Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-03 / 283. szám, kedd

1991. DECEMBER 3. . ÚJ SZÓ. MOZAIK MEGKÉRDEZTÜK 1. MERRE TART SZLOVÁKIA VEGYIPARA? Szlovákia gazdaságában a vegyipar kulcsfontosságú szerepet tölt be. Vajon milyen utakon próbál boldogulni a piacgazdaság felé vezető időszakban? — kérdeztük Duéan Ábrahámot, a Szlovák Ipari Minisztérium főosztályvezető igazgatóját. — Kormányunk ösztönző intézkedéseivel párhuzamosan figyelmünket a hazai nyersanyagbázisra akarjuk terelni. Ugyanakkor a könnyűvegyipari termelés szerkezeti átalakítására és több késztermék előállítására is égetően szükség lenne. Nyersanyagforrás tekintetében bizony a

z egész iparág többnyire az importált kőolajra és földgázra épül. Ugyancsak határainkon túlról jutunk hozzá a foszfáthoz és a kaucsukhoz. Szlovákiában viszont van elég másfajta nyersanyagunk, amelyet magunk is nagyobb mértékben kihasználhatnánk. Elképzeléseink közül csak néhányat említek. Sóbányát szeretnénk nyitni a Nagymihályi járásban fekvő Zbudzában. Erre a célra IDEKO néven vegyes vállalat alakult az olasz ENICENT céggel. Szlovákia jelenlegi sókészlete mintegy 500 évre elegendő. Átalakításra vár a termelési program a pozsonyi ISTROCHEM-ben (korábban Georgi Dimitrov Vegyi Művek), ahol kompozíciós műanyagokat és bentonitot is gyártanak majd. De köztársaságunkban további, alig felfedezett nyersanyagok szintén találhatók, mégpedig zeolit, báriumsó, különféle szilikátok, vagy éppen az olajrepce. Fejlesztési programok készülnek jobb kihasználásokra. Több lehetőség kínálkozik a gyógynövények alkalmazási területén, miután reménykeltően alakul a malackyi gyógynövény-feldolgozó üzem sorsa. Tehát egyfelől korlátozni kívánunk bizonyos termelési ágazatokat, másokat szerkezetileg átalakítunk, másfelől viszont offenzív módon korszerű és a piac szükségleteihez igazodó új termelés meghonosítása felé haladunk. 2. HOGYAN SEGÍTI A PÉNZÜGYI TÁRCA AZ ÚJ VÁLLALATOKAT? Vállalkozói körökben gyakran éri bírálat a kormányzatot azért, mert nem részesíti mindenütt és kellőképpen előnyben a formálódó magánszférát. Vajon a pénzügyi tárca is ennyire fukar? Egyáltalán hogyan segíti az új vállalatokat? Ezt kérdeztük Jozef Šalak szlovák pénzügyminiszter-helyettestől. — Egész eszköztár áll rendelkezésünkre, segítségével számottevően támogatjuk az újonnan keletkező vállalatokat. Szigorú feltételek mellett, de korrekt módon nyújtunk adókedvezményeket. Hogy az új vállalatok bővíthessék termelésüket, tovább létezhessenek. Adókedvezményt csak egy-egy gép leírására ismerünk el. Persze, kikötésekkel. Ilyen, hogy tulajdonosa a gépet nem adhatja el, és így működtetésével embereket foglalkoztat. Azt is feltételként szabjuk meg, hogy a vállalat szabad nyereségének másik felét további vásárlására használja fel. Az adókedvezmény idején a magántársaságok nem fizethetnek haszonrészesedést. Nem akármilyen összegekről van szó. Kedvezmény gyanánt esetenként 500 ezer, vagy egy másfél millió koronától esik el az államkassza. És sokszor keresett termékek előállításához járulunk így hozzá. Szabályszerű lebonyolításuk ellenőrzése az adóhivatalok hatáskörébe tartozik. Amint a vállalat, társaság nem teljesíti az előre megszabott feltételeket, búcsút mondhat az adókedvezményeknek. (Jnnk) DALOLVA SZÉP AZ ELET EGY KÓRUSTAG VALLOMÁSA Csütörtök esténként Kozma Géza számára semmi sem érdekesebb ésfontosabb, minta Harmónia, azaz a Csemadok vízkeleti énekkarának próbája. Ő 1977 óta élvezi a közös éneklés örömét. A kórus 1972-ben alakult, többek közt Pék Lajos helyi pedagógus bábáskodásával. Első karnagya a Szlovákia-szerte ismert, nemrég elhunyt Pintér Ferenc volt. — Jutalmunk a taps — mondja Kozma Géza (A szerző felvétele) — Kezdetben hatvan férfiból állt a kórus, majd három-négy szólamú vegyeskarrá alakult át — idézi a múltat az 53 éves technikus, aki Vízkeleten lakik, s Galántán dolgozik. — Gyakran felléptünk Galántán, Dunaszerdahelyen, Légen és a Hidaskürti Mezőgazdasági Szövetkezet patronálásával többször Magyarországon is. Például Budapesten, amit a Magyar Rádió is közvetített. Makón a diószegi citerásokkal, illetve az Új Hajtás nevű táncegyüttessel közösen léptünk fel. A citerások kísértek bennünket. A műsor első felét mi adtuk, s nagy sikerünk volt. Kórusunk fiataljait a korlátolt létszám miatt nem vihettük magunkkal, megsértődtek és nem járnak a próbákra. Mi azonban számolunk velük, visszavárjuk őket. A próbákról egyesek az utóbbi időben tapasztalható nagy hajsza, pl. „fóliázás" miatt hiányoznak. Most 22 tagú a felerészt nőkből álló csoport. Vannak köztük alapító tagok is. Ha a fiatalok visszatérnek, megint vegyeskarrá válhatnánk. Az énekesek túlnyomórészt munkások, s nem mind Vízkeleten laknak, vannak köztük hidaskűrtiek, sőt azok is, akik időközben Galántára költöztek, eljárnak élvezni a közös éneklés örömét. Az énekesek átlagéletkora 35 év, s legidősebb 60 esztendős. A karvezető, Óvári Lászlóné hidaskürti pedagógus, akinek sajnos, igazgatója nemegyszer akadályozza munkáját. Viszont a helybeli pedagógusok nem tekintik szívügyüknek a közös éneklés támogatását. — Most éppen a község jubilánsainak köszöntésére készülünk. Hagyomány, hogy köszöntjük a 25 éves házassági évfordulójukat és az 50., illetve 60. születésnapjukat ünneplőket. A fiatalokból álló citerazenekarral közösen lépünk fel. Együtt is próbálunk. Azt az összeállítást csiszolgatjuk, amivel Makón szerepeltünk, és új dalokat is tanulunk Ág Tibor gyűjteményeiből. A túl sok szereplés nem jó, de a társaság összetartásához szükség van a fellépésekre. Munkánk elismerése a taps. Egy két-három perces ének több hónapos munka eredménye. Számomra a próba érdekesebb, mint a fellépés. Az, amint fokozatosan alakul a műsor. A Kónyár Verka című katonadal tetszik a legjobban. Ezt otthon a feleségemmel, aki szintén kórustag, és két lányommal együtt énekeltük — három szólamban. Ha a lányaim itthon lennének, bizonyára ők is a csoport tagjai lennének. Kozma Géza feleleveníti egy szép emlékét is. — Enyigről hazafele jövet megálltunk a móri Kék Gyémánt vendéglőben, s amikor rázendítettünk, az emberek előbb elcsodálkoztak, hogy csehszlovákiaiak vagyunk, s ennyire ismerjük a magyar népdalokat, majd velünk együtt énekeltek. A tulajdonos borral vendégelt meg bennünket. — Nagy segítséget kapunk Kürtössy Sándor polgármestertől, aki az énekkar alapító tagja — mondja —, s egyben külföldi útjaink szervezője. Most egy kismartoni szereplést tervez. FÜLÖP IMRE MÁSOK ÍRTÁK NAGY FALAT A Reportér 47. számában interjút közöl Ivan Miklóssal, az SZK privatizációs miniszterével a nagyprivatizációval való kérdésekről, a KDM-nek e tárgykörben hangoztatott nézeteiről, a gazdasági reformra leselkedő veszélyekről. Az interjút kivonatosan közöljük. • Ön szerint miként zajlik Szlovákiában a privatizáció, és miben tér el leginkább a Csehországban, illetve Morvaországban folyó privatizációtól? — E téren a két országrész közötti különbséget abban látom, hogy szerintem Szlovákiában a kormánykoalíció nem támogatja olyan egyértelműen a privatizációt, mint Csehországban. Ezért a kormányban sok energiát kell fordítanom a már elfogadott privatizációs koncepció érvényesítésére. Közismert, hogy a KDM szüntelenül módosító javaslatokat terjeszt elő, amelyek — amennyiben elfogadnánk — bizonyos mértékben akadályoznák a privatizációt. Eddig ugyan még nem került sor ilyen módosításokra, de sok erőmbe került ennek megakadályozása. A másik különbséget bizonyos fokig a szlovák gazdaság más szerkezetében látom. Kevesebb a privatizálásra alkalmas vállalat, és el kell mondani, hogy itt az egész társadalmi légkör nem kedvez úgy a privatizálásnak, mint az a cseh ország. részekben tapasztalható. Szlovákiában a gazdasági reform támogatása is kisebb, mint Csehországban, ezért sokkal több itt a reformot kritizáló hang is. Úgy gondolom azonban, hogy a felsorolt akadályok ellenére sikerül lépést tartanunk. Napjainkig hasonlóak az eredményeink a kisprivatizációban, mint Csehországban születtek e téren. Szlovákiában eddig 6500 egységet árvereztünk el, Csehországban pedig mintegy 13 ezer egység került kalapács alá. Tavasszal és nyáron úgy éreztem, lemaradtunk a cseh privatizációs minisztérium eredményei mögött, ma viszont már a fordítottját tapasztalom. Nem akarnék elhamarkodott véleményt mondani, de ki merem jelenteni, hogy a cseh minisztérium számára kissé nagy falatot jelent, hogy olyan dolgokat akar csinálni, amelyet egyetlen hivatal sem tehet: a privatizációs tervezeteket a vállalkozói szándékok szerint akarja megítélni, és főként aktívan be akar avatkozni a tervezetekbe. Lehetséges, hogy túlságosan szubjektív vagyok ezzel a véleményemmel — és amennyiben igen, bocsánatot kérek —, de szerintem a cseh minisztérium kissé túlbecsülte saját képességeit. • Szólt a KDM privatizációval kapcsolatos kifogásairól. Konkretizálná ezeket? — A KDM kifogásai a nagyprivatizáció végrehajtási módjára vonatkoznak, ezekben — úgy tűnik — nem bízik. Erről tanúskodik többek között az a javaslatuk, miszerint megszabnák a vagyonjegyes privatizációban a vagyonjegyek egy vállalaton belüli részesedésének felső határát, éspedig 30, legfeljebb 50 százalékban, javaslatot terjesztettek be a lízing tömeges alkalmazására, s nem utolsósorban a KDM korlátozni igyekszik a privatizációs minisztérium hatáskörét, miközben e tárgykörben más minisztériumok hatáskörét megerősítené. Véleményük szerint csak azt a tervezetet hagyhatnánk jóvá, amelyet az alapító minisztérium jóváhagy, s ezzel mi alárendelt, formális szerepet töltenénk be. Az említett 30, illetve 50 százalékos vagyonjegyes privatizálási arányok érvényesítése azt jelentené, hogy a vállalatok zömében még tartaná magát az állami tulajdon nagyobb aránya, annak valamennyi következményével. Ebben a törekvésben a különböző minisztériumok önfenntartási igyekezetét is látom. Hasonló törekvés a vállalatok hosszú távú bérlése is, mellyel elvből nem értek egyet. A lízing nem jelenti a tulajdonviszony azonnali megváltozását, ez csak azután következik be, hogy az objektumot megfizették, s a vagyon túlnyomó része továbbra is az állam kezében maradna. A bérlők rövid távú érdekei érvényesülnének elsősorban. Nagy valószínűség szerint gyorsan sok pénzt akarnának keresni, miközben nem lennének kötelesek megvásárolni a szóban forgó vagyont. Problémát jelentene ennek a műveletnek a végrehajtása is. A KDM-et képviselő kormánytagok abban az értelemben szóltak erről, hogy az állami vagyont rátermett embereknek kellene bérelniük. Amikor megkérdeztem, hogy miként szeretnék megállapítani, ki az, aki rátermett és ki nem, azt a választ kaptam, hogy az illetékes érdeklődő vállalkozói szándéka alapján, amelyet az illetékes minisztérium bírálna el. Azzal érveltek, hogy szerintük így létrejön a „középvállalkozói réteg". Ezt is határozottan elvetettem, mert szerintem megengedhetetlen, hogy arról, ki legyen a középvállalkozói réteg tagja, miniszteri hivatalnokok döntsenek. • Véleménye szerint a következő parlamenti választások eredménye miként befolyásolhatja Szlovákiában a gazdasági reform folytatását? — Ez nehéz kérdés. Amennyiben azok a pártok és mozgalmak, amelyek ma populista és demagóg reformellenes jelszavakat hangoztatnak, a választások után ezek szellemében cselekednének, az tragédia lenne. Viszont egyáltalán nem világos, hogy megtennék-e. A történelemben nem egy példa van erre, hogy amennyiben a választásokon győz egy párt a jó adag demagógiának köszönhetően, a hatalomra jutás után felhagy önmegsemmisítő programjával. Mindenképpen úgy gondolom azonban, hogy a baloldali szocialista erők választási győzelme az államszövetség és a cseh, illetve a szlovák gazdaság számára egyaránt szerencsétlenséget jelentene, amely arányosan növekedne mai ígéreteik megvalósítási szándékával. DALIBOR POLEŠÁK, Reportér 1991 /47. szám ORVOSI TANÁCSADÓ TERHESSÉG ES DIABETESZ 1. Az inzulin felfedezése előtti időkben a cukorbeteg nő halálraítélt, súlyos beteg volt; terhességre, gyermekszülésre nem is gondolhatott. A harmincas években, amikor már mindenütt sikerrel alkalmazták az inzulint a diabetesz gyógyításában, a cukorbeteg anyák újszülötteinek halálozása még mindig 40 százalék körül volt. Ez a rossz arány az ötvenes évek végén kezdett el csökkenni és ma már ott tartunk, hogy a cukorbeteg asszony ugyan veszélyeztetett terhesnek számít, de kilátásai egészséges gyermek világrahozatalára bizonyos feltételek mellett nem rosszabbak, mint az egészséges anyák kilátásai. Ennek ellenére sokan (orvosok és laikusok egyaránt) ellenzik, hogy cukorbeteg nőnek gyereke legyen (vagy cukorbeteg férfi családot alapítson). Fő ellenérvük az, hogy ezzel a betegség génjét mesterségesen továbbviszik a következő generációkba és ezzel növelik a betegség jövőbeli előfordulásának a valószínűségét. Ez az érv azért nem állja meg a helyét (bár némi igazság van benne), mert „cukorbeteg gén" nincsen. Néhány olyan gént ismerünk, amely hajlamossá tesz erre a megbetegedésre, de ezek jelenléte önmagában nem okoz diabeteszt. Külső és belső feltételek kedvezőtlen összjátéka szükséges ahhoz, hogy az arra hajlamos egyénekben (és ezek száma nagyon nagy) a betegség valóban megjelenjen. Ezen az alapon azokat is el kellene tanácsolni a családalapítástól, akik e hajlamosító gének egészséges hordozói. Nem igaz az som, hogy a cukorbeteg szülő gyereke nagy valószínűséggel szintén megkapja a betegséget. A megbetegedés valószínűsége valóban magasabb, mint a teljesen egészséges házaspárok gyermekeinél, de nem olyan nagy, hogy amiatt le kelljen mondani a gyermekáldásról. Kivételt azok a házaspárok jelentenek, ahol mind a két szülő beteg és azok az emberek, akik a diabetesz egyik ritka válfajában szenvednek (ennek angol rövidítése MODY és nálunk csak elvétve fordul elő). Ez a betegség ugyanis öröklődik. A diabéteszhez társuló magas vércukorszint és anyagcserezavar nem tesz jót a magzatnak, z első hetekben veszélyezteti az egyes szervek szabályos kialakulását — ennek következménye vetélés vagy fejlődési rendellenesség lehet (diabetikus embryopátia). Később a magzat hasnyálmirigyének Langerhans sejtjei megpróbálnak segíteni az anyán és nagy mennyiségű inzulint termelnek. Ennek az anya szempontjából nincs komoly jelentősége, de ez az inzulin sietteti a magzat növekedését. A végeredmény nagy (45 kilós), de a méhen kívüli élethez rosszul alkalmazkodó újszülött (diabetikus fetopátia). A baba ugyan nagy, de légzése akadozhat, sárgasága súlyosabb mint az egészséges újszülötteké és élete első óráiban a sok inzulin, amit termel, súlyos hipoglikémiához vezethet. Ezeket a veszélyeket ma már a minimumra lehet csökkenteni. A magzat károsodását a magas vércukor és az ennek következményeként jelentkező anyagcserezavar okozza. Ha sikerül a cukorbeteg anya vércukrát a normálishoz közeli értéken tartani, akkor minden rendben lesz. Ezt könnyű kimondani és tudományosan bebizonyítani — a valóságban pedig megvalósítani nehéz, de nem lehetetlen. 1 . A beteget a lehető legnagyobb gonddal kell kezelni és oktatni a betegség kezdetétől fogva. Gondos kezeléssel el lehet odázni a cukorbetegségre jellemző érelváltozások megjelenését. Az oktatás azért fontos, mert a betegnek ismernie kell betegségét, hogy a mindennapi életben is (amikor nincs kéznél orvos) meg tudjon vele birkózni. 2. A családalapításhoz, gyermeknemzéshez legmegfelelőbb időpontot a beteget kezelő diabetológus és a speciálisan képzett nőgyógyász tanácsai alapján kell megválasztani. Ideális esetben ez a 22.—28. életév között van, a beteg veseműködése és vérnyomása normális, szemészeti lelete negatív, testsúlya normális, vércukra a normálishoz közeli és a jövendő mama felkészült a várható nehézségekre. 3. Intenzív kezelés és gondos ellenőrzés a terhesség egész ideje alatt. A cukorbeteg terhes nem szedhet vércukorcsökkentő tablettákat (Dirastan, Minidiab stb.), betegségét csak a klasszikus inzulin—diéta—testmozgás „trojkával" tarthatja egyensúlyban. Ez az egyensúlyozás valóban a kötéltánchoz hasonlít. Az étkezések utáni vércukor nem lehet magas, de az étkezések közötti érték sem csőkkenhet a normális alá. A diétának biztosítani kell a magzat* egészséges fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, de nem növelheti túlzottan a vércukrot és a mama testsúlyát. Az egészet nehezíti az, hogy a cukros kismamák sem mentesek a terhességi hányingertől, ami a nem cukorbeteg számára kellemetlen, a diabeteszes terhesnek viszont a kényes egyensúly felborítását jelenti. 4. Nagyon sok bátorság és elszántság a leendő kismama részéről, megértés és segítség a férj és az egész környezet részéről. Az elvégzendő feladat nehéz, de megoldható; az egészséges mosolygó kisbaba pedig minden áldozatot megér. (Az sem árt, ha a segítőkészség és a megértés nem csak erre a kilenc hónapra korlátozódik.) Az intenzív kezelést csak jól képzett szakorvos irányíthatja. A kezelés és diéta beállításához, az alapvető laboratóriumi vizsgálatokhoz feltétlenül be kell feküdni a kórházba. (Cukorbeteg terhesség vezetésére csak jól felszerelt, magas szakmai és emberi színvonalon működő kórház alkalmas). Az intenzív kezelés ugyanis a napi 1-2 injekció helyett inzulint adagoló készülék (MADI, Novopen) alkalmazását és heti legalább kétszeri vércukorprofilt jelent. Ehhez járul a rendszeres vérnyomásmérés, az aceton vizsgálata a vizeletben, és a baba fejlődésének követése ultrahanggal és laborvizsgálatokkal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a cukorbeteg kismama egész terhességét a kellemetlen kórházi környezetben töltse. Ha minden rendben van, akkor otthon készülhet a nagy eseményre és csak olykor kell jelentkeznie orvosi vizsgálatokra. A terhesség vége előtt természetesen ismét be kell volnulnia a kórházba. Azt, hogy a kismama vállalhatja-e a természetes szülést, vagy császárvágásra van-e szükség, a szakemberek állapítják meg. A cukorbeteg terhes anya szülésének vezetése, az újszülöttről való gondoskodás tisztán szakmai kérdés, de annyit elárulhatok, hogy azok közé a feladatok közé tartozik, amelyekkel kapcsolatban minden diabetológusok legnagyobbika, Joslin professzor ezt ajánlotta kollégáinak: Az első feladat az, hogy alaposan feltűröd a köpenyed ujját! DR. RÁCZ OLIVÉR