Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-02 / 282. szám, hétfő

1991. DECEMBER 2. KI OLTJA EL A TŰZOLTÓK TÜZÉT (Munkatársunktól) - Az illetékesek nem hajlandóak meghallgatni őket, és jogos kérésüket sem teljesítik, ezért Po­zsonyban az újságíróknak panaszolták el gondjaikat a szlovákiai tűzoltók. Peter Korec, a Szlovák Köztársaság Belügymi­nisztériuma Tűzvédelmi Főparancsnok­ságának vezetője drámai hangon vázol­ta, mi mindent tett a tisztségbe való beik­tatásától eltelt tíz hónap alatt. Elsősorban „személyi és egyéb hasznos változtatá­sokat" eszközölt; viszont sérelmezte, hogy a belügyminiszter mindössze egy­szer fogadta ót, sőt találkozást kérő leve­leire választ sem kapott; pontosabban a miniszterhelyettes kioktatta: ne tolakod­jon. A miniszternek arról szeretett volna beszámolni, milyen anyagi gondokkal küszködnek, és siralmas anyagi-műszaki felszereltségükről is szólt volna. Nem ren­delkeznek a megfelelő tűzoltó techniká­val, de az árvízvédelemre való felkészült­ségük sem nevezhető kilégítőnek, hisz pl. Pozsonyban egyetlen motorcsónakkal rendelkeznek. Bár 41 tűzoltót kiképeztek a helikopter segítségével történő mentés­re, esetleges beavatkozáskor a Szövet­ségi Belügyminisztériumhoz kell fordulni­uk, hogy engedélyezzék a helikopter használatát. Szóba került Kuvait is, ahová a szlová­kiai tűzoltók a Gbelyi Köolaj-kitermelö Vállalat szakembereivel készültek az égő olajkutak eloltására. A Petrimex külkeres­kedelmi vállalat egymillió koronát fordított a tervezett akció előkészítésére, de végül is mivel az amerikai katonai cégek döntöt­tek, kik vehetnek részt az oltásban, illetve a felújítási munkálatokban, nem kerültek a kiválasztottak közé. Hosszas indoklás hangzott el a pozso­nyi tűzoltóparancsnok leváltásával kap­csolatban; ugyanis Peter Korec szerint azért van még mindig a helyén, mert Ján Petrik, a KDM egyik vezetője a közbenjá­rója, és újra a régi praktikát alkalmazzák: a párt kíván beleszólni, ki milyen tisztsé­get töltsön be. A jelen levő járási parancsnokok első­sorban a fogyatékosságokra mutattak rá: kellő felszereltség nélkül a legodaadóbb tűzoltók önfeláldozása is kevés. Egyikük határozottan kijelentette: ha a restitücióra van pénz, akkor a tűzoltók humánus tevé­kenységét is támogatni kell. D. T. KÖZLEMÉNYEK A Galántai Nyolcéves Magángimnázi­um tanulói és tanárai tisztelettel értesíte­nek mindenkit, hogy a megnövekedett érdeklődésre való tekintettel a jövőben fogadónapot tartunk. Célunk, hogy be­tekintést kapjanak iskolánk életébe, sze­mélyesen győződjenek meg oktató-neve­lő munkánk színvonaláról, az iskola szel­leméről. A fogadónapot mindig csütörtö­kön tartjuk. Előző bejelentkezés esetén módot adunk más napokon is a látogatás­ra. Iskolánk egyedülálló és nyitott. Szere­tettel várunk minden kedves szülőt, tanu­lót, pedagógust, támogatót és érdeklődőt óralátogatásra, tanárokkal és tanulókkal való beszélgetésre. Telefonszámunk: Ga­lánta 0707/53-80. Tóth Lajos, igazgató A Zselizi Városi Művelődési Központ az idei popfesztivál sikeres I. évfolyama után a nagy érdeklődésre való tekintettel ismét megrendezi a RITMUS tehetségku­tató versenyt. Az amatőr énekesek és együttesek seregszemléjére 1992. febru­ár 29-én kerül sor a helyi művelődési házban. Az érdeklődők 1991. december 15-éig személyesen, írásban vagy telefo­non (0811/232 3) jelentkezhetnek a kö­vetkező címen: Mestské osvetové stre­disko, 937 01 Želiezovce, ahol bővebb felvilágosítást kapnak. A Csemadok vágsellyei alapszerveze­tének Vörösmarty Klubja 1991. decem­ber 7-én nagyszabású ünnepséget ren­dez a klub megalakulásának 25. évfor­dulója alkalmából. Az ünnepségre - mely számos külföldi vendég részvételével 14 órakor kezdődik - meghívunk minden klubtagot, illetve a Vörösmarty Klub mun­káját elismerő érdeklődőt. A negyedszá­zados ünnepség alkalmából értékes em­lékgrafikát és brosúrát bocsátunk ki. Min­den érdeklődőt tisztelettel várunk. A hely­szín: Vágsellye, Centrál Szálló. A galántai A-klub értesíti az érdeklő­dőket, hogy december 4-én, szerdán 18 órától Ollós László Út a polgárosodás felé címmel tart előadást a Galántai Mű­velődési Ház bábszínháztermében. A Diákhálózat december 4-én, szer­dán 19 órától a Csemadok székház nagytermében a FIDESZ Zöld Frakcióját látja vendégül. Dunai László környezet­védelmi koordinátor, Gera Pál természet­védelmi referens és dr. Illés Zoltán par­lamenti szakértő napjaink környezetvé­delmi gondjairól tart előadást ÚJ SZÓ— AZ EGYUnMŰKÖDÉS A BIZALOMTÓL FÜGG HAZAI KÖRKÉP (Folytatás az 1. oldalról) ködés függ. Az együttműködés Európa szabad régióival reméljük, nemcsak az elért eredményeket szi­lárdítja meg, hanem útját állja an­nak, hogy szabad népeket még egy­szer meg lehessen fosztani saját cselekvési lehetőségüktől, és bármi­lyen diktatúrának alá lehessen vetni. • Együttműködésről beszélt. Alkalma nyílt mostani pozsonyi látogatása során arra, hogy talál­kozzon Szlovákia vezető politiku­saival? - Nagy örömömre szolgál, hogy sor kerülhet és kerülhetett erre. Már a mai napon Mikloško úrral fontos kérdésekről kötetlen beszélgetést folytattunk. Mindenekelőtt arról, ami a két parlamentet most a legközvet­lenebbül érinti. Egy év eleji megálla­podásunk nyomán kezdődnek de­cember első felében a közvetlen tárgyalások két olyan parlamenti bi­zottság között, amelyeknek az a cél­juk, hogy megtalálják a szlovák és a magyar múltban felmerült konflik­tusok, vélt vagy valóságos sérelmek maradványai felszámolásának a módját. Megtalálják azt, hogy a fraternizáló szándéknak olyan tar­talmat adhassunk, amely egyértel­mű, és lehetővé teszi a múlt nehéz örökségéből mindannak a felszámo­lását, amit a két nemzet most tisz­tázhat. Meg kell alapozni azt, hogy az eljövendóben ne kerüljön sor konfliktusokra, és a két szomszédos nemzet jó szomszédokká váljék. Úgy gondolom, ez nemcsak néhány politikusnak, hanem a határ két ol­dalán a két nép túlnyomó többségé­nek az akarata. • Országaink kivívták a sza­badságot, a demokráciát, de még nem tudnak vele élni. Dubček úr szimbolikus személyiségéhez kapcsolódva ön derűlátóan vagy borúlátóan ítéli meg nemzeteink együttélésének jövőjét? - Feltétlenül úgy látom, hogy en­nek a két nemzetnek, és hadd mondjam, a többi szomszédos nem­zetnek is, a jövője akkor lesz biztosí­tott, ha jó szomszédokká válnak. Úgy gondolom, hogy ez a történe­lemnek egy olyan parancsa, ami lehetetlen, hogy ne váljék e népek életének meghatározójává. Remél­jük, hogy a demokrácia, az alkotmá­nyosság, a diktatúra maradványai­nak a felszámolása itt is, ott is átitat­ja ezzel a felismeréssel a néptöme­geket. Nem vagyunk naivak, tudjuk hogy a történelmi múlt és a diktatú­rás közelmúlt, a megosztó szándék, amely a Habsburg-birodalmat, a hit­leri diktatúrát, a sztálinista diktatúrát egyaránt jellemezte, nemcsak épü­letekben, intézményekben, hanem a lelkekben is sokat rontott. Ezért kell együttesen törekedni arra, hogy mindenki számára világossá váljék: az új, amit elkezdünk, nem új frázi­sokat jelent, hanem új akaratot, módszereket. Remélem, a most kezdődő tanácskozásokon és a két parlament számos bizottsága közti érintkezésben erósebb lesz az, hogy sok vonatkozásban a demokrácia, az emberi jogok értelmezésében azo­nosan vagy nagyon hasonlóan gon­dolkodunk, mint a diktatúrák öröksé­ge és a szúk látókörű sovinizmus. CSIZMÁR ESZTER HORVÁTH GABRIELLA HOL AZ U J SZÓ? Szerkesztőségünkbe egyre több visszajelzés érkezik olvasóinktól, hogy nem kapni Új Szót, illetve nem kézbesítik időben. A napokban két olvasónk is telefonált például Rajecfürdöből és Trencsén­teplicről, hogy már egy hete nem kapni a városban Új Szót. Reklamálásukra a postán azt a választ kapták, hogy a jövőben már nem is kapnak, mert nem rendelnek! Nem tudjuk, hogy a Postai Hírlapterjesztő Vállalat milyen meggondolásból hozta ezt az intézkedést, vagy csak helyi, önkényes döntésről van-e szó? Fürdővárosainkban egész évben, a külföldi vendégek mellett, nagyon sok magyar nemzetiségű gyógykezelt is van, aki anyanyelvén szeretne olvasni, igényli a magyar sajtóterméket. Reméljük, hogy a terjesztő az Új Szót ugyanúgy áruként kezeli, mint a l'Humanité, Die Presse vagy a The Times című napilapokat. A piacgazda­ság törvényei ezt is hivatottak szolgálni! Mi legalábbis ezt várnánk el! -tgá­BECSAPNAK ES BECSAPNAK (Munkatársunktól) - A pozsonyi Calfé Rendés tulajdonosánál 103 koronáért rendeltek a Szlovákiai Kereskedelmi Fel­ügyelőség munkatársa, és 10,60-nal be­csapták őket, mert fizetéskor rosszul ad­tak nekik vissza. A liptószentmiklósi Ron­do konzorcium húsboltjában 29,90 koro­nás ellenőrző vásárláskor 14,80 koroná­val kértek tőlük többet a kelleténél, mivel a négyféle árut rosszul számlázták. A Dolný Kubín-i Jozef Ballay magánvál­lalkozó zöldséges üzletében 41,50 koro­náért vásároltak almát, banánt és fok­hagymát, de a szabályosnál 15,15 koro­nával többet kértek tőlük, mivel az áru minősége nem felelt meg az árának. A Trencsénteplici Madin Oravitz borozó­jában is jól fogott a pincér ceruzája: a 79,10 koronás számlát 10,10 koronával toldotta meg. Ennyi volt a különbség az étlapon feltüntetett ár és az inkasszált ár között. A nagytapolcsányi Jednota 01-035-ös számú boltjában 39,90 koro­nára 14,20-at tettek rá - a mikroténzacs­kókat számlázták „felárral". A 96-990-es számú zsolna-teplička-i Jednota-boltban közel 14 ezer korona értékű olyan kó­kuszlisztet, csokoládémázt és ízesítőt fe­deztek fel, melynek lejárt a fogyasztható­sági ideje. A fenti megállapításokat a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség ellenőrei tet­ték legutóbbi tapasztalataik alapján. Per­sze ez csak egy része azon kihágások­nak, amelyeket az ügyeskedő kereskedők elkövettek. Az árdrágítások arányaiból - arról már nem is szólva, hogy a megza­bolázatlan árak meddig terjedhetnek - ar­ra következtethetünk, hogy alig akad ke­reskedő, aki becsületesen kínálja porté­káját. így aztán nem csoda, hogy bizal­matlanok vagyunk az eladókkal szemben akár magánvállalkozóként, akár állami vagy szövetkezeti alkalmazottként állnak a pult mögött. Az árdrágításokon kívül gyakran úgy is túljárnak a vevő eszén, hogy nem megfe­lelő minőségű árut kínálnak: az elmúlt héten 47 392,70 korona értékű ilyen ter­mék további árusítását tiltották meg az ellenőrök. A lejárt szavatosságú élelmi­szerek értéke megközelítette a 240 ezer koronát, és több mint 100 ezer korona értékű iparcikk minőségét is kifogásolták. A 308 helyszíni bírságoláskor 97 090 koronát inkasszáltak az ellenőrök, és 151 jegyzőkönyv készült olyan szabálytalan­ságokról, amelyekért elkövetőik a fel­ügyeletek igazgatóságain felelnek majd. (deák) ÜZEMANYAGTÖLTŐ ÁLLOMÁS - MAGANKEZBEN A Somorja-Szenc útvonalon Nagymagyarnál található üzem­anyagtöltó-állomást mintegy 17 hó­nappal ezelőtt csukták be, hogy hoz­zálássanak az épület és az elörege­dett technológiai berendezések - csövek, tartályok - felújításához, kicseréléséhez. A kivitelezési mun­kálatokkal a Somorjai Építőipari Vál­lalatot bizták meg. Igyekezetük elle­nére a töltő-áüomás gazdája meg­kezdte üzemeltetését. A hét minden napján december elsejétől reggel 7-től este 8-ig áll majd az autósok szolgálatában. A kutat bérlő tulajdo­nostól azt is megtudtuk, kenőanya­gok és autóskellékek mellett külföldi járművekre alkatrészek is kaphatók lesznek nála. Ezzel újabb benzinkút került magánkézbe, reméljük, az au­tósok elégedettségére. MÉRI ISTVÁN MEGNYÍLT SZLOVAKIA ELS0 MENEKÜLTTÁBORA PIACSZELLEM (?) KONTRA JÓTÉKONYSÁG Mindazon demokratikus társadalmat építő országokban, amelyek megnyitották a világ elótt határaikat, a menekültprobléma egyre erőtel­jesebben hallat magáról. A kérdést különösen kiélezi a jószándék és a szerény lehetőség közti ellentmondás. Csak üdvözölni lehet, hogy - európai szellemben - Csehszlovákia 110. tagországként aláírta a menekültügyi politika nemzetközi alapelveit, követelményeit tartal­mazó genfi egyezményt. Másik oldalról viszont mit tegyen az ország, ha nincs - vagy nem lesz - anyagi fedezete ahhoz, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelességeinek? Még - szerencsénkre - valódi menekültáradat nem érte el hazán­kat, hiszen 1990 augusztusától nap­jainkig 4 ezren kérték befogadásu­kat Csehszlovákiában. Ha a svájci évi 35 ezerrel vetjük össze, ez ele­nyészőnek mondható. Észak-Cseh­országban a romániai menekültek nagyszámú és főleg egy helyen összpontosuló jelenléte feszültsége­ket okozott. Nem véletlen tehát, hogy Csehországban már hat me­nekülttábor próbál emberi körülmé­nyeket nyújtani az otthonukat el­hagyni kényszerűiteknek. A Szenei járásbeli Gbely város­hoz közel, a kettes számú főút mel­lett fekvő Adamovban csütörtökön megnyitották Szlovákia első mene­külttáborát is. Ezzel a menekültügyi politikából - amely fokozatosan a köztársaságok hatáskörébe megy át - Szlovákia részt vállal. A 100-120 ember számára szolid körülményeket biztosító táborba mindenekelőtt többgyermekes csa­ládokat szándékoznak elhelyezni. Nagyobb részben jugoszláviai me­nekültekkel számolnak, bár a továb­biakban itt szeretnének központi elosztótábort kialakítani Szlovákia számára. November 25-én költözhettek be a menedékjogra váró első lakók: két ukrán és négy román többgyerme­kes család, illetve egy jugoszláviai férfi. Az úttest túloldalán lévő étte­rem szolgál étkezőhelyül számukra, ahol 32,70 korona napi értékben meleg ételt kapnak - tudtuk meg a tábor igazgatójától, Ľudovít Kusýtól. Michaela Frejková, a szövetségi kormány menekültügyi megbízottja a tábornyitáshoz kapcsolódó sajtó­A gyanú érzetét a jelen lévő újságírókban tovább fokozták a régió képviselői - főleg Gbely polgármestere - részéről elhangzott éles bírálatok. Az történt ugyanis, hogy a táborhoz közeli városok lakossá­gát ismét csak kész tények elé állították: tábort nyitunk, örvendezzetek! A polgármesterek állították, hogy a lakosság körében nem dúl az idegengyűlölet. A menekültek befogadásának viszont lélektani vetületei is vannak. Épp ezért, a lakosságot korábban és jobban fel kellett volna erre készíteni. Az elhangzott tények a tábornyitáson mint humanitárius kezdeményezésen egyértelműen foltot ejtettek. Tanulnak-e belőle az illetékesek? MÁZSÁR LÁSZLÓ tájékoztatón hangsúlyozta, hogy a menekültügyek megoldása euró­pai szellemű, nemzetközi szintű kö­telezettséget jelent hazánknak, s fel­tétel a demokrácia felé közeledé­sünk és Európába lépésünk szem­pontjából. Menekültügyi politikánk jogi alapjai - az elfogadott törvény által - létrejöttek, bár máris módosí­tásra szorulnak. Ez a politika merő­ben új a társadalom számára. Szük­séges, hogy kifejlődjön, és szorosan kapcsolódjon hozzá a karitatív szer­vezetek hálózata. A tábornyitás kapcsán hangsúlyt kapott: a menekültügyhöz humanitá­rius, erkölcsi-emberi módon kell vi­szonyulni. Ha viszont ezzel össze­vetjük, hogy a tábort a szövetségi belügyminisztérium az Adamec­Adamov Kft-tői - amely erre a célra jött létre - bérli (negyedévenként 544 ezer koronáért), akkor világossá válik, hogy működtetésében a piac­gazdaság mechanizmusai, nem pe­dig a jótékonysági szellem a döntő. Elgondolkodtató, hogy a tábor fenn­tartó szerve még a legelemibb infor­mációkkal sem rendelkezett az Ada­mex Kft.-t illetően, amellyel nem is jelentéktelen gazdasági szerződést írt alá. A jelen lévő járási elöljárók és a környező városok polgármesterei tisztázták - pontosabban még gya­núsabbá tették - a képet. Štefan Pavlovič, Kúty polgármestere mond­ta el, hogy az Adamex cég vezető­ségének tagjai Holíč város polgár­mestere is (ott kezdődtek a tárgyalá­sok a tábor helyéről). Az sem elha­nyagolható tény, hogy a szlovák munka- és szociális ügyi minisztéri­umnak az a munkatársa, aki a tárca részéről a táborral kapcsolatos ügyeket intézi, egyúttal a kft. megbí­zottja is. A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 3227/91 Kovács József, 1915. XI. 16., Večelkov (Sztaroszajojev) 3328/91 Kováč Július, 1914. XI. 11., Ólubló (Bulanazs) 3329/91 Kovács Pál, 1914. II. 14., Palást (Novocserkaszk) 3330/91 Kováč Andrej, 1901. VIII. 25., meghalt Dlhé nad Cirochou (Altonaj) 3331/91 Kováč Július, 1920. I. 1. Gortva (Cseljabinszk) 3332/91 Kovács István, 1916. IX. 9. Gem. Dechtáre, meghalt (Kisinyev) 3333/91 Kovács Barnabás, 1914. I. 1. meghalt, Nagybalog (Donbasz) 3334/91 Kovács Gyula, 1913. VIII. 6., meghalt Večelkov (Donbasz) 3335/91 Kovács András, 1910. II. 12., Kisgéres Kovács János, 1924. V. 12., Kisgéres Kovács Albert, 1922. X. 17., Kisgéres 3336/91 Kovács István, 1903. IX. 8., Večelkov (Kaukázus) 3337/91 Kovács Lajos, Ladmóc (Szovjetunió) 3338/91 Kovács István, 1924 X. 17., meghalt Érsekújvár (Arhangelszk) 3339/91 Kocsi László, 1922. II. 9., meghalt, Feketenyék (Boriszov) 3357/91 Katona Gyula, 1911. 5. 12., Kismácséd, meghalt a SZU-ban 3358/91 Kuzmič Ľudovít, 1916. 3. 1., meghalt, Pozsony (Nyikolajev) 3359/91 Kenyeres Lajos, 1914. 8. 10., Kismácséd (Ivanovo) 3360/91 Keszegh Lajos, 1919. 6. 18., Tany (Vlagyimir) 3361/91 Kolozsi, 1916. 8. 2., meghalt, Deáki (Szovjetunió) 3362/91 Kovács József, 1923. 11. 17., Zsigárd (Tutiingen) 3385/91 Kocsis Gyula, 1924. Matyóc, meghalt a SZU-ban 3386/91 Semčiča Peter, 1926, Matyóc, meghalt a SZU-ban (Orel) 3387/91 Kočiš František, 1906. 12. 4., Somodi, meghalt a SZU-ban 3380/91 Kočiáek Ján, Čadca (Szánok) 3389/91 Kohút Ignác, 1925. 10. 3., Szőgyén (Donbasz) 3390/91 Kökény Ernó, 1910. 3. 17., meghalt, Svit (Kaukázus) 3391/91 Kollár Sándor, 1921. 3. 8., Kéménd (Karlovka) 3392/91 Klein György, 1894. 4. 24., meghalt Kassa (Szovjetunió) 3393/91 Kolesár Michal, 1920. 4. 27., Velaty (Szovjetunió) 3394/91 Komjáthi János, J914 12. 12., meghalt, Keszegfalu (Kijev) (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom