Új Szó, 1991. október (44. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12 / 240. szám, szombat

HIREK - VELEMÉNYEK LÚJSZÓI 1991. OKTOBER 12. LENINTELENÜL HAVANNABAN CASTRO A VOLT „TESTVÉREKET" VÁDOLJA Santiago de Cubában csütörtö­kön zárt ajtók mögött kezdődött meg a Kubai Kommunista Párt IV. kong­resszusa. Az 1800 küldött felét a munkások alkotják, 18 százalékát az értelmiség képviselői, a többiek katonák és állami alkalmazottak. A hivatalos kongresszus előtti do­kumentumok, amelyeket a Granma és a Tradajadores című napilapok, illetve a Prensa Latina hírügynökség tett közzé, arra utalnak, a kubai vezetésnek az a célja, hogy a IV kongresszus teljes mértékben meg­erősítse a szocialista ideológia, a tervgazdaság az egypártrendszer és a maxizmus-leninizmus doktrí­nájának következetes megőrzésén alapuló eddigi politikai irányvonalát. Fidel Castro legfelső vezető a kongresszus első napján kijelen­tette: nemcsak azért kellett megtar­tani a Kubai KP IV. kongresszusát, hogy védelmezzék a kubai forradal­mat és a kubai szocializmust, de főleg azért, mert „országunk az el­nyomottak és a kizsákmányoltak jo­gaiért vívott harcban magára maradt a Nyugaton és részben Keleten is. Castro elismerte, hogy a szigetor­szágban válságos a helyzet, és ne­héz lesz megtalálni a kiutat. Meg­erősítette, hogy Kubában már több mint egy fél éve nem árulnak sze­mélygépkocsikat, hűtőszekrényeket, televíziókat, légkondicionáló beren­dezéseket és több más háztartási gépet, mivel ez nem áll az ország érdekében abban az időben, amikor kőolajhiánnyal küszködik és kevés a villanyáram is. E problémák miatt Castro mindenekelőtt a Szovjet­uniót, és a volt európai szocialista országokat vádolta. Beszédének to­vábbi részében foglalkozott a Szov­jetunióval folytatott kereskedelem­mel, miközben elavult adatokat ho­zott fel példaként. Ugyancsak beis­merte, hogy a szocializmus össze­omlása megzavarta a kubai polgá­rok egy részét, s épp ezért a IV. kongresszusnak meg kell találnia az irányvonalat a kubai rendszer meg­erősítésére. Castro e kijelentéseket azon az emelvényen tette, amelyet ezúttal csupán Jósé Marti és Marx Károly portréival díszítettek fel, s Le­nin számára már nem találtak he­lyet. BONN MEGORROLT POZSONYRA A német sajtó mindvégig vezető helyen foglalkozott Richard von Weizsäcker szövetségi államfő teg­nap befejeződött csehszlovákiai lá­togatásával. A Der Tagespiegel cí­mű berlini napilap megállapította: ,,A szlovákok szeparatista törekvései kedden este árnyékot vetettek Weiz­säcker csehszlovákiai látogatására, mivel Čarnogurský és több más szlovák vezető, tiltakozásul a né­met-csehszlovák szerződés parafá­lása ellen, nem vett részt a szövet­ségi elnök által rendezett prágai fo­gadáson és koncerten. A pozsonyi kormányfő közvetlenül a parafálás után mondta le részvételét, amit a német fél, az ünnepélyes aktus elleni szándékos lépésnek tekin­tett.' ' A Süddeutsche Zeitung című na­pilap összehasonlította Richard von Weizsäcker keddi prágai beszédét az európai föderatív struktúrákról és a belső összetartásról szóló „védő­beszédével". A lap megállapítása szerint a szövetségi elnök nyilván egyértelműen a csehszlovákiai nemzetiségi problémákra utalt. Bár Weizsäcker ezúttal nem használt kemény szavakat, világos volt, hogy az egységes Csehszlovákia mellett foglalt állást. MSZMP-KONGRESSZUS NYÍLIK SALGÓTARJÁNBAN KÉSZÜLTSÉGBEN A RENDŐRSÉG Salgótarjánban ma tartja kongresszu­sát a Magyar Szocialista Munkáspárt. Különös párt ez