Új Szó, 1991. november (44. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám, péntek

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1991. NOVEMBER 1. MEHET A CSEMADOK? Harmincöt választmányi tag nem jelent meg a Csemadok OV második, szeptemberi ülésén - a kilencvenböl. Tizenkét vezetőségi tag nem jelent meg a választmány vezérkarának októberi ülésén - a huszonötből. Nos, ebből akár bizonyos következtetéseket is levonhatnék már, de ne gondoljak mindjárt rosszakra, nyugtatva magamat, azzal próbálom magyarázni a jelen­séget, hogy a hiányzók közéleti elfoglaltságaik miatt maradtak távol a két tanácskozástól, nem pedig a közöny vagy éppen kerti teendőik tartották vissza őket. Csakhogy ama híres kisördög tovább motoszkál bennem. Ugyanis, amint hallottam a választmány emiitett vezetőségi ülésén, egyik­másik Csemadok-titkár(ság) „beállt arra, hogy úgyis megszűnik a Csema­dok", magyarán, úgy áll a munkához, hogy sehogy, tessék-lássék dolgozik. Inkább filozofál. Vajon nincs-e összefüggés a nagyfokú abszencia és az efféle magatartás között? Messzire látók lévén, lehet, hogy ók, a Csemadok halálhírét keltök, már látják, amit ,,a megszállott csemadokosok" még nem (akarnak)? Vagy nem arról van-e szó, hogy éppen ők a rövidlátók, elvesztvén realitásérzé­süket? Lehet, hogy egyszer nem lesz Csemadok, anakronizmussá válik, megszű­nik természetes módon és kultúránk, amatőr művészetünk más formákban szerveződik-születik-él majd tovább. A jelent-azonban nem lehet átugrani. Illetve át lehet, sőt kell, de számunkra különösen a kulturális szférában nem mellékes, milyen magasan van a léc. Eltekintve most hivatásos intézménye­inktől, a Csemadok nélkül egyelőre a kezdöszintet se vinnénk át, akkor már valóban mindegy lenne megkerülni a lécet és menni énekelve, míg el nem fogyunk, az akácos úton. . Tudniillik, a nemzeti kisebbségünket megtartó és európai szinten tartó kultúránkat mostanság nemcsak a kommercializálódás, amerikanizálódás veszélye fenyegeti egyre erőteljesebben, hanem az állami hivatalok is igyekeznek akadályokat gördíteni önszerveződése elé. Az önkormányzatok hatásköréről meg tudjuk, mennyire szűkre szabták, pénz­gondjaikról már nem is szólva. Mindenesetre, jómagam egyelőre nem látom azokat a szervezeteket, melyek a Csemadokot, beleértve szakmai társaságait, pótolni tudnák, főként a helyi kultúra szintjén. Vegyük már észre: ahol nincs, vagy csupán formálisan létezik Csemadok-alapszervezet, ráadásul se iskola, se tanító - ott nincs színház, hangverseny, kiállítás, klubest, kultúra körül szerveződő közösségi-társasági élet, melynek kialakításában, illetve szélesítésében is vezető szerepet játszhat a Csemadok. Mely jószerivel'az egyetlen biztos pontunk ebben a nagy, zűrzavaros átrendeződésben; poszt, melyet nem lehet, nem szabad feladni. Legalábbis: ma még nem. Ilyenképpen, ha valamikor fontos volt a jelenlét, ma kétszeresen az. Egyébként egyik feltétele ez a Csemadok annyit emlegetett - és okkal óhajtott - megújulásának is. (bodnár) Francois Mitterrand francia elnök szerdán este a délnyugat-franciaor­szági Latchéban levő farmon fogad­ta szovjet partnerét, Mihail Gorba­csovot. Az AFP hírügynökség sze­rint a két államfő az európai bizton­sági kérdésekről, a Szovjetuniónak nyújtandó nyugati támogatásról és a Szovjetunióban kialakult politikai helyzetről folytat megbeszéléseket. „Korábban a madridi konferenci­án George Bushsal, most pedig a francia elnökkel is beszélgettem a pénzügyi és élelmiszersegélyről. Francois Mitterrand a tárgyalások során megértést tanúsított az iránt, ami jelenleg a Szovjetunióban törté­nik" - jelentette ki Gorbacsov. Mitterrand szerint a találkozó „magánjellegű" volt. Mint mondotta, elsődleges célja az volt, hogy „elhá­rítsák az esetleges félreértéseket, akadályokat, amelyek az augusztusi puccskísérlet után alakultak ki". Gorbacsov ezzel összefüggésben jegyezte meg, hogy „az összes probléma megoldódott". Mitterrand támogatta a szovjet elnök erőfeszí­tését az egyenjogú köztársaságok demokratikus szövetségének mega­lakítására és azt az óhaját is, hogy a szovjet fegyveres erőket vonják egy parancsnokság alá. A francia államfő cáfolta, hogy nézeteltérések lennének közöttük a puccs során tanúsított magatartása miatt. Mitter­rand elmondta, hogy már a puccs kirobbanásának napján, azaz au­gusztus 19-én megpróbálta felhívni Gorbacsovot, és hangsúlyozta, nem vétett azzal, hogy „nem nyújtott se­gítséget a veszélyeztetett személy­nek", amivel Franciaországban vá­dolják őt. A két államfő tegnap közös sajtó­értekezletet tartott, amelyen kijelen­tették: a Szovjetunióban meg kell őrizni a központi hatalmat. Hangsú­lyozták, a Szovjetuniónak mielőbb, még a tél beállta előtt szüksége van az élelmiszer- és mezőgazdasági segélyre. AZ ENSZ BT ÁLLÁSFOGLALÁSA A JUGOSZLÁV ÁLLAPOTOK VESZÉLYEZTETIK A NEMZETKÖZI BIZTONSÁGOT NAGY-BRITANNIA ÉS AUSZTRIA OLAJEMBARGÓT SZORGALMAZ Az ENSZ Biztonsági Tanácsában tegnapra virradó éjszaka újabb kon­zultációkat folytattak a jugoszláv helyzetről. Pérez de Cuellar főtitkár terjesztette elő azt a beszámolót, amely a világszervezet rendkívüli megbízottjának, Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszternek a tájé­koztatására épült. A BT ennek alap­ján aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Jugoszláviában egyre rosszabbodik a helyzet, főleg huma­nitárius téren. A BT szerint a jugosz­láv állapotok veszélyeztetik a nem­zetközi biztonságot. Az elfogadott dokumentum támogatásáról bizto­sítja az EK és az EBEÉ erőfeszíté­seit. A BT nyugtalanítónak nevezte a szeptember 25-én Jugoszláviára kirótt fegyverembargó megsértését. A BT elnöke elmondotta, több intéz­kedést hagytak jóvá az embargó megszilárdítására, részleteket azon­ban nem volt hajlandó közölni. A Re­uter beszámolója szerint Nagy-Bri­tannia és Ausztria az éjszakai ta­nácskozáson felvetette a Jugoszlá­via elleni olajembargó lehetőségét. E kérdésben a döntést elnapolták. Az Európai Közösségek kidolgoz­ta a jugoszláv válság 'megoldását célzó terv újabb változatát, amelyet a hágai békekonferencia jövő keddi plénumülésén kellene megvitatni. Az okmány szövegét szerdán a késő esti órákban hozta nyilvánosságra a Tanjug hírügynökség. Lényegé­ben annak a javaslatnak a módosí­tásáról van szó, amelyet Hágában október 23-án ismertettek. Az általá­nos rendelkezések nem tartalmaz­nak módosításokat, a feltételezések szerint vagy a szuverén köztársasá­gok közötti együttműködésről, vagy a szuverén köztársaságok valamifé­le szabad társulásáról lenne szó. A létrejövő államalakulatok mindkét esetben nemzetközi elismerésben részesülnének. A dokumentum gazdasági része ismét csak vámuniót emleget, ezút­tal azonban számol egy szilárdabb gazdasági integrációval is. A köztár­saságok gazdasági együttműködé­sének célja a konvertibilis valuta megteremtése, viszont továbbra sem hagyja figyelmen kívül a clea­ringrendszerben rejlő lehetősége­ket. Szorosabb volna az intézmé­nyes együttműködés, a tervezet fon­tolóra veszi egy bizonyos parlamenti szerv felállítását, amelyben a köz­társaságok egyenlő arányban volná­nak képviselve. A korábbiakban már többször hangsúlyoztuk, hogy az EK alapvető kérdésnek tartja az emberi jogok biztosítását, a nemzetiségek szá­mára nyújtandó garanciákat. E terü­leten újdonságnak számít a „vallási kisebbség" fogalmának a megjele­nése. Az autonóm státust továbbra is azok a területek kapnák, amelye­ken a lakosság többségét a nemze­tiségi vagy etnikai csoportok al­kotják. Korábban már többször beszá­moltunk arról, a szerb vezetés az említett október 23-i EK-dokumen­tumot megengedhetetlen ultimátum­nak tartotta. Vlagyiszlav Jovano­vics szerb külügyminiszter szerdai belgrádi nyilatkozatában azt mond ­ta, az EK-nyilatkozatot már nem te­kintik ultimátumnak, s nem is a hágai békekonferencia dokumentumának, hanem csupán az európai tizenket­tek politikai okmányának. Mindeh­hez - saját magának is ellentmond­va - hozzátette: az EK-nyilatkozat klasszikus példája annak, ahogyan az erősebbek megpróbálják valakire rákényszeríteni politikai akaratukat, s példája annak a közlési módnak is, amelyet egyébként diktátumnak ne­veznek. A tegnapi jelentések szerint a Crna Gora-i államelnökség pozitív álláspontra helyezkedett az előbb ismertetett, átdolgozott EK-doku­mentummal kapcsolatban. A jugosz­láv tagköztársaságok részéről ez volt az első hivatalos reagálás. Ti­tográd szerint ez a dokumentum nyitott mindazon alternatívák szá­mára, amelyek tiszteletben kívánják tartani a nemzetek demokratikusan kinyilvánított akaratát. Tegnap reggel hat órakor a dub­rovniki Grúza kikötőbe érkezett a Slavija hajó, amely élelmiszert, gyógyszert és ruhaneműt vitt a vá­ros lakosainak, s amelyet a jugosz­láv haditengerészet több mint egy napon át feltartóztatott. A jugoszláv hadsereg által már tobb mint egy hónapja bekerített Dubrovnik polgá­rai nagy ovációval fogadták a hajót, amelynek fedélzetén volt Stipe Me­sic, az államelnökség horvát nem­zetiségű elnöke is. Az osztrák kormány szerdán úgy döntött, elutasítja a jugoszláv had­seregnek azt a kérését, szolgáltas­sák vissza azt a MIG 21-es típusú vadászgépet, amelynek pilótája, a horvát származású Rudolf Pere­sin a múlt héten dezertált Klagen­furtba. LENGYELORSZÁG: A KORMÁNYALAKÍTÁS DILEMMÁI Hasznos tanulságokkal szolgálhatnak a vasárnapi lengyelországi parlamenti választások eredményei egész Kelet-Európa számára, s ha elfogadjuk a La Repubblica olasz napilap véleményét, amely szerint Lengyelország egyfajta politikai laboratóriumként mindig előrevetítette régiónk várható fejlődését, akkor a tanul­ságnál többről van szó: komoly figyelmeztetésről. A negyven százalékos részvételi arány mindennél kifeje­zőbben bizonyítja a lakosság elégedetlenségét a romló életszínvonal miatt, a pártok, a politikai elit iránti bizal­matlanságát. Presztízsveszteséget szenvedett Lech Walesa állam­fő, egyrészt azért, mert hiába buzdította minduntalan honfitársait, hogy menjenek el szavazni, másrészt azért, mert még közvetlenül a választások előtt is megfenye­gette - sokak szerint államfőhöz nem méltó módon és hangnemben - a posztkommunistákat. Több lengyel lap is megírta, hogy nem lett volna szabad így beavatkoznia a kampányba. Ez szinte bumerángként ütött vissza, hiszen a választások egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy a Demokratikus Baloldal Szövetsége csak pár tizednyi százalékkal lemaradva a második helyen vég­zett Presztízsveszteséget - politikait - szenvedett az egyház is, hiszen a templomokban még az utolsó pillanatban is agitálták a hívőket. És végül, vesztett a Szolidaritás, amely az 1989-es választásokon még mindent megnyert, amit nem osztottak el az akkori kerekasztal-tárgyalásokon, s íme: mára már a mítosza sem maradt meg. A két nagy Szolidaritás-utódpárt közül a Mazowiecki-féle Demokratikus Unió az első helyen, a Walesához közeli, kereszténydemokrata beállítottságú (és ezért az egyház által is támogatott) Centrum Meg­egyezés az ötödik helyen végzett, de a kettő együtt alig kapott valamivel többet húsz százaléknál. Ezért írta Adam Michnik rendkívül elkeseredett hangvételű cikké­ben, hogy a reformhívek tábora vereséget szenvedett, a kommunista diktatúra egy évtized alatt nem tudta elpusztítani a Szolidaritást, ezzel szemben másfél év alatt megtette ezt a legendás hirű szakszervezet vezető­ségének a széthúzása A brit The Times véleménye is az, a lengyel választási eredmények a radikális gazda­sági reformelképzelésekre mértek csapást. Vagyis a Balcerowicz miniszterelnök-helyettes és pénzügymi­niszter nevéhez kötődő sokkterápiára. Ez megrendítheti a nyugati világ (a hitelezők) bizalmát Lengyelország iránt. A Nyugat egyfajta garanciának tekintette a Balce­rowicz-programot. Mint tudjuk, tizenkilenc párt képviselői kerültek be a parlamentbe. Az az általános vélemény, hogy a tör­vényhozás ilyen nagymértékű szétdaraboltsága tragikus következményekkel járhat, mert szinte lehetetlenné teszi majd a fontos törvények elfogadását. Előrevetíti a vég nélküli alkudozásokat, elvtelen kompromisszumokat a pártok között, a kormányalakítás nehézségeiről nem is beszélve Minderre még rátett egy lapáttal a már idézett Michnik, aki szerint az igazi tragédiát nem is a pártok száma, hanem a minősége okozza. Kinek jó ez? Az országnak semmiképpen sem, de az általános vélemény szerint a helyzetet Walesa a maga javára fordíthatja, a gyenge parlament az erős elnök malmára hajthatja a vizet, s megkezdődhet egy elnöki rendszer megteremtése, ami a demokráciáért aggódok szerint egyenlő lenne a tekintélyuralmi rendszerrel. Ha ilyen összefüggésekben tekintjük a dolgokat, máris nem látszik annyira meglepőnek Walesa kedd esti javaslata. Négyféle változatot ismertetett az új kormány megalakítására, ezek közül három azzal számol, hogy ő maga veszi át a kormányfői posztot is. Minden esetben kétéves időszakról beszél, de még e javaslatok ismerte­tése előtt felszólította a lakosságot: ugyancsak kétéves időszakra függesszék fel az országban a politikai hábo­rúskodást, a tiltakozó akciókat, hogy folytatni lehessen a gazdasági reformokat. A Gazeta Wyborcza tegnapi kommentárja szerint az államfő-miniszterelnök megol­dás azért lenne előnyös, mert Walesa minden más kormányfőjelöltnél szélesebb koalíciót tudna teremteni maga körül, mindenki másnál szélesebb - bár nem általános - társadalmi támogatást élvezne. Ez utóbbi megállapítással talán vitába lehetne szállni, hiszen egyes elemzők szerint a Centrum Megegyezés éppen azért lett csak az ötödik, mert ennek a pártnak a vezetői a hangadók a Belvedere palotában. Megint mások amellett kardoskodnak, hogy először a Walesa nélküli változatot kellene kipróbálni, vagyis a Szolidaiitás-utódpartok koalíciójára épülő kabinetet Egy dolgot azonban nem lehet Walesától elvitatni: a bátorságot, hiszen óriási személyes kockázatot is vállal azzal, ha a kormányzásképesség biztosítása érde­kében magára veszi a miniszterelnöki funkció felelőssé­gét. Mert ha ennyire szétaprózott a parlament, ha a kormány nem tudja megoldani a gazdasági válságot, akkor a miniszterelnök könnyen megbuktatható. Bár a lengyel alkotmány nem tiltja, gondokat okozhat a két tisztség harmonikus összekapcsolása. Ilyen meg­oldás ugyanis még nem volt. Az alkotmány világosan megkülönbözteti a két szerepkört, kimondatlanul feltéte­lezi, hogy két személyről van szó. Gondot okozna például, hogy míg a kormányfő felelősséggel tartozik a parlamentnek, addig az államfő az alkotmánybíróság­nak. Mindezek ellenére meggyőződésem: ha Walesa igazából kormányfő akar lenni, akkor az is lesz. Valami­lyen megoldást találni kell. Nem értek egyet azokkal, akik szerint nem zárható ki, hogy hamarosan újabb választásokat tartanak Lengyelországban. Ez nagyon kockázatos volna, félő, hogy még negyven százalék sem menne el szavazni. MALINAK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN Ľ uboš Dobrovský csehszlovák védel­mi miniszter hivatalos hollandiai lá­togatásának zárónapján megtekintett több katonai támaszpontot. A királyi légi­erő gilze-rijeni bázisán a vendéglátók be­mutatták az F 16-os típusú repülőgépek összes változatát, a védőhangárokat és a karbantartó műhelyeket. A miniszter és a magas rangú csehszlovák tisztek a nap folyamán ellátogattak a soesterburgi légi­( támaszpontra és az amersfoorti harcko­csizó kiképzőközpontba. Ľuboš Dob­rovský és kísérete tegnap este hazauta­zott. ^^ehszlovákia, Lengyelország és v/b Magyarország befejezte kém­kedését az Egyesült Államokban - jelen­tette ki Harry Brandon, az FBI kémelhárí­tási osztályának igazgatóhelyettese a nemzetközi biztonsági rendszerekről szóló washingtoni szemináriumon. Fel­szólalását a Washington Post című napi­lap ismertette. Brandon megállapította, hogy a román és a bolgár ügynökök még mindig aktívak, igaz, korlátozottabb mér­tékben. A szovjet kémek azonban még mindig teljes erőbedobással dolgoznak. A katonai információk a háttérbe vonultak, most mindenekelőtt politikai, gazdasági, tudományos és műszaki adatok után kémkednek. N égy nappal az októberi forradalom évfordulója előtt Moszkvában dísz­szemlét rendeznek az orosz birodalom megalakulásának 270. évfordulója alkal­mából - tájékoztatott szerdán az Izvesz­tyija című napilap. A Fiatal Oroszország nevű csoport által rendezett felvonuláson katonák, tartalékosok és háborús veterá­nok vesznek részt. A Kereszténydemok­rata Mozgalom Oroszországért és Orosz­ország Demokratikus Pártja ugyanakkor közölte, hogy a moszkvai városháza bele­egyezésével misét szolgáltatnak a „forra­dalom, a polgárháború és a totalitarizmus áldozatainak" emlékére. K ína még nem döntött róla, hogy aláí­rásával mikor csatlakozik az atom­sorompó-szerződéshez, mint ahogy azt Kaifu Tosiki japán kormányfő augusztusi pekingi látogatása során megígérte A kül­ügyi szóvivő sajtóértekezleten jelentette ki: a parlament állandó bizottsága szer­dán befejeződött ülésén áttekintette az ezzel kapcsolatos kormányjavaslatot, ameiyet az „illetékes' bizottságok elé terjeszt további megvitatásra. A szóvivő egyben megjegyezte, hogy Kínának fenn­tartásai vannak a szerződést illetően. O ttawa szerdán közölte, hogy enge­dély nélkül is beengedi az ország felségvizeire az amerikai és brit atom­tengeralattjárókat. Mint ismeretes, Kana­da eddig garanciákat követelt a hajók és tengeralattjárók biztonságára és az eset­leges károk megtérítésére. Az ottawai kabinet azonban kijelentette, hogy ez a módosítás nem vonatkozik az Alaszka és a kanadai Brit-Kolumbia tartomány közötti határ közelében levő 58 kilométer szélességű Dixon tengerszorosra, amely­re igényt tart az Egyesült Államok. Áz amerikai tengeralattjáróknak szükségük van a szorosra, hogy támaszpontról el juthassanak a hadműveleti térségbe. Z ambiában Kenneth Kaunda elnök 23 éves kormányzása után a lakosság tegnap szabad parlamenti és elnökvá­lasztáson dönthetett országa további sor­sáról. összesen 2,9 millió szavazót re­gisztráltak, akik közvetlen és titkos vá­lasztásokon dönthetnek a 150 tagú nem­zetgyűlés összetételétől és a köztársasá­gi elnök személyéről. Politikai megfigye­lők szerint Kenneth Kaundának kevés az esélye arra, hogy megőrizze államfői tisztségét. LAPTÁRSUNKKAL BAJ VAN A Vajdasági Tartományi Parlament élesen bírálta a Magyar Szót - jugoszlá­viai laptársunkat, derült ki a Magyar Rádió szerda esti hírműsorából. Telefonbeszél­getésünkkor Habram Károly belpolitikai szerkesztő elmondotta, hogy a lap főszer­kesztőjének kinevezése kapcsán a tarto­mányi szervek a Magyar Szó július és október között megjelent számaiból elem­zést készítettek, amelyben élesen bírálják a lap szerkesztőségi gárdáját. A bírálat szerint a Magyar Szó tendenciózusan előtérbe helyezi a vajdasági magyarsá­got, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségét, szerbellenes írásokat közöl és a Jugoszláv-Néphadsereg munkáját szabotálja. A jövő hét folyamán a szer­kesztőbizottság foglalkozik az üggyel, így pontosabb információkkal visszatérünk még rá. -lovász­A GORBACSOV-MITTERRAND TALÁLKOZÓN MINDEN PROBLÉMÁT TISZTÁZTAK

Next

/
Oldalképek
Tartalom