellegének további erősödését várták a közelgő második csehszlovákiai népszámlálástól, ezzel szemben a nemzeti kisebbségek sajtója az egyes nemzetiségek statisztikai visszaszorításának veszélyére igyekezett felhívni a figyelmet. A magyar pártok központi napilapja, a Prágai Magyar Hírlap, mindjárt január elején „a nép- számlálás évé“-nek keresztelte el az 1930-as esztendőt. A lap szerint ez az esemény határozza meg a magyar pártok nemzeti és politikai aktivitásának idei programját. „A nemzeti erőt, a személyes agilitást, a társadalmi intézmények propagandáját, az ékesszólást és a jó tollat, az önérzetet, a bátorságot és a tisztességet koncentrálni kell, hogy a kisebbség minden egyes tagja megtegye kötelességét és tudatosan magyarnak vallja magát" - írta január 9-i vezércikkében a Prágai Magyar Hírlap. A lap cikkírója egyben reményét fejezte ki, hogy az 1930. évi nép- számláláskor a magyarságra nehezedő nyomás nem lesz akkora, mint az 1919. évi szlovákiai népösszeíráskor, illetve az 1921. évi népszámláláskor volt. Ha azonban ez mégsem így lenne, „módot találunk rá, hogy a visszaéléseket leleplezzük“ - fejtegette bizakodóan a lap vezércikkírója. Véleménye szerint a magyar nemzeti kisebbségnek, de főleg politikai vezetőinek szervezetten fel kell készülniük a magyarság számára oly nagy jelentőségű népszámlálásra. „A magyarság árgus szemekkel vigyázni fog arra, hogy a nép- számláláskor ne kurtítsák meg; szervezeteivel mindenütt ott lesz, mindent ellenőriz, biztatni fog, fölbátorítja nemzettestvéreit és egyetlen csalafintaság sem fogja váratlanul érni. Az egész évet arra használja föl, hogy megkovácsolja a kisebbség erős és áttörhetetlen falanxát, mintegy kiképezze önmagát a népszámlálásra..." - helyezte kilátásba a magyar pártok központi sajtóorgánuma. A Prágai Magyar Hírlap már 1930 elején több cikkben is foglalkozott a közelgő népszámlálással, és szinte mindegyikben annak nagy nemzetpolitikai jelentőségére hívta fel a magyarság figyelmét. Vécsey Zoltán például a lap januári számaiban egész cikksorozatban elemezte az 1921. évi nép- számlálás eredményeit, felvázolta az 1930. évi népszámlálás kilátásait és várható eredményeit, elsősorban a magyar közvélemény megfelelő felkészítése céljából. Vécsey szerint a magyarság politikai pártjaira, valamint a magyar ' sajtóra hárul a feladat, hogy a kisebbségi magyarság minél szélesebb rétegeivel megértessék, mekkora jelentősége van a nép- számlálásnak a csehszlovákiai magyarság kisebbségi-nyelvi jogai biztosítása szempontjából. A nyelvi jogok birtoklásának feltétele ugyanis a legalább 20 százalékos arány elérése az egyes bírósági járásokban. Vécsey Zoltán egyik cikkében a csehszlovákiai magyarság várható számát is megpróbálta kiszámítani az 1921. évi népszámlálás és a magyarság természetes szaporulata alapján. Prognózisa szerint az 1930. évi népszámlálásnak legalább 815 000 magyart kell találnia a Csehszlovák Köztársaságban. Bár Vécsey Zoltán számításai a realitás talaján mozogtak, előrejelzése egyáltalán nem volt hitelesnek tekinthető, mivel nem számolt sem az államhatalom újabb statisztikai magyartalanítási hullámának, sem a természetes, kényszerű, valamint a színlelt asszimiláció érvényesülésének tényével. * * * Az egész csehszlovákiai magyar társadalom rendkívül fontos eseménynek tartotta a decemberi népszámlálást, mivel mindenki kellőképpen tisztában volt annak jogokat biztosító, illetve azokat megszüntető kihatásával. Törköly József nemzetgyűlési képviselő már a népszámlálás előtt egy hónappal „riadót“ fújt a sajtóban. Az egész csekszlová- kiai magyar társadalmat figyelmeztette a közelgő népszámlálás rendkívüli fontosságára a magyarság számára. „1930. december 1- jén meg kell mondanunk, hogy vagyunk és lenni akarunk!“ - írta buzdítóan. „Ki kell kiáltani, hogy a magyar lélek a nagy megpróbáltatás dacára él és élni fog mindörökké! Hogy nem akarunk öngyilkosok lenni még a balsorsban sem, de élni akarunk, és tanúságot akarunk tenni nemzeti öntudatunkról, megingathatatlan nemzeti érzésünkről, nemzeti hűségünkről!“ Törköly cikke bátorító biztatás, öntudatot, elszántságot erősítő buzdítás, amely mindössze arra igyekszik rávenni a csehszlovákiai magyarok százezreit, hogy - élve törvényadta jogaikkal - a nép- számláláskor vallják magukat minden körülmények között magyarnak. A magyar pártok sajtója nemcsak érzelmi ráhatásokkal, hanem logikai érvekkel is igyekezett meggyőzni a csehszlovákiai magyarságot a népszámlálás rendkívüli politikai jelentőségéről. A Prágai Magyar Hírlap egyik vezércikke például arra hívta fel a magyar lakosság figyelmét, hogy olyan heterogén összetételű államban, mint amilyen Csehszlovákia is, a népszámlálásnak elsősorban politikai, nem pedig tudományos jelentősége van. A kisebbségi jogok ugyanis Csehszlovákiában az egyes nemzeti kisebbségek számbeli erejének függvényei. A kisebbségi nyelvek használata például csak ott biztosított, ahol az adott kisebbség eléri a húsz százalékos arányt. „Minden magyarnak tudnia kell kötelességét - fejtegette az idézett vezércikk -, amely tíz év tapasztalata után jól felfogott érdeke: A magyar nemzetiségű, magyar anyanyelvű lakosság vallja magát a népszámláláson magyarnak, semmiféle rábeszélésnek, kapacitálásnak ne engedjen, hanem tartson ki sziklaszi- lárdan amellett, hogy magyar.“ A népszámlálás elpolitizálását és a népszámlálási statisztikák kisebbségellenes kiaknázásának tényét a kellő objektivitással rendelkező Emanuel Rádl, a prágai Károly Egyetem professzora, az európai hírű cseh tudós is nyíltan elismerte. Rádl professzor a Prágai Magyar Hírlap egyik munkatársával 1930. november 28-án folytatott beszélgetésében világosan kifejtette, hogy nézete szerint a csehszlovákiai népszámlálások nem tudományos szempontok alapján végrehajtott hiteles felmérések, hanem politikai törekvések alátámasztásául szolgáló aktusok, s mint ilyenek, tág teret engednek a különféle befolyásolásnak és hangulatoknak, és lehetővé teszik a nemzeti kisebbségek számának hatékony statisztikai csökkentését. A magyar pártok sajtója cikksorozatokkal igyekezett felvilágosítani a magyar lakosságot a nép- számlálással kapcsolatos állam- polgári jogairól és nemzeti kisebbsége iránti kötelességeiről. „A nemzetiséghez való tartozás mindenkinek leszentebb egyéni joga“ - oktatta ki olvasóit a Prágai Magyar Hírlap egyik novemberi vezércikke. „Abban őt befolyásolni senkinek nem szabad, és minden ilyen kísérlet szigorúan büntetendő cselekmény. Minden magyar nemzetiségű bátran és szabadon vallja magát magyarnak az élet minden körülményei között, így elsősorban a népszámlálás alkalmával, amikor különösen fontos a nemzetéhez való ragaszkodás, mert minden egyes nemzetiségi vallomás kihat az egész magyarság életére. A nyelvi jogok szabad gyakorlása ugyanis minálunk százalékos arányhoz van kötve. A csehszlovák államhatalom, valamint a túlfűtött nemzeti érzéssel telített többségi társadalom törekvései és elvárásai.semmiképpen sem voltak összhangban a magyar nemzeti kisebbség érdekeivel, s ezek elsőrendű támogatókra leltek a magyarellenes nacionalizmustól áthatott helyi hatóságok, társadalmi szervezetek, intézmények és egyesületek minden rendű és rangú képviselőjében. A cél a következő volt: a szlovák és rutén többségű vidékek szórványmagyarságának teljes eltüntetése, a vegyes lakosságú helységek szlovák többségűekké tétele, a tiszta magyar falvakban pedig kisebb-nagyobb szlovák kisebbség kimutatása. A magyarlakta területeken működő szlovák közalkalmazottak tetemes része is lelkes híve volt a magyarság beolvasztásának, illetve statisztikai visszaszorításának. Többek között Jozef Úajka udvardi jegyző is ezeknek a törekvéseknek adott hangot a Slo- vensky denník hasábjain. Dél- Szlovákia színtiszta magyar falvai- okoskodott az udvardi jegyző- csak látszatra magyarok, mivel szerinte azokban, mint például az ő szolgálati helyén, Udvardon is, sok szlovák származású vagy szlovák nevű család is él. Semmi kétség, ezek egytől egyig elma- gyarosodott szlovákok, akiket majd mind szlovák nemzetiségűnek kell beírni, függetlenül attól, hogy magyar anyanyelvűek és csak magyarul beszélnek. Elvégre az elmagyarosodott szlovákok „visszaszlovákosítása“ a nép- számlálásnak elsőrendű feladata lesz - magyarázta Cajka jegyző -, ezért „joggal várható, hogy a nemzetiségi statisztika jelentősen módosul majd a mi javunkra“. Anton Granatier, a hírhedt Szlovák Liga egyik föembere is azt hangoztatta a Slovensky denník- ben, hogy a magyarok összlétszá- mának és százalékarányának törvényszerűen tovább kell csökkennie, mivel a magukat eddig magyarnak tartó „elmagyarosodott“ szlovákok tömegével fognak visz- szatérni „eredeti“ anyanemzetükhöz. Granatier 1930. november 30-án megjelent harcias hangvételű újságcikkének már a címe is sokat sejtető: V predvecer bitvy (A csata előestéjén). A magyarellenes nacionalista körök a népszámlálást tehát olyan valóságos csatának, hadjáratnak tekintették, amelyben a szlovákság számbeli gyarapodásáért, illetve a magyarság visszaszorításáért kell megvívni a harcot. Külön figyelmet érdemel ebben a vonatkozásban Pozsony. A város 1919. január 1-jén bekövetkezett csehszlovák birtokba vételétől új gazdái mindent elkövettek, hogy ebben az egykori szabad királyi városban visszaszorítsák a magyar és német elemet. Talán egyetlen felvidéki városból sem távolították el a helyi lakosság oly tetemes százalékát, mint éppen Pozsonyból, sehová sem volt oly rohamos az új, idegen elem beköl- töztetése, mint ebbe a városba. Mindennek ellenére Pozsony még 1930-ra is magyar-német jellegű és szellemiségű város maradt. 1930 őszén például így kesergett a Szlovák Néppárt napilapjának egyik vidéki cikkírója a pozsonyi állapotok felett: „Bratislava! A felszabadított Szlovákia fővárosa, de bizony az ember ott nem érezhette magát úgy, mint az igazi Szlovákiában. Inkább az volt a benyomásom, hogy valamilyen magyar-német városban vagyok, de semmiképpen nem szlovákban, főleg nem a fővárosban“ - konstatálta elszomorodva a Pozsonyban járt cikkíró. „Ezen a téren Bratislava valóban csalódást okozott - folytatódik a panaszáradat -, mivelhogy német és magyar beszédet az ember mindenütt (az utcán, kávéházban, moziban) túl sokat is hallott, csak a szlovák szóból volt aránylag elég kevés. Érdekes, hogy még a cseh beszéd is gyakoribb volt, mint a mienk, a szlovák.“ A korabeli szlovák sajtóban nem egy hasonló jellegű és szellemű leírással találkozhatott az olvasó. Tény, hogy Pozsony még mindig meghatározó magyar és német jellege sértette az öntudatosodó szlovákság önérzetét, ezért számítani lehetett rá, hogy a nép- számlálásban rejlő lehetőségeket is ki fogják aknázni az új főváros minél tökéletesebb nyeívi és szellemi birtokba vételére. Várható volt tehát, hogy a számlálóbiztosok hada döntő rohamot indít a szlovák főváros statisztikai meghódítása érdekében. A cseh lapok és közvélemény hangja némileg visszafogottabb volt a népszámlálás nemzetiségi elvárásait illetően, a cseh, illetve „csehszlovák“ nemzeti pozíciók megerősítésének vágya és reménye azonban ott lappangott a csehek kebelében is. A mindenütt hangoztatott választási jelszó a következő volt: „A népszámláláskor valamennyien őrködjetek nemzetünk érdekei felett!“ („Vsichni bdéte pri sőítání lidu na zájmy naseho národa!“) Nyugtalanító hírek, értesülések a legmagasabb hivatalos körökből is tucatszám szivárogtak ki a nagy izgalommal várt népszámlálás lebonyolításának esetleges manipulációjával kapcsolatban, s ezek közül jónéhány valóban komoly aggodalomra adott okot. Ebből néhányat a magyar pártok sajtója is nyilvánosságra hozott. A magyar pártok vezető politikusai például november közepén arról is tudomást szereztek, hogy 1930. október 16-án a belügyminiszter a népszámlálásra vonatkozó titkos utasításokat küldött a Szlovákiai Országos Hivatal elnökének. Az említett bizalmas levél a magyar vezetők értesülései szerint többek között a következő „eligazítást“ tartalmazta: „A népszámláló funkcionáriusok kinevezésénél irányadó elvnek kell lenni, hogy az állam- hüségi szempontból teljesen megbízható és csehszlovák nemzeti szempontból is megbízható egyének kapjanak megbízást. Különösen nagy gond fordítandó azon járásokra, amelyekben kívánatos a csehszlovák elem megerősödése. ... A népszámlálási előkészületekkel kapcsolatban tehát elmondható, hogy azok sok tekintetben zajos . választási korteshadjárathoz voltak hasonlatosak. Mind a többségi nemzetek, mind a nemzeti kisebbségek részéről folyt a propagandaháború; a többségiek a nemzeti terjeszkedés reményében indultak hódító rohamra, a kisebbségek pedig igyekeztek mindent megtenni annak érdekében, hogy etnikumuk, népi állományuk megbonthatatlan egységbe ková- csolódva eredményesen állja ki a nagy nemzeti erőpróbát. (folytatjuk) CSALLÓKÖZI ARCKÉPEK (Méry Gábor felvételei) A csehszlovákiai magyarság a kél világháború közötti népszámlálások tükrében
