Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-20 / 298. szám, péntek

1991. DECEMBER 20. HAZAI KÖRKÉP 4 A LAJOS ELTÁVOZOTT... Többen és többször mondtuk neki szolgálati útjaink során: - Lajos, írd meg ezeket a sztorikat, nagy könyvsiker lenne belőle. Ő szokásos ravaszkás mosolyával a bajsza alatt csak bólogatott és mesélte tovább a vidám és szomorkás történeteket az Új Szó szerkesztőinek riportútjairól, az országjáró kalandozások derűs pillanatairól és árnyoldalairól. .. Tóth Alajos az ötvenes évek elején lett szerkesztőségi sofőrünk. Először rozoga Sedannal járta a poros utakat, aztán kocsikat váltott, de ő mindig egyforma maradt: barátunk és társunk jóban, rosszban. Soha még egy koccanásnyi balesete sem volt, biztos kezű gépkocsivezetőként óvta életünket. Az övét most kioltotta a kegyetlen halál... Tóth Alajos rövid, súlyos betegség következtében 67 éves korában elhunyt. Temetése ma 14.30 órakor lesz a féli temetőben. Emlékét megőrizzük. MEGÉRTÉSÜKET KÉRJÜK Szerkesztőségünk és a Vox nova Rt. ezép karácsonyi ajándékot kapott tisztelt olvasóinktól. A vártnál ugyanis jóval többen rendelték meg nálunk Ujváry Zoltán Szülőföldön hontalanul című dokumentumregényét, amely a magyarok csehországi kitelepítésének tragikus hónapjait eleveníti föl. A könyveket a megrendelések érkezésének sorrendjében csomagoljuk és azonnal postázzuk. Az ünnep előtti csúcsforgalom miatt azonban még így sem biztos, hogy valamennyi küldemény karácsony előtt megérkezik a megadott címekre. Ezúton kérjük a posta nevében is olvasóink szíves megértését. Köszönjük és várjuk az újabb megrendeléseket. HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN SZOMBAT. A 8-tól 10-ig tartó publicisztikai magazinban, a Szombat reggelben egyebek között bővebb tájékoztatás hangzik el a Márai Alapítvány egy új felhívásáról, és megismerkedhetnek Jancsó Péter vágfarkasdi csontkováccsal. 11 órakor külföldi lapokból válogatunk. Nevezzük nevén a gyermeket. Ez a címe Jakab István nyelvművelő előadásának, melyet dél előtt öt perccel hallgathatnak meg. Az Új Hullámhossz 13 órakor jelentkezik. 14.40-kor Fehér foltok, özv. Duka Zólyomi Norbertné Szerényi Aglája visszaemlékezése az 1945 utáni évekre. A műsor folytatását dec. 26-án 13.30-kor közvetítjük. 15.30-kor Csevegő. Beszélgetés, G. Kovács László történésszel Rimbaud-ról. A Kívánságműsor 16.00-kor kezdődik. VASÁRNAP. Hírekkel kezdjük, majd klasszikus zene szól. Advent utolsó vasárnapján Szabóné Híres Erzsébet, deáki református lelkész az örömről elmélkedik 8.20-kor a Világosság c. egyházi magazinban. 11 órakor Irodalmi mozaik. Benne: Kányádi Sándor és a Kaláka együttes közös irodalmi estje Pozsonyban. A déli hírek után a Fiatalok stúdiójának jólismert szignálja csendül fel. A műsor karácsonyi hangulatban várja a hallgatókat. Sztárinterjúk is elhangzanak, mégpedig Bródy Jánossal és Esszenyi Enikővel. 