a magyar politikai palet­tán, amelynek szélsőbal szárnyán helyez­kedik el. A múlttal való közösséget a neve ellenére sem vállalja, sőt az utóbbi időben dokumentumaiban inkább a munkáspárt­nak nevezi magát. Hajszál híján maradt ki a legutóbbi választásokkor a parlament­ből, de paradox módon, taglétszámát te­kintve, valószínűleg a legnagyobb ma­gyar politikai párt. Az MSZMP elfogadja az alkotmányt, de bírálja a rendszert, a kapitalizmus restaurációjáról beszél, amelynek árát, úgymond, a dolgozókkal fizettetik meg. A párt vezetője, Thürmer Gyula a koráb­bi pártfőtitkár és miniszterelnök Grósz Károly titkára volt. Országszerte ismert, immár legutóbbi baklövéseiért is. (A Gor­bacsov elleni puccs első napján lényegé­ben az összeesküvőkkel szolidarizáló nyi­latkozatot tett.) Ugyanakkor Thürmernek van tömegvonzása: legutóbbi diósgyőri nagygyűlésén tele volt a nagyterem. A salgótarjáni pártkongresszus ellen az MDF, a kisgazdapárt és a Politikai Foglyok Országos Szövetsége emelt erő­teljesen szót. Az 1956-os szovjet beavat­kozás után ugyanis épp ebben a város­ban véres sortüzet adtak le a tüntetőkre. A salgótarjáni kongresszust zátonyra fut­tatni az ellenzőknek nem sikerült, ezért jelentős demonstrációt terveznek, s a kongresszussal egyidejűleg ugyanott antikommunista szövetséget is megalakí­tanak. Vajon ütközik-e a két ellenerő a városban? Csak remélni lehet, hogy nem lesz összeütközés, erre mindkét ol­dal ígéretet tett. Ám a rendőrség nem kockáztat: nagy létszámú erők várják a kongresszus résztvevőit és az ellentün­tetóket, készen a kényes feladatra: szét­választani a távolállókat. VARGA PÉTER ÁDÁM, Budapest NEM LESZ ÜNNEP A NOSZF-EVFORDULO BAKU MEGTARTJA A HADITECHNIKÁT Mihail Gorbacsov és tíz tagköz­társaság államfőinek részvételével Moszkvában tegnap összeült az Ál­lamtanács - jelentette a TASZSZ hírügynökség. A legfelső szovjet végrehajtó szerv napirendjén az új szövetségi szerződés tervezete sze­repel. Ennek új változatát Gorba­csov a múlt héten jutattatta el az egyes köztársaságok képviselőihez. A moszkvai városháza az Orosz­országi Föderáció Legfelsőbb Taná­csának Elnökségéhez eljuttatta ál­lásfoglalását, amelyben követeli, hogy az idén - 74 év után először - már ne ünnepeljék meg az októbe­ri forradalom évfordulóját. A javaslat szerint a november 7-i és 8-i sza­badnapot december 30-ára és 31­ére kellene átvinni. A szentpétervári polgármester, Anatolij Szobcsak pedig úgy döntött, november 7-én a város névváltoztatását fogják megünnepelni, és a katonai dísz­szemle helyett koncertet rendeznek. Ukrajna már készül a december elsejére kiírt elnökválasztásra: a központi választási bizottság csü­törtökön jegyezte be az első két jelöltet. A várakozásoknak megfele­lően Leonyid Kiavcsuk, a köztár­sasági parlament elnöke és Vja­cseszlav Csornovil volt disszidens, az ellenzék egyik lvovi politikusa szerezte meg elsőként a jelöléshez szükséges legkevesebb százezer választói aláírást. Mind a két jelölt pártonkívüli, bár Kravcsuk korábban a kommunista párt egyik vezetője volt. Az azerbajdzsáni parlament csü­törtökön olyan döntést hozott, amely nemcsak Moszkvában, hanem min­den bizonnyal külföldön is nyugta­lanságot kelt. A képviselők megsza­vazták a köztársaság területén lévő szovjet haditechnika „nacionalizálá­sát" - ezzel akarják felszerelni az új köztársasági hadsereget. A radikális képviselők kijelentették, készek akár blokádot szervezni, csakhogy a Kreml számára lehetetlenné te­gyék a fegyverzet elszállítását Azer­bajdzsánból. A határozat magában foglalja annak a 140 ezer azeri sor­katonának a hazarendelését is, akik jelenleg a szovjet hadseregben töltik szolgálatukat. LEVEL VÁCLAV HAVELHEZ OCCHETO AGGÓDIK Achille Occheto, az olasz De­mokratikus Baloldal Pártjának (PDS) főtitkára Václav Havel köztársasági elnökhöz intézett levelében kifeje­zésre juttatta nyugtalanságát a tör­vény miatt, amely a CSKP volt tiszt­ségviselőit eltiltja az állami hivata­lokban való munkától. A levél szerint a kelet-európai kommunista rezsimek éppen azért buktak meg, mert úgy hitték, meg tudnak lenni a szabadság, a demok­rácia és a jogállam nélkül. A demok­rácia előnye éppen az, hogy minden állampolgárnak egyenlő jogokat biz­tosít a törvény előtt, mindenkit tettei szerint ítél meg, és senkit sem üldöz meggyőződéséért. Occheto elismeri az egyének felelősségét az elnyo­másért, amelytől Csehszlovákia szenvedett a „létező szocializmus" időszakában. Ezt a felelősséget meg lehet állapítani és a bűnösöket a törvény alapján el lehet ítélni. Két­ségesnek tűnik azonban a dolog, ha ezt a felelősséget megkülönböztetés nélkül mindenkire kiterjesztik. A le­vél szerint Occhetót különösen az nyugtalanítja, hogy ezt az intézke­dést kiterjeszthetik azokra is, akik 1968-1969-ben a demokráciáért harcoltak és éppen ezért üldözték, börtönbe vetették vagy kiűzték őket az országból. Egyben emlékeztetett arra, hogy pártja, az egykori Olasz Kommunista Párt elítélte a szovjet megszállást és támogatta az eddigi rezsim ellenzékét. ETIÓPIA SÚLYOS TÖRZSI ÖSSZECSAPÁSOK A dzsibuti rádió jelentése szerint Etiópia keleti részében, Harar város közelében egy héttel ezelőtt robban­tak ki és még mindig folynak a har­cok a kormányerők és a törzsi alaku­latok között. Dzsibuti, a vörös-ten­geri kikötő és az említett térség között a harcok miatt már a vasúti összeköttetés is megszakadt, és így millókat fenyeget az éhhalál Kelet­Etiópiában. A harcok is már több száz polgári áldozatot követeltek, elsősorban nők és gyerekek vesz­tették életüket. Nem egyértelmű, mi vezetett konfliktushoz. A Reuter hírügynök­ség azonban emlékeztetett arra, hogy az issza és a gurgura törzs vezetői már júliusban jelezték, ke­veslik az új kormányban nekik fel­ajánlott miniszteri tárcákat. Az új kormányt a Mengisztu-rezsim má­jusi megdöntése után alakították meg. A kormánycsapatokat most túl­nyomórészt az északi országrészből származók, volt felkelők alkotják. Etiópiában egyébként sorozatosak a határ menti és törzsi viszályok, főleg délen és keleten, ami megne­hezíti ennek az afrikai államnak az útját az 1993-ra tervezett többpárti választások felé. B ár még csaknem egy hónap hátravan a ró­mai NATO-csúcsértekezletig, a tömb szerveinek tárgyalási menetrendjét, Manfred Wörner főtitkár konzultációsorozatát tekintve nyil­vánvaló, hogy a csúcselőkészités a finiséhez érkezett. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a múlt hét végén Krakkóban megtartott csehszlovák­-lengyel-magyar tárgyalásokról sem feledkez­hetnek meg még jó ideig a világpolitikában, hiszen az egyik ott elfogadott dokumentum tartal­ma egybeesik a NATO egyik alapvető problémá­jával. A külügyminiszterek nyilatkozatáról van szó, amelyben a hármak első ízben nyilvánították ki így közösen, hogy sokkal szorosabban, intéz­ményesített formában kívánnak együttműködni az Észak-atlanti Szerződéssel. Sok oka van ennek, például az általános kelet-európai hely­zet, s ezen belül főleg a szovjet bizonytalansági tényező és a jugoszláv polgárháború. Érdemes szó szerint is idézni: a hármak egy­részt új minőségi szintet, másrészt közvetlen kapcsolatokat emlegettek. Amibe sokminden be­lefér, s megfigyelők ezért már Krakkóban is azt találgatták, hogy nem a közvetlen NATO-tagság­ra gondoltak-e a hármak. Volt a lengyel külügy­miniszternek egy diplomatikus válasza, amely szerint minden változat elképzelhető. Persze a hármak nyilatkozatának előzménye az volt, hogy a múlt héten a német és az amerikai külügyminiszter kezdeményezte: fokozatosan in­tézményesítsék a NATO és az új kelet-európai demokráciák viszonyát. Nem titok, ezt a formulát a hármak kissé kevesellték - legalábbis lassú folyamatot éreztek ki belőle -, s Krakkóban Havel elnök is azt hangsúlyozta, hogy ezeket az intézményesített kapcsolatokat szerződéses formába kell önteni. És az sem titok, hogy amit a hármak keveselltek, azt mások esetleg sokallhatják. Igyekeztek is a brüsszeli NATO-központban nyugtatgatni Moszkvát: nem kell tartania attól, hogy az atlanti tömb határai a Szovjetunióig fognak kiterjedni. NATO-peresztrojka Értsd, a NATO nem kívánja tagjainak számát Csehszlovákiával, Lengyelországgal és Magyar­országgal bővíteni. Ezt, persze, a hármak is tudják, meg az sem kerülte el a figyelmüket, hogy az említett Gen­scher-Baker kezdeményezés a hivatalos kap­csolatfelvételt Moszkvára is kiterjesztette. (Ami azért nem lesz egyszerű, mert van egy szovjet Moszkva, van egy orosz Moszkva, vagyis ma még senki nem tudja, hogy a központtal vagy az egyes köztársaságokkal kell-e majd kapcsolatot létesí­teni.) Mindebből következik, ma még azt sem lehet tudni, hogy az „intézményesített kapcsola­tok" a gyakorlatban mit is fognak jelenteni, hol van az a határ, ameddig a NATO elmegy vagy éppen elmehet. Mintaként szolgálhatna például az Európai Közösségek, amelyhez a hármak rövidesen társult tagként csatlakoznak. Született is olyan javaslat, hogy Prága, Varsó és Budapest számára a NATO szavazzon meg valamilyen különleges státust a társulásról. Az eddig felsorolt kérdések érzékeltetik, hogy a NATO-nak alapvetően módosítania kell straté­giáját, úgy, hogy az tükrözze az európai politikai változásokat, beleértve a legutóbbi hatalmas atomleszerelési hullámot is. E sorsdöntő váltás végrehajtására lesz hivatott november 7-8-án a római NATO-csúcs. Viszont úgy tűnik, ez sem megy majd zökkenőmentesen. A nyugat-európa­iak hűek önmagukhoz: az utóbbi hónapokban sok lényeges kérdésben nem tudtak megegyezni, s ez most is így van. A Reuter értesülései szerint Franciaország lassítani szeretné a NATO és Kelet-Európa közeledését (Ugyanezt tette az EK viszonylatában is a húsexport-vita kirobbantá­sával.) E mögött az a hagyományos magatartás is érezhető, hogy Párizs minduntalan de­monstrálni akarja a francia külpolitika önállóságát - egyrészt Washingtontól, másrészt pedig az utóbbi két évben Kelet-Európa viszonylatában érezhetően arra törekszik, hogy csökkentse a né­met befolyás túlzott megerősödését. A NATO­ban nem Párizsé a vezető szerep, hiszen nem tagja a tömb katonai szervezetének. Ezért más utakon képzeli el Kelet-Európa közeledését - ahol jobban érvényesülhet a francia befolyás. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN fv^ütörtökön este fejeződött be vS az ENSZ 46. közgyűlésének általános vitája, amelyben 162 kül­dött szólalt fel. A résztvevők között 24 államfő, tíz kormányfő, tíz minisz­terelnök-helyettes és 94 külügymi­niszter volt. A vita során a világszer­vezet általános támogatást kapott, a felszólalók rámutattak arra, hogy az ENSZ pótolhatatlan szerepet tölt be a világbéke és a stabilitás biztosí­tásában, az emberiség globális problékáinak rendezésében. A fel­szólalók túlnyomó többsége azon­ban ezzel párhuzamosan rámutatott az egyes országok elmaradottságá­val, a szegénységgel, a környezet­védelemmel, a destabilizáló nemze­tiségi súrlódásokkal kapcsolatos ve­szélyekre, problémákra. Az ENSZ­közgyűlés bizottságokban folytatja munkáját. B angkokban tegnap kezdődött meg a hét legfejlettebb ipari ország (G 7) pénzügyminisztereinek találkozója. A részt vevő küldöttsé­gek tájékoztatása szerint az Egye­sült Államok, Kanada, Nagy-Britan­nia, Franciaország, Olaszország, Japán és Németország pénzügymi­niszterei tegnap a világgazdasággal összefüggő általános kérdéseket vi­tatták meg. A Szovjetuniónak nyúj­tandó támogatás formáiról, vagyis a tanácskozás legfőbb kérdéséről ma kezdenek megbeszéléseket a G 7 csoport miniszterei. Arról tár­gyalnak majd, miként segíthetnek a szétesőben levő Szovjetuniónak megoldani a mintegy 70 milliárd dol­láros külföldi adósság visszafizeté­sével kapcsolatos problémákat. K aifu Tosiki japán kormányfő már korábban közölte, hogy október végén távozik hivatalából. Ezzel összefüggésben tegnap a kor­mányzó Liberális Demokrata Párt legerősebb frakciója úgy döntött, hogy Mijazava Kiicsi egykori pénz­ügyminiszter jelölését fogja támo­gatni a pártelnöki tisztségbe, ami azt jelentené, hogy két évre automatiku­san ő kapná meg a miniszterelnöki posztot is. G eorge Bush amerikai elnök teg­nap úgy döntött, hogy az Egye­sült Államok a jövő évben 142 ezer menekültet fogad be, 61 ezren ér­kezhetnek a Szovjetunióból, tájé­koztatott a Fehér Ház. Bush azon­ban 2000-rel csökkentette a Közép­és Kelet-Európából érkező mene­kültek számát, s ez azt jelenti, hogy 1992-ben maximálisan 3000 polgárt fogadnak be az említett országok­ból. A menekültstátust kizárólag az albánok követelhetik. P árizsban csütörtökön szociális indíttatású tüntetések bénítot­ták meg a gépkocsiforgalmat. Az Elisée palota előtt mintegy 10 000 egészségügyi nővér tüntetett, ma­gasabb béreket és jobb munkafelté­teleket követelve. A Madignon pa­lotánál, a kormányfő székháza előtt hasonló okok miatt mintegy ezer ember gyűlt össze. Az utcákra vo­nultak a színészek, a filmstúdiók, színházak műszaki stábjainak dol­gozói is, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy akkor is kapjanak támogatást, amikor nincs szerződésük. Az elmúlt napokban ugyanis éles bírálatok ér­ték a művészeket, akiknek szemére vetik, hogy a munkanélküliség során sokkal magasabb „kártérítést" kap­nak, mint az állás nélkül maradt polgártársaik. Z avargások robbantak ki a Szov­jetunió több börtönében, tájé­koztatott tegnapi számában a Kom­szomolszkaja Pravda című napilap. A Csecsen-Ingus Köztársaság mi­nisztériumának vizsgálati fogdájá­ban szerdán este kezdődtek a za­vargások, amikor mintegy 200 fo­goly követelte szabadonbocsátását azzal, hogy „be akarnak lépni, a nemzeti gárdába". Mintegy har­minc fogolynak sikerült megszöknie. Vlagyivosztokban kb. 1000 rab tilta­kozó éhségsztrájkot kezdett. Köve­telik, hogy távolítsák el a rácsokat a börtönablakokról, helyezzenek el televíziókat a cellákban, tegyék le­hetővé a telefonbeszélgetéseket. Sztrájkba léptek a cseljabinszki fo­golytábor lakói is, és zavargások vannak a szibériai Krasznojarszk börtöneiben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom