Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-12 / 265. szám, kedd

NYILATKOZAT AZ EURÓPAI NEMZETI KISEBBSÉGEKRŐL Az általános irányvonalak lefektetése csupán kezdete egy olyan közös kereszténydemokrata politika kialakításának, mely az európai nemzeti kisebbségekre irányul. A kérdés kétségtelenül az európai politika előterében marad. (4. oldal) EGY ELMARADT KITÜNTETÉS MARGÓJÁRA A javaslatot a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége is támogatta. Ennek ellenére az érdemrendet nem kapta meg, s ez a döntés érthetően fölkavarta a kedélyeket. (6-7. oldal) Kedd, 1991. november 12. • Ára 2,80 korona XLIV. évfolyam, 265. szám ČASTÁN AZ ORSZÁG SZEME VAGY MEGÁLLAPODNAK, VAGY... Tegnap častán megkezdődött a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnökségeinek együttes ülése, melyen a felek meg­tárgyalják az államközi szerződés javaslatait. Az ülésen részt vesz Václav Havel köztársasági elnök, valamint Petr Pithart, a cseh és Ján Čarnogurský, a szlovák kormány elnöke. A tanácskozás lényegében az október 22-én és 23-án tartott štiŕíni találkozó folytatása, ahol a fe­lek elsősorban a hatáskörök felosz­tásáról tárgyaltak. Am a szerződés elfogadásának körülményeiről akkor nem esett szó. Václav Havel megnyitó beszédé­ben hangsúlyozta: A feladat nem más, mint megtalálni a csehek, szlo­vákok és a többi csehszlovák állam­polgár együttélésének demokratikus módját. Leszögezte, hogy már a for­radalom kezdete óta nyilvánvaló volt, hogy a szövetséget át kell ala­kítani. Ám ez a probléma idővel sokkal komolyabbnak mutatkozott, mint azt cseh részről korábban gon­dolták. Havel emlékeztette a jelenle­vőket, hogy a pártok, kivéve a Szlo­vák Nemzeti Pártot, a választások előtt azt ígérték választóiknak, hogy (Folytatás a 2. oldalon) Vajon koccintottak-e, s ha igen, akkor mire? (Balról Jan Kal voda, 1 A. Nagy László és Szabó Rezső a tanácskozás szünetében.) (Peter Brenkus felvétele - ČSTK) HAVEL SZLOVÁKIÁBAN Václav Havel köztársasági elnök a hé­ten Szlovákiában tartózkodik. Tegnap délelőtt részt vett a častái tanácskozás megnyitóján. Délután a televízió, a rádió és a Csehszlovák Sajtóiroda igazgatójá­val találkozott. Ma fogadja Felipe Gonzá­les spanyol kormányfőt, s a csütörtököt és a pénteket előreláthatólag Kelet-Szlo­vákiában tölti. MÉGIS SZÁLLÍTANAK? A Fegyverkereskedelem Elleni Európa Liga ülését követő sajtótájékoztatón né­hány újságíró feltette a kérdést Jozef Pigának, a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium képviselőjének, lehetsé­ges-e hogy az elfogadott intézkedések ellenére Csehszlovákiából mégis szállíta­nának fegyvereket külföldre. A külkeres­kedelmi minisztérium képviselője nem tartja kizártnak, hogy egyes alkatrészeket továbbra is szállítsanak külföldre, ám az érvényes rendeletek értelmében fegyve­rek törvényes úton nem kerülhetnek hatá­rainkon túlra. AZ RMDSZ KIÁLLTA A PRÓBÁT DOMOKOS GÉZA EXKLUZÍV INTERJÚJA LAPUNKNAK Romániában ezekben a hetekben parlamenti és kormánypárti szinten rendkívül agresszív, hisztérikus és elfogult magyarellenes kampány folyik. A befolyásos szélsőséges erők azzal vádolják a romániai magyarságot, hogy románellenes, Románia feldarabolására törekszik, Budapest állítólag irredenta és revizionista politikájának „ötödik hadoszlopa". A támadások első számú célpontja a magyarság legfon­tosabb politikai-érdekvédelmi szervezete, a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség és természetesen annak vezető képviselői. Felkerestem ezért az RMDSZ bukaresti székházában Domokos Gézát, a szövetség elnökét és megkértem, hogy ezzel kapcsolatban válaszoljon néhány kérdésemre. • Nehéz napokat él át az RMDSZ. A rendkívül kemény táma­dások kereszttüzében a szövetsé­gen belül is a felszínre kerültek bizo­nyos nézeteltérések, személyes el­lentétek. A romániai magyar sajtó­és politikai körök a szövetség egy­ségének megbomlásáról is tudni vélnek valamit, ön szerint most mi a helyzet az RMDSZ-ben? - Az RMDSZ tulajdonképpen megszületése pillanatától kezdve igyekszik megtalálni a legmegfele­lőbb helyet Románia politikai szer­kezetében, a romániai magyar tár­sadalomban és a romániai magyar­ság tudatában. Különösen