14.05-kor Fáklya, kulturális magazin. A tartalomból: Egy textil művésznő vallomása életéről, munkásságáról; Egy lantművész svájci élményei; Szkukálek Lajos alkotásai Amerikában. A Köszöntő 16.05-tól műsorzárásig tart. (th) OLVASÓINK FIG Anyagtorlódás napi számunkba YELMÉBE! miatt holn folytattuk hurcoltak névsora t. VASÁRNAP ELDŐLHET: KÖBÖLKÚT VAGY GBELCE Több dél-szlovákiai városhoz és községhez hasonlóan a 2350, többségében magyarok lakta Köbölkúton is úgy döntött az önkormányzat, hogy népszavazást tartanak arról: a falu visszakapja-e eredeti nevét? A népszavazást december 22-én tartjuk. Azt hittük, ez az érvekkel megalapozott indoklás mindenkit meggyőz szándékunk tisztességéről. Tévedtünk. Már az önkormányzat döntését követő napon a Matica slovenská helyi szervezete, majd néhány nap múlva a Demokrata Párt falusi vezetősége írásban tiltakoztak a községi népszavazás megrendezése, és a falu történelmi neve visszaállításának szándéka ellen. Kifogásaik szinte azonosak: foglalkozzunk inkább a nehéz gazdasági helyzettel; a népszavazás megrendezése és az eredeti elnevezés helyreállítása költséges; létesítsünk inkább új művelődési házat, vízvezetéket, szemétégetőt stb. További, hangsúlyozott ellenérvük az, hogy a szlovák nyelv nem ismeri az ,,ö" betűt, és nem is tudják kiejteni. Érvelésük szerint Köbölkút kimondottan magyar hangzású név, ezért a szlovák nyelvtörvény értelmében nem alkalmazható, ezenfelül sérti az itt lakó szlovákok nemzeti önérzetét, és visszaállítása felesleges nemzetiségi ellentéteket szülne. A Demokrata Párt helyi vezetősége nem volt hajlandó a szavazatszámláló bizottságba képviselőket kijelölni. Az egyik körzeti szavazóhelyiséget az eddigi szokásoknak megfelelően a falu közepén, a főutcához közelebbi szlovák tanítási nyelvű alapiskolában kívántuk megnyitni. Az iskola igazgatója ezzel először egyetértett, de néhány nappal később megkért, hogy a szavazóhelyiséget másutt nyissuk meg, mert több alkalmazottja, akik Párkányból járnak Köbölkútra tanítani, felháborodva tiltakoztak. A közeli magyar iskola igazgatója, Bognár Jenő, viszont készségesen rendelkezésünkre bocsátotta a szükséges helyiségeket. Tehát, Gúta és Párkány után Köbölkúton sem lesz zökkenőmentes az eredeti elnevezés visszaállítása. Pedig itt nem forog veszélyben egyetlen szlovák nemzetébresztő író neve sem, és az eddigi név (Gbelce) eltűnése a térképről senkinek sem hiányozna. Hidromeliorációs szakkifejezésről van szó, a mesterséges halastavak vízkieresztő berendezésének egy részét hívják így, talán tízezer ember közül egy, ha tudja, hogy mit jelent. Ami azt a szerencsétlen ,,ö" betűt illeti, ma már nagyon sok ember érzi valamilyen világnyelv ismeretének szükségét. Az angol, német, francia stb. nyelv az ,,ö" hangot és betűt használja. Ha ezen nyelvek tanításánál, tanulásánál és használatánál nem okoz ez a betű, illetve hang problémát, miért okozna éppen a Köbölkút szó kiejtésénél? Igaz, hogy a Köbölkút magyar hangzású, de miért baj ez egy olyan faluban, ahol a lakosságnak több mint 81 százaléka magyar nemzetiségű, és nekik ez a név, amit őseik hét évszázadon, keresztül használtak, tetszik, a magukénak érzik és visszakívánják? A Matica slovenská viselkedése ebben az ügyben szokványos, nem okozott meglepetést. A Demokrata Párt álláspontja viszont annál inkább, hiszen nyilvánvaló, hogy a közösséget érintő bármilyen kérdés eldöntésének legdemokratikusabb formája a népszavazás. Apropó: a Köbölkúton tanító párkányi pedagógusok pedig tudhatnák: ebben a szlovák tanítási nyelvű iskolában a diákok majdnem 70 százaléka magyar családok gyermeke. És ha esetleg úgy döntenének, hogy kiveszik gyereküket ebből az iskolából, akkor a többségük rövidesen munka nélkül marad. Ezért a szülőkkel szemben némileg toleránsabbak lehettek volna. Másrészt teljesen érthetetlen az egész nézeteltérés. Az eddigi semmitmondó, értelmetlen falunév idegen volt mind a magyarok, mind a szlovákok számára. A visszaóhajtott régi, történelmi megnevezést évszázadokon át használták az itt élő magyarok, szlovákok, csehek és németek. Negyvenhárom évvel ezelőtt, az akkori kitelepítések, deportálások teljes jogfosztottsága árnyékában a falu lakosaitól elvették településük ősi nevét, amit most jogosan követelnek vissza. Őszintén remélem, hogy a vasárnapi népszavazáson községünk polgárai, tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra, faluszeretetből, hagyománytiszteletből jól fognak vizsgázni. Ugyanígy remélem, hogy jól fog vizsgázni a Szlovák Köztársaság kormánya is, demokráciából, amikor a népszavazás eredményének elfogadásáról dönt. KOVÁCS FERENC mérnök, Köbölkút polgármestere 1991. december 18-án kisorsolták a LUTRA sorsjegyeket. Díjakat a következők nyertek. 1. díj - videomagnó feljátszott mesekazettával Strachilov Peter, I. Čsl. brigády 13/72, 036 07 Martin 7, 2. díj - BMX-kerékpár Frackowiak Jakub, Za bocianom 555, 031 01 Liptovský Mikuláš, Michna Jaroslav, Tŕebetice 63, 380 01 Dačice 3. díj - kétszemélyes kirándulás az ausztriai SAFARI PARK-ba Petličková Michaela, Zámecky vrch 45, 360 01 Karlovy Vary, Hanálková Pavlína, Kojetin 40, 741 01 Nový Jičín, Štépánek Martin, Sídlište 731, 543 71 Hostinné, Kračúnová Silvia, ul. MDŽ 1, 974 01 Besztercebánya, Kos Milan, č. d. 77, 561 25, Rudoltice, Šestáková Veronika. V. B. Nedožerského 5, 972 12 Nedožery, Szturcová Jana, Hrádek č. 389, 739 97 Hrádek, Húrek Michal, Ratišovice 43, 671 39 Znojmo, Bugáňová Soňa, ul. Robotnícka 66, 946 56 Dulovce. 4. díj - walkman Šándor Marian, Sobotka 102, 979 01 Rimaszombat, Ančinec Vlastislav, Hradčovice 157, PSČ 687 33, Kasanický Janko, Hliny 8, Lichardova 20, 010 01 Zsolna, Urbanová Radka, Na vŕšku 2, 466 01 Jablonec nad Nisou, Uličný Stanislav, Jefremovská 24, 034 01 Ružomberok, Lauko Peter, Marxova 36, 943 00 Párkány, Horniaková Ivana, Okružná 5, 934 01 Léva, Haringová Ľubomíra, Klak 92, 966 77 Ostrý Grúň, Bartečko Lukáš, Šrobárova bl. Rysy 2664/24, 058 01 Poprad, Huňady Jozef, č. d. 40,951 71 Slažany, Hvolka Tibor, Partizánska 19,940 76 Érsekújvár, Henes Michal, Ambroseho 5, 851 02 Pozsony, Špoták David, č. d. 393/3, 906 38 Rohožník, Šajtlava Jozef, Belehradská 8, 831 04 Pozsony, Bíró Martin, Skupova 11, 320 00 Plzeň-Bory, Kolberová Lúčia, Švábinského 5, 851 01 Pozsony, Kuncová Šárka, Borská 528, 348 02 Bor u Tachova, Pracháŕ Roman, Stredová 4782/914, 760 05 Zlín, Strondalova Hana, Čajkovského 3, 736 01 Havíŕov, Vida Viliam, Jilemnického 891/5, 972 42, Kolek Martin, V hájku 623, 473 01 Nový Bor, Petrovič Peter, Železničná 5, 058 01 Poprad, Kocúr Peter, Koperníkova 55, 821 04 Pozsony, Pekárek Ctibor, Modrovka 39, 916 35 Modrová, Luptáková Martina, Febr, víťazstva 5, 990 01 Nagykürtös, Poloprsty Michal, Okruhlická 20, 182 00 Praha 8, Pokorný Tomáš, Športovni 6, 741 01 Nový Jičín, Blahuta Peter, Krajné 100, PSČ 916 16, Havlíček Jaroslav, Hviezdoslavova 6, 900 27 Bernolákovo, Bazárková Jana, Sokolovská 391, 793 51 Bŕidličná, Legéň Michal, Železničiarska 259, 958 52 Žabokreky n/N, Maršová Katarína, ČSA 2952, 733 01 Karviná-Hranice, Vaďura Marek, Za alejí 1017, 686 06 Uherské Hradište, Vyčítalová Lucie, Nová 1335, 562 06 Ústí nad Orlici, Rábek Štefan, Vlčanská 2, 927 00 Vágsellye, Perdoch Miroslav, Žilinská 29/5, 034 01 Ružomberok, Vranková Michaela, U dendlíku 1895, 392 01 Pelhŕimov, Štoffa Vladimír, Hlinné 157, 094 35 Sol, Kuzmová Miroslava, Dolné Plachtince 197, 991 24 Plachtince, Vymetálek Roman, 561 85 Česká Rybná, Ozábalová Martina, Podjavorinskej 1942, 955 01 Topoľčany, Eduard Andrejko, č. d. 222, 798 17 Smrzice, Simonová Michaela, Požárníkú 7, 792 01 Bruntál, Szabó Béla, Mierová 48, 982 01 Tornaija, Houdková Nikola, Sobéslavova 1293, 349 01 Stŕíbro, Švihoríková Vladimíra, č. d. 298, 951 33 Hájske, Zaoral Martin, Tr. 2. kvetná 4391, 760 01 Zlín, Grofčík Peter, č. d. 176, 029 56 Zákamenné, Šimonic Marek, Kundratická 4596/142, 430 04 Chomútov, Kocmanová Eva, Rudice 282, 679 06 Jedovnice. ÚP-1

625 1956 ES A CSEHSZLOVÁKIÁI MAGYAROK (A MÁRAI SÁNDOR ALAPÍTVÁNY KISEBBSÉGTÖRTÉNETI PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA) Az 1956-os magyar forradalom a kommunista diktatúra alól való felszabadulás reményét villantotta fel egész Kelet-Európában. Akkor ősszel mi, csehszlovákiai magyarok is a rádió előtt ültünk, Nagy Imrét hallgattuk, a szabadságért és demokráciáért tett első lépéseket, majd a forradalom leverését és a vérengzések hírét vettük. 1956-ot kétféleképpen fogadták a csehszlovákiai magyarok. A nagy többség reménységgel, ám a pártállam vezetői félelemmel. Keveset tudunk erről az időszakról, de az ma is ismert, hogy a csehszlovákiai magyar funkcionáriusok egy része közvetlenül részt vett a magyarországi és a hazai rendcsinálásban. Többeket káderezőkként dobtak át Magyarországra, mások nálunk szerkesztették és vezették az orosz tankok hátán hatalomra került rendszer sajtójának egy részét. A forradalom leverése után Csehszlovákiában a kommunista párt, a Csemadok, a párt ifjúsági szervezetének, a CSISZ magyar funkcionáriusai ellen tisztogató kampányba kezdtek a csehszlovákiai magyarok intézményrendszerében. Csemadok-aktivistákat, papokat állítottak bíróság elé, megtisztogatták az iskolarendszert, sokakat félemlítettek meg és bocsájtottak el állásukból. Számot kell vetnünk múltunkkal, számot kell vetnünk az ötvenes évekkel. Felkérjük ezért mindazokat, akik az események résztvevői, tanúi voltak, és azokat, akiket emiatt üldöztek, segítsék kutatómunkánkat! Kérjük önöket, hogy telefonon, vagy levélben jelentkezzenek az alapítvány címén: Márai Sándor Alapítvány, 811 01 Bratislava, Žabotova 2., tel.: 07-495 322, 497 684. MERT A MÚLT BELEJÁTSZIK A JELENBE Beszélgetés MÉSZÁROS ANDRÁSSAL, a Márai Sándor Alapítvány kuratóriumának alelnökével Az interjú felett olvasható 1956 és a csehszlovákiai magyarok címmel a Márai Sándor Alapítvány pályázati felhívása. A pályázat kiírásának okairól, céljairól, valamint az alapítvány eddigi munkájáról és a tervekről beszélgettünk Mészáros András filozófussal, az alapítvány kuratóriumának alelnökével. - Kérem, mutassa be olvasóinknak az alapítványt! -1990. augusztus 6-án alapította a Függetlem Magyar Kezdeményezés a szabadelvű és polgári értékek ápolására. Olyan kulturális rendezvényeket, konferenciákat, tanácskozásokat, kutatásokat kíván támogatni, melyek hozzájárulhatnak a polgári értékrend kialakulásához és nemzeti értékeink megőrzéséhez. -Mit sikerült már megvalósítani terveikből? - Ami az eddigi tevékenységünket illeti, főleg konferenciákat szerveztünk. 1990 szeptemberében Dunaszerdahelyen például a zsidóság történetéről, ehhez kapcsolódott egy hasonló témájú most októberben. Tavaly decemberben Kassán Márai Sándorral, az alapítvány névadójával foglalkozott egy konferencia, mivel Márait a polgáreszmény írói megtestesítőjének tartjuk. Idén januárban pedig a liberalizmus volt a témája egy, nemzetközi részvétellel lezajlott tanácskozásnak. Ennek anyagát ki is adja az alapítvány, angol és magyar nyelven. - Mi indokolta a kisebbségtörténeti pályázat kiírását? - Szeretnénk több figyelmet szentelni az olyan kutatásoknak, melyek nemcsak a múlttal, hanem a jelennel is összefüggnek. Kelet-Közép-Európa egyik jellemző problémája, hogy a múlt nem lezárt, belejátszik a jelenbe, vagyis a kettő nem választható el egymástól. így múltunkat és jelenünket rengeteg irracionalizmus és különféle ideológiai elemek befolyása jellemzi. Ezeket szeretnénk ésszerűen, racionálisan leküzdeni, a tisztázatlan dolgokat a helyükre tenni. - Az ötvenes évek tűntek a legcélszerűbb kiindulópontnak? - Igen, mivel sok jel mutat arra, hogy jelenünk tisztázatlan politikai, társadalmi kérdései az ötvenes években fogalmazódtak meg. - Pályázatuk konkrétan 1956-ra összpontosít. Miért? - Ötvenhatot az ötvenes évek gyújtópontjának tekinthetjük. Magyarázatot ad bizonyos dolgokra, az ezt megelőző és az utána következő évek történéseivel, társadalmi jelenségeivel kapcsolatban. Az 1949-53 közötti időszak egyfajta felfutást jelentett a csehszlovákiai magyarság életében. Visszakaptuk állampolgári jogainkat, kialakult egy új értelmiségi réteg. 1953-ban, amikor a hírhedt kampányt indították az ún. szlovák burzsoá nacionalisták ellen, a tisztogatást kiterjesztették a magyar „burzsoá nacionalistákra" is. Tanárokat, papokat bocsájtottak el állásukból. A kampány célja az volt, hogy a kommunista párt kialakíthassa az új elitet a kisebbségi magyarság körében is, ennek eredménye a döntések centralizálódása lett. Kialakult tehát az új elit, amely a politikai-társadalmi kérdésekben „belülről" döntött ugyan, de a központi hatalom kívánsága szerint. Ötvenhat Magyarországon egy evolúciós folyamat eredménye volt. Csehszlovákiát ebben az időszakban ideológiai lefojtottság jellemezte, de az emberek várták a változást. A CSKP természetesen védekezett a nemkívánatos befolyás ellen. Irányelveket adott, melyek keresztülvitelébe bekapcsolták az új magyar elitet. Magyarországról idemenekült ávósokat bújtattak, újságokat nyomtattak Kádáréknak. A pályázat egyik célja például az is, hogy tisztázhassuk: pontosan kik és miképpen vettek részt ezekben az akciókban. Gyakran hangoztatták a múltban a kisebbségek híd szerepét. 56 után az új kisebbségi magyar elit valóban a „híd" szerepét töltötte be, de, sajnos, negatív értelemben. Az 56-os forradalom visszahatása egy újabb nagyon erős tisztogatási kampány volt, tudunk bírósági esetekről is. Belső tisztogatás volt a Csemadokban, embereket bocsájtottak el az iskolaügyben, a magyar tanszéktől kezdve az óvodákig. - Hogyan zajlana a kutatás? - Két ágon haladna, az elsőre vonatkozik a felhívás. Azokat az embereket szeretnénk megszólítani, akik részesei voltak az eseményeknek, emlékeik, dokumentumaik vannak a szóban forgó időszakról, és mindeddig hallgattak - nem akarták, nem merték elmondani élményeiket. Őket kérjük, legyenek segítségünkre. Tapasztalataikat leírhatják levélben, és elküldhetik címünkre, de el is mondhatják, ha értesítik az alapítványt, a kutatók felkeresik őket és szívesen elbeszélgetnek velük. Az alapítvány minden esetben kezeskedik azért, hogy a rendelkezésére bocsájtott adatokat csak kutatási célokra használja fel. A második ág lenne a tényleges kutatás, a történészi kutatómunka (levéltári, tényfeltáró kutatás), melyre a jövő év januárjában fogjuk kiírni a pályázatot. Ezt a történelmi kutatómunkát már nem egyedül végeznénk. Az SZDSZ alapítványa, az Alapítvány az Európai Magyarországért már elindított egy 56-os feltárást, így a kettő párhuzamosan fog haladni. - Mi lesz a pályázat és a kutatás végkicsengése? - Ha összegyűlik az anyag, és a kutatás lezárul, egy konferencián számolnánk be az új ismeretekről, és az anyagot publikálni is szeretnénk. - Milyen más, távlati céljaik vannak? - Továbbra is a mai valósággal szeretnénk foglalkozni. Két dolgot említenék. Az alapítvány legutolsó, októberi kuratóriumi ülésén Konrád György javasolta: végre próbáljuk meg tisztázni, mit jelent a polgáreszme itt, Közép-Európában. Egy, tavasszal rendezendő, nemzetközi részvételű tanácskozás témája tehát az lenne: mi volt ez az eszme a közelmúltban és mit jelent most. Az alapítvány címéhez kapcsolódva - a gazdaságos kultúráért és a kulturált gazdaságért - szemináriumot szeretnénk rendezni a mezőgazdaságról. A kultúra és a tudomány csak ott számíthat támogatásra, ahol a gazdaság, jól működik. Mivel pedig Szlovákia déli részén a mezőgazdaság tűnik a legperspektivikusabbnak, őket szeretnénk támogatni e szemináriummal - a saját érdekünkben is. Az alapítvány jelenleg pénzszűkében szenved, ezért ezúton is szeretnénk szponzorokat keresni, akik erre a célra pénzt tudnának áldozni. Segíthetnének önmagukon és a kisebbségi kultúrán is. Egy konferencia általában párbeszéd, ha az alapítvány megerősödne, másokon is segíthetne. Azok a vállalatok, akik érdeklődnek, kérjük, jelentkezzenek. Végezetül szeretnénk még egyszer fölkérni mindazokat, akiknek van mit elmondaniuk az ötvenes évekről, próbáljanak kinyílni. Ez a kutatás nem irányul senki ellen, csak tudni szeretnénk, mi is történt itt voltaképpen. MISLAY EDIT