Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
iTasámap ♦ * it m'zs&s Egy arc a Menzel-csapatból: Barbora Leichnérová nak“ természetesen ára volt. Kerek ezer korona. Ennyi most Leichnerová ázsiója. • Mi volt nehezebb 88 őszén: megkapni vagy eljátszani Michaela szerepét?- Megkapni. Menzel ugyanis egész osztályokat hívott meg próba- felvételre, és nemcsak a főiskoláról - a konzervatórium színésztagozatáról is. Rengetegen voltunk, olyan sokan, hogy három héten át reggeltől estig rostáltak bennünket. Esélyekre, nagy lehetőségre én már nem is gondoltam, amikor kamera elé szólítottak,^fáradt voltam és ideges, alig vártam, hogy végezzek. Pár nappal később kosztümös próbára hívtak, de még akkor sem sejtettem, hogy bekerülök a filmbe, mert ott is többen voltunk. A forgatócsoport tagjai persze már tudták, hogy Menzel döntött és engem választott, csakhogy ők hallgattak erről, a szemükből meg nem tudtam kiolvasni semmit. Amikor aztán közölték velem, hogy enyém a szerep, már örülni sem tudtam. Akkor már olyan feszült állapotban voltam, hogy el „Ügyes, nagyon ügyes.“ Nyolcvannyolc szeptemberében, a Vége a régi időknek forgatásán mondta ezt Jirí Menzel az akkor huszonkét éves Barbora Leichnerováról, aki Michae- lát, a hirtelen lett kastélytulajdonos bájos, örökké flörtölő lányát játszotta a filmben. Aldt a polgári politikus jóvágású és biztos fellépésű fia finom kézzel vet- kőztetett az aranyló őszben. A még ma is üde, bakfisarcú színésznő azóta háromszor dolgozott Menzellel. Először A gonosz szarvas című Klicpera-ko- médiában, a prágai Új Színpadon, aztán Václav Havel Koldusoperájában a Cinohemí klubban, harmadszor pedig 9z elmúlt hetekben, a Havel-mű filmváltozatában. Kezdetnek több mint ígéretes. Egy tévéreklámban láttam őt a minap. Sehol semmi, egyszer csak akkorát lekevert a fölé hajoló férfinak, hogy az megszólalni sem tudott. A pofonnak, vagyis az „alakítássem jutott az agyamig, mekkora szerencse ért. A forgatás első napjaiban jöttem csak rá: világhírű rendező filmjében kaptam jól megírt, igazán nekem való feladatot. • Tehát maga a játék, a figura megformálása sokkal könnyebb Menzelnél, mint az azt megelőző próbafelvételek sora.- Igen, attól a perctől fogva, hogy enyém a szerep, nincs mitől félnem. De addig...A próbafelvételek előtt Menzel órákig képes faggatni az embert, annyi mindent kérdez tőle, hogy a végén azt is elmondja magáról az illető, amit titkolni akart. Aztán így áll oda a kamera elé... lelkileg teljesen meztelenül. Menzel pedig tovább „kísérletezik“ vele, egészen addig, amíg fel nem méri a tehetségét. Ha ezen is túljutottak, már csak a figurát kéri a színésztől. • A Koldusopera Pollyjával, gondolom, nem kellett ugyanezt az utat végigjárnia.- Ugyanezt nem, de egy másikat igen. Pollyt ugyanis felváltva, ketten játsszuk a Cinohemí klubban, ezért Menzel mindkettőnket próbafelvételre hívott. Úgyhogy erről a szerep(Méry Gábor felvételei) ről sem mondhatom el, hogy magától jött, nekem ezért is meg kellett küzdenem. Végig, az utolsó percig úgy álltunk a kamera előtt, hogy egyikünk sem tudta, kinek van több esélye. Amikor aztán eldőlt, hogy én jutottam be a filmbe, Menzel, még a forgatás megkezdése előtt, két hétig naponta próbákat tartott. Abr- hámmal, Safránkovával, Labudával, Hrusínskyval, velem, mindenkivel. • Havel színművében Polly kisebb teret kapott, mint Brechtnél, ennek ellenére mégis úgy érzem, nagyszerű a szerep. Főleg azokban a jelenetekben, amikor egyértelműen bebizonyosodik a lányról, hogy ravasz kis bestia, aki, ha kell, a férjét is tőrbe csalja.- Polly olyan lesz a filmben, akár egy kislány masnival a hajában, táskával a kezében. Külső arcunk ugyanis nem mindig egyezik a belsővel - és Menzel erre épít, ezen a ponton teszi izgalmassá a figurát. • A színpadi próbákon hogy érezte mgát? Abrhám, Nározny, Kodét és a többiek hogy fogadták?- Nem nagyon foglalkoztam én ezzel... amikor lekettőzték Polly szerepét, már teljesen kész volt az előadás, én csak két próbát kaptam, és már mentem is játszani. Menzelnél jobb rendezővel aligha fogok dolgozni. Ó olyan pontosan fejezi ki magát, hogy bármit kér is tőlem, azonnal értem, mit akar. Abrhámot pedig a nyugalmáért szeretem. A Vége a régi időknek című filmben is sokat játszottunk együtt.. azonnal „hatástalanítani“ tudott, ha a robbanás határán álltam. Olyan a hangja, a tekintete, hogy elég, ha megszólal vagy ha rám néz, máris elszáll belőlem az idegesség. • Az Új Színpadon, A gonosz szarvasban mint vendég vesz részt. A Cinohemí klubban...- ... ott is vendég vagyok. • Szóba sem került, hogy szerződtessék?- Nem, ilyesmire már ott sincs lehetőség. Ezt a társulatot is inkább leépíteni akarják, nem pedig bővíteni. • Menzel sem szólt az érdekében?- Hiába szólt volna... én rosszkor indultam el ezen a pályán. A Barran- dov a végnapjait éli, a cseh filmgyártás, anyagi támogatás híján, komoly veszélyben van és a tévében sem forgatnak már annyit, mint a korábbi években. • De maga a tény, hogy csapattag lett Menzelnél, az sem könnyít a helyzetén?-Nem hiszem. Legfeljebb annyiban, hogy a legjobb rendezőkkel dolgozhatok, ha valami csoda folytán ők is lehetőséget kapnak. A két Menzel-film között Jirí Krejcík Albérlet a Champs Elysées-n című televíziós munkájában és Jirí Svoboda Nem egészen családi ügy című alkotásában játszottam. Azóta semmi, illetve csak a Koldusopera, a jövő pedig nem sokat ígér. • Tévéreklámokból sem?- Szép is lenne, ha abból kellene megélnem! • Akkor miben reménykedik huszonnégy évesen?-Abban, hogy ezt az átmeneti időszakot én is átvészelem valahogy és mint vendég, egy-egy színházi produkcióban továbbra is lesz majd nekem való szerep. Ha állna mögöttem valaki, nem izgulnék, hogy mi lesz velem, de így, egyedül, csupa kérdőjel, csupa bizonytalanság az életem. Szabó G. László 5 991. II. 15. A ugusztus óta önálló társadalmi szervezetként működik a Magyarok Világszövetsége, részben megújult, részben kibővült szerepkörrel. A jogi értelemben garantált függetlensége azonban nem egészült ki gazdasági önállósággal, ennek feltételeit megteremtendő, az 1991-es évre még támogatást kért a költségvetéstől a Világszövetség új főtitkára, Komlós Attila, akivel a tervezett jövöröl beszélgetett a Magyar Hírlap munkatársa. Némi rövidítéssel ezt közöljük. • Azt gondolom, hogy az Európában, főként Közép-Kelet- Európában végbemenő változások meghatározó jelleggel befolyásolják a Magyarok Világszövetségének a további munkáját. Főtitkár úr hogyan súlyozza a szervezet szerepkörét a jövőben?- A Magyarok Világszövetségének fontos feladatai vannak Kö- zép-Kelet-Európa térségében. A korábbi években csak a nyugati szórványmagyarság állt a látókörében, s bár továbbra is globális feladatokat kívánunk vállalni és ellátni legfontosabb dolgunk most kialakítani kapcsolatainkat a szomszédos országokban élő magyarokkal. Vagyis a normális egyensúly megteremtése. Ám nem csak a szomszédos országok kisebbségben élő magyarságának a helyzete mozdult el végre a mesterséges dermedtség állapotából, hanem, a hazai politikai változások, hazánk és a nyugati országok kapcsolatainak normalizálódása következtében megváltozott a nyugati magyarok státusa is, nem kell emigránsoknak érezniük magukat, s így, miként Magyarország, úgy a Világszövetség iránti mentalitásuk is átalakulóban van. A változások még konfliktusokkal terhesek, és azt gondolom, az országnak szüksége van azokra a tapasztalatokra, kapcsolatokra, amelyekkel - politikai, gazdasági, kulturális területeken - rendelkezik a Magyarok Világszövetsége. • Voltaképpen mióta működik a Világszövetség?- Nem a Kádár-rezsim terméke, amint az a köztudatban él. Létrehozásának gondolata 1929- ben született meg a magyarok első világkongresszusán, amit a századforduló, az első világháború és a gazdasági válság következtében „kitántorgott“ milliókkal való kapcsolatfelvétel tett szükségessé. A Világszövetség maga a második világtalálkozón, 1938-ban jött létre. A szocialista Magyarországon az állam egyik meghosszabbított karja, propagandaeszköze lett, bár nem vitás, hogy az utóbbi években a Magyar Fórum, az anyanyelvi konferencia értelmes, fontos ténykedés volt már, a korábbi formális működéshez képest. Ezt folytatnunk is kell, hiszen Amerikában például ott vannak továbbra is a nagy csoportok, amelyek nem politizálnak, a velük való kapcsolattartás jó hagyományát, az anya- nyelvápolást, a magyar kultúra iránti érdeklődés serkentését változatlanul feladatunknak tartjuk. De nem elégszünk meg a folklori- zálással, a historizálással, az a célunk, hogy hiteles kép jusson el hozzájuk a mai Magyarországról, arról az országról, amivé építeni akarjuk. • Tehát formálódik az Euró- pa-kép, ezen belül hazánk és szomszédaink arculata. De hol van ebben a Magyarok Világszövetségének szerepe?- A Magyarok Világszövetsége egységes Európát lát célként, amely nem uniformizálja az államok, népek kultúráját, hanem felkínálja azokat közös „fogyasztásra", tehát nem disszonáns színorgiát, hanem harmóniát hoz létre. Ennek érdekébe a Világszövetség ellenáll minden olyan kísértésnek, amely a nacionalizmus csapdájába sodorná. Ellenkezőleg: kezdeményezi a nemzeti alapon létrejött és létrejövő magyar és nem magyar szervezetekkel a szoros kapcsolatokat. Többoldalú eszmecserét kell folytatnunk a nemzeti karakterű szervezetekkel, mert ez kölcsönös érdek. • Van már ennek a célnak kézzelfogható eredménye is?- Inkább csak eltökélt szándéknak és sürgős feladatnak mondanám, mert eddig nagyon lekötött a Világszervezet átszervezése, legfőbb feladataink meghatározása. És persze egyáltalán nem utolsósorban az anyagi háttér megteremtése legalább a jövő évre, amit átmeneti esztendőnek tekintek. Remélhetően elegendő lesz ahhoz, hogy gazdasági szempontból is önállósuljunk, de 1991-ben még a költségvetés támogatására szorulunk. • Konkrét tervekről is kérdezhetem?- Tervekben nincs hiányunk, de nem vagyunk kormányszerv, és nem állunk pártok fennhatósága alatt. Még nagyon kevés időnK volt arra, hogy tagdíjakból, szponzorok, gazdasági vállalkozások folytán némi tőkéhez jussunk, így ezek valójában még csak eiképzeMit tervez a Magyarok Világszövetsége lések. De valamennyit az érdekvédelmi, és a térségben szükséges békéltetési szerepünk szolgálatába kívánjuk állítani; a helsinki folyamat eredményeinek érvényesítését lényeges feladatunknak tartjuk. Kötelességünk azon munkálkodni, hogy a határainkon túl élő magyarság megkapja az őt megillető jogokat. Evégett nemzetközi terepen is hallatni akarjuk a szavunkat, mindenekelőtt az ENSZ nem kormánvszintű szervezeteinek szövetségében. És természetesen fontosnak tartjuk kapcsolatainkat a hazai szervezetekkel, pártokkal is, nagyra értékeltük, hogy a parlament külügyi bizottsága támogatja a Világszövetséget. Néhány konkrétumot is említek: jogtanácsosi, ügyvédi hálózatot kívánunk létrehozni, arhely a hazatelepülő magyarok ügyei intézését segíti. Magyarok Házát akarunk létesíteni Budapesten vendégszobákkal, képzőművészeti kiállítóteremmel, tárgyalóhelyiségekkel. Szeretnénk nemzetközi magyar menekültszolgálatot életre hívni. Könyvesboltot tervezünk, ahol minden, határainkon kívüli magyar kiadó kiadványai megtalálhatók lennének. Elkészítjük a Magyarok világtelefonkönyvét - első lépésben a közületek listájával. Nyugati magyarok turistaprogramjait szervezzük határainkon túlra is. Tervezzük, hogy az év egy napját magyar napnak nevezzük ki, amikor a hazai közvéleményt tájékoztatnánk a kisebbségben és szórványban élő magyarok életéről. V „Csupa kérdőjel az életem“
