Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)
1991-12-20 / 298. szám, péntek
MOZAIK 1 ÚJ SZÓ, 1991. DECEMBER 20. ÜNNEPVÁRÁS A NAGYMÁCSEDI ALAPISKOLABAN ÉDES, ILLATOS CSILLAGOK Az a két nap merőben eltért azoktól, amikor a becsengetés után a nebulók fegyelmezetten beülnek a padba és várják, hogy tanítójuk ismét némi tudást öntsön buksi fejükbe. Meg persze, nem kellett tartani a feleltetéstől, az esetleges megrovástól. Ott és akkor már a közelgő ünnepek légköre uralkodott. Az egyik tanteremben kis kiállítást rendeztek mindabból, amit sok türelemmel, kézügyességgel az iskola tanulói az elmúlt hetekben szeretteiknek készítettek a karácsonyfa alá. Volt ott vattából formázott hóember, papírból kivágott angyalka, almából meg szalmaszálakból készült gyertyatartó, színes papírból karácsonyfa-dísz, ügyesen összerakott és festett Mikulás, dióhélyból kis kincsestár, meg sok-sok arany, ezüst toboz, kukoricaháncsból font kosárka, lencséből, babból, csipkebogyóból felfűzött nyaklánc, karperec, szőtt falidísz, hímzett terítő és még sorolhatnám - megannyi szívvel-szeretettel készült apróság, ami örömet hoz mamának-papának, a testvéreknek. Az apró ajándékok a feldíszített fenyőfák alá kerültek, igen, több alá, és mind-mind más volt. Amint később kiderült, nem véletlenül. Katona Katalin, aki a képzőművészetet tanítja, bevezette az egyik osztály tanulóit és sorra véve a tárgyakat magyarázta melyik hogyan készült, milyen anyagot, színt milyennel lehet párosítani hogy létrejöjjön a harmonikus egész. A gyerekek meg szüntelenül kérdezősködtek: tanító néni, ezt hogy kell kivágni? Azt mivel ragasztották? A tobozokat hogy festették? A szőnyeget miként szőtték? És a tanító néni minden kérdésre válaszolt, szemmel láthatóan élvezte az élénk érdeklődést. -Figyeljétek meg - mondta az egyik karácsonyfánál megállva - milyen egyszerű és ötletes a díszítése: piros maslik, szalmából készült csillagok, néhány dió, alma. Ugye szép? Erre mondjuk, hogy Ízléses, esztétikus. Most nézzétek meg azt a müfácskát. Arra a díszeket a gyerekek moduritból, papírból, műszálból, szőnyegmaradékból csinálták, vagyis az iparilag készített alapanyaghoz, a fához, hasonló jellegűt társítottak. Ez így van rendjén. - Nekem mégis az a másik tetszik jobban - vetette közbe Julika. - Hát persze, mert az emberhez közelebb áll a természet - válaszolta Katona Katalin. Az ünnepi hangulatot előre hozó megannyi ajándékot a járás többi iskoláinak tanítói is megtekintették. Módszertani napról lévén szó, tanulni, tapasztalatot szerezni, eszmét cserélni jöttek a nagymácsédi iskolába. Nem véletlenül oda, hiszen a húsztagú tantestület tagja a néphagyományokat művelő és terjesztő Szanyi Mária. Neve fémjelzett. A nyitrai tanárképző elvégzése után a budapesti egyetemen népművelő szakon is diplomát szerzett, múzeumokat, tájházakat alapított, a népművelők országos szövetségének vezetőségi tagja. Szaktekintély és céltudatos gyűjtő, aki a múltat átmenti a mába, tiszteletet diktálva őseink iránt - ahogy ezt az iskola igazgatója Noszek Ferenc megfogalmazta. Aznap mégis a mézeskalács sütés tartotta lázban a kicsiket és a nagyokat, a lánykákat és a fiúkat, a tanító néniket és bácsikat. A fogyasztásra, de fenyőfa dísznek is alkalmas finomság illata belengte a ragyogó tisztaságú folyosókat, tantermeket. Míg a méz felmelegedett, a gyerekek szitálták a lisztet, méricskélték a cukrot, szagolgatták a fűszereket, szorgalmasan és gyorsan kavarták a díszítésre szánt mázat. A kész tésztából sorra szaggatták a hóembereket, a csillagokat, a gombákat, a mese-manó házikóját, az angyalkákat, a kerek- és a félholdakat, a rénszarvasokat, a nyuszikat, meg sok mesealakot, a betlehem figuráit. Közben kacarásztak, élcelődtek, kóstolgattak, nyalánkoltak. Az igazi élmény a mézes tésztából készült figurák díszítése volt. Mindenki úgy futtatta fantáziáját, ahogy csak akarta. És persze, versenyeztek: kié szebb, cifrább. Ezt a szülők is megítélhették, hiszen módjuk volt gyermekeik tevékenységét figyelni, sőt, be is segíthettek. Az ajándékkészítés, a sütés, közös örömmé vált: lisztes lett Juliska meg Mariska, Pistike meg Józsika, az anyukáik, a tanító nénik, az iskolai étkezde szakácsnői, de még az igazgató bácsi meg Grédi Miklós helyettese, sőt, a vendégek is. És megérkezett az ünnep, mindenki érezte felemelő hangulatát. Szerintem ebben az iskolában ábécét, egyszeregyet, angolt és németet tanulni - mert erre is mód van -, hitoktatásra járni, szakkörökben dolgozni kész főnyeremény. Innen, a gimnáziumba, felsőbb oktatásra jelentkezők kivétel nélkül oda kerülnek, ahova kívánnál^ így aztán az 1960-ban alapított alapiskola volt tanítványai közül ma már több százan mérnökök, orvosok, közgazdászok, tanárok, hivatásukban elismert -Végzőseink jól boldogulnak az életben - mondja Noszek Ferenc igazgató. szakemberek. Az iskola növendékei gyakran szerepelnek matematikai, fizikai, kémiai olimpiászokon, szavalóversenyeken és csaknem mindannyiszor díjakkal térnek haza. Most meg elkészült a sportpálya és háromszázezer koronáért sífelszerelést vásároltak - hadd élvezzék a síkság gyermekei a tél örömeit. Igaz, sokat segítenek a szülők, meg a község elöljárósága. Megértésük, tennikészségük nélkül nem tudnának felmutatni ilyen szép eredményeket. Az iskola vezetősége ezt kellőképpen hangsúlyozza is, meg azt, hogy a tanerők valóban jó szakemberek, gyermekcentrikus, csupaszív egyének. Gondolom, ha elérkezik az idei gyertyagyújtás ideje, sok díszes karácsonyfa mellett álldogálva, énekelve ezt nem felejtik el azok, akik ennek a szép falunak az iskolájában koptatták a padokat, illetve, akiknek gyermekei ott szakasztják le a tudás fájának gyümölcsét. OZORAI KATALIN A sok apró ajándékot a kisiskolások készítették. (Marián Márton felvételei) Szanyi Mária a mézeskalács készítésének titkaiba beavatja a lányokat. ÉRSEKÚJVÁRI NAPLÓ '91 MÉG EGYSZER AZ ISKOLAIGAZGATÓ-VÁLASZTÁSOKRÓL Május - Az oktatási miniszter rendeletének értelmében a négy évnél hosszabb ideje tisztségüket betöltő iskolaigazgatók és igazgatóhelyettesek egyszerű közkatonákká, pedagógusokká degradálódnak. A helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolában (is) kitör a pánik. Megkezdődik az aláírásgyűjtés, a 'la: Akarod-e, hogy a volt igazgató maradjon továbbra is az igazgató? A válasz többnyire igen volt (naná!), mert hát ő a főnököm, odajár a fiam, a lányom... Június - Még mindig nagy a riadalom, de már csitulófélben van. Kiderült ugyanis, hogy a miniszteri rendelet közel sem egyértelmű, van benne egy kiskapu, amelyen ügyesen át lehet bújni. Csak időt kell nyerni és élni az okos tanácsokkal. Első lépésként meg kell győzni az iskola tanári karát, hogy a régi igazgatónál nincs jobb széles e világon, senki másban nincs annyi erő, hogy alkalmas legyen erre az egész embert kívánó feladat betöltésére. Második lépés: létre kell hozni egy olyan iskolatanácsot, amely a legvégsőkig kitart, foggal-körömmel tud harcolni és még nem felejtette el a letűnt rendszer módszereit. Harmadik lépés: a területi tanügyi igazgatósággal közösen az iskolatanács írjon ki pályázatot az iskolaigazgatói tisztség betöltésére. (Érsekújváron ez utóbbi lett a 22-es csapdája: a pályázókat pszichotesztelték, koncepció kidolgozására késztették, több órán át faggatták. A bizottság egyhangúlag egy ember mellett voksolt. Ma már tudjuk, hogy az egész felesleges színjáték volt, mivel a pályázat csak arra volt jó, hogy az iskolatanács visszautasíthassa az eredményét. Arra, hogy igazgató legyen, korunk Comeniusának sem lett volna esélye az újvári magyar tanítási nyelvű alapiskolában...) Július - Ülésezik az iskolatanács, melynek se vezetője, se koncepciója, csak egyetlen, a már említett célja. Mégis, valami hiba csúszott a számításokba, mert a szavazás eredménye 5:5-ös döntetlen, a pályázat győztese és a régi igazgató között. Az újabb ülés előtt minden erőt mozgósítani kell! Az eredmény ezúttal 8:4 a régi igazgató javára, ami meggyőző ugyan, de még mindig nem egyértelmű. Igy nem lehet dolgozni, hogy valaki(k)nek más legyen a véleménye! Ez egy rossz iskolatanács, ezen változtatni kell! No, majd augusztusban... (Az iskolatanács két pedagógusa levéllel fordul az oktatási miniszterhez, melyben felhívják a figyelmét a fentiekre.) Augusztus - Hosszú, a szabadságok rovására írható csend, majd a városi önkormányzat rendkívüli ülésen foglalkozik az üggyel. A képviselők arról döntenek, támogatják-e vagy sem a régi igazgatót, hogy kivételt kapjon a miniszteri rendelet alól. Először nyilvánosan szavaznak, ami nem hozza meg a várt eredményt. Másodszorra már titkos a szavazás. Az eredménye az előzővel azonos. E hónap végére esik az iskola pedagógiai tanácsának tanévnyitó ülése is. Az iskola vezetésével megbízott régi igazgató kemény szavakkal dorgálja a sorból kilógó, nem egyformán lépegető pedagógusokat. Különösen az oktatási miniszternek írt levelet nehezményezi: a két renitenskedő tanító ki is ebrudaltatik az iskolatanácsból... Szeptember - Megkezdődik az új tanév. A kiselsősök mosolyognak, a felsősök hancúroznak. A pedagógusok többsége szintén mosolyog, az „ellenzékiek" viszont félnek. Van is mitől félniük! Újra összeül a városi önkormányzat. Újra szavaznak. Ezúttal sikerül. Jól választottak, többet már nem kell szavazniuk erről az ügyről. A határozati javaslatot eljuttatják a területi tanügyi igazgatóság vezetőjéhez. Most már csak a kivételre szóló kérvényt kell megfogalmazni a miniszternek. Megkönnyebbült sóhajok! Október - Idegtépő várakozás. Késik a miniszter válasza, csörögnek a telefonok: „... az újvári magyarság érdeke, hogy ... új a tető, rendezett á park, a régi igazgató érdeméből ragyog az iskola.. .belül valami elromlott, meglazult egy fonal... nem szabad engedni, hogy megszakadjon... Már nem vagyunk párttagok, mi egy új összmagyar mozgalomnak vagyunk a tagjai..." Az egységre, a megbonthatatlanra hivatkozik minden telefonáló. Mert hát ebben van a jövő, az erő. Megkérdőjelezzem? A hónap végén derül ki, nem kapta meg a kivételt! Elszakadt a „fonal". A területi tanügyi igazgatóság vezetője úgy dönt, még egyszer kikéri az iskolatanács véleményét, hogy most mi legyen. November - A szeptemberben homogenizálódott iskolatanács úgy dönt, hogy a pályázat eredményét továbbra sem veszi figyelembe, a tanári karban ugyanis akadnak, akik eleve erre a posztra termettek. (Júniuban még nem voltak ilyenek...) Nem szakadt el a fonal: a területi tanügyi igazgatóság vezetőjének volt kit kineveznie, az iskolaigazgató a pártalapszervezet egykori elnöke lett. December - Bevégeztetett. Gratulálunk X. Y. elvtársnak az úrban! SZÁRAZ DÉNES A LELKESEDÉS MÉG NEM SZÍNVONAL Az Ipoly menti aprótelepülések szellemi értékeinek fejlesztéséi és a vidék nemzetiségi kultúrájának támogatását tűzte ki célul az az ipolysági alapítvány, amely Szondy György nevét viseli, aki a közeli drégelyi vár hős kapitánya volt, a török elleni harcokban jeleskedett. Felemlegetésével az egykori megye történelmi hagyományait kívánják éltetni. A múlt században Hontban Szondy Emlékbizottság is alakult, székhelye Ipolyság volt. A mostani Szondy György Alapítványt Csáky Pál, Csáky Károly, Gál Milan, Molnár Imre, Molnár László, Orbán Dezső, Zachar István és a budapesti Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány hozták létre. A célokról az egyik alapító, Zachar István, az Ipolysági Körzeti Hivatal elöljárója tájékoztatott. Csak a kultúrát kívánják szolgálni, ezért mozgalmaktól, pártoktól független tevékenységet fejtenek ki. Érdekességként megemlítjük, hogy még a Csemadokot sem akarták „belekeverni". A Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány százezer forintos támogatást ajánlott fel. Egy kis pénzt már maguk is „összekovácsoltak". Meghívásukra „teljesen ingyen" eljött Ipolyságra a kispesti Honvéd, hogy megmérkőzzön a sági labdarúgó-csapattal. Az eredmény 8:0 volt a kispestiek javára, de a „haszon", a 8100 koronás bevétel az alapítvány számlájára került. Azzal is számolnak, hogy a környék magánvállalkozói, az Ipoly mentéről elszármazottak is támogatni fogják célkitűzéseiket. - Az alapítvány küldetése az Ipolyság környéki községek kulturális életének, a kultúrát szervező kisközösségek működésének segítése és anyagi támogatása - mondja Zachar István. - Rendezvényeinkkel, fesztiválok, vetélkedők, előadássorozatok, népfőiskolák, konferenciák szervezésével és a kutatások támogatásával is azt akarjuk elérni, hogy a falvak népe a kultúra terén is eleget tehessen a mai társadalmi követelményeknek, hogy ezáltal is erősítsük a nemzetiségi öntudatukat, hitüket, erkölcsüket. Igen tanulságosak voltak az idei ipolysági Honti Napok, amelyeken a magyar és szlovák együttesek fele-fele arányban léptek fel, hogy bizonyítsák, mit tud a körzetünk „produkálni". A szlovák együttesek fellépése sokkal színvonalasabb volt. A magyar csoportokat az amatőr színvonal és csak a lelkesedés jellemezte. Ez kevés. Ezen kell segítenünk. Az a szándékunk, hogy anyagilag támogatott szakembereket, koreográfust, zenészt adunk melléjük, igyekszünk helyiségeket is biztosítani számukra, hogy a mi együtteseink is színvonalas előadásokkal növelhessék az Ipoly menti régiónk hírnevét. Indulásként ez nem is kevés. (petrőci) TÖBBE KERÜL A HÁROM PERCNÉL HOSSZABB HÍVÁS? Gyorsan terjedt a hír a telefontulajdonosok körében, miszerint az utóbbi időben mind több helyről jelzett számlanövekedés az illeték emelésének következménye. Sőt olyan mendemondák is közszájon forognak, hogy a posta egy koronával többet számláz a három percnél hosszabb telefonhívásokért. Mi igaz ebből, és várható-e ilyen intézkedés? - kérdeztem Vladimír Rymarevič Altmanskijtól, a pozsonyi Posta- és Távközlési Igazgagóság sajtófőnökétől. -Készülőben van egy ilyen intézkedés, de még nagyon kezdeti stádiumánál tartunk. Rövidesen terítékre kerül a távközlés fejlesztési koncepciója, s ennek egyik eldugott pontjában ilyen lehetőséggel is számolnak. Tudomásom szerint azonban a telefonhívásoknál nem három, hanem hat perc elteltével lenne nagyobb a fizetési díj. De hogy ebből mikor lesz valami, arra most korai a válaszadás. Ha eljön az ideje, biztosan tájékoztatjuk róla ügyfeleinket. Esetleges „megmagyarázhatatlan" számlaemelkedésüknek más oka lehet, önkényesen aligha számlázunk többet a hívásokért. (jmk) MEGKÉRDEZTÜK