marosvá­sárhelyi második kongresszusa után az RMDSZ nyilvánvalóan koalíciót jelent. A különbözőségek többfélék Mások az egy tömbben élő magyar­ság problémái, mások a szórványo­ké, néhol erösebb a liberalizmus, másutt a kereszténydemokrácia, s mindezeket az egyes helyi, területi szervezetek képviselik. Ilyen körül­mények közt természetes, hogy a szervezet újra és újra megpróbálja megfogalmazni önmagát. A pluraliz­mus az RMDSZ létét jelenti. Vannak a szövetségen belül nyilvánvalóan nemzedéki, csoport- és egyéni ér­dekellentétek is. Románia válságos politikai és nagyon nehéz gazdasági helyzetében az RMDSZ-be is kiéle­ződtek a viták, főleg a taktikáról. Arról, hogy hogyan járjunk el, ho­gyan lépjünk, melyik a legcélraveze­tőbb út stb. Ilyen körülmények és adottságok között is azonban sike­rült együttmaradni, amit én komoly teljesítménynek tartok. Az utóbbi időben az RMDSZ valóban próbák­nak, megpróbáltatásoknak volt kité­ve. Egyrészt a közismert székely autonómia kérdése miatt. Sajnos, a román közvélemény mindeddig nem kapott teljesen valós képet a problémáról, bár meg kell jegyezni (Folytatás a 3. oldalon) JÁN ČARNOGURSKÝ ÖNBIZALMA A hét végén Zsolnára összpon­tosítottuk a figyelmet. Min­denki tisztában volt vele, hogy Szlo­vákia jövőjét meghatározóan befo­lyásolja, szakadás következik-e be vagy sem a szlovák Keresztényde­mokrata Mozgalomban. Ha felbom­lik Szlovákia eddig legstabilabbnak bizonyult politikai erejének egysége, lehetetlenné válik a Morva folyótól keletre elterülő köztársaság alkot­mányos eszközökkel való kormány­zása. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez milyen veszélyeket rejt ma­gában, nemcsak Csehszlovákia szá­mára, hanem lehet, hogy még Kö­zép-Európa környező országai szá­mára is. Sokféle jelzővel illették már Ján Čarnogurskýt. Nem indokolatlanul minősítik a miniszterelnököt nacio­nalistának. Neveltetésénél fogva múltba forduló, tehát inkább kon­zervatív. Társadalomépítési elképze­léseit alig egy hónapja terjedelmes interjúban fejtette ki, amelynek hangneme kimondottan liberaliz­musellenes volt. Ha viszont körülnézek a szlovákiai politikai struktúrában, és összeha­sonlításokat teszek (hiszen egy jelen­séget nem értékelhetünk közegének figyelmen kívül hagyásával), akkor talán pontosabban fogalmazok, ha Ján Čarnogurskýt nem nacionalistá­nak, hanem inkább konzervatív ha­zafinak minősítem, persze úgy, hogy „konzervatív"-on, ,,maradi"-t értek, ami azért, akárhogy is nézzük, minő­ségileg különbözik pl. a Mečiar-párt széllelbéleltségétől, meg a kommu­nista utódpárt legitimációs zavarok közepette megfogalmazott és popu­lizmustól szennyezett magakelleté­sétől is. Vajon minek köszönhető, hogy mégsem vált ketté, nemzetivé és még nemzetibbé a Keresztényde­mokrata Mozgalom, noha a szaka­dást az alvezérek közül többen is pedzették? Vérbeli politikusként Ján Čarno­gurský tisztában van vele, hogy mi­lyen tömegbázisra támaszkodhat, hogy kik közül kerülnek ki a pártjára szavazók. Viszonylag homogén tár­sadalmi rétegről van szó, azokról az egyszerű emberekről, akiket a pártelnök - nem megalapozatlanul - a „romlatlan szlovák nemzetnek" nevez. E tömeg irányíthatóságával, továbbá Ján Čarnogurský és környe­zete erre a tömegre gyakorolt hatá­sával azok is tisztában vannak, akik a pártszakadás gondolatával kacér­kodtak. Tudják, hogy lehetne két pártot csinálni az egyből, ez azonban csak a közgyűlésen következhetett volna be, de a különszakadok tábor­nokok lehettek volna, közkatonák nélkül. A szlovák nemzetnek az 1939 és 1945 közötti zsidótlanítás által, majd az 1945-1948-as időszak dél-szlová­kiai vagyonszerzési hullámától, fő­képp pedig a bolsevizmus négy évti­zedének politikai szokásaitól meg­rontott része inkább a Szlovák Nem­zeti Párthoz, a Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalomhoz, vagy a kom­munisták utódpártjához csatlakozott. Volt, akit a legszélsőségesebb cseh­és magyarellenesség vonzott, volt, akinek a nemzeti maszlaggal vegyí­tett szociáldemagógia és a kemény­fellépésű Vezér imponált, és sokan voltak, akik az igazi szociáldemok­rata alternatíva híján Peter Weiss pártjához vonzódtak. Nagyon sokan persze, egyszerűen csak sodródtak a romlatlanok közül is. Elképzelhe­tetlen, hogy a pártszakításra hajla­mos kereszténydemokrata alvezérek ne vették volna észre, hogy Mečia­réknál, Prokešéknál és Weisséknél már egyaránt megkezdődött a bom­lási folyamat. Ez is hatott. Sok min­dent elárul, hogy a közvéleményku­tatási eredmények szerint havon­ként 4-5 százalékkal csökken a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom népszerűsége. Az is komoly jelzés, hogy Rudolf Filkus, Mečiarék „agy­trösztjének" vezéregyénisége is lát­hatóan távolodik a volt miniszterel­nöktől. Eközben a Čarnogurský-párt vár­ható szavazóbázisa, főképp pedig „agitátori testülete" szilárd. A államjogi csatározások L\.£J közepette van Ján Čarno­gurskýnak egy elévülhetetlen érde­me: rendületlenül ragaszkodik ah­hoz, hogy bármi történjék is ebben az országban, annak alkotmányos módon kell történnie. A nemzeti pártok vezetőinek „csodaprogram­jai" mind arra épülnek, hogy egy adott pillanatban semmibe lehet venni az alkotmányosságot, és ezt bármikor meg is tenné a hatalom megragadása érdekében. „Csak" annyi a különbség köztük és a szlo­vák miniszterelnök között, hogy az utóbbiból - a nemzeti vezérektől eltérően - még nem halt ki a felelős­ségtudat. A szlovákiai keresztények közül ezt egyre többen érzik. Ez Ján Čarnogurský önbizalmának az alap­' 3 TÓTH MIHÁLY SPÉTER ALAPÍTVÁNY GÁLAESTJE BORÁROS IMRE ÉS HOLOCSY ISTVÁN SYLVÁNIA-DÍJAS (Munkatársunktól) - Tegnap este lap­zártánkkal egy időben került sor Buda­pesten, a Magyar Állami Operaházban arra a nagyszabású gálaestre, amelyen ötödik alkalommal osztották ki az Erzsé­bet-díjakat. A Spéter Alapítvány ebben az esztendőben is 11 kategóriában (színház, filmművészet, rádió és televízió, opera, színműíró, díszlet- és jelmeztervező, hu­morista) díjazott kiemelkedő teljesítmé­nyükért magyarországi művészeket. Ne­vüket holnapi számunkban közöljük. Ezen a díjkiosztó gálaesten másodszor tüntettek ki határon túli magyar művésze­ket. A Sylvánia-díjat ebben az esztendő­ben a komáromi Jókai Színház két művé­sze, Boráros Imre (Márai Sándor: Kaland című darabjában Kádár Péter doktor ala­kításáért) és Holocsy István (Háy Gyula: Caliguló címszerepe) kapta. A díjat az Operaház színpadán Bauer Győző, a Csemadok ÖV elnöke és Czine Mi­hály irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár adta át. Ebben az esztendőben egyébként első alkalommal az Új Szó olvasói is szavaz­hattak arról, hogy a magyarországi művé­szek közül kik kapják az Erzsébet-díjat. A gálaest előtti baráti beszélgetés során Spéter Erzsébet meghatott szavakkal mondott köszönetet lapunk olvasóinak azért, hogy több ezren küldték el a szava­zócédulákat, s ezzel jelentős erkölcsi tá­mogatásban részesítették az alapító ne­mes kezdeményezését. -y-f ŽANTOVSKÝ: REMÉLEM MEGEGYEZNEK (Munkatársunktól) - Ezúttal Pozsony­ban tartotta rendszeres sajtótájékoztató­ját a köztársasági elnök szóvivője, Mi­chael Žantovský. Bevezetőjében tájé­koztatott Václav Havel e heti szlovákiai programjáról, majd az újságírók Kérdései­re válaszolva, ecsetelte az elnök hozzáál­lását az államjogi elrendezéshez. Mint elmondotta, tisztában van a szlo­vák és a cseh fél különböző viszonyulásá­val az ún. államszerződéshez, és remé­nyét fejezte ki, hogy sikerül megegyezést találni. Ellenkező esetben ugyanis előfor­dulhat, hogy az államjogi elrendezés kér­déseit a következő parlamenti választási időszakra halasztják, így ez a kérdés a választási kampány részévé válna, és megtörténhet, hogy különböző extrém csoportulások nyernének vele. Nem szabad elfelejteni, hogy ezt a par­lamentet - akár szövetségi, akár köztár­sasági szinten - azért választották két évre, hogy alkossa meg a rendszerváltás alapvető törvényeit, és adjon az ország­nak új alkotmányt. Amennyiben képtelen lesz rá, nemcsak az előbb felsorolt gon­doknak nézünk elébe. -ász­MÁR HOLfiAP! Tudni szeretné: mennyit is ér valójában a háza, tetke és egyéb ingatlana? Akkor már most gon­doskodjék holnapi, november 13-ai bővített kiadásban megje­lenő számunkról, amelyben kö­zöljük az SZK Pénzügyminisztériumának INGATLANÁRAKRÓL szóló rendeletét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom