Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám, szombat

1991. NOVEMBER 2. HÍREK - VÉLEMÉNYEK 2 MEGKÉRDEZTÜK SÁNDOR ELEONÓRÁTÓL: miért nem szavazta meg a Nemzetek Kamarája a Polgári Tör­vénykönyvet? - A módosító javaslatok tárgyalá­sa során néhány olyan javaslatot nem fogadott el a plénum, amely a lakás- és háztulajdonosok védel­mét szolgálja. A PDP és a PDSZ ezek között Világi Oszkárnak azt a módosítását tartotta a legfonto­sabbnak, hogy a bérlő a lakás-, illetve háztulajdonos tudomása és beleegyezése nélkül ne adhassa bérbe újabb személynek a lakást. Miután a plénum ezt a módosítást elutasította, holott a kormányjavas­lat a legkülönbözőbb visszaélésekre nyújt lehetőséget, a PDP és a PDSZ képviselői tartózkodtak a szavazás­tól. Feltehetően az egyeztető tárgya­láson tisztázni fogjuk ezt a paragra­fust is, és akkor semmi akadálya annak, hogy a Polgári Törvénykönyv módosított változata életbe lépjen - mondotta a képviselőnő. -va A KISEBBSÉGEK KÖZÉP-EURÓPÁBAN TÖRVÉNYT ÍRNAK (Munkatársunktól) - Élénk eszmecsere ismérveivel rendelkezik az a tanácsko­zás, mely a pozsonyi vár ódon talai között zajlik az EUCD-hez, az európai keresz­ténydemokrata szövetséghez tartozó pár­tok szervezésében. Föderalizmus, regio­nalizmus és önrendelkezés E hármas kérdéskör állt a tegnapi vita tengelyében S mindez nemcsak a nemzetek közötti viszonyok jellemzőiként, hanem a kisebb­ségek léthelyzetére vonatkoztatva kapott hangot. A vitában felszólalt Csáky Pál, a csehszlovákiai Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom ismert személyisége is, aki elvi, elméleti összefüggésekbe ágyazva adott széles körű érdeklődést kiváltó áttekintést a szlovákiai magyarság helyzetéről Az Új Szónak nyilatkozott a konferencia előkészítésében alapvető szerepet vállaló dr. Theo Brinkel is. • Az elnöklő tegnap úgy nyilatkozott, hogy a kisebbségek Közép-Európában törvényt írnak, de csak akkor, ha képesek integrálódni az európai értékrendbe. - Az elkövetkezendő években mind európai, mind pedig közép-európai vi­szonylatban meghatározó szerepet ját­szik a kisebbségi kérdés S ez nemcsak az egyénre vonatkoztatva, hanem a kő­zösségszervezödés (a család, az egyház) szempontjából is figyelmet érdemel. • Sok minden elhangzott a tanácsko­zás során. Hogy értékeli ezt ön nyugat­európai szemmel? - Ne vegyük rossz néven, túl sok a tör­ténelmi visszatekintés. Sokan hivatkoz­nak a 19. századra, de a közelmúltra is. Szerintem mindenkinek lehetőséget kell adni arra, hogy hozzájáruljon az előrelé­péshez. (k-s) A HELSINKI POLGÁRI SZÖVETSÉG POZSONYBAN Tegnap Pozsonyban a Független Ma­gyar Kezdeményezés vezetői találkoztak a Helsinki Polgári Szövetség küldöttségé­vel, Mary Kaldorral a HPSZ alelnökével, a Sussexi Egyetem tanárával, Sonja Lichttel, a HPSZ alelnökével, valamint dr. Meint Jan Faberrel, a HPSZ elnöksé­gi tagjávaT az ökomenikus Béketanács (IKV) főtitkárával. Az FMK részéről Tóth Károly főtitkár, Gyurovszky László és öllős László választmányi tagok vettek részt a megbeszélésen. A találkozó legfontosabb témája a csehszlovákiai és jugoszláviai helyzet összehasonlítása volt. A felek egyetértet­tek abban, hogy a feszültséget mindkét országban hasonló rétegek szítják. Meg­vitatták a jugoszláviaihoz hasonló helyzet elkerülésének lehetőségeit, továbbá Mary Kaldor kifejtette véleményét a közép­európai országok modernizálódásának útjairól. (FS) VALUTAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1991. NOVEMBER 4-TÖL Pénznem Eladási árfolyam 1 egységre, koronában DEVIZA VALUTA Angol font 52,15 52,94 Francia frank 5,25 5,33 Német márka 17,95 18,23 Olasz líra (1000) 23,96 24,32 Osztrák schilling 2,56 2,59 Svájci frank 20,43 20,76 USA-dollár 29,97 30,37 ÜLÉST TARTOTT A SZLOVÁK KORMÁNY NEGYVEN NAPIRENDI PONT JAVASLAT A MINIMÁLBÉREK ÉS A NYUGDÍJAK EMELÉSÉRE (Munkatársunktól) - Negyven körül volt a napirendi pontok száma a szlovák kormány tegnapi ülésén; többek között olyan témákkal, mint a különböző egészségügyi kamarák létrehozásáról kiadandó törvény (amellyel a kormány lényegében egyetértett) vagy az ország szociális és környezetvédelmi helyzetéről szóló jelentés. A kormány megvitatta a szövetségi kormány nemzeti kisebbségekkel és etni­kai csoportokkal szembeni politikájának alapelveit, amelyet a szövetségi kormány dolgozott ki. Erről szólva, a szlovák mi­niszterelnök elmondta, hogy a demokrati­kus megközelítés és a garanciák biztosí­tásának alapelveit tartalmazza ahhoz, hogy a kisebbsegek alapvető állampolgá­ri, kulturális és politikai jogai megmaradja­nak. Hozzátette, hogy mindez a kor­mánypolitika részévé válik, s hogy a nem­zetisegi politika miatt sem Szlovákiának, sem Csehszlovákiának nem kell szégyen­keznie, kártyáit kiterítheti nemzetközi fó­rumokon is. A környezet állapotáról szóló jelentés kapcsán Ján Čarnogurský megjegyezte, hogy a helyzet kritikus, és hogy az SZNT is megvitatja az anyagot. Arra a kérdesre, hogy a belügyminisz­térium okolható-e az október 28-án az Sznf téren történt eseményekért, a kor­mányfő elmondta: „Ladislav Pittner jelen­tést tett erről, és a kormány ezt a kérdést nem tárgyalta. Személyes véleményem szerint a belügyminiszter helyesen járt el, mivel meg hétfőn delelőtt is tárgyalt a nagygyűlés szervezőivel a biztonsági kérdésekről. Egyébként - tette hozzá - az esetleges bizalmatlansági indítvány egy miniszter ellen nem a kdfmány hatásköré­be tartozik". A kormányülés utáni sajtótájékoztatón Helena Woleková munka- és szociális ügyi miniszter és Jozef Kršek mezőgaz­dasági miniszter vett részt. Woleková ar­ról számolt be, hogy tárcája javasolja a minimálbér 2200 koronára történő eme­lését, mégpedig október 1-jétől visszame­nőleg. Javasolja továbbá a nyugdíjak emelését is a jövő év márciusától, úgy, hogy az alsó határ az egyedül élőknél 1760, a nyugdíjból ketten gazdálkodóknál pedig 2900 korona legyen. Ezen kívül is emelik a nyugdíjakat, általában 50-től 290 koronáig terjedő összeggel, attól függően, ki mióta kapja. Jozef Kršek arról beszélt, hogy beter­jesztett törvényjavaslata egyenjogúsítaná a szövetkezetet az állami vállalatokkal a nagyprivatizációban, feleslegeik eladá­sára is joguk lenne. Arra a kérdésre, hogy ez az egyenjogúsítás azt jelenti-e, hogy megtörtént már a szövetkezeti vagyon nevesítése, a válasz: ehhez még el kell fogadni a szövetkezetekre vonatkozó transzformációs törvényt, akkor válik jogi­lag lehetővé a dolog; de gyakorlatilag a szövetkezetek 97 százaléka ezt már végrehajtotta. -szén­FMK-KÉPVISELOK LEVELE VÁCLAV HAVEL ELNÖKHÖZ (Folytatás az 1. oldalról) Ez persze nemcsak a többségi nemzetekre vonatkozik - bár a kitüntetettek névsora ezt sugallja hanem országunk valamennyi lakosára nemzetiségre való tekintet nélkül. Tisztelt Elnök Úr! Biztosítjuk Önt, hogy a magyar nemzeti kisebbség hazájának tartja a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságot, annak lojális polgárai vagyunk, sem jobbak, sem rosszabbak, mint a csehek vagy szlovákok. Ezen nem változtat az sem, hogy: a) a 144/68-as alkotmánytörvény eltörlésével ezt az országot az Alkot­mány csak a csehek és szlovákok országává nyilvánítja, b) az elmúlt két év alatt nem akadt idő arra, hogy eltöröljék az 1945-1948­as időszak diszkriminatív elnöki dekrétumait, melyek az ún. Kassai Kor­mányprogramból indulnak ki, mely kitűzte likvidálásunk programját, és amely „örök ellenségnek" nevez bennünket, c) nem tartozunk azok közé, akik a múltban elszenvedett „kollektív" bűnökért és büntetésekért morális elégtételt kaptak volna már az új, demokratikus csehszlovák társadalomtól. Éppen ezért nyugtalanít bennünket az, hogy az elmúlt 73 év alatt a demokráciáért és emberi jogokért harcolók értékelésénél még Ön, tisztelt Elnök úr sem talált a magyar kisebbség körében egy embert sem, aki érdemes lett volna arra, hogy bekerüljön a több mint száz kitüntetett csehszlovák polgár közé. Ez a tény nagy nyugtalanságot keltett a magyar nemzeti kisebbség körében, annál is inkább, hogy közös államunk szétesésének lehetőségével veszélyeztetve érzi magát. Tisztelettel GÉMESI KÁROLY SÁNDOR ELEONÓRA SZŐLLŐS ILONA, VILÁGI OSZKÁR, az FMK országgyűlési képviselői Prága, 1991. november 1. VÉGE A BÉKEKONFERENCIA NYITÁNYÁNAK (Folytatás az 1. oldalról) amely meggyilkolta Bernadott grófot, a svéd közvetítőt és lord Moynet, a kö­zel-keleti ügyek brit miniszterét. A helyenként személyeskedő támadá­sokat megpróbálta lecsillapítani az egyip­tomi külügyminiszter, aki kijelentette, „egyes emocionális nyilatkozatok újra bi­zonyítják. mennyire akút a közel-keleti konfliktus, s milyen gyorsan változtatni kell a hozzállásokon". Különösen Izraelre apellált, mondván, a mostanihoz hasonló felszólalások nem járulnak hozzá a béke­folyamathoz, ez nem a béke nyelve Kamal abu Dzsabir jordán külügymi­niszter ugyancsak bírálóan szólt Izrael magatartásáról a konferencián, mondván, amit Samir mondott, az visszatérést jelent a régi ideológiai sablonokhoz. „Izraelnek vagy területei lesznek, vagy békéje, de nem kaphatja meg mind a kettőt"- jelen­tette ki. Heydar Abdel Safi palesztin képviselő sajnálatosnak és lehangolónak nevezte az izraeli kormányfő állítását, hogy a palesztin nyilatkozatban nem hal­lott semmi olyat, ami válaszra érdemes lenne. A libanoni külügyminiszter a tegna­pi ülésen is követelte az izraeli erők azonnali és feltétel nélküli kivonását Dél­Libanonból. Azzal vádolta Izraelt, hogy a konferencia ideje alatt Dél-Libanonban még fokozta katonai tevékenységét. A közvetlenül érintettek küldöttségve­zetőinek felszólalásai után Borisz Pankin szovjet külügyminiszter mondott beszé­det. Megjegyezte, nem szabad megen­gedni, hogy füstbe menjenek azok az erő­feszítések, melyek a konferencia össze­hívását előzték meg. Mint mondotta, a he­lyenként heves kirohanások ellenére a résztvevőktől a vélemények széles ská­láját lehetett hallani, s kitűnt, minden kül­döttség békét szeretne a Közel-Keleten. Mindenkinek jogot kell kapnia a békés életre, senki sem követelhet magának különleges jogokat. Történelmi kompro­misszumot sürgetett és fő célként az arabok és az izraeliek közti tartós és átfogó béke elérését nevezte meg. Véle­ménye szerint Izraelnek vissza kell adni Ciszjordániát, a gázai övezetet és a Go­lan-fennsíkot. Pankin szerint nem fér két­ség ahhoz, hogy a palesztinoknak, ugyanúgy, mint minden más népnek, jo­guk van az önrendelkezésre, bár kétség­telen, hogy ezt a problémát nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Na­gyon kényesnek nevezte Jeruzsálem kér­dését, melynek megoldása csak nagy erőfeszítések árán, minden fél részvéte­lével képzelhető el. A konferenciát James Baker amerikai külügyminiszter felszólalása zárta. Ö sem pontosította, hol lesznek Izrael kétoldalú tárgyalásai Szíriával, Libanonnal.és a kö­zös jordán-palesztin küldöttséggel. Azt mondta, az Egyesült Államok és a Szov­jetunió csak abban az esetben vesz részt ezeken a megbeszéléseken, ha arra a résztvevők felkérik őket. Figyelmeztette az egyes feleket, melyek előzőleg kölcsö­nösen sértegették egymást, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió „nem oldhatja fel őket a béke biztosításával szembeni kötelezettségeik alól". A konferencia után Pankin és Baker sajtóértekezletet tartott. Kifejtették, ez a három nap jó kezdet a közel-keleti békefolyamat szempontjából. Maximalis­ta álláspontok is elhangzottak, de valódi törekvések is az együttműködésre a prob­léma megoldása során. Baker megismé­telte, a két nagyhatalom azt szeretné, ha a kétoldalú tárgyalások már a hét végén megkezdődnének Madridban. Hanan Asravi asszony, a palesztinok szóvivője sajtóértekezletén azt mondta, a palesztinok és az izraeliek vasárnap első ízben találkoznak Madridban. Szavai szerint ez az első közvetlen találkozó mindenekelőtt procedurális kérdésekkel fog foglalkozni, itt döntenek a későbbi tárgyalások helyszínéről is. A palesztinok ezeken a megbeszéléseken a Jordániá­val közös küldöttség részeként lesznek jelen. Hazatérve Jeruzsálembe Jicchak Sa­mir miniszterelnök kijelentette, Izrael Madridban kezdi meg kétoldalú tárgyalá­sait arab ellenfeleivel. Szó szerint azt mondta, nem kételkedik abban, hogy Iz­raelnek részt kell vennie ebben a nemzet­közibékefolyamatban. Még egyszer állást foglalt a béketárgyalások mellett az arab államokkal és a palesztinokkal. TARTÓZKODÓ NATO F0PARANCSN0K TÁRGYALT, TÁJÉKOZÓDOTT - DE NEM ÍGÉRT (Tudósítónktól) - Államfői programot bonyolított le az elmúlt négy napban Bu­dapesten a NATO európai erőinek főpa­rancsnoka, J. R. Galvin tábornok A At­lanti szerződés tagállamainak vezető szakértői kíséretében találkozott a ma­gyar honvédség vezérkarával, fogadta Je­szenszky Géza külügyminiszter, Antall József kormányfő és egyórás megbeszé­lést folytatott Göncz Árpád köztársasági elnökkel. Vendéglátóinak többször hang­súlyozta, Európa békéje, biztonsága nem lehet egyenlő 16 ország nyugalmával. A tegnap esti elutazása előtti sajtóérte­kezletén a tábornok tartózkodó válaszo­kat adott, mint mondta, politikai döntés kérdése hogy megfigyelőket küldjenek Magyarország déli határára. Az Új Szó kérdésére nem kommentálta Albert Gore szenátor a washingtoni beszédét, amely­ben sürgette Horvátország és Szlovénia elismerését. Éreztette, a NATO tagállamai között még nem alakult ki az egységes politikai álláspont. Erre valószínűleg november 7-e és 8-a között a Rómában esedékes csúcsértekezleten lesz alkalom. Ezért ke­rülte a főparancsnok annak látszatát, hogy bármelyik kijelentését Budapesten a kapcsolatok gyors, látványos erősítésé­nek ígéreteként értelmezzék. V. PAIZS GÁBOR MIKORTOL PRIVATIZÁLUNK? (Folytatás az 1. oldalról) A privatizáció megkezdésének idő­pontja körül kibontakozott vita ellenére tegnap az ország 650 regisztrációs helyi­ségében vártak a vagyonjegykönyvüket regisztráltatni szándékozó első látogatók­ra. A Vagyonjegyes Privatizációs Központ igazgatója, Jaroslav Lizner szerint a de­cember utolsó napjában meghatározott regisztrálási határidő egyelőre csupán irányadó, a végső terminust a Szövetségi Pénzügyminisztérium szabja majd meg. Munkatársaink néhány dél-szlovákiai helységben jártak utána, hogyan készül­tek fel a regisztrációs irodák dolgozói az első ügyfelek fogadására, s milyenek első tapasztalataik. Két órával a nyitás után Somorján a Városi Hivatal földszintjén nyílt meg tegnap a regisztrációs központ. Úgy látszik, az ügyet kezelő Számítás­technikai Vállalat komolyan épít polgárai­nak érdeklődésére, mert egyetlen kis táb­lán kívül külsőleg egyelőre semmi sem utal jelenlétére. Nem egész két óra kellett ahhoz, hogy megtörjön a jég, ekkor regisztráltatta va­gyonjegykönyvecskéjét az első ügyfél. A regisztrációs központok az év végéig viszonylag könnyű helyzetben vannak, hiszen a fent említett aktuson kívül legfel­jebb tanácsadással szolgálnak. Ha igaz január második felétől viszont nagyüzem kezdődik, és a most még üresen álló pult előtt valószínűleg sokan türelmetlenül várják majd, hogy az egyetlen számító­gép alárulja, sikerült-e részvényre váltani­uk pontjaikat. Kérdésünkre azt is megtud­tuk, hogy a privatizálandó vállalatok jegy­zékével ők nem rendelkeznek, ezt min­denkinek magának kell beszerezni. A hi­rek szerint a lista hamarosan kapható lesz a postahivatalokban. -tl­Délelőtt tizenöten voltak Az 50805-ös számú vagyis a rima­szombati Svätopluk utcai regisztrációs helyen az előzetes számításoknak meg­felelően alakult az első napi helyzetkép. Komlosy Zsolt, az iroda vezetője tolon­gásról ugyan nem, de teljes érdektelen­ségről sem beszélt. A délelőtt folyamán tizenöten voltak olyanok, akik annak rendje és módja szerint regisztráltatták vagyonjegykönyvüket. Egy esetben for­dult csupán elő, hogy az ügybuzgó polgár a regisztrációs hely számát rosszul írta be, ezért új vagyonjegykönyvecskét kel­lett vásárolnia. Első tapasztalat az is, hogy az emberek csoportosan jönnek, és már egy családi kollektíva is meglátogatta őket. Olyanok is akadnak, akik még csak puhatolóznak, informálódnak, érdeklőd­nek a befektetési helyek, a részvénytár­saságok felől. Az irodavezető szerint a jö­vő héten már minden bizonnyal árulni fogják (előreláthatólag 20 koronáért) a va­gyonjegyes privatizációba besorolt válla­latok jegyzékét. Ezekről közelebbi infor­mációkat azonban csak január elsejétől nyújtanak, amikor is a regisztrációs hely információs hellyé válik. Ami pedig az ügyfélfogadás helyét ille­ti, elmondható, hogy jól felszerelt, barát­ságos környezetben várják az érdeklődő­ket. Csütörtökön kapták meg azt a prog­ramot, amellyel a vagyonjegyes privatizá­ció résztvevőit nyilvántartásba veszik. Külsőleg, szervezésileg tehát Rimaszom­batban minden készen áll ahhoz, hogy sikeres lefolyású legyen a vagyonszerzés ezen formája, és minél több gömöri em­ber résztvehessen benne. Egyelőre a Rimaszombati Központi postán mintegy száz vagyonjegybélyeget adtak el, vagyonjegykönyvböl viszont en­nek kb. a háromszorosa kelt el. Több mint valószínű, hogy nem izgalmas olvas­mánynak, és nem is emléktárgynak vették meg ezeket a könyvecskéket, így várható, hogy az elkövetkező napokban és hetek­ben a reggel 8-tól este 6-ig nyitva tartó irodába többen is ellátogatnak, mint a teg­nap. (polgári) Óvatos kezdés Aki a nyolc kassai regisztrációs helyi­ség közül a Fö utcán nyitott kettő valame­lyikébe vitte tegnap bejegyeztetni va­gyonjegykönyvét, annak alighanem az volt a véleménye, hogy eléggé bonyolult, tekervényes a privatizálás útja. Ezt annak alapján gondolhatta, hogy mind a Fö utca 70, mint a Fő utca 84 szám alatti iroda „eldugott" helyiséget kapott az épületben - függő folyosókon, gangokon, tekervé­nyes lépcsőkön közelíthetők csak meg. Lehet, csupán ez az oka annak, hogy tegnap délután 14 óráig az előbbiben 6, az utóbbiban 14 érdeklődőt vettek nyil­vántartásba.. . Bár ki tudja, hiszen a leg­forgalmasabb helyen, a štúr utcai taka­rékpénztár épületében is az idő tájt csak három tucat nevet tartalmazott a jegyzék, a Kelet-szlovákiai Vasmű részvénytársa­ság területén nyitott központban pedig 9 embert írtak be a nagykönyvbe. A kez­det tehát olyan, mint két egymást nem ismerő labdarúgócsapat mérkőzéseinek az első percei: óvatos, tapogatodzó. Egyébként a regisztrációs központokban megfordult pár embernek az az általános véleménye, hogy a kuponos privatizáció­ra kerülő vállalatok jegyzékében a vállala­tokról jóformán semmi információ sincs, csak a teljes vagyonérték, valamint annak a privatizációba bocsátott részaránya. Ez pedig édeskevés. Ugyanakkor az érdek­lődők közül néhányan megkérdezték az irodák alkalmazottaitól, hogy a jegyzék miért csak a szlovákiai vállalatokat tünteti fel, s hogy a cseh országrész vállalatai­nak részvényeiből vásárolhat-e majd a szlovákiai lakos... (gazdag)

Next

/
Oldalképek
Tartalom