Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám, péntek

1991. NOVEMBER 1. HAZAI KÖRKÉP MEGJELENT AZ EKGNOM A múlt héten a Hospodárske noviny heti kiadványa új köntös­ben és új névvel került az olva­sókhoz. Ezentúl Ekonom fejléc­cel, A 4-es formátumú, ofszetnyo­mással készülő magazinként lát napvilágot. Hatvannégy oldalon, s a fele színes lesz. Ára december végéig 5 korona marad, januártól 8 koronába kerül. Kiadója tovább­ra is az Economia részvénytársa­ság, amely tulajdonának 45 szá­zaléka a gazdasági sajtó legjelen­tősebb nemzetközi társulása, az Eurexpansion, 55 százaléka pedig hazai bankok kezében van. Po­zsonyban sajtótájékoztatón mu­tatták be a magazint. Utána Jirí Sekera főszerkesztőt kérdeztem. • Mi tette szükségessé eddigi hetilapjuk megváltoztatását? -Több oka van. Úgy véljük, a gazdasági kiadványok csehszlo­vák piaca igényt tart az ilyenfajta hetilapra. Az is közrejátszott, hogy szeretnénk észrevehetően eltérővé tenni a napilap (Hospodárske noviny - a szerző megj.) és a hetilap külse­jét, eddig ugyanis nagyon hasonlí­tottak egymásra. Ebből adódóan mindkettőben olyan írások jelentek meg, amelyek egyikben is," másik­ban is rregállták a helyüket. Ezentúl magazinunkban inkább a méretei­hez igazodó, tartalmában elemzőbb és felülnézetből megírt, s nem a napi információkat tálaló anyagok kerül­nek túlsúlyba. Az sem elhanyagol­ható indok: ezzel a váltással a külföl­di hirdetőknek is teret kívántunk adni az általuk megszokott színes szöve­gek közlésére. • Teljesen újjá varázsolták heti­lapjukat. Tartalmában milyen válto­zásokra számithatunk? - Szeretnénk folytatni a korábban bevált gyakorlatot. Vagyis a lehető­ségekhez mérten hozzájutni a köz­ponti szervektől beszerzett, hozzá­értőén megírt anyagokhoz, ugyan­akkor azt akarnánk, hogy az infor­mációáradat inkább alulról felfelé áramoljon, és ne csak fordítva. Teret kívánunk adni a vállalkozói szféra széles rétegének, hogy visszajelzé­sei eljussanak a központba. Újdon­ságként a Csehszlovákiában eddig nem vagy csak elvétve közölt infor­mációkhoz is hozzájuttatjuk majd ol­vasóinkat. Ilyen lesz például az in­gatlanpiac hírcsokra. Felvilágosító és magyarázó Írásokat közlünk az irányítás különböző szintjein tevé­kenykedő menedzserek számára, elemző riportok megjelentetését ter­vezzük, mindegyik kiindulópontja egy általános gazdasági kérdés lesz, s azt vesszük bonckés alá egy­egy vállalat, község vagy ágazat példáján bemutatva. Emellett a csehszlovák gazdaság egyénisé­geit is szeretnénk olvasóközeibe hozni: pénzszakembereket, magán­vállalkozókat, menedzsereket... • És mi lesz a magazin szlováki­ai terjesztésével, amelynek helyzete eddig sem volt valami rózsás. Netán megjavul? - Reméljük, igen. Ugyanis az Ekonom hetilapot az új breclavi Mo­raviapress nyomdában készítik, és onnan közvetlenül szállítják Po­zsonyba. így feltételezhető, hogy időben és rendszeresen jut majd el szlovákiai olvasóihoz. Egyelőre a Postai Lapterjesztő Vállalat forgal­mazza, mert más, vele azonos érté­kű alternatívát eddig nem talál­tunk. 0- mészáros) NYILATKOZAT Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy a köztársasági elnök nem tartotta érdemesnek a nemzetközileg is elismert humanistát, Esterházy János csehszlo­vákiai magyar országgyűlési képviselőt arra, hogy Masaryk-érdemrenddel tüntes­se ki. Sajnálatos tény, hogy országunkban 1991-ben sem érvényesül az új európai szellem. Komjáti Attila,, az Együttélés PM kassai csoportja nevében Csala Kornélia, a Független Magyar Kezdeményezés kassai csoportja nevében Havasi Péter, a Magyar Keresztény­demokrata Mozgalom kassai csoportja nevében BEINDUL A NAGY KUPONOS JÁTÉK AVAGY TELIK-E MAJD CILINDERRE ÉS SZIVARRA Immár harmadik folytatással jelentkezik sorozatunknak a fenti cím alatt, a vagyonjegyes privatizáció tulajdonképpeni megindulásának első napján. VAGYONJEGYES PRIVATIZÁCIÓ Már az előzőek­ben szólt írásunk ar­ról, mit, miért, ho­gyan és mikor kell megvennünk a va­gyonjegyes privati­zációban, hogy el­jussunk a mai napig, s regisztráltathassuk vagyonjegykönyvün­ket, amibe eddig már 1035 koronát, egy kis bátorságot és érdeklődést, no meg nagy adag bizakodást fektettünk be. Sza­ladjunk most kicsit előre - már aki az első hivatalos lépést, a regisztráltatást megtet­te. Amíg a többiek is meggondolják ma­gukat, s megveszik az ezerkoronás beug­rót ebbe a játékba, nekünk január elejéig csak a privatizálásra kerülő vállalatok adatait kell tanulmányoznunk, és legfel­jebb a kapitalizmus (vagy nevezzük fino­mabban piacgazdaságnak legalapvetőbb szabályait elsajátítanunk. Ha ön nem tud, vagy nincs bátorsága egyedül dönteni, akkor valamelyik befektetési privatizációs alapba fekteti majd vagyonjegyeit. Ha van is, meg nincs is mersze kockáztatni, akkor a felét az alapba teszi, és a többivel majd egyedül játszik, beszállva az első, a má­sodik meg a sokadik körbe (a Havanna szivartól kifinomult üzleti szimatára bízva magát). De ennek csak majd a jövő évben jön el az ideje, s addig még mi is részlete­sen közlünk a vállalatokról és az alapokról szóló információkat. A játék vége után nem sokkal megjön majd az értesítés, melyik részvénytársaság részvényét sze­rezte meg, s ezzel vége is lesz az állam gyámkodásának. A továbbiakban már ön­magának kell majd kiigazodnia az üzleti és tőzsdevilág dzsungelében. De mon­dom, erről még bővebben írunk, ha eljön majd az ideje. Addig is várjuk a vagyonje­gyes privatizációval összefüggő kérdése­ket, s amíg ezek megérkeznek, megpró­bálok néhányat előre eltalálni a dolog egyszerűsítése végett. (Ez mindenesetre könnyebb, mint eltalálni a befektetésre legalkalmasabb vállalatot.) • Ha Szlovákiában lakom, adhatom-e majd kuponjaimat cseh vállalatok részvé­nyeire is? - Természetesen igen, és ez lehetsé­ges fordítva is. A játéktér tehát az egész ország. • Jön valaki, hogy pár ezerért meg­venné a regisztrált vagyonjegykönyve­met. Ha nekem sürgősen kell a pénz és nem érdekel a nagyprivatizáció, elad­hatom? - Nem. A vagyonjegyekkel nem lehet üzletelni. Mindenkinek egyformán ezer ponthoz van joga. Ugyanígy ön se vegye meg valakitől, ha olcsón is kínálja (mond­juk 3-4 ezerért), és ön több fantáziát, nagyobb lehetőséget lát ebben. Ugyanis hiába küldözgeti majd ön a kuponokat a részvények megrendelésére, azokat csak az kaphatja kézbe, akit bejegyeztek a regisztrálásnál. És ez korántsem biztos, hogy a már meglévő részvényeket az illető odaadja önnek. (Majd bolond lesz, hisz szerencsés esetben akár több tízez­ret is érhetnek.) • Mekkora vagyont osztanak szét a kuponos privatizációban? -Az első hullámban több mint 200 milliárd korona értéket az egész ország­ban, de legalább ugyanennyi lesz a má­sodik hullámban is. Sőt, a jólértesült vere­bek azt is csiripelik már, hogy esetleg harmadik hullám is lehet. • Úgy döntöttem, hogy nem veszek részt a vagyonjegyes privatizáció első hullámában, hanem csak figyelek, tanu­lok, és csak a második hullámba szállok majd be. - Kifejezetten rossz taktika. Megfoszt­ja magát egy vagyonszerzési lehetőség­től. (S addigra talán már cilinderkalap sem marad az üzletekben.) Az első és máso­dik hullám ugyanis egymástól független, és akárhány hullám lesz, abban mindenki, minden alkalommal résztvehet, ha eleget tesz a feltételeknek. • Tudjuk, milyen feszült a politikai helyzet. Mi tesz a kuponos privatizációval, ha netán kettészakad a közös állam? - Attól függ -Ha barátságban történne meg (ami valószínűtlen, mert minek válni, ha barátság van), akkor a tervek szerint legalább az első hullámot megvalósíthat­nánk, mert ugye a töke, az értékpapír nem ismer határokat, annak lehet külföldi tulajdonosa is, ha már a kezünkben van. Ha az istenhozzádot mosoly nélkül, de alkotmányos korrektséggel mondaná egymásnak a két testvérnemzet, akkor a privatizációs minisztérium szakemberei szerint lefolyna a kuponos privatizáció, de mindkét országban külön-külön. Ha vi­szont örök harag, összeveszés, sőt ne adj' isten valamiféle jugoszláv variáns érvényesülne, akkor a kisebb gondunk is nagyobb lenne annál, hogy mi legyen a kuponos privatizációval. Másrészt viszont - s ezt nemcsak a közös államra voksoló politikusok, ha­nem én is remélem - éppen a kuponos privatizáció is erősíthetné egy kissé az együvétartozás érzését, azzal a tudattal, hogy egy szlováknak Csehországban, a csehnek pedig Szlovákiában is lehet vagyona. • Mi a fenét akar folyton azzal a cilin­derrel és szivarral? - Szocializmusban szerzett műveltsé­gem szerint a degeszre tömött pénzes­zsákon kívül ez a kettő a legfontosabb kelléke a kapitalistaságnak. Az utóbbit a vagyonjegyes privatizáción nyerhetjük. S ha mégis kiderülne valakiről, hogy a vi­lág legszerencsétlenebb embere, aki csak a befektetett ezer koronáját nyeri rajta vissza, akkor a cilinderből a varázs­pálcának használható szivarral még min­dig elővarázsolhat magának egy nyulat. Mert a privatizációs minisztérium képvise­lője szerint - aki már hivatalból is optimis­ta -veszíteni a kuponos privatizáción már nem is művészet, hanem bűvészet. De komolyra fordítva a szót, remélem, olvasóink eljuttatják hozzánk a témával kapcsolatban felmerülő kérdéseiket, s mi válaszainkkal igyekszünk majd mindenkit segíteni, hogy némi vagyont is szerezze­nek az elmúlt negyven év munkájából. SZÉNÁSI GYÖRGY A VESZT NEM KGST ÚJ LEHETŐSÉGEK A NEMZETKÖZI KERESKEDELEMBEN A prágai Szovjet Tudomány és Kultúra Háza tanácstermének padsorait zsúfolá­sig megtöltötték Csehszlovákia ipari és pénzügyi intézményeinek képviselői. A csehszlovák-szovjet Kereskedelmi Ka­mara szervezésében első kézből kaptak tájékoztatást a Kelet-európai Együttmű­ködés és Kereskedelem (az orosz elne­vezés alapján VESZT rövidítéssel jelölt) újonnan megalakult nemzetközi szerve­zet felépítéséről, feltételeiről és terveiről. A VESZT koordinációs tanácsának elnö­ke, Mihail Luki n és vezérigazgatója, Szer­gej Radomanov előadásában kifejtette, hogy a szervezet célja különösen a volt KGST-tagországok közötti kereskedelmi, pénzügyi, vállalkozói kapcsolatok és együttműködés új alapokra helyezése. Semmi esetre sincs szó arról, hogy a VESZT a KGST-t helyettesítse, vagy annak nyomdokaiban haladjon. A KGST feloszlása egyformán nehéz helyzetbe hozta az évtizedeken át központilag irá­nyított vállalatokat az egész keleti blokk­ban. Olyan mechanizmus kialakítására volt szükség, amely az önkéntesség elvét tiszteletben tartva lehetővé teszi, hogy a hagyományos árucsereforgalom, a ke­reskedelmi és gazdasági kapcsolatok is­mét föléledjenek. A kereslet és kínálat reális alapjaira támaszkodik az új szerve­zet működése, akár nyersanyagról, akár gépipari, mezőgazdasági vagy bármilyen fogyasztói iparcikkről van szó. A kereske­delmi és pénzügyi kapcsolatok fontos ele­me a barter üzlet és az árutőzsde A VESZT nem nyereséges szervezet, az induló tőkéhez az alapító tagok is hozzá­járulnak, közöttük Csehszlovákia néhány vállalata is szerepel. Az alig egy hónapja Moszkvában létre-, jött szervezet iránt Nyugaton is nagy az érdeklődés, és már több vállalat, pl Svájcból, Franciaországból, Nagy-Britan­niából, Izraelből csatlakozott a szervezet­hez. A VESZT fejlődése és hosszú távú gazdasági politikája szempontjából fontos a nyugati partnerek bekapcsolódása. Az előadók és a hallgatóság közötti élénk párbeszéd a csehszlovákiai vállalatok ér­deklődését tanúsítja. -va REFLEX MÍNUSZ 7 A VÉDŐHÁLÓBAN Tegnap reggel 15 mm vastag jeget találtam a kertben felejtett kád vizén, és a meteorológusok továbbra sem jósolnak enyhülést. Pechünk van, éppen a radikális gazdasági reform első évének októberében lett januárhoz méltó zimankó. Délután 4 és 5 között terepszemlére indulok a faluba. Azt számolom, melyik utcában hány ház kéménye füstöl. Nem készítettem pontos statisztikát, de kapásból is megállapíthattam, hogy az idén óvatosan bánunk a szénnel Legfeljebb minden második házban füstölgött a kémény. Eltűnődöm. Mit csinálhatnak esténként, ahol hidegen marad a kályha? Dunyha alól nézik a televíziót? Néhány napja a széntelepen voltam tüzelőt rendelni. Éppen akkor érkezett vissza az egyik teherautó. A sofőr káromkodott. Valaki rendelt hatvan mázsát, de elszámította magát, és „éppen nem volt otthon" 8000 korona, így a szenet vissza kellett hozni. „Régebben nem fordult elő ilyen, méltatlankodik a sofőr. Ha a megrendelő nem volt véletlenül otthon, azt az 1300-1400 koronát bármelyik szomszéd kifizette, leöntöttem a szenet, és a dolog el volt intézve." Ezelőtt egy évvel bárki szívesen és a családi kassza egyensúlyá­nak veszélyeztetése nélkül megvett egy teherautó „gazdátlan" szenet. Ma a tüzelővásárlás mindenütt komoly befektetést jelent, és aki korábban tonnaszámra rendelt, az ma már mázsában sem igen meri méretni a tüzelőt. Azok helyzete sem sokkal könnyebb, akik a panelházak „áldását" élvezik. Egyre többen vannak, akik a legjobb akarattal sem képesek kifizetni még a puszta lakbért sem. És csak romljk a helyzet, ha a lakbérbe majd a felemelt energiaárat is beépítik. Sorra kapom a panaszleveleket. Komáromból azt irja egyik olvasónk, hogy havi 1600 korona munkanélküli segélyt kap, s felesége 1100-at keres havonta, két gyerek van, és a rezsi kifizetése után nem egészen 2400 korona marad egy hónapra négyüknek, élelemre, háztartási szerekre, öltözködésre. Nem irnám ide ezt a példát, ha nem ismerném a családot és ha nem tudnám hogy nincsenek egyedül. Tudom, hogy a férfit is, a feleségét is - mint általában a józan kisemberek zömét - inkább a „zsugori" jelzővel lehet illetni, mint a „pazarlóval". A tisztes szegénységet eddig türelemmel viselték, gyerekeiket becsü­letesen nevelték. Félek, hogy most majd így kell felvetni a kérdést: hogyan viselik el a nyomort. Sajnos, egyre több családban ez lesz most huzamos ideig a kérdé­sek kérdése. Gyakran elhangzott a nyáron, hogy a meleg augusztust forró ősz követi. Már vége az októbernek, politikailag még elviselhetöen volt forró ez az évszak, és én attól félek, hogy - nem átvitt értelemben - sok családra, nincs kizárva, hogy a népesség 10-15 százalékára akkor is csontrepesztő hideg következik, ha a sokévi átlagnál majd mérsékeltebb fagyot mutatnak a hőmérők. Abban kétségkívül igazuk van a gazdaság irányítóinak, hogy annál jobb, minél rövidebb ideig tart a gazdaság átalakítása. Václav Klaus ezt úgy nevezi, hogy: radikális gazdasági reform. Gazdasági reform, amelynek ára van, és az árat valakinek meg kell fizetnie. Mint minden válság idején (háború, a gazdaság leépülése stb.) általában mindig azokkal fizettetik meg a válságkezelés árát, akikből a legtöbb van. A kisemberekkel. Rendben van, milliomos nálunk (a közhiedelemmel ellentétben) viszonylag "kevés található, így még ha el is vennék tőlük a vagyonukat, akkor sem segítene sokat a gazdaságon. De Klausék - nem logikátlanul - éppen a jómódúakra építenek, arra, hogy vállalkozó kedvükkel majd fellendítik a gazdaságot, munkaalkalmakat teremtenek, árut termelnek, felpezsdítik a gazdasági életet. Valahogy valóban el kell kezdeni az átépítést. De ha már egyszer a kisemberek tömegére zúdítják az ország gazdasági vezetői a terhek zömét, legalább törődjenek azzal, hogy a szegénység ne váljék elviselhetetlenné, de tömegessé sem. A hivatalos politika szerint a gazdasági rendszer átalakítása nem öncélú tett. Célja: a polgári demokrácia kialakítása, egy olyan rendszer létrehozása, amelyben mind a vállalkozó, mind a munkavállaló, de még a munkanélküli is emberhez méltó életet élhet. Az elnyomorodott, a szegénységben fuldokló ember azonban csak formálisan polgár, mert állapotánál fogva - lévén, hogy minden erejét leköti a puszta létfenntartás - nem tud beleszólni a közügyek irányításába. Ami pedig a demokráciához fűződő viszonyát illeti, fennáll a veszélye annak, hogy a sorozatos csalatkozások után azok mellé áll, akik a legtöbbet ígérnek. A XX. századi történelem számos példával bizonyítja, hogy sehol nincs olyan gazdag vadászterület a szélsőséges demagógok számára, mint az olyan országokban, ahol magas a nyomorgók részaránya. Félre tehát a könyvízű gazdaságátalakítási koncepciókkal! A gaz­dasági élet „kapitányai" fordítsanak nagyobb gondot az elviselhetö­ség alsó határának vizsgálatára. És cselekedjenek, nehogy visszake­rüljünk az 1989 előtti állapotba. TÓTH MIHÁLY A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 6818/91 Kázmér Károly, 1910. 3. 8., meghalt, Dunaszerdahely (Szibéria) 6819/91 Kardos József, 1915. 3. 20., Nagyabony, meghalt (Krasznaural) 6820/91 Keszleli László, 1908. 6. 24., Vága (Szovjetunió) 6821/91 Kecskés Ferenc, 1922. 6. 7., Érsekújvár (Szegezsa) 6824/91 Kovács Aladár, 1908. 3. 6., meghalt, Somorja (Krasznaural) 6825/91 Kővári József, 1907. 12. 30., meghalt, Lég (Lublina) 6826/91 Kovitár Jenő, 1921. 1. 12., meghalt, Galánta (Szmolenszk) 6827/91 Kucsora Ignác, 1913. 11. 24., Lakszakállas (Kijev) 6867/91 Kázmér Péter, 1920. 10. 10 , Dióspatony (Kazany) 6868/91 Kiš Ján, 1923. 1.19., Csarnahó, (Nyikotovka) 6877/91 Kelemen György, 1927. 6. 18., Losonc, (Minszk) 6898/91 Kunyica János, 1901. 11. 12., Szőgyén (Szovjetunió) 6905/91 Kušnír Jozef, 1912. 3. 15., meghalt, tahanovce (Szovjetunió) 6972/91 Kecskés István, 1915. 4. 1., meghalt, Komárom (Don) 6973/91 Kisela Štefan, 1915. 3. 17., Rozsnyó, (Krasznaural) 6975/91 Kovács Bertalan, 1913. 10. 25., Szalka (Szovjetunió) 6977/91 Konkoľ František, 1910. 12. 19., Komárovce (Asztrahány) 6978/91 Kocsis Ferenc, 1919. 11. 24., meghalt, Lég (Dnyepropetrovszk) 6979/91 Kurdi Antal, 1923. 5. 13., meghalt, Csallóközaranyos (Szverd­lovszk) (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom